Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hirdetés

Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Törvényexpressz

Az új megszorításokkal az a legnagyobb gond, ahogy születnek: a semmiből, kapkodva, pillanatok alatt.

Két komoly megszorító intézkedés borzolja a kedélyeket az utóbbi néhány napban: a KATA mint adómen olyan mértékű átírása, ami gyakorlatilag a megszüntetését jelenti, illetve a rezsicsökkentés részletes megszüntetése- magyarul rezsiemelés.

Abba kár is belemenni, hogy sokan mondták a választások előtt, az ország gyenge gazdasági helyzete, a romló külső körülmények plusz az esztelen választás előtti osztogatás nem hozhat mást, csak megszorításokat. Örüljön az, akinek igaza lett? Aligha van aki felhőtlenül boldog! Elnyerte mindenki az ostobaság következményeit, akár kormányzati szereplő, akár választó.

Azaz álljunk meg egy pillanatra, mert természetesen a kormányzatban ülőket nem kell annyira sajnálni, egyből csinos fizetésemeléssel indult az új ciklus a számukra. Ami jár az jár a kimagaslóan eredményes munkáért! Természetesen az eredményességet nem a gazdaság helyzetében mérik, hanem a parlamenti helyek számában, és ebben a tekintetben túl is teljesítettek. A másik pedig kit érdekel?...

Hát, maximum csak minket. A kisember néz, hogy a mindenfélét magyarázó érdekképviselő, Parragh hogy harcolt a sokak számára jó lehetőséget nyújtó KATA ellen. Akinek így védik az érdekeit, annak ellenség már nem is kell, mondhatnánk. Az nyilvánvaló hazugság, hogy iszonyú mennyiségű katás vállalkozó csak az alkalmazotti jogviszony helyett választotta. A félállásúaknak például már volt főállása, amellett nehéz. De rajtuk kívül is rengeteg olyan katázó volt, akik nyilvánvalóan nem egy nagy cégnek dolgoztak: fodrászok, idegenvezetők, ügyvédek, stb. 

A csúsztatásokkal egyszerűen csak azt leplezik, hogy kell a pénz, kell az adóbevétel. Persze, ilyet ez a kormány soha nem mond ki, de ettől még tény. A csalókat utol lehetett volna érni, de senki nem kapkodott ezért a lehetőségért. Inkább jött a beszántás, egyetlen nap alatt(!), alig másfél hónapot adva nyár közepén az átállásra, mindennek az újragondolására. Agyrém, értelmezhetetlen, elfogadhatatlan. Társadalmi egyeztetés? Ugyan már.

Ha pedig igaz is lenne, hogy itt mindenki adócsaló: erre idén májusban jöttek rá az egy évtizede létező adóformánál? Ha tudták mondjuk évek óta -és erre utal, milyen gyorsan és drasztikusan írták át a szabályokat- akkor nem módosított még idejében, az rengeteg pénzt hagyott veszni a költségvetésnek, azaz bűncselekményt követett el? De itt csak az a bűn, ha pár szavazattal kevesebb érkezik, tehát ezt a szigorítást is meg kellett hagyni a választások utánra- akkor viszont napok alatt lezavarták.

Azt pedig még a választás után közvetlenül is leszögezte a miniszterelnök, hogy megszorítás nem lesz, azaz a rezsicsökkentés érinthetetlen. Hány hónap telt el? Kettő, három, és itt vagyunk? Itt is a bizonytalanság biztos csak. Tudjuk, hogy valakiknek valamilyen árak valamilyen irdatlan mértékben emelkedni fognak- szűk két hét múlva! De hogy pontosan hol lesznek meghúzva a határok, milyen könnyítések lesznek, mennyi is lesz az annyi, hogy felkészüljünk, takarékoskodjunk... 

