Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Inspiráló felületesség

196 ország másfél év alatt- újabb értelmetlen, csupán önmagáról szóló rekord.

Egy 27 éves amerikai lány, Cassandra de Pecol büszkélkedhet mostantól azzal, hogy a legfiatalabb nőként látogatott el a világ összes országába, ráadásul alig 18 hónap alatt teljesítette a nagy kört. Természetesen nem csak arról szól a szponzorok által finanszírozott út, hogy celebecske legyen belőle, "nevelni, tanítani, inspirálni" szeretne. Még jó, hogy vannak köztünk ilyen önfeláldozó emberek...

Bevallom, semmire nem tartom ezeket a "teljesítményeket". A hírek szerint kb. hatvanmillió forintba került ez az út, és mit ad isten, huszonéves csinos szőkeség utazásának árát dobták össze, aki eleve gazdag nyugati országból jön. Mennyiben lehet példakép egy szegényebb országban élő ember számára valaki, akinek eleve sokkal több a pénze, és ráadásként megtolják még dollárezrekkel egy ilyen marhaságra? 

Lássuk be, egy jól viselkedő csimpánz is képes ilyen módon ellátogatni a világ összes országába. És hogy mennyire értelmetlen ez az egész projekt, jelzi az is, hogy egy országra átlag három nap jut. Három nap alatt még egy kisebb országból is alig láthatnánk valamit, de mondjuk India, Thaiföld, Oroszország vagy Kanada mit mutat meg magából ennyi idő alatt? 

Az egész egy nagy rohanás a világ körül, ami természetesen csak úgy megvalósítható, hogy szétrepkedi az agyát- ami kicsit sem környezetbarát utazási mód. Noha Cassandra a "fenntartható" turizmus nagykövete akar lenni, a honlapján elismeri, ahogy ő utazik, az minden, csak nem fenntartható. És itt megáll az ember esze: akkor mennyiben tekinthető hitelesnek az, amit képvisel?

S ha szétnézünk a honlapon, azt láthatjuk, mindenféle szponzortermékkel pózol, kezdve a benzinfaló autóktól. Már bocsánat, de ez az egész utazás számomra a felületes konzumidiotizmust propagálja, ahol nem számít sem a látvány, sem az élmény, sem az elmélyülés, csakis az, hogy kipipálhassa az országokat. Nagyon szeretném hinni, hogy ez a fajta utazás senki számára nem példa. S nem irigylem tőle a rekordot egyáltalán, nem akarok másfél évet azzal tölteni, hogy reptérről reptérre megyek. 

Miközben tart a világ körüli reklámút, eleget kell tennie a szponzorok kívánalmainak, pózolnia kell a termékekkel, sminkelve kell fotóztatnia magát. Honlapján ugyanakkora teret kap a nemes célok, a népnevelés, a fenntarthatóság mellett az is, hogyan lehet felvennie vele a kapcsolatot azoknak, akik reklámoztatni akarnak vele. 

Az egész olyan álságos, olyan taszító a számomra, hogy azt elmondani nem tudom. Olvasok lelkes világutazókról, kalandorokról, a hétköznapi életet maguk mögött átlagemberekről, de amikor szponzorált rekordhajhászás lesz belőle, az onnantól nekem értéktelen. Hülye világban élünk, ha ez is "teljesítménynek" számít, aminek teret adnak. Csak remélni tudom, a többség azért érzi, ebben semmi példaértékű nincs- többet ér egy túra a Pilisben, ha igazi élményt ad...

Tovább

Sokba kerül az otthon melege

Az új lakossági energiatakarékossági program nem sok embernek jelent segítséget.

A rezsikiadások csökkentésének több módszere is van. Az egyik az árszabályozás, ami vagy eléri a kívánt célt vagy nem. Kétségtelen, hogy csökkenhetnek a díjak, de az is tény, gyakorlatilag semmi jelét nem látni annak, követi-e a világpiaci ármozgásokat a változás. Erről szakértők írtak már mindenfélét, én nem látok bele- az tény, a központi belenyúlás a rendszerbe nem mindig hibátlan.

