Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

A nagy másnaposság

Április 9. után valami mindenképpen meg fog változni- talán nem lesz pozitív hír az sem, hogy egy diktatúrában valaki börtönbe kerülhet azért, mert szakállas.

Ami a választási kampányban zajlik a véghajrában, már teljesen kaotikussá vált. Nem mondom, hogy Orbán Viktor mostanában a szívem csücske lenne, de az utóbbi időszakban sikerült magát teljesen alulmúlnia. Az elégtételes fenyegetőzés, a cigányozás mellett gyakorlatilag egész saját teljesítményét tette idézőjelbe a migránsos vezérvonallal. 

Engem nem érdekel már, hogy voltak eredményei a kormányzásának vagy sem, ezzel az emberrel én semmiféle közösséget nem vállalok. Teljesen mindegy, hogy nyer-e most hétvégén, és mennyire, semmiféle respekt nincs bennem iránta. Borzasztóan visszatetsző, amikor a saját agymenéseibe ragadva az a fő választási üzenete, hogy a sorosisták mind szavaznak, menjenek hát voksolni az ő hívei is.

Emberek, ébredjetek már fel! Ez a fickó könyörgött Soros-ösztöndíjért, amit meg is kapott! Ennek az embernek a pártját támogatta Soros György! Ennek a pártjában vannak szép számmal egykori Soros-ösztöndíjasok, CEU-hallgatók! És mégis ő az, aki az ország másik felét, akiknek csak annyi a bűne, hogy nem rá szavaznak, lesorosistázza! Akadnak még megbélyegző, kirekesztő, úszító megbélyegzések a tarsolyodban, Viktor? Ne fogd vissza magad, ez már úgysem lesz rosszabb... Eddig még csak kétezer Soros-katonát emlegetett, most már az ország másik fele az?

Valaki azt mondta nekem erre, hogy ha így van, akkor már inkább választaná Sorost, mint Orbánt. És ez nem véletlen. Az aláírás, kiadó nélküli szóróanyagok, levelek, hívások, amikben azt hazudják, ha Orbán nem áll ellent, magánlakásokba telepítenek migránsokat, minden normális embert elgondolkodtatnak. Amikor egy miniszterelnök szerint tízezer menekült befogadása szétverné egy gazdaságot, maga ismeri el, az ország oly gyenge lábakon áll, hogy bármikor összeomolhat- ehhez képest a valóságban ennyi embert Mészáros Lőrinc vagyonából, vagy az új Puskás-stadion árából egy évtizedig jól el lehetne tartani. 

És a kormánypárti sajtó egyre mélyebbre süllyedő, egyre debilebb kampánya is gyalázatos színvonalú. Az origón már az is vezető hír, hogy Kínában hat év börtönt kapott egy helyi muszlim a hosszú szakálla miatt(!!!), és hogy a francia kommentelők (no meg nem is burkoltan a cikk névtelen szerzője) szerint ez így is van rendjén.

Emberek, elment az eszetek? Szakállért hat év? Vajon a szakáll vallása is számít? A muszlim szakállért börtön járt, az ortodox zsidóért nem? És mit csináljanak a ZZ Top tagjai, ha szakálltiltó országban járnak? Ha a hír igaz, akkor nem ünnepelni kell Kínát, hanem mélységesen elítélni, mert egyszerűen szégyen lenne, hogy ilyesmiért valakinek ülnie kéne. És kíváncsi vagyok, mennyi francia támogatna egy ilyen törvényt: vajon ezt a fehér szakállú francia embert is börtönbe küldenék?

(Az origo érintett szerzője kedvéért elárulom, ő Jean-Paul Belmondo, igencsak híres, megbecsült színészlegenda. Érdemes utánaolvasnia, rendkívül nagy tisztelet övezi nem csak Franciaországban, hanem szerte a világban.)

Tudom, hogy az őrületnek, így vagy úgy, vége lesz április 9-én. Ha Orbán bukik, ideje lesz eltakarítani azt a szemetet, amit sikerült az évek alatt összehordania. S ha nem bukik, ahogy fentebb írtam, nem különösebben fog érdekelni, mit tesz vagy mit nem tesz. Ebből most már elég, és ha nem most, majd négy év múlva jön el a pillanat, amikor kirúgják a hatalomból.

Nem akarok háborús hangulatban élni itthon, miközben azt hazudják, ez a béke szigete. Nem akarok hálálkodni rezsialamizsnáért, amikor nyugatabbra ugyanannyit fizetnek az áramért, többszörös fizetés mellett. Nem akarok adóforintokból se pénznyelő focicsapatokat, se hamis híreket ránk öntő sajtóorgánumokat finanszírozni. Nem akarok az Európai Unióval hadakozni, ahova éveken át vágytunk, s amitől ma is jelentős támogatást kapunk. 

Bárki, ismétlem, bárki jobb, mint az, aki ilyen hangulatúvá tette ezt az országot. Április 9-én vagy lesz nagy üdvrivalgás, mert lecserélik végre a vezért, vagy ha marad is, akkor sem lehet már kibékíteni az ország szavazóinak túlsó felét. Nem lehet, hogy csak ennyiről szóljon az életünk, mint ami most van: ennél igenis többet, szebbet, jobbat- vagy legalábbis békésebbet érdemlünk, mi, magyarok. Rajtunk múlik, képesek vagyunk-e változtatni az országon! Április 8-án menjen el szavazni minden "sorosista", aki valami mást akar!

Tovább

A gerinc luxusa

Az értelmiségi megmondóemberek aztán tudnak irányt mutatni.

Az indexen írtak a Narancs körkérdéséről, amiben nem igazán orbánista hírességeket kérdeztek arról, a kormánybuktatás érdekében elfogadható-e a taktikai szavazás a Jobbik jelöltjére. 

Az egy dolog, hogy igen sok esetben olyan pesti arcokról van szó, akiknek választókerületében azért a baloldali jelölt az esélyed, de azért sokan mondták el őszintén mit gondolnak. Azzal szerintem mindenki maga számol el, kire voksol, mit hajlandó feladni az elveiből és mit nem (s ez a Fidesz-szavazókra is vonatkozik, mert hogy azért a túlnyomó részük nem hülye, és pontosan tudják, mi a baj mondjuk a Mészáros Lőrinc-jelenséggel.)

A véleményformáló hírességek, értelmiségi celebek szava természetesen meghatározó, és én a magam részéről addig valamilyen szinten tisztelem is a válaszolókat, hogy felvállaják, nekik mi fér bele és mi nem. Nem meglepő: a vélemények megosztlanak.

Igazán csak egyetlen megszólalót emelnék ki: Hajós Andrást, a népszerű tévést és műsorvezetőt. Az index idézi szavait: "Én a Jobbikra, Vona Gáborra soha, semmilyen körülmények között nem fogok szavazni. Ha félelmeink és gyűlöletünk annyira elvakítanak minket, hogy bármit beszopunk azért, hogy Orbán távozzon, akkor nem fogjuk észrevenni, de épp tanítványainak ágyazunk meg."

Igen, ő AZ a Hajós András, aki kvázi mindenkit elküldött a francba, aki számon merte kérni, ellenzékiként miért adja az arcát a kormánypropagandát szajkózó TV2 egyik húzóműsorához. Amikor Friderikusz Sándor tette ezt szóvá, nyílt üzenetben válaszolt:

"Most a tv2-nél tudom a feladatomat végezni. Ez egy deal? Igen. Nem tetszik? Nem bánom. (...) És közben sok pénzt keresek, és népszerű vagyok? Hát, bocsi, de ügyes vagyok” 

Azért van az az aprópénz, amiért még a leginkább elvhű, mélyen baloldali ember is lehajol. Na jó, polcot pakolni vagy éhezni gáz, akkor inkább kössünk alkut azzal a csatornával, ami igencsak fogalommá vált- s nem éppen jó étteremben. Persze, nem a politikai műsorhoz adta az arcát, de mindannyian tudjuk, milyen is az, amikor hírességek legitimálnak bizonyos dolgokat- akár így is. Ha úgy nézzük, akkor Stohl Andrással sincs semmi probléma, ugye? Alföldi Róbert ugyan nem egészen így beszélt erről nemrég, de sebaj.

Szóval szép dolog, hogy az ember teli zsebbel úgy elvhű, hogy közben megköti a maga gusztusos alkuit. Engem ez különösebben nem zavar, mert nem Hajós az egyetlen ismert ember, akinek vannak ilyen húzásai. Attól mert valaki népszerű értelmiségi, még pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy melósnak vagy egy földművesnek. Így aztán nem kárhoztatom- csak gondolok amit gondolok. Nekem ehhez megvan minden jogom- hát bocsi, hogy egy klasszikust idézzek!

Bár nem olvastam minden megszólaló véleményét, azért Jobbik-témában én is leteszem a magam kétfilléresét. Valamiről a nagy taktikázásban elfelejtkezünk: az egyéni jelöltek, bár pártok színében indulnak, mind különbözőek. Nem igaz, hogy minden DK-s jelölt mini-Gyurcsány, és nem minden Jobbik-jelölt volt gárdista.

Tök jó lenne, ha a taktikázás mellett azt is megnéznénk, ugyan kiféle, miféle ember az, akire szavazni lehet. Nem akkora önfeladás tisztességes MSZP-sre, vagy értelmes Jobbikosra szavazni. Megkockáztatom, még a Fideszben is lehetne talán nagyítóval olyan embert találni, aki kevésbé taszító figura- bár erre azért nem vennék mérget.

A lényeg: ne csak a közvéleménykutatási százalékot nézzük, meg elvekhez ragaszkodjunk (ez azért igen gyakran csak ideiglenes egyébként is), ugyan próbáljunk az emberről is megtudni valamit. Hátha érhet minket meglepetés. Mondjuk olyasféle, mint amikor egy ember, aki pénzért simán elvállal egy melót egy szörnyű társaságnál, ilyen ügyekben mellét verve tart ki sziklaszárdan politikai hite mellett.

Tovább

Elfajult divat

Nyavalyogjunk még egy keveset azon, milyen szánalmasan "férfiatlan" ruhákba öltöztetik manapság az urakat a divattervezők.

A minap futottam bele ebbe a fotóba:

Mondjuk a bal oldalon látható Cary Grantről a kép inkább az ötvenes években készülhetett, de mindegy, az üzenet átjön: régen, a "boldog időkben", a férfiak még igazán férfiaknak látszottak, és nem idétlen, színés maskarákban röhögtették ki magukat.

Elárulhatom, nem vagyok éppen a rajongója ezeknek a tényleg meglehetősen furcsa kreációknak, nem kívánok térdharisnyban és szoknyában, erős rúzzsal kifestve járni az utcán. De az éppenséggel nem túl érdekes, tőlem mindenki azt hord amit akar. A divat mindig változott, és folyamatosan formálódik az ízlés, Csak az én életemben alakultak a dolgok: amikor tinédzser voltam, vizsgázni, állásinterjúra járni öltönyben illet, ma azért már nem egészen ez a felfogás. Régen a tetoválás, a mindenféle testékszerek szélsőséges dolognak számítottak, ma már nem. 

Ilyenkor persze felhangzik a huhogókórus, mert micsoda puhány legények ezek a hajat festő, színes sálas hipszterek, bezzeg régen az igazi férfi még szórakozni is öltönybe járt. Vagy esetleg nyereg nélkül ülte meg a lovat, állandóan farmberben és csizmában járt, és a szája sarkából folyamatosan kilógott a cigi. És hogy ráférne ezekre a fiúkra a katonaság, hogy fegyelmet meg tiszteletet tanuljanak.