A választások óta eltelt nagyjából negyedév, és ha hozzávesszük az elértéktelenedő forintot, az egekbe szálló kamatokat, elég borús összképet kapunk. Nem háborús infláció van itt, hanem békeidős hülyeség, ami mindent feláldoz a hatalom oltárás, a hatalom megszerzéséért, majd utána kamatostul kéri vissza. És ez sokaknak fájni fog, ráadásul sokkszerűen. Szeptember-oktbóertől mondjuk egy vidéken, nem túl energiatakarékos házban élő egykori katás vállalkozó vakargathatja majd a fejét. És ha egyszer vége lesz a kamatstopnak, törlesztési moratóriumnak, sokak számára az a világ vége is lesz.

Pár hét, és itt tartunk. És ismétlem, ezt látni nem öröm, mert -ki hinné- engem is érint az, ahogy összeomlik Magyarország gazdaságilag. Persze csak úgy, mert a kormány stabilan áll a helyén, a bionikus szavazógépek működnek, a propaganda is dübörög. Minden a legnagyobb rendben, addig, amíg oda tartozol. A többiek meg? Hát ők csak négy évente számítanak.

Tovább

Forint a csúszdán

Kiugróan nagyot gyengült a forint, és ezt mind meg fogjuk érezni.

Különös, érdekes tény, hogy a magyar sajtó egyik (és talán nem is a kisebbik) felén egyáltalán nem jelenik meg hír a forint árfolyamáról. Én ezt most pótolom: tegnap az euró árfolyama 416, a dollár árfolyama 406 forintig süllyedt. Ha van is átmeneti korrekció, már a 380-as euró is ködbe vesző álomnak tűnik.

Elképesztő mélyrepülésben van a forint, és egyáltalán nem látni, hol lesz ennek a vége. Elemzők év végére a 450 forintos sávot sem tartották elképzelhetetlennek, de ahogy most állunk, meglehet ez az árfolyam már augusztusban is. 

Lássuk a tényeket! Az euróhoz képest egyetlen év alatt nagyjából 17 százalékot romlott a forint, a dollárhoz képest 37(!!!) százalékot. Mondhatnánk, ezek nagy és erős devizák, háborús helyzetben nyilván azokhoz fordulnak a befektetők. 

De akkor ki ad magyarázatot arra, hogy egy év alatt a cseh korona 20, a horvát kuna 15, a thai baht(!) 21 százalékkal lett erősebb, mint a forint? Még a legendásan "erős" argentin pesóval szemben is sikerült bukni egy év alatt 1-2 százalékot.

Szokták azt mondani, magyarok vagyunk, magyar forintban kapjuk a fizetésünket, magyar forintban vásárolunk, minket nem érint. Ez így igaz, amíg magyar forintban elszámolt, hazai gyártású autót, mobiltelefont, számítógépet, műszaki eszközt, építőanyagot veszünk. És természetesen amíg magyar termelésű narancsot választunk a vacak külföldi helyett.

Szóval baromira megérezzük. Pörgeti az inflációt, ami ugyan növeli a költségvetés ÁFA-bevételeit (nehogy azt higgyük, véletlen az, hogy a kormány ehhez semmiképpen sem akar hozzányúlni), viszont van ára is. Például a rezsicsökkentett gázon, energián még nagyobb a veszteség. Már nem lesz elég a különadó. Fegyverkezési különadó? Hahó, euróban kell azért is fizetni. Egy hónap alatt szépen felment az ára annak is, úgy, hogy tulajdonképpen nem csináltunk semmit.

Természetesen a devizában számolt államadósság után is emelkedni fognak "kicsit" a kamatterhek. S az alapkamatot is emelni kell- drágább lesz a költségvetés finanszírozása. Ja, meg a hitelfelvétel.

A termelő vállalatok költségvetése immáron tervezhetetlenné vált. Nem tudsz hat hónapra előre árajánlatot adni úgy, hogy a költségeid egyik hónapról a másikra 10 százalékkal nőnek. Vagyis tudsz: brutális túlárazással, hátha bele fog férni a pénzromlás. Találd ki, ki jár rosszul a végén!...

Az embereknek megint kedve támad kimenni dolgozni. 15-20 százalékkal többet keresnek úgy, hogy egy fillérrel nem emelik a kinti fizetésüket. Magyarul megint indul egy elvándorlás- jogosan, indokoltan. Te is tudod, én is tudom, hány ismerősöm gyereke tervez külföldi tanulást, karriert. Meglep?