A másik megoldási lehetőség az, hogy magát az energiaigényt csökkentjük, tehát ne is legyen szükség annyi gázra, áramra. Ez azért nagyon jó megoldás, mert mindenféle világpiaci árváltozástől függetlenül, hosszabb távon át spórol az állampolgár is, és persze jó a környezetvédelem szempontjából is. Szigetelés, ablakcsere, fűtéskorszerűsítés- bármi segíthet. Nálunk az is óriási változást hozott, hogy egyszerűen szabályozható lett a fűtés, és hirtelen mindenki rájött, felesleges 27 fokot tartani a lakásokban. 

Az Európai Unió is támogatja a magánszemélyek energiatakarékossági fejlesztéseit. A legjobb tudomásom szerint 90 milliárd forintnyi támogatást nyert el erre az ország, amiből sok lakást lehetett volna felújítani, sok családnak jelentett volna igazi, hatékony rezsicsökkentést.

No ezt a pénzt vonta el a kormányzat, hogy közintézmények hasonló célú beruházására költse. Persze, ott is fontos az energiatakarékosság, de ha nem arra adták, miért kellett átirányítani? Ráadásul tudjuk mennyire "hatékony" a közszférában elköltött pénz, ami nem kisvállalkozóknál landol, hanem pár megfelelően kiválasztott cégnél.

Persze a magánembereket sem hagyják az út szélén, hamarosan megnyílik az Otthon Melege 2017 program. Igazi boldogság, hiszen elég 10 százalék önrész és bármire lehet költeni! Csak éppen a támogatás utófinanszírozásos, és nem vissza nem térítendő, hanem kamatmentes hitel.

Hogy értse mindenki: megcsináltatod saját pénzből(!) vagy hitelből(!!!) a beruházást, mondjuk egy millió forint értékben. Aztán ha jól pályázol és mindent elfogadnak, ennek 90 százalékát kaphatod meg hitelként, azaz valójában nem 10, hanem 100 százalékos önrészt kell biztosítani az elején, vagy pedig hitellel váltasz ki hitelt. Nagy üzlet. Sok szegény család számára lesz segítség ez a program...

Sokkal-sokkal jobban megéri ehelyett lakástakarékba tenni a pénzt, ahol valós állami támogatást kaphatunk mellé. Mert a kamatmentes hitel a mai alacsony kamatszintek mellett nem nagy durranás. A jegybanki alapkamat 0,9%, azaz 900 ezer forintnál egy éves futamidővel az állam kemény 8100 forintnyi bevételtől esik el ezzel a "támogatással". Ennyit szánnak az adófizetőkre, miközben a Szerbiában található topolyai fociakadémia 3 milliárd forintot kap, az olimpia előkészítésére több tízmilliárd megy el, határon túl egyházi intézmények felújítására is repkednek a milliárdok.

Az Otthon Melege programban való részvételen nincs mit megfontolni. Ha olyan adminisztratív előírások lesznek, amelyek akár csak pár ezer forinttal megnövelik a kiadásokat, a nagy kamattámogatás máris nullázódik. Bolond aki él vele- sokan nyilván inkább számla nélkül dolgoztatva fognak mestert hívni. És hosszabb távon ezzel veszít az állam, mert adóbevételtől esik el, veszít a polgár, mert nyilván garancia sincs a munkára. Ha legalább akkora vissza nem térítendő rész lenne, ami ezt a trükközést meggátolná, mondjuk 30 százaléknyi, máris szebb lenne az összkép. Így viszont az állam adja a maga 0,9 százalékát és bevasal 27-et. 

A hülyének is megéri. Hát még nekünk.

Tovább

Le a kismamákkal!

Angliában már azt tanácsolják, ne használják a várandós anya (nálunk inkább kismama) kifejezést, mert kirekesztő és sértő lehet.

A metro.co.uk oldalon megjelent cikkben azt írják, a British Medical Association (BMA) rövid tájékoztatója tanácsokat ad a "helyes kifejezéseket" illetően, és ezek egyike szerint a várandós anyuka helyett szerencsésebb a terhes ember (vagy terhes személy) használata. Ezt azzal indokolja, hogy a hagyományos nemi szerepektől el kell szakadni, nem csak a sztereotípiákban kell gondolkodni. Ugyan többnyire nők esnek teherbe, de a transzneműség elfogadottá válásával előfordulhatnak más esetek. 

Tudom, hogy mindez furán hangzik, de épp nemrégiben adtak hírt róla, hogy a 20 esztendős Hayden Cross az első várandós férfi az Egyesült Királyságban. Ő nőként született, de nemváltáson esett át, hivatalos okiratai szerint férfi- ám különféle kezelések révén teherbe esett. Szóval úgy látszik, tényleg létező problémáról van szó.