Én pedig hátradőlök, olvasok, és magamban kuncogok. Hogy a francban jutottunk el oda, hogy a memóriánkból törlődik minden, ami nem tetszik? Miért felejtjük el például a nyolcvanas évek feltupírozott hajú, szűk gatyás glam rocker zenészeit? És azok a tinik akik értük rajongtak, ma a Facebookon osztogatják meg szörnyülködve a képeket a "buzis" divattól, pedig hát...

Aztán ha megnézzük a pár évszazada készült, barokk korban élő férfiakat ábrázoló festményeket, ugyan mit kell gondolnunk? Mit gondoljunk ezekről a fickókról, akik nem átallottak ilyeng gúnyában parádézni. A baloldali mintás harisnyája mellett a térdtájékon még valami pompont is visel- hát ezt a képet is bátran oda lehetne tenni Cary Grant öltönye mellé!

Az a ciki, ha Cary Grant ma lenne fiatal, bizony könnyen lehet, ugyanolyan hipsztercuccos arcokat játszana filmekben, mint sok mai színész. Amit ő azon a képen visel, nem azt illusztrálja, hogy ő egy örök, erős, védelmező férfi, hanem azt, hogy akkor az volt a divat, és ezért ő sztárként azt viselte. Mostanában meg talán női ruhába bújva bohóckodna a Lip Sync Battle-ben...

Teljesen felesleges szörnyülködni, meg okoskodni. Régen például a nadrágos nőkön is kiborultak, de vajon mit szólnának ahhoz, ha én megosztanék egy képet, amin az ötvenes évek elegáns kosztümjeit, tűsarkújait a mindennapokban viselő hölgyeket tennék a mai lazább viseletűek mellé? Ha elkezdenék okoskodni, hol vannak az "igazi" nők? A titok az, hogy ezt sose a ruha határozza meg.

Ráadásul iszonyú mázlisták vagyunk, mert a mai "elfajult" világ igazán toleráns: kimehet az utcára az idétlen ruhás pasi, de más simán választhatja Cary Grant stílusát. Megjegyzem, a képet megosztók közül ugyan hányan vannak nem lógó farmeres, borostás, kissé pocakos okoskodók, és hányan olyanok, akiket mindig mintha skatulyából húztak volna ki? Mielőtt megosztanád az ilyesmit, először állj a tükör elé, és nézd meg, hogy például te tudnál-e bárkinek, bármilyen korban igazi pozitív példakép lenni megjelenésed okán lenni? De hogy jobban érezd magad, megsúgom: simán lehetsz hanyag öltözékkel is jó példa, mert nem a ruha teszi az embert...

Tovább

A bevándorlók célországa

A kínaiak sajátos módon tekintenek hazánkra.

Mostanában kering újból az a térkép az interneten, ami a legnagyobb kínai keresőportál, a Baidu eredményei alapján az európai országokra vonatkozó kínai sztereotípiák jó összeképét adja.

A térkép valójában 2015-ös, de gyanítható, sok szempontból hasonló a vélekedés ma is arrafelé. Úgy készült, hogy megnézik, a különböző országokkal együtt melyik keresőkifejezések voltak a leggyakoribbak.

Nyilván kissé megsértődnek a franciák, akiknél az a kérdés, miért él ott annyi fekete, vagy a litvánok, hogy miért olyan sok ott az öngyilkosság. A zsidók ölése kapcsán emlegetett németek, a gyenge olaszok sem lehetnek boldogok a róluk élő kép miatt. Ehhez képest a szép lányok miatt ismert ukránok, a magas hollandok, az angolul jól beszélő finnek elvannak a rájuk vonatkozó kínai sztereotípiákkal. A svájciaknak be kell érni a semlegességgel, a görögökről meg mindenki tudta akkortájt, hogy csődbe ment az országuk.

Na de jön az, amire mindenki kíváncsi: mi a fontos Magyarország tekintetében Kínából nézve?

Úgy bizony, a letelepedési lehetőség- nyilván a letelepedési kötvényprogram miatt kerestek rá jó sokan az Ázsiából nézve kicsike országunkra. A 2013-tól indult, a most már szemmel láthatóan anyagilag is ráfizetéses program, ami elsősorban offshore cégek gazdagítására volt jó, Kínáig vitte hazánk hírét- mint olyan országét, ahol tárt karokkal várják a bevándorlókat. Onnan nézve Magyarország A Bevándorlóország Európában.

Hogy is szokott beszélni a mi miniszterelnökünk, aki már 2013-ban is a helyén volt? Más kontinensekről érkező, idegen kultúrájú, a nyelvünket nem beszélő bevándorlókat nem engedünk be, nincs rájuk szükség? Mindez baromi szépen hangzik, csak a baj az, hogy szemmel láthatóan Kínában elfelejtettünk szólni erről. A kötvényekkel ide jövő több tízezer embert örömmel csábítgattuk Magyarországra.

A valóság nem egyszer, nem kétszer igazolta már vissza, hogy a politikus az épp aktuális széljárás szerint változtatja a a mondandóját. Ez alól nem kivétel Orbán Viktor se, de neki a saját sajtója ezt nem rója fel- pedig másokról úgy előrángatnak évekkel ezelőtti mondatokat, hogy csak na.

Nem az a baj a bevándorlózással, hogy ennek eredményeképpen egy valamikor mérvadónak számító portál, mint az Origo, átment migránsbűnözési szaklapba, vagy hogy politikusaink más országokban videóznak az ottani szörnyű állapotokról. Hanem az, hogy szemmel láthatóan kezelhetetlenné válik a dolog, átmegy egy teljesen rasszista irányvba. Mert nem mondhatja ki a miniszterelnök, hogy kizárólag a muszlimokat tartaná távol, hiszen az nyílt rasszizmus (ráadásul nyilván valójában nem is ez a cél, hiszen náluk is árultak kötényt), De eközben mindenki tudja, hogy csakis róluk beszél, amikor más kontinensről érkezők idegenekkel riogat. És ezért van az, hogy a Nyugat-Európában randalírozó migránsokról szóló hírekben is kizárólag muszlimok vannak. 

Pedig nem kell hozzá nagy ész, hogy nyilván akadnak kínai maffiózók is nyugaton (sőt, nálunk is), vagy ukrán bűnbandák, vagy magyar lánykereskedők. Mint ahogy az Egyesült Államokban is akad latino meg olasz maffia.  De itt és most egy konkrét csoport lett kiválasztva és megbélyegezve, mint ellenség, akikre egyre kevésbé burkoltan utalgatunk.

(Az újságokban már kifejezetten nyíltan uszítanak, a "muszlim" és a "mecset" szitokszó lett. Már az is megbotránkozást keltő dologként van tálalva, ha egy muszlim valahol imádkozik- a vallásos alapú El Camino vagy csíksomlyói búcsú betiltását ugyan miért nem követelik a hangulatkeltők? Mi lenne a reakció, ha arról írnának nyugaton, hogy "sokkoló tömeg" imádkozik nyilvánosan Erdélyben?... Ez a hangulatkeltés akkor is visszatetsző, ha tudjuk, nem ártatlan báránykák a bevándorlók. De így már nem lehet értelmes vitát folytatni, mert mindent áthat a gyűlölet.)

Befele utáljuk a "bevándorlókat", kifele meg csábítgatjuk őket, mert nem csak Kínába adtak el letepeledési kötvényt. Hogy is van ez? Nem leszünk bevándorlóország- így mondják általánosságban, közben meg nagyon is azok vagyunk. Persze, korrekt kormányzati magyarázatot soha nem fogunk kapni, de azért nem ártana egy kicsit elgondolkodni ezeken a dolgokon...

Tovább

Az elégtétel

Nem fenyegetés ez, hanem csak ígéret: mindannyian elégtételt vehetünk.

Orbán Viktor március 15-i beszédét elemezték már sokan, a legtöbbeknek az tűnt fel, hogy a miniszterelnök miért tartotta fontosnak kihangsúlyozni, hogy a választások után "elégtételt vesz".

Ebben egyrészt komikus volt, hogy 8 éve áll az ország élén, volt benne kétharmados időszak, éppenséggel nehezen látható be, mitől lenne nagyobb mozgástere, ha újból megnyerik a választást? Miben lehetne más? Hiszen a szinte korlátlan pénzből lefolytatott plakátkampányok, a reklámokkal kitömött baráti sajtó mellett a kissé elfogultnak tetsző közmédia is ott van, hogy megtudjuk az "igazságot". 

Szerencsére a miniszterelnöknek mindig van pár szinkrontolmácsa, akik elmagyarázták, nincs itt semmi fenyegetőzés. Hanem más van. Hogy a győzelem maga lesz az elégtétel. És ebben lehet is némi igazság, hiszen elég sokan bontottak egy sört elégedetten Hódmezővásárhely után, miközben kaján mosollyal hallgatták Lázár János magyarázkodását.

Igen, a helyzet ilyen egyszerű: mindenki elégtételt vehet ebben az értelemben. Nem fenyegetés az, hogy sokan nem a Fideszre szavaznak, hanem önálló döntés. S valóban, sokan szívesen megnéznék Orbán Viktor arcát, amikor politikiai karrierje során sokadjára pofára esik, megbukik, leég.

Ciki, ha arra gondolunk, ő az az ember, akinek túl nagy falat volt Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is annak idején, s Torgyán József segítségével jutott hatalomra. Dicsőséges múlt!... S lehet még rosszabb, mert a szavazás nem Békemenet, itt nem lehet összevissza hadoválni a számokról.

A szavazófülkébe ugyanis nem lehet milliószámra hordani az embereket a felcsúti fociakadémia buszaival. Aki fenyegetőnek érzi a miniszterelnök szavait, menjen el és voksoljon. Aki inspirálónak érzi, az is megteheti. Ennek a bulinak ezek a szabályai. Röhejes a kormányt megbuktatni akarók siránkozása: el kell menni szavazni, és persze vinni kell még egy embert.

Összesen ennyi történt Hódmezővásárhelyen. A kormánypártot az érte váratlanul, hogy igen, sokaknak ennyire elege van belőlük, és ilyen rettentően utálják őket, sorozással, migránsozással, taózással, felcsúti multimilliárdossal együtt. És úgy vettek elégtételt, ahogy tudtak: szavazással. 

Tényleg nincs ebben semmi fenyegetés, sőt, a miniszterelnököt nem kedvelőknek éppenséggel nem félni kell ettől az üzenettől, hanem erőt meríteni belőle. Aki nem akar másnap nyavalyogni, ha kevésen múlik a végeredmény, hogy "ott lehettem volna, másként is lehetett volna", az felveszi a kesztyűt. 

Nem tudom megjósolni mi lesz a választások végeredménye, de az tuti, hogy sokak számára lenne megfizethetetlen élmény élőben nézni a bukott vezetők sajtótájékoztatóit. (Legyünk igazságosak: a kormánypártiaknak ugyanilyen kéjes öröm lenne a fordítottja, de nyilván mindig azoknak hangosabb a hangja, akik vert helyzetből állnak talpra.)

És akkor visszatérhetünk arra, ki is vesz elégtételt, miért és milyen formában. No, persze ne szaladjunk előre: addig még sokat kell végezni. Váratlanul izgalmas hetek állnak előttünk, s ha nem lennénk ennek az egésznek mi a szenvedő alanyai, tulajdonképpen szórakoztató is lenne a történet. Úgy azért kicsit más megélni, hogy a mi bőrünkre megy a játék- ez az, amit a komolytalankodás közben azért ne felejtsünk el, és ha változtatni akarunk, éljünk a jogainkkal.

Tovább

Migránsok és bevándorlók

A svéd identitást veszélyeztetik Semjén Zsolt rokonai?