És ott van a legkézenfekvőbb példa: egy külföldi nyaralás csak úgy, kapásból 15-20 százalékkal lett drágább akkor is, ha változatlan kinti árakkal számolunk. Ha volt egy kis áremelés... Tényleg luxus lesz az Adria is, dollár elszámolású országokról pedig ne is beszéljünk.

Szóval ez mocskosul fájni fog mindenkinek. És azért hallgat róla a kormány, meg a kezükben levő sajtó, mert ez a lejtmenet nem függetleníthető a gazdaságpolitikától. Olyan nincs, hogy minden, ami jó eredmény, a mi érdemünk, minden, ami rossznak látszik, független tőlünk. 

Nem az. Valakik ide lavírozták ezt az országot, hogy a valutánk elértéktelenedik- és vele együtt a fizetésünk, a vagyonunk is. Ott tartunk, hogy az emberek nem akarnak forintban pénzt tartani, eurót váltanának, most már amennyiért tudnak, ahogy tudnak. Sejthető, hogy ez mit fog tenni a forint árfolyamával...

Nem tudom, hol lesz a csúszda vége, de egyre gyorsulunk, és ha kemény a talaj, fájni fog a leérkezés. Mindenkinek.

Tovább

A koronavírus tanulságai

Még egy világjárványból is lehet építkezni. 

Benne vagyunk javában a második hullámban, én meg úgy döntöttem hogy pár hirtelen eszembe jutott dolgot megosszak. Nem különösebben ítélkezni szeretnék, vagy bárki munkáját kétségbe vonni- inkább csak csapongok az elmúlt időszak tapasztalati kapcsán, és főleg kérdezek.

Először is szögezzük le: a szent GDP jelentősége nem túl nagy. A te meg az én egyéni életedben abszolút nem számít ez a mérőszám. Amiatt kevesen kesregnek komolyan, hogy milyen rosszul alakultak a második negyedévben a feldolgozóipar számai. Minket az zavar, ha nincs munka, nincs pénz. Mit számít, hogy a GDP le vagy fel megy, ha a megélhetés nehézkes! Sőt, a GDP csökkenése helyett sokkal jobban izgatott mindenkit, amiért nem lehet utazni. A GDP szuperjó szám a gazdasági szakembereknek, de adott pillanatban a te életed minősége nagyon nem egy általános, az egész gazdaságra vonatkozó mérőszámtól függ. Ennyit is ér a GDP?

Kétségtelen, hogy a koronavírusnak van "médiajárvány" jellege. Vannak megbetegedések, vannak áldozatok. De -szerencsére- elnéptelenedő városok, orzágok, kontinensek nincsenek. A szegény Afrikában apokalipiszist vizionáltak, hát, ehhez képest azért nem jött el ott se a világvége. Az aggodalom ott hágott a tetőfokára, ahol az egymással versengő sajtó folyamatosan napirenden tartotta a témát, és az egymásra meg a saját népszerűségükre figyelő kormányzatok egyike sem tehette meg, hogy ne reagáljon keményen. A betegség meg eközben terjedt- hol lassan, hol robbanásszerűen, majd fordultak a trendek. Eközben azért a lakosság többsége él, jön, megy, dolgozik. 

Mégsem mondhatom, hogy a médiahisztéria felesleges, mert természetesen óvatosság és odafigyelés kell. Mivel a média ma már verseng a szenzációkért, ha ezt a témát elengedné, tényleg még nagyobb bajba sodródnánk. Oly könnyen tudunk felejteni! Emlékszel az ausztráliai bozóttüzekre? Ugye nem? Pedig év elején mindenki erről beszélt, meg az irániak által lelőtt utasszállítóról. Mintha ezer éve lett volna. Szóval sajnos a koronát mind unjuk, valamilyen szinten mégis foglalkozni kell vele rendszeresen.

