Ítéljen az utókor a nemzetére idegen vallást erőltető vezetőkről!
Vajon mi lenne, ha egy ország vezetője úgy döntene, népének ősi elvei helyett valami egészen más, új elveket iktat törvénybe? Ráadásul az új elvek jelentős része külföldi törvények átvétele lenne? Mi lenne, ha a hagyományos vallás helyett új, idegenek által terjesztett vallást tenne meg államvallássá?
Mi lenne, ha külföldről hívna térítőket, hitszónokokat, akiket a helyiek fölébe helyezne? Mi lenne, ha népét arra kötelezné, hogy az új tanok hirdetőit eltartsa, sőt, nekik alkalmas helyet építsenek a közemberek a saját költségükön az igehirdetésre? Mi lenne, ha törvénybe iktatná, hogy ezeken az alkalmakon kötelező lenne a részvétel, s aki ennek nem teszi eleget, az súlyos büntetés kapjon? Mi lenne, ha eltűrné, hogy idegen nyelven zajló szertartásokat tartsanak a külföldi térítők?
Mit gondolnánk arról a vezetőről, aki népe hagyományos, régi hitét nem hogy megtűrné, de egyenesen üldözné, azok híveit ellenségnek tekintené? Ha jogfosztott lenne valaki pusztán azért, mert abban hisz, amiben apja, nagyapja, ősei hittek réges-rég óta?
Vajon hogy éreznénk magunkat ma, ha egyre-másra érkező külföldiek elveit tartaná nagyobbra a vezetőnk, mint a saját nemzetének elveit? Mit tennénk, ha a külföldiek által körülvett vezetőnk szembefordulna a múltunkkal, s rövid idő alatt tűzzel-vassal harcolva a hagyományok ellen, idegenek kezébe adná a vezetést, akik saját behozott vallásuknak köszönhetően hatalmat kapnának felettünk? Mi lenne, ha idegen vallásnak hódoltatna be minket, és nekünk ennek hirdetői előtt kellene térdenünk, akaratunk ellenére?
Vajon mit gondolnánk róla, ha most élne? S mit gondolnánk ilyen személyről történelmi távlatokba tekintve? A hazáját, népét eláruló vétkesként tekintenénk rá? Vagy esetleg szentként, az ország történelmének egyik legnagyobb alakjaként, s tetteit soha senki meg nem kérdőjelezhetné? És ereklyéjét bálványként hordanánk körbe rendszeres időközönként?...