Hát sikeresen áttettük a magyar migránsozós választási kampányt Ausztriából Skandivániába, izgalmas fordulatokkal, luxusvadászattal és hozzánk menekülő svéd bárónővel.

Szeretném leszögezni, szerintem a helikopterrel elvitt szarvas kérdése nekem nem akkora téma. Sokaknak van ilyen-olyan költséges hobbija, Semjén Zsolté az, hogy állatokra lövöldöz, nyilván keresztényi szellemiségben. Az sem igazán érdekel, hogy ez drága hobbi-e- nyilván nem olcsó Svédországban helikopteres vadászatra menni.

Az már mókásabb, hogy a kormánysajtó szerint ez egy aranyos, megfizethető kedvtelés, míg Hadházy Ákos repülőórái vagy Botka László búvártúrái mind megmagyarázhatatlanul drága, elítélendő luxushobbik. Persze most csak viccből, ha Vona Gáborról derült volna ki, hogy ilyen svéd vadásztúrákra jár, melyik újság hozta volna le először a sztorit, és milyen kommentárral?

Na de ez egy mellékszál, nálunk olyan jól keresnek a politikusok, hogy ez is belefér. Az viszont már izgalmasabb, hogy Semjén Zsolt azzal védekezik, ő a Svédországban élő rokonait látogatja meg elsősorban, és utána jöhet egy kis vadászat. Tessék mondani, mi a helyes kifejezés a rokonaira: migráns vagy bevándorló? Bár szinte egykutya, mert amióta Orbán Viktor azt szajkózza, Magyarország nem lesz bevándorlóország, mert abba tönkremegyünk, már mind a mind két elnevezés használatos.

Vajon Svédországot az tette tönkre,  hogy Semjén Zsolt rokonai ott élnek? Vajon ha tüntetnének ellenük a helyiek, hogy ki a svéd identitást megváltoztató, eltérő kultúrájú (most már ugye az is terítéken van, hogy genetikánk alapján mi igazi ázsiaiak vagyunk, a nyelvünk meg mindig is külön műfaj volt) magyar migránsokkal az országból, Semjén Zsolt ki mellé állna? Igazság szerint a svédeket kéne támogatnia ebben a kérdésben.

Pláne,  hogy rá egy napra hírt kaphattunk a svéd-magyar nőről, aki az elviselhetetlen stockholmi migránshelyzet miatt a sokkal biztonságosabb Magyarországra költözik. Mert hogy édesanyja magyar, azaz itt is otthon érzi magát. Nézzük itt is a vicces részt: akkor az ő anyukája is migráns Svédországban, apai ágon pedig orosz származású. Azaz egy svédországi bevándorló hátterű nő felemeli a szavát a Svédországba érkező bevándorlók miatt. Érdekes. 

Vajon Semjén Zsolt nem fél amikor Svédországba jár helikopterezni? Vajon nem félti kinn élő családtagjait? Miért van az, hogy ők nem szaladnak haza az anyaország kebelére? Én abból a földi pokolból biztos találnék kiutat, ha Magyarország miniszterelnökhelyettesének a pereputtyához tartoznék!

Kínzó kérdések ezek, és azt gondolom, Semjén Zsoltnak, mint a családjáért aggódó, hívő kereszténynek lehetőséget kell teremteni, hogy itthon boldoguljanak rokonai, akik számára bizonyára jut színvonalas szociális bérlakás és a képességeiknek megfelelő közmunka. Még ez is sokkal jobb lehet, mint ami ott, a hideg, hó-és migránslepte Svédországban van! 

Ha viszont ők nem költöznek haza mindenestől, akkor zavarban vagyok és nem értem a helyzetet. Nagybácsi és unokatestvérek választják inkább az üldözött sorsot odakinn, mint a biztonságot és a bőséget idehaza. Remélem Semjén Zsolt egy újabb Facebook-bejegyzéssel ad magyarázatot az értelmetlen ragaszkodásukra a szakadék felé rohanó Svédországhoz!

Tovább

Modern géprombolók

Amerikában a robotokra és az önvezető autókra támadnak naiv emberek.

Olvasom a hírekben, hogy az állásukat féltő vagy egyszerűen csak a robotokat gyűlölő emberek fizikailag esnek neki a gépeknek. Az önvezető autóknak szándékosan nekimenők, az azokat rongálók elég gyerekesen viselkednek, mint ahogy azok is, akik a robotokat akarják betiltani.

Régi korokat idéz ez az erőszak: a 19. századi géprombolók juthatnak mindenki eszébe. És az ő példájuk illusztrálja azt is, mire lehet ezzel menni: semmire. Hiába veti magát egy-két ember a gépek elé, az előretörésüket ezzel nem lehet meggátolni. Egyébként is a pénz diktál, és ami jobban megéri, azt fogják megtartani.

Aki vezetett már autót az életében, az pontosan tudja, az emberek egy része idióta módon közlekedik (néha mi magunk is hibázunk, ezt is el kell ismerni önkritikusan), páran kifejezetten ön- és közveszélyesen manővereznek az utakon. Én speciel egyáltalán nem bánnám, ha az autóm önműködően menne, parkolna. Egy bulin minden aggodalom nélkül ihatnék pár pohárral, nem kellene taxit, sofőrszolgálatot hívni. És persze kijöhetne elém a kocsi a reptérre, kényelmesebb lenne a sok ürás utazás, és így tovább.

A robotok és gépek milliónyi dolgot változathatnak meg. Nem kell kemény emberi munkával polcot pakolni, például. De tegyük fel, hogy kórházban a takarítást gépek végzik, önállóan, precízen. Vagy a betegszálítást: a betegeken levő azonosítót leolvasva sose tévednek, s még be sem csaphatóak, ha arcfelismerő rendszer kapcsolódik hozzá.

Tudom és értem, sokak számára ijesztő, hogy robotokra bízzák magukat, nem akarják, hogy gépek és mesterséges intelligencia döntsön a sorsukról. Csak eközben elfelejtjük, most is gyakran másokra kell hagyatkozni. A fenti példát említve, egy részeg vagy felelőtlen sofőr bajba hozhat. Egy műtétnek végző orvosnak, egy ítélkező bírónak lehet rossz napja, tévedhet. Ha ők hibáznak, megbocsátjuk, mert emberek? Hát nem úgy fest- már a fociban is videobírót követelünk, mert az elektronikában jobban megbízunk, mint a sípmesterekben.

Na és például annyira ijesztő lenne egy olyan közigazgatás, amiben megvesztegethetetlen, korrumpálhatatlan mesterséges intelligencia dolgozna? Nem biztos hogy annyira rossz lenne egy olyan világ, ahol nem csúszópénz meg protekció döntene a sorsunkat befolyásoló kérdésekben.

A történet másik fele viszont az, hogy a gépekkel való együttélésnek természetesen nagyon komoly kihívásai is lennének. Mert ami intelligens, az sokféleképpen lehet az. Ha nem is jutunk el a Terminator szörnyű jövőképéhez, az embereket gyilkoló robothadsereghez, azért elég riasztó lenne egy esetlegesen összeomló rendszer. Például ha váratlanul minden önvezető autót megőrjít egy számítógépes vírus, és milliónyi baleset történik pillanatok alatt.

Szóval nem egyszerű feladat megbízható válaszokat adni. De sose volt az: sokan féltették az embereket a túl gyors autóktól vagy a repüléstől is. És mi, emberek voltunk azok, akik az atomenergiát használni kezdtük áramtermelésre- és tömegpusztításra is. Semmi köze a gonosz robotoknak ahhoz, hogy az atomháború fenyegetése hol erősebb, hol gyengébb módon, de jelen van életünkben. Putyin például épp pár napja új fegyverekről beszélt- ez lenne a csodálatos emberi intelligencia leghasznosabb megnyilvánulása? 

Maga az internet is jó példa arra, hogy egy újdonság lehet jó is, rossz is. Új kapcsolatot teremthet, tanulhatunk, többet tudhatunk meg a világról- és megoszthatjuk a legócskább hazugságokat, klikkelhetünk a gagyi bulvárhírekre, ködös áltudományos marhaságokra.

A géprombolás viszont primitív válasz, és biztosan nem is lesz, nem lehet semmiféle eredménye. Majd egyszer ugyanúgy legyintünk ezekre, mint azokra, akik régen ilyen módon próbálták gáncsolni a fejlődést. A jó megoldás sokkal inkább az, ha igyekszünk megérteni, mivel járhat ez, és hogy fordíthatjuk a javunkra.

Tovább

Velünk élő idegenek

Csak nem csitul a migránsozás a kormányzati kommunikációban.

Igazán nagy érdeklődéssel figyeli az ember, hogy most már minden földi rosszért a bevándorlók a felelősek, no meg a mögöttük álló Soros György. Mindenhonnan és állandóan ezt a témát tolja a kormánypárti sajtó, és persze a politikusok is bevetik magukat.

Most például Lázár János tett tanulságos kirándulást Bécsbe, ahol migránsozott egy jót. A hódmezővásárhelyi bukta óta a közösségi oldalakon jóval aktívabb miniszter igyekezett rámutatni, milyen szörnyű az élet az osztrák fővárosban, és ezt egy videóban mutatta be. 

Az persze némi gondot jelent, hogy ha az ember maga is elmegy Bécsbe, azért messze nem érzi ilyen szörnyűnek a helyzetet, de nem számít, a kampány nagy céljai igazolják a tények hajlítását. És persze azt is tudjuk, hogy Szíjjártó Péter hova a búsba küldene el egy német vagy belga minisztert, ha az saját maga forgatna lesújtó videót a veszélyes budapesti állapotokról. (Természetesen nyilván vannak kellemetlen környékek Bécsben, mint ahogy minden nagyvárosban- a mifelénk a Hős utcába nem érdemes idegennek tévedni a hírek szerint...)

Persze nem kell nekünk külföldi politikust idehozni ahhoz, hogy hajmeresztő dolgokat hallgassunk. A kampányba belevetette magát Orbán Viktor is, aki Miskolcon azt fejtegette, hogy az ottani "bevándorlás" mennyi gondot okozott. Igaz, ezek a "migránsok" magyar állampolgárok voltak, de ez nem számít. Mint ahogy a hasonlat is erősen sántít, hiszen országon belül csak nem lehet határkerítést húzni. (Vagy mégis? Hirtelen elgondolkodtam, mert most már semmi nem elképzelhetetlen.)

Azóta is pörög a verkli, és most éppen ott tart a történet, hogy Orbán Viktor magabiztosan kijelenti, mostantól egyetlen bevándorlót sem szabad beengedni, mert tönkremegy bele az ország. Ez egyrészt hülyeség. Másrészt pedig hülyeség. 

Például azért, mert így is vannak velünk élő bevándorlók, nem is kevesen. Van köztük orvos, mérnök, kereskedő. Kíváncsi lennék, a miniszterelnök a Liu-testvérek arcába is odavágja majd, hogy nem kell a mocskos olimpiai aranyuk, hiszen az apjuk is "csak" egy bevándorló?

Eközben persze Magyarország nem kevés menekültet fogad be, és a letelepedési kötvénnyel ezerszámra jöhettek hozzánk a világ minden sarkából. Hát ők ugyan kicsodák, tessék már mondani? Büszkén mondta valamelyik miniszter, hazánk koptokat fogadott be, akiket otthon üldöztek. Ők mennyiben számítanak magyarnak, és mennyiben bevándorlóknak?

Politikusaink még a kínai közösség iskolájának avatására is elmennek- akkor valahogy nem volt büdös a bevándorlók jelenléte. 2015-ben a kínai-magyar kéttannyelvű iskolára 743 milliót szánt a kormányzat. Van még kérdés?