A javaslatok kiterjednek más területre is, például a Christian name (keresztnév) azért nem szerencsés a tájékoztató, mert nem mindenki keresztény az országban. És a biológai nem helyett jobb lenne meghatározott nemet használni, hiszen egyre többen választanak nemváltást. 

Természetesen sokan kifakadtak az egyenlősdi újabb vadhajtásának tartott javaslatok ellen, míg akadt feminista, aki szerint az anya szó annyi előítélettel terhelt, hogy sok nő nem is szeretné, ha ráaggatnák. Ráadásul úgy véli, az anya szó már azt is feltételezi, hogy a nő megszüli és meg is tartja a gyermeket, ami messze nem igaz mindenkire. 

Nem kérem szépen, ez nem vicc. A várandós anya kifejezés is lehet sértő a jelek szerint. Ezzel önmagában nincs nagy tragédia, mindenki arra sértődik meg, amire akar. Azt kevesebben szokták kikérni maguknak, ha intelligens embernek nevezik, de eljöhet még a nap, amikor ezt is durva minősítésnek tartják- azt kell mondjam, jogosan, van is, akire ez messze nem illik rá. 

Nem akarom persze tréfálgatással kicsinyíteni valakinek a saját személyes problémáit. Bizonyára van, aki nőnek érzi magát férfi testben vagy fordítva. Nyilván ezeket egy normális társadalom kezelni tudja; a bajom az, hogy a sztereotipizáló, nemi szerepeket erőltető szélsőség ugyanúgy nem tetszik, mint az életidegen egyenlősdi és tolerancia-diktatúra. 

A terhes személyek kifejezés valami furcsa totális nemsemlegességet sugároz. Gőzöm nincs, hogy hosszú távon mi lesz abból, ha általános lesz a nem tetszés szerinti variálgatása: két kattintás az állampolgár online ügyintézési felületén, és másnap jön is a posta az új nemet tükröző személyivel? Tulajdonképpen mi akadálya? Miért ne lehetne így? Nem is nagyon értem, miért nem koedukált az összes nyilvános öltöző, mellékhelyiség? (Meg kell jegyezzem, a lepukkant egyetemi kollégium ahol pár évet lehúztam, élen járt a nemsemlegességben, mert nem lehetett külön zuhanyzó- vagy wc-részlegeket kialakítani, vagyis inkább nem akartak költeni rá... Mi ebben a tekintetben is leköröztük a maradi nyugatot!)

Engem semmilyen szinten nem érdekel, ki minek hívja magát. Úgyis eljutunk oda, hogy külön papírjai lesznek az embereknek, illetve a magukat más fajhoz sorolóknak. Miért ne lehetnék én atlantiszi? Vagy angyal? Vagy borotvált vuki? Esetleg szíriuszi? Nem vállalok közösséget a homo sapiensekkel, és kész.

És bevallom, néha úgy is érzem, inkább maradnék kívülálló. A beolvadás már csak azért is nehézkes, mert bármennyire tombol a politikai korrektség, hiába nevezhetnek engem is éppen olyan terhes személynek, mint a nőket, szerintem hiába próbálkoznék azzal,  hogy áldott állapotba kerüljek. (Bocs, rossz kifejezést használtam, a várandós szót kell használni: az áldott állapot sértő lehet azoknak, akiknek ez nem áldás.) 

Szóval cikiben maradok, ha nem sikerül a születési nememhez kapcsolódó sztereotípiákkal szembe mennem, se gyereket nem tudok szülni, se tűsarkúban nem tudok járni. Az egyetlen esélyem az, ha szíriuszinak vallom magam, és azt mondom, nálunk nincsenek nemi szerepek, mindenki pont olyan mint én, és úgy születünk, hogy kiugrunk a bolygónk közepén levő vízesés alól. Mi így szaporodunk- a hülyék pedig szemmel láthatóan osztódással...

Tovább

Élni egészségtelen

Ha egyszer megunom az életemet, egyszerűen csak betartok minden ajánlást és szabályt amit az interneten olvasok.

