Trump felrúgja a párizsi klímaegyezményt, de felment-e ez minket a személyes környezetvédelmi felelősségünk alól?
A klímaváltozás kapcsán egyre inkább erősödik a konszenzus, hogy valós jelenségről van szó. Természetesen sok más globális problémához, nagy horderejű kérdéshez hasonlóan, itt is vannak ellenkező vélemények, de azért szerintem ahhoz nem kell nagy ész, hogy belássuk, az emberi tevékenység erősen megváltoztatja bolygónkat.
A klímaváltozás ennek csak egy szelete. Hogy a legfontosabb-e, azon lehet vitatkozni, mert hasonlóan súlyos a szemétkrízis is, hiszen nagyüzemben termeljük a hulladékot- ám egy jól kézzelfogható ügyről van szó, ami jól kommunikálható, és fel lehet hívni vele a figyelmet a bajokra.
No meg természetesen igazi globális koalíciót lehet szervezni, hiszen a klímaváltozás mindenkit (de tényleg mindenkit!) érinteni fog. Azért volt nagy jelentősége a párizsi egyezménynek, mert jelezte, rengeteg ország felismerte a problémát, és ezeknek az országoknak a lakosai elvárták a vezetőiktől, hogy csatlakozzanak a megállapodáshoz. Biztosak lehetünk benne, hogy ahol annak volt politikai haszna, hogy nemet mondjanak rá, ott nem is erőltették az aláírást.
Trump elnökké választása után nyilvánvaló módon rövidtávú politikai érdekek által vezérelve rúgta fel az egyezményt. De az is kiderült, hogy teljesen le ő sem söpörheti a témát az asztalról. Már nem arról beszél, hogy klímaváltozás nincs, hanem arról, hogy "igazságosabb" megállapodást szeretne az Egyesült Államok számára. Erre a taktikázásra persze rá is lehet fázni, de legyen ez az ő baja.
Az viszont más kérdés, mennyire jogos például a magyar miniszterelnök felháborodása? Az az ország, ami orosz technológiájú atomerőműfejlesztést tervez, aligha nevezhető a reformok élharcosának. És mi vagyunk azok, akik úgy teljesítjük a megújuló energiaforrásokra vonatkozó EU-kvótát, hogy a lopott fa tüzelését is beleszámoljuk. Kreatív statisztika, de a klímaváltozás ügyén biztosan nem segít.
S akik szidjuk Trumpot, a mindennapokban mi teszünk azért, hogy élhetőbb legyen a világunk? Autóval járunk még a sarki boltba is, legyintünk vonatra és tömagközlekedésre, vásároljuk az agyoncsomagolt termékeket, nem figyelünk a pazarlásra, nem támogatjuk a környezetbarát cégeket, szolgáltatásokat is így tovább.
A Trump-féle döntés után én is morogtam, aztán eszembe jutott, magamba is nézhetnék. Én sem vagyok hibátlan; s bármit tesznek bizonyos politikai vezetők, attól változtathatnék a dolgokon. Igenis létezik személyes felelősség, ne lehet mindent Kínára meg pár korrupt alakra tolni.
Ha belenéznék a szemetesembe, az éppen olyan sokat elmondana rólam, mint ez a blogbejegyzés. Ha itt ügyelek a helyesírásra, a jó fogalmazásra, akkor miért vagyok annyira hanyag a környezetvédelmi kérdésekben? Ez pont ugyanolyan fontos, sőt, a közös jövőnk szempontjából még fontosabb is. Meglehet, Trump akaratlanul felnyitja sokak szemét, és az bizony akár még hasznos is lehet a bolygónknak. Talán erre ő is ráébred, és a következő egyezményt már maga fogja kezdeményezni.