Már írtam régebben: nem az a helyzet, hogy a bevándorlással ne járjának együtt problémák. A baj az, hogy a hülyeségcunami azt teszi lehetetlenné, hogy értelmesen beszélhessünk a velünk élő bevándorlókról, hogy megpróbálhassuk az ország előtt álló kihívásokat normálisan kezelni. Mert a kormányzat egyszer "migránssimogató", letelepedési kötvényt árul és kínai iskolát támogat, máskor meg a legdurvább idegenellenes szöveget nyomja.

Nekem meg egyik szélsőséges felfogás sem tetszik. Mondhatni már csak a viccbeli kérdést idézhetem: és a belgák hova álljanak?

Tovább

A metró mocska

Kamu képpel riogatni migránsok ellen, egy elvileg vezető portálon? Ez most komoly?

És akkor csak kinéz az ember a fejéből, hol tartunk most? Azt gondolom, tudjuk mind, vannak szemétgyűjtő oldalai a netnek, ahol lájkért minden közönségvonzó marhaságot leközölnek. Na meg vannak azok a bajkeverő oldalak, ahol mindenféle hangulatkeltő dolgot írogatnak, nem törődve azzal, hogy semmi nem igaz az állításokból. (Legyünk korrektek, és jegyezzük meg, ilyenből akad bal- és jobboldali.) És akkor még a vicces álhírgyárakat nem is említettük.

De volt egy szint valahol, egy vonal, amit nem lépett át lefelé egy magára valamit adó kiadvány. Például nem közöltek le egy képet, amit korábban uszító oldalacskák osztottak meg, forrás és hiteles magyarázat nélkül. És egy használható újságban nyilván a cikkeknek van szerzője is. Mert aki írta, vállalta a nevét, ha már fizetést kap, afféle igazi sajtóipari hivatásos.

Miközben az Origo rendszeresen Soros-blogjaként hivatkozik a 444-re, a ciki az, hogy blogszerűen, azaz borzalmas hibákkal terhelt, hülyeségeket terjesztő, hivatkozások nélküli, nem aláírt cikkek bizony az előbbin jelennek meg. (Nagyjából úgy, mint például jelen blogon, de hát ezt hadd ne mérjem már egy sokmilliós olvasottságú, fizetett stábbal dolgozó, rengeteg pénzt termelő portálhoz.)

És most, amikor a németországi migránsügyek kapcsán megjelenik egy cikk, aminek a képei baromira másként készültek, és a fentebbi írás, ami a párizsi metróban vizelő migráns miatti felháborodásról szól, konkrétan lefagytam. Aki figyelmesen nézi, a "párizsi" metróban egy New York-térképet lát a falon. A kép már több éves, és először persze New Yorkról szólt, de azóta már megjelent mint milánói metróban pisilő migráns, Berlinben könnyítő migráns, és most pedig egy párizsi metrót bemocskoló migráns.

Oké, van olyan, hogy lyukra futunk (velem is megesik, bár azért igyekszek utána keresni...), és aztán az ki is derül. Az indexen és "Soros-blogján" már viccelődnek is az Origo balfogásán. Nem csoda, hogy ez oda is eljut, amire a válasz a szokásos aláírást és hivatkozást csak korlátozott mértékben tartalmazó írás arról, hogy hazudozik a Simicska-Soros médiabirodalom.

Hahó, csak szólok: erre nem ez a megoldás! Ha hülyeség jelenik meg, akkor azt le kell venni, és ennyi a történet. Tehát az elborzasztó nem is az, hogy légből kapott butaságok jelennek meg (és nem csak az origón, nyilván máshol is), hanem az, hogy ott marad, akkor is, amikor kiderül, hogy tévedés vagy hazugság. Minek? Erre mi szükség van? Kis szobám magányában pötyögve is teljesen biztos vagyok benne, hogy kutakodással bizonyára lehet valóban Berlinben, Párizsban, Rómában készült fotókat találni a migránsok minősíthetetlen viselkedéséről. Mert hogy nem angyalok, az biztos.

Persze azok sem angyalok, akik nem migránsként Magyarországon mocskolják be a tömegközlekedési eszközöket, vagy mondjuk azoka kedves brit turisták, akik a bulinegyedben végzik a dolgukat a nyílt utcán. Ettől függetlenül szuper lenne, ha a bevándorlókkal az lenne a legnagyobb baj, hogy valamelyikük nyílt helyen vizel, a másik meg ott imádkozik. A lényeg, hogy kicsit nehéz értelmes beszélgetést folytatni a bevándorlókkal való együttélés problémáiról, ha még a vezető portálokban sem lehet megbízni. Aki utálja őket, az olyan muníciót kap, ami hazugságon alapul, aki védi őket, mutogathat, hogy lám, semmiben nem lehet megbízni ami ellenük szól. 

Ám ebből így nem lesz se párbeszéd, se értelmes vita. És kifogástalan eszköz kerül a másik oldali sajtó kezébe, hiszen az Origo meg a többi ilyen hülyeséget közlő újság saját maga ellen szolgáltat muníciót. Nem kell velük csinálni semmit, nem kell nyomozni utánok: ott a bizonyíték a címlapon, és még azután is ott marad,  hogy lebuktak vele.

Csak szólok, ilyeneken azért el lehet bukni egy választást. Mert miért venném komolyan az ENSZ-t és "Brüsszelt" szidó sorosozós, migránsozós, alá nem írt "tényfeltárásokat", ha címlapon maradhat az úszítók egyik totál alaptalan álhírének átvétele? Ugyanabból a szerkesztőségből jön, és nagyjából úgy fest, ugyanaz a szerzője. 

Tovább

Zavar az erőben

Ritkán látható kommunikációs káosz tapasztalható a Fidesz háza táján.

Mindazok, akik próbálták azt mondani, nincs igazán súlya a hódmezővásárhelyi eredményeknek, azok az elmúlt két napból leszűrhették, tévednek. Miközben hirtelen az ellenzéknek lökést adott a megegyezés irányába a szavazás eredménye, a Fideszben eluralkodott a zavar.

Lássuk csak az idősorrendet! Először döbbent, néma csend. A hódmezővásárhelyi eredményekről alig jelent meg valami a kormánysajtóban, majd amikor írtak róla, hébe-hóba kimaradt a főoldalas címekből, ki is győzött- no meg hogy ki vesztett. Aztán jött az első magyarázatcsokor: csak jelentéktelen helyi választás, nincs jelentősége, az ellenzék ettől még nem tud 106 egyéni körzetben így összefogni.

Utána viszont kezdődött valamiféle szembenézés. Bayer Zsolt azt írta, nehogy elkezdjék magyarázni az eredményt (ezzel elkésett), tessék új, pozitív kampányba belevágni. Még Bencsik András is arról beszélt, el kellene felejteni az ovis stílusú Sorosozást és migránsozást. Sőt, még olyan cikket is írt a Magyar Idők, ami a pozitív eredményeket sorolja fel. Szóval az ember azt hihette, erre a vonalra is ráfekszik a kormány.

Aztán eljött kedd, és minden visszazökkent a régi kerékvágásba: az origón és a 888-on megkapjuk napi sorosmigráns adagunkat, belekeverve Karácsony Gergelyt, az ENSZ-t meg Simicskát. És már olyan cikket is olvastam, ami legyint Hódmezővásárhelyre, mert nincs annak semmi jelentősége, hiszen az ellenzék nem is nyert, csak egy független.

Tegnap még köszönték a pofont, mára meg szóra sem érdemes? Érdekes lavírozás. És szemmel láthatóan bizonyítja azt a remek közhelyet, hogy a pénz mennyisége senkit nem tesz azzal arányosabban okosabbá. A jól fizetett kormánypárti szakértők elemeznek, miközben a helyzet elég hirtelen izgalmassá vált.

Igen, a vereség felrázhatta a kormány támogatóit. Na de a győzelem meg hitet adott azoknak az ellenzékieknek, akik már maguk is elhitték, a Fidesszel szemben nincs esély. Igen, a kormányzati támogatással bíró jelölt nem vesztett szavazatot a korábbi választáshoz képest. Na de nem is növelte a támogatók számát, míg az ellene szavazók száma háromszorosára nőtt! Ez óriási változás! 

Az meg szép kis kamu, hogy ez csak helyi jelentőségű időközi választás volt. Ha ez így lenne, akkor is feltűnt mindenkinek Lázár János folyamatos jelenléte- néha nem is látszott, hogy nem ő a jelölt, hanem a sótlan Hegedűs. És persze azért Orbán Viktor is mellé állt a Fideszes jelöltnek, szóval igenis beleállt a kormány a szavazásba.

Ez az egész bukás a Soros-migráns vonalra felfűzött kampány csődje. A rezsicsökkentés is sokkal kézzelfoghatóbb volt az emberek számára, mint a hadakozás a fantomokkal. És megjósolom, a Fidesz messze elmarad a saját várakozásaitól a választáson, ha ez az irány jelenik meg a kommunikációjában.

Az ok egyszerű: a csapból is ez folyik 1-2 éve, minden tele van plakátolva, minden híradóból, újságból, netes oldalból ez ömlik, ami a kormányt támogatja, és ezzel együtt is leégtek Hódmezővásárhelyen. Egy árva új embert nem sikerült megszólítani az ellenséget felfestő kommunikációs hadjárattal! Aki ezt nem érti meg, az teljesen menthetetlen. És most úgy látom, a Fideszt támogatók, illetve a párt erős emberei hirtelen nem tudják, merre kellene menni: még több Soros, vagy pont ellenkezőleg?

Pedig szerintem nem kérdés, hogy valamiféle más, valamiféle pozitív üzenet kéne. Mert bizonyára van eredmény, amit fel lehet mutatni. De a kormány elsősorban nem azt harsogja, ami eredménynek mondható, hanem ezt a Soros-témát hozza elő, akármiről van szó.

És ez még akkor is unalmas lenne, ha tényleg olyan szintű összeesküvést talált volna ki Magyarország ellen az idős milliárdos, mint ahogy azt lefestik a számunkra- a hétköznapokban legalább akkora kérdés, hogy milyen sok fiatal ment el külföldre, hogy hiába emelkednek a bérek, ha az ingatlanárak még sokkal inkább kilőttek, hogy az egészségügyben volna mit rendet tenni. És lassan le kellene állni a további milliárdok fociba ölésével- nehogy azt higgyük már, hogy ez nem piszkálja százezrek, milliók csőrét ebben az országban.

No meg persze itt lenne az ideje annak is, hogy elkezdjenek azon agyalni, hogyan lehet a miniszterelnök környezetére egyre jobban ráégő korrupcióvádakat kezelni. Na ez szinte lehetetlen feladat, naná, hogy az ellenzék most gyakorlatilag másfél hónapig ütheti az Elios-ügyet, mutogathat Mészáros Lőrincre. És mivel a kormány hagyta, hogy ennyire gyanúsan gazdagodjanak ennyire bennfentes arcok, saját magát csapdázta be. De ezért persze egy másodpercig sem sajnálom őket, mert a baráti újgazdag réteg létrehozása szerintem egyáltalán nem feladata egy demokratikus kormánynak, és akkor enyhén fogalmazok.

Ezen pedig duplaannyi Sorosozás sem fog változtatni, azt garantálom, bármennyit költenek rá. Hat hét- ennyi idő van arra, hogy a kormánypártok és az ellenzék új irányt szabjanak a folyamatoknak, a kommunikációnak- s talán az országnak magának is.

Tovább

Hódmezővásárhely, szakaszhatár

Tulajdonképpen még az összefogó ellenzés se számíthatott arra, hogy ilyen arányban marad alul a Fidesz a polgármesterválasztáson. Mi jöhet a továbbiakban?