Például a paleolit elveknek megfelelően húst, zöldséget, gyümölcsöt és magvakat eszeket, húsból jó sokat. De hogy megtartsam a jó formámat, ötvözöm mindezt a vegán elvekkel is, ami nemet mond a húsra, viszont belefér a gabona, a hüvelyesek. Mi is kellene még? Szénhidrát megvonása? Makrobiotikus étel, amiben a gabona van jelen legnagyobb arányban? Izgalmas lesz kompromisszumot kötni!

Voltak kutatások, amik szerint a zsír öl. Mások szerint a liszt öl. Aztán most úgy tartják, a cukor öl. A só néha egészséges, néha egészségtelen. A kávé szintén. A tejet páran reklámozzák, mások a pokolba kívánják. Régen a tojással riogatták az egészségtudatosságra törekvő embereket, mostanra ismét csodatáplálék lett belőle. 

Vannak akik hisznek a gyümölcslevekben. Mások szerint túl savasak, reggelire kifejezetten árt egy jó pohár narancslé. Jó lenne sokat inni, de olvastam olyat, hogy az ásványvíz vesekövet okoz, a csapvíz meg tele van gyógyszermaradvánnyal. Az alkohol árt, de egy pohár jó vörösbor még kedvező is. Vagy ott van a sör, ami kiváló, természetes alapanyagú izotóniás ital. És akadnak, akik szerint a pálinka meg fertőtlenít. Megint mások úgy vélik, a hosszú élet titka az, ha egy korty alkoholt se iszunk.

Vannak akik szerint a titok az, hogy vitaminokat és étrendkiegészítőket szedjünk. Mások szerint a vitaminozás humbug. És olyat is láttam, hogy a vitamin az jó, csak legyen természetes forrásból kivonva, mert egyébként a szervezetnek nem felel meg. Lúgosításba viszont csak akkor kezdjünk, ha nem zavar, hogy az emberek másik fele komplett idiótának tart majd.

Azt hiszem fel is találtam a mindenki számára tökéletes étrendet: nyers uborka dióval és forrásvízzel. 

A sporttal nem lehet gond! Kivéve ha nem csináljuk rendszeresen, mert alkalomszerűen mit sem ér. Sőt, még bajt is okoz, ha kevésbé edzetten terheljük túl magunkat. De a túl kemény sport is egészségtelen, kopnak az ízületek, gyakori a sérülés. A futás egyesek szerint remek, egyszerű mozgás, mások szerint egyenes út testünk tönkretételéhez, no meg nem is sokat ér, ha fogyni akarunk. Ráadásul a mozgáskultusz miatt önteltté válnak sokan, és ki akar az egészsége kedvéért seggfejjé válni? 

A jó megoldás az lehet, ha elvonulunk egy faluba, és egyszerű életet élünk, saját magunknak termeljük az ennivalót, kidobjuk a tévét, a számítógépet, nem érdekel a saját környezetünkön kívül senki. A másik lehetőség az, hogy pont ellenkezőleg, nyakunkba vesszük a világot, új élményeket gyűjtünk, inspirálódunk, töltődünk és épülünk. Esetleg szóba jöhet, hogy maradunk ahol vagyunk, és a saját hétköznapi életünkben találjuk meg a harmóniát munka, család és pihenés közt. Jó megoldás az önelfogadás, saját vágyaid megvalósítása, önmagad fejlesztése, együtt azzal, hogy egyáltalán nem törődsz magaddal, egész életed másoknak szenteled, sorsod az önfeláldozás. Netán mindent a pillanatnyi örömöknek rendelsz alá, a hedonizmus boldogít. Vagy a vagyon. 

Ha nehéz a fentiek közt dönteni, kereshetünk segítséget. Elmehetünk pszichológushoz. Ezoterikus segítőhöz, angyalszelidítőhöz, női vagy férfi önmegtalálást ígérő guruhoz, jóshoz. Hihetünk a tudományban. Csillagképek vagy csillagászat- ez itt a kérdés! Olvashatunk keleti vagy nyugati filozófusokat. Kereshetünk megnyugvást a vallásban, vagy tagadhatjuk a vallást magát. Kizárhatsz minden ingert vagy falhatsz minden hírt és információt. Szabadság, szabadosság és fegyelem, hagyománytisztelet vagy liberalizmus, hit a felsőbbrendű tudásban- megannyi gyönyörű szellemi irányzat áll rendelkezésre, hogy irányítson, összezavarjon vagy depresszióba taszítson minket.