Egyszerűen nem volt logikus, hogy Márki-Zay Péter győzhet Hódmezővásárhelyen. Nem egy országosan ismert politikusról van szó, akinek a hagyományosan jobboldali városban kellett volna maga alá gyűrnie nem csak a fideszes jelöltet, de a mögötte álló kormányzati erős embert, Lázár Jánost is. Persze, az indexen és a 444-en többször írtak Márki-Zayról, de a kormányzati propagandában hazudozónak, erőszakos úszítónak beállított jelölt (az egyik oldal még most is "lámpavasazónak" nevezi) mellett a kormánybarát helyi sajtóban sem sok szépet írtak róla.

Sejthető volt, hogy a kormánylapoknak nevetségesnek, esélytelennek tartott Márki-Zay győzelme után majd arról fognak írni, ez csak egy súlytalan helyi választás. Majdnem igaz is, de volna még itt egy kis apróság: ha egy nem túl fontos időközi helyi választáson, ahol csak másfél évre választanak polgármestert, ennyien mentek el szavazni a Fidesz ellen (mert ez nem is lehet kérdés, hogy valami ellen voksoltak az emberek), akkor mi lesz egy országos jelentőségű szavazáson, hapsikáim? 

Természetesen tudom, a jól fizetett kormányzati szakértőknek most mondani kell valamit, mert előtte hetekig azt mondták, hogy ez komoly erőfelmérő, és nagyot ég majd az ellenzéki összefogás. Hát most valami mást kell állítani, de egy dolgot máris garantálok: pár lejáratódott nevű újságíró (már azon kevés ember, aki névvel ír alá cikket a Riposton meg az Origón), most nagyon elkezdett izzadni, Sejthető, hogy nem nagy jövőjük van a szakmában, mert azok a lapok, ahol dolgozhatnának, elég gyorsan bele fognak állni a földbe a kormányváltás után, amikor hirtelen megszűnnek  hirdetések.

A laptulajdonosok nyilván próbálják menteni azt a kis tőkét, amit sikerült összekalapálni, de a NER-napszámosok most ezerrel belevetik magukat a munkába, a mozgósításba, mert a sorsuk a tét. NER-árvákként idehaza fű se fog nekik nőni, mert olyan mélyen beleágyazódtak ebbe a gusztustalan, egyoldalú propagandagyárba, hogy a világ legtoleránsabb új kormányzata se tartana igényt a szolgálataikra. És ha kormányváltás lesz, az nem ilyen lesz.

Azért lehetett sokk, ami Hódmezővásárhelyen történt, mert a Fideszben már ott tartanak, hogy a saját marhaságaikat is elhiszik. Ők komolyan vették, hogy a nemzeti konzultáció 98 százalékos eredménye azt jelenti, hogy Orbán Viktor mögött sorakozik fel a szavazók 98 százaléka. Mondjuk a bűnös Pesten csak 95, de egy migránsfenyegette vidéki nagyvárosban inkább 99. Ehhez képest kijózanító lehet a valóság.

Miközben a Fideszben most nyilván kitört a pánik, azért a másik oldalon is kitörhet a frász pár embert. Tudják, az "úristen, győztünk!" hangulat. Mert azért eddig az ellenzéket is elkényelmesítette az a tudat, hogy kevés az esély a kormányzati gőzhengerrel szemben. De most már számolni kell azzal, hogy lehetne győzni is áprilisban. Na de ki mögé sorakozzon fel az ellenzék? Mert úgy nehéz koordináltan jelöltet állítani, hogy igazság szerint abban sincs megegyezés, ki legyen az a bizonyos egyetlen Orbán-kihívó miniszerelnök-jelöltként? 

Érdekes sakkjátszma lenne, amiben arról szólna az egyezkedés, hogyan tudná támogatni az MSZP, a DK és az LMP Vona Gábor kormányát? Vagy hogyan állna be a Jobbik és a Momentum Gyurcsány mögé? A Fideszben (elnézést, Fidesz-KDNP, van ott még egy "önálló" párt) ilyen kérdések nincsenek. Tulajdonképpen Orbánnak nem is jönne rosszul, ha úgy győzne, ha kicsivel előtte az egyik fideszes erős ember, Lázár János hazai pályán leég. 

A Márki-Zay választás egyszerű volt, de országos szinten kérdés, tényleg ennyire utálják-e a mostani kormányt? Az eredmény azt sugallja, hogy igen, mert egy időközi választás ritkán érdekli az embereket, és most mégis kifejezetten sokan mentek voksolni. Ha áprilisban is fontosabb lesz a választók számára, hogy kit buktassanak meg, és az másodlagos, ki győzzön, akkor földindulás lehet. Láttunk már olyat a rendszerváltás után, amikor biztos győztesnek látszó jelölt bukjon meg. ne feledjük, az elmozdíthatatlannak látszó Orbánt győzte már le Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is választáson. És persze akárki győzött, nem jött apokalipszis, szóval nyugodtan szavazhat mindenki most is, akire akar.

Ami megváltozott, az az, hogy olyan üzenetet küldött Hódmezővásárhely az országnak, hogy tényleg érdemes szavazni, tényleg meg lehet buktatni bárkit, nem kell elhinni, hogy van, aki legyőzhetetlen. És ezzel szembe kell nézni annak is, aki ezt a mesét úgy hitte el, hogy maga finanszírozza a gépezetet, ami terjeszti. Ők azok, akik beleélték magukat abba, hogy sorosozással és migránsozással zsebre lehet tenni ezt az országot. Most meg úgy fest, annyira mégsem egyszerű ez a történet. Lesz itt még pár embernek néhány álmatlan éjszakája áprilisig!

Tovább

A fegyver hatalma

Európai ésszel felfoghatatlan, a sokadik iskolai lövöldözés után is ragaszkodnak a fegyvertartás szabadságához az Egyesült Államokban.

Pont azért, mert ahány ház, annyi szokás, nagyon nehéz megérteni azt, ami a tengerentúlon történik. Aki már járt arrafelé, és látta, hogy tényleg úgy lehet a boltokban revolverek mellett félautomata fegyvereket is venni, mint nálunk mondjuk biciklit, biztosan meghökkent elsőre. Cinikus ember azt is mondhatná, ahhoz képest nem is lőnek le olyan sokakat, hogy ilyen könnyű gyilkolóeszközöket szerezni...

Azt gondolom, a valójában nem igazán határozott elnök Trump most épp ingadozik, nem tudván, kinek is kellene megfelelnie. Mindig mindenre van érv: a megölt gyerekek jogaival ki törődött? Az alkotmányra mutogató fegyvermániások miért kellene lemondaniuk a számukra fontos jogról? Látszólag nehéz döntés.

De csak látszólag. A francba, olyan fegyverekhez ragaszkodnak a lobbisták, mint az a bizonyos AR-15-ös, ami ránézésre sem vadászatra kell senkinek, vagy arra, hogy megvédje magát egy betörőtől! Ilyen fegyverekkel bánni sem egyszerű, és szemmel láthatóan a tömeggyilkosok azok, akik a leginkább ki tudják használni "előnyeit".

Milyen jogokhoz ragaszkodik az, aki szerint normális, hogy egy floridai boltban minden különösebb ellenőrzés nélkül vehet minden 18 év feletti állampolgár egy ilyen fegyvert? Ugyan milyen agyament marha gondolhatja azt, hogy megoldás ilyen esetekre, hogy tanárok kezébe adjanak fegyvert?

Képzeljük el, hogy most már nem sima iskolai lövöldözés lesz, hanem igazi tűzharc, tanárok és őrültek között. Vagy esetleg erőszakos, dühös diákok a tanár fegyverét megszerezve kezdenek gyilkolásba. Mások egyenesen erődítménnyé alakítanák az iskolákat, fémdetektorokkal, beléptető kapukkal, felfegyverzett biztonsági emberekkel. Sok a fegyveres támadás? A válasz a még több fegyver!

Szomorú, hogy valaki ezzel a megoldással is nagyon jól járna. A nyilván forráshiányos közoktatás számára remek plusz kiadás lenne, hogy állig felfegyverzett csapatokat küldjenek minden iskolába. Aki viszont még több fegyvert adhatna el így, az nyilván nagy szívfájdalommal számolgatná a dollármilliókat.

Teljesen egyetértek a diákokkal: baromság, hogy nem lehet mit tenni. Egyszerűen nem szabad engedni, hogy minden erőszakos hibbant fegyverhez jusson. Ha valaki nem lát rendesen, nem vezethet autót- ha valakinek súlyos mentális problémái vannak, miért vehet géppisztolyt? 

Semmiféle nagy titok, nagy csoda nincs itt, a megoldás teljesen egyértelmű. Viszont van valami, ami azért elgondolkodtató. Demokrata vagy republikános fölény van az országban, az mindegy, a fegyverlobbi érinthetetlennek tűnik. Pedig nem ez az első iskolai lövöldözés az országban (sajnos valószínűleg nem is az utolsó...), hanem a sokadik. A számok megdöbbentőek, a 2010-es években már majdnem száz áldozata volt ezeknek a támadásoknak!

Szóval van, amiért tudja az ember irigyelni az amerikaiakat, de a fegyvervásárlás szabadságáért pont nem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a mostanság elég veszélyben levőnek tűnő, nagyon aktív, nagyon határozott, és hangját hallatni képes generáció meddig jut el a követeléseivel? Érdekes, mert nem önsajnálat és mindent átható mély gyász tapasztalható, hanem nagyon komolynak ígérkezik a tüntetésük.

Én szurkolok nekik! Mennyivel jobb hír lenne, ha most évekig egyetlen lövöldözésről se hallanánk- azért persze ezt borítékolni nem lehet, de tenni igenis lehetne érte.

Tovább

Konstans kampány

Most már legálisan zajlik a választási kampány- feltűnt valakinek bármilyen változás?

Szerintem már el sem tudjuk képzelni azt, hogy az élet mehet úgy is, hogy nem hatja át a mindennapokat a politikai kommunikáció. Képzeljünk el egy Magyarországot, ahol nincsenek politikai plakátokkal tele az utcák, ahol a híradók nem pártszócsőként működnek, ahol a képviselők a parlamentben ülnek és dolgoznak, nem pedig folyamatosan kampányolnak.

Mert az országgyűlési közvetítések üres széksorait látva elgondolkodik az ember: nem azért választottuk meg őket, hogy ott üljenek? Nem azért kapják a fizetésüket, hogy egy törvényjavaslatot meghallgassanak, hogy érdemi vitákban részt vegyenek, hogy a választóik érdekeit képviseljék? 

Ehhez képest ha a mi drága képviselőinket akarjuk látni, akkor nem a parlamentben kell szétnézni, hanem a közpénzből fenntartott kerületi, községi újságok címlapját kell nézegetni, ahogy éppen átadnak valamit, netán óvodások előtt szónokolnak arról, milyen fantasztikusan dolgozik a kormány.

Mert ne tagadjuk, azért elsősorban a kormány az, ami anyagi erőforrást nem sajnálva folytat "tájékoztatást". Marhára elegem van a sorozásból, köszönöm, az elején megértettem, hogy a kormány szerint Soros György ássa alá a csodálatos magyar és keresztény jövendőt, ahol minden egyes ember élmunkás leszen, miközben fél tucat gyereket szül- ha férfi, ha nő.

De a mi kormányunk propagandistáinak nem volt elég egy plakátkampány. Se kettő. Se sok. Ennek a célnak rendelik alá a népszavazás egyébként fontos intézményét- miközben az izgalmasabb kérdések elől gyáván megfutottak, álkérdéses szavazásokat hoztak tető alá, ahol 98 százalékos arányban támogatták őket. Morogtam már amiatt, hogy ilyen arányú győzelmeket jellemzően diktatúrák tűznek a zászlajukra, és a véleményem mit sem változott.

Szóval tudom, hogy hivatalosan ötven nappal a voksolás előtt indul a kampány, de tegye már fel a kezét, aki szerint bármi érdemi változás lesz a közbeszédben, a köztévé híradójában, a plakátozásban az elmúlt "békeévekhez" képest. Migránsozás, Soros György veszélyes terve, Brüsszel az ellenség, Putyin és Kína jóbarát- kifelejtettem valamit? Ennyire becsül minket a kormány, ilyen üzeneteket juttat el hozzánk évek óta, és mi elfogadjuk, hogy a hétköznapjaink folyamatos kampányüzemmódban zajlanak.

Ha felmégy a Facebookra, a barátaid egyik vagy másik oldal kampányízű dolgait osztogatják, teljesen mindegy, hogy közel van-e a választás vagy sem. Nem mondom, hogy ne legyenek közéleti viták, de ami most van, az nem vita, hanem mocskos, alpári purparlé, amihez minden érintett politikai erő csatlakozik, mert nem tehet mást- és ezzel berántanak minket is az egész mocsárba. Egyszerűen elmebaj, hogy fontosabb szerepe van a mindennapjaimban Németh Szilárdnak, mint a saját családomnak, ha egy picit elvesztem a fókuszt!

Vége a meccsnek, épp rövid hírek egy percben az M4 sportadón. Tízezer migráns, Szíjjártó elküldi az anyjába a luxemburgi külügyminisztert a Stop Soros törvény elutasítása miatt, Orbán Viktor felveszi a harcot a migrációval- és a végén, úgy mellesleg, hogy szakad a hó.

Csoda-e, hogy erről szól az életünk? Aki elhiszi, az szajkózza tovább, hiszen ebben él, pedig arabot maximum akkor lát, amikor megnéz egy régi Omar Sharif filmet. Aki elutasítja ezt az ostobaságot, az meg azért fogalkozik a témával, mert kifejezésre juttatná nemtetszését.

Eközben- hol maradunk mi, emberek? A mi életünk? A konstans kampány miatt saját dolgaink szorulnak háttérbe, a mi örömeink, érzéseink, a családunk. Aki sokat utazik, s direkt nem néz rá külföldről a magyar híroldalakra, úgy érzi, mintha felszabadulna, valami nagy, nyomasztó terhet dobna le magáról. 

Szóval ilyenkor arról álmodok, milyen jó lenne itthon kicsit külföldinek lenni. Aztán egy rohadt meccset sem úszok meg politikai hírek nélkül, és ha lemegyek a boltba tejet venni, egyből szembe találom magam valami uszító plakáttal. Ennyire pedig senki nem tudja függetleníteni magát attól, ami körülveszi- ha neked sikerülne is, majd szüleid, barátaid, gyerekeid emlékeztetnek rá, miben élünk, mert felhozzák a témát. És lassan már a reményét sem látom annak, hogy a választás után ennek vége lesz- miért lenne? Olyan remekül működött eddig is, ráadásul páran kiválóan megszedik magukat vele. 

De, ahogy fentebb írtam, azt kapjunk, amit érdemlünk. Ha hagyjuk, akkor bizony ezt kapjuk. Hagyjuk?... Áprilisban kiderül!

Tovább

Migránsok a Kárpát-medencében

Nem akarunk nyereg alatt húst puhító pogányokkal együtt élni!

A mostani menekültemlegetős, vészterhes időkben olyan szinten leegyszerűsítő lett a kormányzati kommunikáció, hogy az talán még a "Négy láb jó, két láb rossz" szintjét sem tudja megugorni. A nem leszünk bevándorlóországhoz hasonló szlogenekkel kampányoló politikusainkat semmilyen szinten nem zavarja, hogy aki gondolkodik, az könnyen talál fogást a mondanójukban.

A kulcs persze ez: gondolkodni kellene hozzá. Mert aki hallja ezeket a dolgokat a megváltoztathatatlan, ősi magyar kultúráról, ami elutasít minden idegent, a tévé előtt ülve szurkolhat legjobb magyar sportolóinknak, köztük Liu Shaolin Sándornak, Liu Shaoangnak és indulhat az olimpián Swaney Elizabeth is, a mi színeinket képviselve.

Ha kicsit visszább ugrunk az időben, akkor nem kevés olyan hősünkről ejthetnénk szót, akik nemzetiségüket tekintve nem igazán voltak magyarok. A tizenhárom aradi vértanú névsorolvasása elég sokatmondó: Damjanich, Knézich, Aulich, Poeltenberg, Leiningen-Westerburg, Schweidel... Akadt köztük, aki törte a nyelvünket- ma mégsem mondanánk rájuk, hogy "migránsok".

Mint ahogy azokra a népcsoportokra sem, akik beolvadtak a magyar társadalomba, pedig idekerülésük idején eléggé eltérő kultúrájú csoportnak számítottak. Említhetnénk például a kunokat is. Milyen vicces, hogy a Nagykunság fővárosa, Karcag két minisztert is ad az országnak, Varga Mihályt és Fazekas Sándort! Vajon nem ártana kicsit megkapargatni az ő származásukat is? Nehogy még valaki felvesse, hogy idegen érdekeket képviselnek bevándorlók utódaiként!

S persze ott vannak a honfoglalók, akik végrehajtották Árpád vezér veszélyes tervét: nagy számban özönlöttek be a Kárpát-medencébe. Ázsiából származtak, furcsa, idegen nyelvet beszéltek és a maguk pogány kultúráját hozták be ide, Ők buktatták meg a keresztény Szvatoplukot is. 

A történelem tehát egyszer s másszor rácáfol a leegyszerűsítő felvetésekre. Tudom, hogy a politika manapság nem a szellemgigászok csatája mifelénk, de könyörgöm, legalább egy kicsit nem lehetnénk kevésbé hülyék? Nekem tényleg példálózni kell, hogy elhiggyék az emberek, a változás mindig és mindenhol folyamatos, és évszázados távlatokban egyes emberek nem lehetnek képesek megakadályozni ezeket?

A magyar nép is "migráns" volt, ha úgy tetszik, s a keresztény kultúránkat itt vettük át másoktól. A világ sikeres országai közül igazi "bevándorlóország" az Egyesült Államok, de nyugodtan nevezhetjük a kontinensek közül egész Amerikát illetve Ausztráliát is olyan helynek, ahol a migráció alakította ki azt a társadalmat, ami ma ott van. 

Erre persze lehet mondani bármit, lehet minősítgetni bárhogy, de a tények akkor is tények. Tudom, ezek zavarják a legkevésbé a zavarkeltőket, minősítgetőket, megbélyegzőket, de azért, mert számukra ezek nem számítanak, mi még használhatnánk a fejünket- elvégre nem csak azért van olyanunk, hogy kalapot tegyünk rá.

Tovább

Simicska, a mintavállalkozó

Nagy a kommunikációs zavar az Elios-ügyben: az OLAF jelentése rendesen felkavarta az állóvizet.

Az ellenzéki sajtótermékek kéjes örömmel turkálnak az Európai Unió csalásokat felderítő hivatalának jelentésében. Na nem mintha ritkaság lenne, hogy a kormányhoz kötődő figurák gazdagodása lehetne terítéken nálunk, hiszen a miniszterelnök barátai és rokonai, a többi politikai vezető pereputtya gyakran szerepel kiválóan a sokat szidott EU által adott pénzek megszerzésében.

De Tiborcz István nevének felbukkanása mégiscsak exluzív hírek folyamatosan közlésére ad lehetőséget. Nem gondolom, hogy ő akármivel gyanúsabb figura lenne Mészárosnál, Garancsinál (netán a még baráti időszakban Simicskánál), ám valamiért sokakat irritál a NER ifjú titánjainak térhódítása, így vele szívesen foglalkoznak.

Megmondom teljesen őszintén: az egész Elios-téma nehezen követhető a számomra. Azt gondolom, bőven ráfért a közvilágításra a megújítás, egyébként is hiszek abban, hogy érdemes energiatakarékos technológiákra áttérni. Hogy azért ezzel rendesen mellé lehet lőni, azt jelzi a sok hír, ami a dunaújvárosi sikertelen projektről kapunk, ahol a fejlesztés után a sötétség lett az úr a városban. Az Elios által megvalósított projektek esetén azért erről egyelőre nincs szó. 

Az viszont egészen más kérdés, hogy más megcsinálhatta-e volna olcsóbban. Amikor a hasonló feladatokat igazán járatos alvállalkozók végzik el a munkák oroszlánrészét, mindig felmerül a kérdés, nem kellett volna nekik nyerni az egészet, egy közbeiktatott cég nélkül, aki csak számláz de nem dolgozik? És persze, milyen közbeszerzés az, ahol a tanácsadónak részesedése van a győztes cégben? Ha ez így volt, akkor érthető, hogy az OLAF könnyen talált fogást.

És innentől kezdődött a móka. Napról napra hoznak nyilvánosságra részleteket a jelentésből, és érdekes módon a kormány, ami a 4-es metróra vonatkozó OLAF-jelentést véres kardként tartja magasba, hogy jól lássa mindenki, ebben az esetben nem törekszik arra, hogy bármit megosszon. Érv természetesen mindig van arra, miért is kell nyilvánosságra hozni az egyiket, titkolni a másikat- aki akarja elhiszi ezeket.

Mindenesetre olyan szintű maszatolás és kommunikációs kavar kezdődött, hogy az ember óhatatlanul arra gondol: itt van valami. Először azt halljuk, az egész Bajnaiék hibája, mert ők találták ki a programot még 2009-ben. Aztán megszólalnak az érintett városvezetők, akik szerint példaértékű, nagyszerű projektekről van szó, amire büszkék lehetnek- Lázár János például rendkívül elégedett azzal a munkával, amit az Elios és nevesítve Tiborcz István elvégzett.

Utána pedig jött a fordulat: a kormánypárti sajtó az egész történetet úgy, ahogy van, rátolja Simicskára és a Közgépre, aminek közvetve tulajdonában volt az Elios. Az eközben szintén tény, hogy Tiborcz maradt a cég arca, benn ült az igazgatóságban is, tehát azt mondani, hogy semmi köze nincse hozzá, vidám mese. Természetesen érintett az ügyben.

Na de ki, hogy, mennyire érintett? Ha a kormány azt állítja (és a Polt Péter vezette ügyészség pár év után ismét megállapítja), hogy minden a legnagyobb rendben, ezek teljesen tisztességes, eredményes, a köz érdekét szolgáló beruházások voltak, amire a gyanú árnyéka sem vetülhet, akkor bizony nem csak Tiborczot mentik fel, hanem Simicskát is. Mintavállalkozót csinálnak a mostanában éppen szidott pénzemberből.

Ha marad az a vezérvonal, hogy Simicska igenis egy rossz ember, az Elios lámpafelújításai problémásak, akkor viszont páraknak sűrűn kellene magyarázkodni. Az igazgatóságban ülő Tiborcz, a programra büszke városvezetők (köztük Lázár), a korábban semmilyen szabálytalanságot nem találó ügyészség mind-mind elég sárosnak fognak tűnni.

És ez az igazi csapdahelyzet: az a magyarázat konkrétan nem működhet, hogy a Simicska és a Közgép csalt, de sem a városvezetők, sem az igazgatóságban ülők, sem a korábban vizsgálódók nem hibásak semmiben. Mert sajnálatos módon minden csalásnak két közreműködője kellene hogy legyen, mert aki a cég vezetőségében ül és keres, az nem mondhatja, hogy én csak kivettem száz milliót de semmi közöm a balhékhoz, és akinek az ellenőrzés a feladata, nem mondhatja, hogy bocs, elbénáztam, na de majd most. 