A lehetőségek tárháza végtelen: ezer és egy módja van annak, hogy tegyünk magunkért, még ha a módszerek esetleg pont egymás ellenkezőjét állítják. Egy dolog viszont biztos: örök életet még egyikkel sem sikerült elérni senkinek. Szóval nyugodtan válassza ki mindenki a saját maga számára legszimpatikusabb mérget...

Tovább

A vélemény szabadsága

Manapság mindenki arra panaszkodik hogy elhallgattatják, miközben sokkal több emberhez juthatnak el a bölcsességek és a hülyeségek is.

"Oszd meg amíg le nem törlik!!!"

Ez a mottója azoknak a lelkes üldözési mániás összeesküvéshívőknek, akik állandóan elhallgatott tényeket posztolnak. Valószínűleg a világon csak elhallgatott igazságok vannak, mert én már annyit láttam belőlük. És persze vannak oldalak, amelyek kifejezetten ilyesmiket terjesztenek, jópár éve. Valahogy sose jutnak el a hatóságok az azonnali törlésig, ha ezekről a közismert weboldalakról van szó...

Elképesztő, hogy a megosztók azt a nyilvánvaló tényt sem veszik figyelembe, miközben a hülyeségeket posztolják, hogy állításaik ellenére ezer éve elolvasható dolgokat tesznek közzé. 

De ez csak egy tünet. Mindenki arra panaszkodik, bármilyen oldalon áll, hogy véleményének nem adnak teret. Az meglehet, hogy a különféle politikailag elfogult, erős kormányzati támogatással működő tévénél, lapnál nem szólalhat meg mindenki, de tény, ezerszer több a lehetőség arra hogy nagy nyilvánosságot kapjon valami, mint bármikor korábban.

Az álhírek, amik miatt most az elemzők pánikolnak, pont azt igazolják, pár fiatal kelet-európai srác marhaságai körbejárhatják az egész világot. Egy jól betalált blogbejegyzést ezrek oszthatnak meg, miközben szerzője közel sem tartozik a véleményformálók közé. De ha rendszeresen olyat ír, akár az is lehet belőle.

Mit ne mondjak, amennyire jó ez, pont annyira rossz. Mindenki követ olyanokat a Facebookon, akik nagy határozottsággal mondják meg a tutit mindenféle témában. Legutóbb olyanba futottam bele, aki a férfiak férfiasságát féltette a hülye új divatoktól, és persze leszögezte, véleménydiktatúra van, már le se lehet írni hogy taszítóak a feminim (vagy "buzis") ruhák. Ilyenkor már hozzá se szólok: ember, épp most írtad le azt, amit szerinted le sem lehet írni...

Van-e véleménydiktatúra? Nyilván vannak elvek, amikhez a többség igazodik, de elég sokan megtalálják a hasonszőrűeket. Hébe-hóba még értelmes közösséget is lehet összehozni, vannak csoportok ahol normálisan lehet vélemtényt cserélni. Ám az, hogy néhány dolog kikopott a közbeszédből, szerintem kicsit sem probléma. Nekem azzal nincs bajom, ha nem lehet teli szájjal, sértő jelleggel zsidózni, buzizni, magyarozni (mert ilyen is van, igen!), mert a normális közösség kinézi az embert.

De még a rasszistáknak is megvan a maga jó kis baráti társasága, azt hiszem. Maximum titkos csoportokban osztják meg azt, amit kimondani sem lehet. És nem jönnek rá, vannak dolgok, amiket nem azért nem mondunk ki, mert tilos, hanem azért, mert hülyeség. 

Részemről engem még az sem zavar, ha a különféle téveszmék, álhírek itt-ott megjelennek az interneten. Van annyi eszem,  hogy tudjam magamtól, mik a megbízhatatlan források, és ha bizonytalan vagyok, utánakeresek. (Persze a gond az, hogy nekem is van egy világképem, és meglehet, hogy a hitelesnek gondolt forrásokkal is elfogult vagyok- bonyolult az élet, nincs mese.)

Ám lassan ideje lenni iskolában tanítani azt is, hogy lehet megkülönböztetni a kamut és az igazit, mert sokakat felkészületlenül ér az információáradat. A jövő kihívása lesz az, hogy a nagyon is létező véleményszabadságból ne az legyen, hogy többé semmiben nem bízhatunk meg, amit elolvasunk. Mert felnőhet egy generáció, akit már a hamis információk burka vesz kerül, és így bármire lehet manipulálni...

Tovább