Ezért csinál saját magából viccet az, aki olyanokkal dobálózik, hogy "majd Simicskával fizettetjük vissza" a pénzt, ha az EU lecsap. Azt gondolom, a kulcs az ügyészség lesz (ismét) aki már jó előre több éves vizsgálódást ígér. Most zajlik némi szócsata, amivel a lojális sajtó áttolja az ügyet Simicska térfelére, aki egyébként se nagyon van nyilatkozós kedvében, szóval a kormányzat narratívája lesz a meghatározó. Aztán pár év múlva elsikkad az egész- ha vissza kell majd pénzt fizetni, akkor visszafizetjük, aki jól keresett, annak a vagyona megmarad, a lámpák pedig remélhetően működnek rendesen. 

Szóval végül jól jár mindenki- kivéve az adófizetőket, akiknek a zsebéből kiveszik a visszafizetendő milliárdokat. De az meg kit érdekel?...

Tovább

Gyereknevelés egykor és most

Ma okostelefon, régen gombfoci- érdemes szembeállítani azt, ahogy a gyerekek és ezzel együtt a szülők élete megváltozott az elmúlt évtizedekben?

Amikor megjelennek keserédes összeállítások arról, mennyire más ma szülőnek lenni mint mondjuk a hetvenes években, elfeledkezünk egy dologról. Nevezetesen arról, hogy a világ mindig is változott, csak éppen mi azt érzékeljük, amiben éltünk és élünk.

Arról keveset beszélünk, mennyire más az, hogy dédszüleink számára a négy elemi is komoly iskolai végzettség volt, és gyalog jártak mindenhova, gyerekeik viszont már jóval többet tanulhattak, nagyvárosba költözhettek, autót szerezhettek. És így tovább, a nagyszüleink felháborította apáink hosszú haja, anyáink miniszoknyája, no meg az a hangos csörömpölés, a beatzene. Nekünk ez jópofa sztori, nekik a hétköznapok valósága volt.

Szóval amikor ezt a kis összeállítást elemzem, akkor mindezt úgy teszem, hogy ehhez hasonlót elődeink is gyárthattak volna...

A cikk amelyre rátaláltam, öt érdekes példát emel ki. Az egyik például az iskolai evés: régen a gyerekek kaptak amit kaptak az iskolában, otthonról esetleg egy szendvicset vittek el a sztárjaik képével díszített ételhordóban. Ma viszont az insta-anyukák százezrével töltik fel a dizájnosan megtöltött kajás dobozokat, szivárványszínű sorba rendezett zöldségekkel és gyümölcsökkel. Egyszerűen elvárás, hogy megmutassák, mennyire odafigyelnek az egészségre, a korszerű táplálkozásra.

Miközben ez persze mulatságosnak tűnhet, szerény véleményem szerint nem akkora tragédia, hogy normális kaját kapnak a gyerekek egy összecsapott szendvics helyett, és a kicsik nem ismerik meg a főtt marhahús meggyszósszal nevű kreáció borzalmait...

A cikk szerint megváltozott az is, hogy manapság a gyerekeknek menetrendje van, ahol helye van iskolának, tanulásnak, edzésnek, játéknak, míg régen ha kiszabadultunk az iskolából, mentünk amerre a kedvünk tartotta. A szüleink nem igazán tudták, merre járunk, és nem is sokat gondoltak ezen- vacsorára legyen otthon a gyerek és kész. Olyan kissrácok rohangáltak az utcákon, akiket ma a ház kapujáig se engednének el egyedül.

A nagyobb szabadság nagyobb önállósággal járt- ez tény. Nekünk annak idején gyorsabban kellett felnőni, hiszen egyedül jártunk mindenhova, nem volt sofőrünk. Azt majd az idő dönti el, milyen felnőttek lesznek a mai gyerekek? Nem biztos, hogy az a talpraesettebb, aki tud térképet olvasni meg fára mászni, mint aki az okostelefonján bármilyen információt megtalál. Úgyis ki fogja harcolni magának a mostani óvott korosztály is a szabadságot, csak máskor, máshogy. És talán a szülő is jobban meghökken, hogy a huszonéves fiát, lányát már nem kell kézenfogva kísérgetni.

Régen más volt a sport is, kevesebben jártak edzésre, egyszerűen csak naphosszat bringáztunk, rohangáltunk, fociztunk, míg ma persze minden nagyon szervezett, és persze minden sok-sok pénzbe és időbe kerül a szülőnek is. Ez egyébként egy fontos jellemzője a változásoknak: régen nem azon kellett agyalni, hogy teremt a szülőnek programot a gyerek élete, mert ahhoz kell igazítani minden szabadidőt, 

Mint ahogy a házifeladatokkal is lassan már a kedves szülő küzd leginkább. A cikk szerint régen a gyerekkel szemben valahogy elvárás volt, hogy maga menedzseli a dolgait. Nem nagyon állt mellettem senki annak idején, hogy mit tanulok vagy mi a dolgom, a jegyeim gyakran félév végén kerültek a naplóba, nem volt elektronikus nyilvántartás sem. Év végén mutattam, mi a végeredmény és ennyi. Azt gondolom, ha régen tudta és értette egy gyerek az iskola súlyát, vagy pont hogy nem törődött ezzel, akkor is a saját döntése volt, mint ahogy ma is. Lehet róla beszélni, de hiába áll valaki naphosszat a gyerek mellett, csodát tenni nem lehet.

Érdekes belegondolni, hogy miközben a szülők programozzák a gyereket, folyamatos elektronikus pórázt jelent a telefon, ám a gyerek is programozza a szülőt, elvárja a fuvarozást, a zsebpénzt, azt, hogy a szülő időt fordít az ő tanulmányaira.

Az ötödik különbségként azt jelöli a szerző, hogy régen egy-egy kiemelt naphoz kötődött a nagy ajándék: karácsonyra, születésnapra kapott a gyerek valami értékeset, de nem volt szokásban, hogy gyakorlatilag azt kapjanak meg a gyerekek amit csak akarnak, akkor, amikor akarják. Világos, ez első látásra elértékteleníti a nagyobb alkalmakat, az ajándékozást, de... Ebben a fogyasztásra ösztönző világban élünk, a szülők megengedhetik maguknak, végülis miért ne? Természetesen baj, ha a szülők munkájának köszönhető ajándékesőnek nincs becsülete, de szerintem abban a szülőnek is van része, ha a gyereke semmit nem tud a helyén értékelni.

Az egész fenti felsorolás inkább gondolatébresztő, mint értékítélet. Nincs "jobb" meg "rosszabb" korszak, bármikor lehetett egy szülő-gyerek kapcsolat meghitt, családias, ahol léteznek értékek. Most sem lehetetlen! Ami képtelenség, az kiszakítani az életünket a világból, ami körülvesz. Ehhez kell alkalmazkodni, és nyilván lehet is, csak nem úgy, hogy valamiféle sosemvolt boldog idők után sóhajtozunk, és bosszankodunk a megváltozott élet miatt. 

Pedig csak el kellene fogadni: az idő soha nem visszafelé megy, mindig csak előre tart, bárhogy küzdünk ellene.

(Fotók: Fortepan)

Tovább

Nyugdíjasok munkában

Ez a szép: nem csak Kósa Lajos mutat példát, hanem családja is.

Amikor az ember az éppen mittudomén-milyen miniszteri posztot betöltő egykori debreceni polgármestert hallgatja, nehezen igazodik el a szavai közt. Gyanítom, ő maga sem tud rendet vágni gondolatai közt, és ennek eredménye nyilatkozatainak kaotikus szürrealizmusa.

Ha vele kapcsolatban konkrétumok kerülnek elő, akkor inkább a sajtó ás elő valamit. Most éppen az a nagy sztori, hogy Kósa Lajos családtagjai egész jól elboldogulnak az üzleti életben. Különösen feltűnő volt, hogy 82 éves édesanyja milyen jó ütemérzékkel vásárolt meg egy addig veszteséges sertéstelepet, ami rövid idő előtt EU-s pénzeknek köszönhetően rögvest egyenesbe került.

A kellemetlenkedő újságírók persze nem hagyják békén az értünk oly keményen dolgozó politikusokat, és rákérdeztek a sertéstelepre, s jött az azóta már legendássá vált "édesanyám nem strómanja senkinek" kifejezés. És persze ezzel minden meg is van válaszolva, nincs itt semmi néznivaló.

A cinikus sajtómunkások persze nem veszik észre, valójában a miniszter úr éppen példát mutat. Ő beszélt nemrégiben arról, milyen nagyszerű lehetőség lesz a nyugdíjas szövetkezet a dolgozni vágyó hetvenesek számára, akik újból fejest ugorhatnak a melóba. Egykor pedagógusként dolgozó édesanyja csak példát mutat azzal, hogy az ő korában fejest ugrik a mezőgazdaságba, az üzleti életbe. 

Az persze egy másik kérdés, hogy ő nem iskolákban vállal részidős takarítói munkát, mint azon kortársai, akiknek a meló nem annyira jópofa hobbi, hanem inkább megélhetési kérdés. Mégiscsak jól jövedelmező lehetett a pedagógus-lét az elátkozott szocializmusban, ha sikerült néhány tízmilliót megspórolnia a sertéstelepre. Egyszerűen csak ügyesebb volt a többi tanárnál, mint ahogy Mészáros Lőrinc meg okosabb mint Zuckerberg.

Vajon hány ország lenne, ahol egy ilyen sztorit nevetve rázhat le magáról egy politikus? Magyarország tényleg azért csodálatos hely, mert nálunk semmibe, de tényleg semmibe nem lehet belebukni. 

Itt van Szatmáry Kristóf is, a kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztos. Érdekes, a mi poltikusaink milyen pechesek, pont az ő családi cégének könyvelője felejti el bejelenteni az alkalmazottat, aki egy munkaügyi ellenőrzésen lebukik. S pont valahogy az ő boltjában vész nyoma a nyugtáknak, amiket kötelező lenne adni a vásárlóknak.

Ha felmerül a kérdés, ilyen blamázs után mennyi ideig maradhatna a helyén egy nyugati országban az érintett politikus, valószínűleg nem hónapokról, hanem percekről beszélhetnénk. De mi ebben is különlegesek vagyunk, mint oly sok minden másban. 

Miközben elvileg szép dolog lenne, hogy egy régesrég nyugdíjaskorú hölgy komolyan, eredményesen vállalkozik, noha nem nagyon volt benne korábban gyakorlata, nálunk most ez az egész más felhangot kap. És közben persze szerveződnek a nyugdíjas szövetkezetek, ahol nem épp sertéstelep-vásárlók fognak majd dolgozgatni. Legalább ne annak a rokona keveredne ilyen ügybe, aki ezekkel a szövetkezetekkel foglalkozik!

Tudom, hogy nálunk a párttagság egyből érinthetetlenné is tesz, de mégis, miért várja bárki, hogy komolyan vegyük országunk vezetőit, ha nekik minden, de tényleg minden belefér? Vagy már nem is érdekli őket, mit gondolunk róluk? Az se lenne épp nagy öröm...

Tovább

Dől a fantompénz

Hogy mindig sikerül bedőlni az MLM-nek álcázott pénzlehúzásnak!

Emberek, könyörögve kérlek, ne legyetek már ENNYIRE ostobák! Én tudom, hogy iszonyat vonzó a "passzív jövedelem" ígérete, a "dolgozik helyetted a gép" meg a 800 százalékos hozam, de ez mind átverés.

Az utóbbi években ismét sorban jöttek a hihetetlen üzleti lehetőséggel kecsegtető cégek(?), akik pusztán csak egy kis tőkebefektetésért bámulatos jövedelmet ígértek. És mindig volt valami, amire ráhúzták ezt a sztorit: a Kairosnál az elosztott tárhely, máshol feltörekvő piaci tőzsdézés, most meg épp a kriptovaluta a sláger.

Hiába figyelmeztettek arra rengetegen, hogy mindez átverés, az első hónapokban, amíg jött valami kis bevétel, mindenki magabiztosan nevette ki a gyáva balekokat, akik lemaradnak életük üzletéről. Utána a szokásos forgatókönyv: kis késés, nagy késés, átszervezés, nemzetközi tőkebefektető miatti új szintre lépés, kifizetési rendszer átalakítása, már csak egy kis türelem kell...

A lehúzás feketeöves mesterei azok voltak, akik az egyik olyan kókler cég elmaradozó kifizetései kapcsán azt hazudták, az európai bankrendszer "nem elég felkészült" ilyen innovatív dolgok kiszolgálására. Ezért új céget hoztak be, és megrendeltették a világ legdrágább bankkártyáját a szerencsétlenekkel, fejenként újabb száz dollárral lehúzva őket- és csomóan még ezt is megvették, mert hátha végre így kiutalják a fantommilliókat. Természetesen egy árva vasat sem kaptak, ezt a százast is beleszámolhatták a veszteségeikbe.

Tessék elhinni, nincsenek csodák. Nincs olyan, hogy egy világuralomra törő cég a legcsóróbb, leghiszékenyebb embereknek akarna varázshozamot juttatni, csak úgy jófejségből. Ha van egy erős üzleti koncepció, valós eredmények, semmi, de semmi értelme nincs egyenként kisbefektetőket hajkurászni, akiknek pár hónap alatt duplán adják vissza a pénzt, ha ugyanazt a tőkét banktól évi 1-2 százalékos kamattal tudják behúzni.

Tessék észbe kapni akkor, amikor azok az alakok, akik magabiztosan szervezték be a korábbi bukott csalásokba a balekokat, most megint hiszékeny embereket akarnak új átverések felé terelni. Ötször hülyeségbe rángatott bele mindenkit, hatodjára viszont meglesz a tuti? Ugyan már.

A másik fele a történetnek az, hogy tényleg mindig ugyanazok az arcok bukkannak fel beszervezőként. Videók, weboldalak igazolják, hogy ezek a kártékony figurák mennyit hazudoztak össze a csodálatos lehetőségekről, ám valahogy mégis mindig megússzák. Szerintem sokan meggondolnák azt, hogy ilyen csalásokat népszerűsítsenek, ha az első pár gazember kapna pár év ingyenes jutalomüdülést egy büntetésvégrehajtási műintézményben.

Addig viszont lehet "dolgozni", árulni a csodát. Úgy röpködnek a fantommilliárdok, hogy az ember elszédül bele, s olyan magabiztosan érvelnek a remek lehetőségek miatt, hogy még a gondolkodni képesek szégyellik magukat, amiért kimaradnak a buliból.

Aztán persze lehet, hogy lesz egy olyan következmény is, amire ma még senki nem szeret gondolni. Akadhatnak olyanok, akik pár évig minden ilyen marhaságba beugranak, elhiszik a meséket. Aztán elfogy a pénz, és ha a törvény nem sújt le, maguk kezébe veszik az igazságszolgáltatást. Elcsattanhat pár pofon, vagy történhet még ennél durvább is. 

Szóval aki ilyen MLM-szerű átverésekben utazik, jól teszi, hanem csak a kamulóvéval számol, hanem annak a lehetőségével is, hogy lesz, aki behajtja rajta az ígéreteket- így vagy úgy. És bevallom őszintén, bár nem vagyok híve az önbíráskodásnak, ez esetben nem nagyon tudnám sajnálni azokat a csalókat, akiknek beverik a képét.

Tovább

Oprah mint Trump kihívója

Peggy Bundy kedvence lehet a következő amerikai elnök?

Azért nem csak a republikánusok oldalán vannak érdekes arcok: a tévésztár-milliomos Oprah Winfrey-ben látják a leendő elnököt a demokraták. Vagy legalábbis egy kicsi, de igen hangos részük.

Röhej, hogy a közösségi médiának köszönhetően a semmiből kiáltanak ki elnökjelöltnek embereket a hangadók. Oprah-ról nekem az a legkomolyabb emlékem, hogy a Rém rendes családban Peggy Bundy állandóan az ő talk show-it nézte. Hogy ez elmond-e valamit a színvonalról, mindenki eldöntheti magának.

Most meg ott tartunk, hogy egyetlen(!) jól sikerült beszéd után a Golden Globe-gála sztárja lett, Foglaljuk össze: egy rengeteg színészi és tévés tapasztalattal rendelkező nő előad egy erős beszédet, amit esetleg egy csapatnyi író dobott össze, és máris megváltóként ünneplik. Ennyi kell ahhoz, hogy valakiből elnökjelölt legyen?

Persze ne lepődjünk meg, Trump munkássága sem akkora durranás. Sőt, az ingatlanpiacon sikeres üzletembert is inkább celebként, tévés arcként ismerik. Mindenki legyintett rá, amikor bejelentkezett az elnökjelöltségre- most meg csak pislogunk, hogy ez az ember ül a Fehér Házban.

Ebből a szempontból Oprah jelölése sem lenne akkora durranás. Jó elnök lenne-e? Ugyan ki tudja? Az Egyesült Államok vezetése csapatmunka, és ha a csapat jó, no meg a világpolitikai környezet is kedvező, lehet valakiből sikeres elnök. Akadt azért már megkérdőjelezhető képességű vagy tisztességű ember az USA élén, aztán mégis ott tartanak, ahol.

A fura inkább az, hogy azok az emberek, akik dühödten támadták a tapasztalatlan, politikában teljesen járatlan Donald Trumpot, ugyanolyan lelkesedéssel állnának be Oprah mögé. Fura világban élünk: mintha a Facebook meg a Twitter pörgése miatt nem lenne tegnap, mindent pillanatok alatt elfelejtünk. Máris megy a süllyesztőbe még az ikon, Hillary Clinton is, aki csak pisloghat- egy jó beszéd, és máris jobbról beelőzi egy tévésztár.

Persze pont amiatt fentebb írtam, nem a konkrét személy lesz úgysem a döntő. És én még azt sem állítom, hogy Oprah rosszabb elnök lenne mint Hillary vagy pláne mint Trump. A történet a jellemző, ami egy hashtaggel a csúcsra visz vagy megbuktat bárkit, ahogy villámgyorsan terjed a sztori a közösségi médiában. Jobb lesz mindenkinek óvatosnak lenni, aki kimegy a napfényre, mert nem csak felfelé vezet az út- ma még csak Amerikában van ez, de hamarosan nálunk is ez várható.

Érdekes lesz az életünk itt az öreg kontinensen is, ha ilyesféle dolgok befolyásolják majd a közéletet... Érdekes, szélsőséges, kiszámíthatatlan- de talán szórakoztatóbb.

Tovább

Civilek lélegeztetőgépen

Nézzük, melyik szervezetek életképtelenek beléjük pumpált külső pénz nélkül!

Nagyon fontos, alapos, tényfeltáró jellegű írás jelent meg tegnap az Origón. Maró gúnnyal, kérlelhetetlen pontossággal mutatta be, hogy a "Soros-hálózat" civil szervezetei az amerikai milliárdos pénze nélkül életképtelenek. Ha nincs a külföldi támogatás lélegeztetőgépe, az egy százalékos felajánlásokból ugyan nem jutnának messzire.

Az ilyen cikkekkel van időnként egy kis probléma: ha nem gondoljuk át, tulajdonképpen mivel akarunk érvelni, akkor kisebb zavar keletkezhet az erőben. Mert nem csak Soros-féle "álcivilek" vannak, akadnak erősen kormánybarát szervezetek is, és mivel a beszámolók nyilvánosak, azt is megnézhetjük, ezek mennyire élvezik a tömegek támogatását. Hálásak lehetünk az Origónak, amiért felvetette ezt a problémát, amit tovább lehet gondolni, boncolgatni. Lássuk a számokat és nevessünk együtt!

Ugyebár a cikk szerint szánalmas, hogy a Helsinki Bizottságra 519 fő szánta az egy százalékát. A Transparency International nevetséges 400 támogatója, a Krétakör röhejes 26 fője mellett a Menedék Migránsokat Segítő egyesület 52 fője (valójában 193, de mindegy, az se sok) mellett a Társaság a Szabadságjogokért számára adományozó 2359 fő viszonylag kiemelkedik. Azért lássuk be, az is szinte semmi, súlytalan, a magyarok által elutasított bagázs az egész, mutat rá a cikk.

Egészítsük ki akkor az adatokat ezzel-azzal! Lássuk, hogy teljesít a Békemeneteket szervező, "tömegtámogatást élvező" Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány: 423 főtől kevesebb mint két millió forint jött. No, ők vajon mire mennének a támogatók nagyvonalúsága nélkül ebből a pénzecskéből? Mulatságos, hogy csak ennyi ember adta nekik a pénzét a sok-sok menetelőből, nem?

De lássunk még viccesebbet! Ott van A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, ami kemény 51 embert tudott megszólítani, akiktől durván 356 ezer forint érkezett. Most aztán foghatjuk a hasunkat a nevetéstől, milyen elhanyagolható összeg ez az állami forrásokból érkező milliárdokhoz képest! Ebből a pénzből a Puskás Akadémia nem hogy hetekig, percekig sem lenne képes talpon maradni.

Hogy is írta a cikk, a Helsinki Bizottság 519 fője kevesebb, mint egy másodosztályú meccs nézőszámának a fele? A felcsúti alapítvány támogatóinak számát mihez viszonyítsuk, egy hétvégi baráti sörmeccséhez? Ehhez képest összevetésbe már bele se megyek, amikor a Mezőkövesd Zsóry Sportegyesület 9 (kilenc!) fős "adományozóbázisát" említem.

Igazi nehézsúlyú, fontos szervezet a Magyar Teátrumi Társaság, aminek személyesen Vidnyánszky Attila az elnöke, és van négy alelnökük is. Ám a vezetőségből valaki hűtlen lett, mert összesen csupán 4 (négy!) ember ajánlotta fel számukra egy százalékát. A befolyó 13 829 forintból egy közös munkaebédre se futná. Hirtelen nem tűnik olyan kevésnek a Krétakör 26 támogatója, és biztos van olyan tiszteletlen olvasó, aki most perceken át Vidnyánszky egyesületén röhög.

Szóval jöhet a cikk folytatása az Origón, amiben a fenti számokat látva a szerző azzal érvel, hogy ha többen áldoztak pénzt a TASZ-ra mint a CÖKÁ-ra, akkor utóbbi helyett előbbit kellene magyar közpénzből megtolni, és akkor Sorosra már nem is lesz szükség.

Nevetséges felvetés? Fussuk át újra a számokat, az adatokat, és szerintem ki fogjuk bírni röhögés nélkül a következtetés levonását: ki az, aki mindenféle tömegbázis és támogatói réteg nélkül kapja számolatlanul, szinte ellenőrizetlenül a közpénzt. Nem a Soros magánvagyonából, hanem a közösből lélegeztetőgépen tartott szervezetek sokaságáról van szó. Akik viszont ennek a haszonélvezői, valószínűleg nálunk jobban mulatnak.

Tovább