Apropó, foglalkozás. Látszik ám, mennyire máshogy kezeli ezt mindenki. Országok szintjén, meg országon belül, ahol elválnak a szakértők, a politikusok, az önjelölt megmondók, a konteósok. Nálunk például a tudományos élet néhány arca lucickolt a sok megszólalási lehetőségben. A politika meg egy idő után úgy mondja, hogy rájuk támaszkodik, hogy nem azt csinálják, amit mondanak. Mert ugyebár más érdekek diktálnak.

Lassan mind botcsinálta virológussá válunk. Azzal aligha mondunk újat, a "szakmai felfogásunkat" az formálja, kinek hiszünk. Ráadásul még ha valakik ugyanazokat az adatokat is látják, egyáltalán nem biztos, hogy képesek értelmezni is, amit olvasnak, látnak, terjesztenek.

És eközben előtérbe került egy Müller Cecília, aki bizonyára nagyon rendes asszony, ám mémalapanyagnak lett kiváló az aranyköpéseivel. Legutóbb sikerült olyat mondani, hogy az emberek ne menjenek tömegrendezvényre. Na kérem szépen, remek ötlet, de akkor miért vannak tömegrendezvények? Korlátozás nélküli focimeccsek? A válogatott meg a Fradi húszezer ember előtt játszhat. Ha a tisztifőorvos szerint ez hülyeség, akkor miért van megengedve? Ha meg van engedve, akkor miért ne mehetnénk? Hát így válik ketté a politika és a szakma.

A focimánia egyébként elképesztő. A számok, még a visszafogott tesztelés mellett is, elég rosszak mifelénk. De gyakorlatilag minden megtörténik, hogy a fontos meccseket ne érintse a szigorítás. Ilyenkor az emberben felmerülhet a kérdés: a vírus mégsem annyira veszélyes, vagy ilyen hülyeségek miatt vállalunk óriási kockázatot? Ezt sem nekem kell megválaszolni... Ha rajtam múlna, a csapatokon kívül senki más nem mehetne a stadionba, de nálam okosabb emberek döntenek erről.

És mit érintett a szigorítás? Az utazást. A határzár, amiről az volt a mondás, hogy pár nap múlva egész Európa minket fog követni, nem éppen úgy sült el. Európa máshogy működik, nálunk pedig a nagy határszigor ellenére elég gyengék az adatok sok más országgal összevetve. Hogy is van ez? Két hónapja van határzár, a vírus meg köszöni szépen, terjed? Remélem nem akarja senki azt elmagyarázni, azért ilyen "jók" a számok, mert gyorsan lezártuk a határokat szeptember elején.

Az is nagy tanulság, hogy ekkora számoknál egyszerűen a hivatalos szervek egy idő után nem tudnak lépni. Eljön a pillanat, amikor nincs kapacitás tesztelni, kontaktust ellenőrizni, karantént elrendelni, karantént ellenőrizni. Akkor pedig a számok látszólag stagnálak, közben meg... Ki tudja? És ha nem tudjuk, akkor valójában nem is számítanak? Vagy olyan ez, mint a magyar narancs? Az egyszerű embereknek mindegy, a mi politikusaink tudják az igazságot, na de az ellenségeinknek nyugaton, azoknak aztán fáj a mi sikerünk?

Minden tiszteletem a családtámogatási ötletekért, de ahogy fentebb említettem, nem GDP-ből élünk hanem fizetésből. Az idegenforgalomban élők közül sokan kerültek padlóra, és az, hogy bárki igazán kisegítette volna őket, legalábbis kétséges. A turisztikai ügynükség szerint az idegenvezetős pályázat azért nem lett kiterjesztve pestiekre, mert szakmailag úgy látták, itt előbb áll helyre a turizmus. Mintha kicsit tévedtek volna. Nyár végén jöttek a győzelmi jelentések, hogy a belföldi turizmus -Pestet kivéve- rekordokat döntöget, szuper lett az év. Pár hét múlva meg jött a siránkozás, hogy a vidéki fürdők háromnegyede tönkre fog menni a gyenge szezon miatt. Most akkor jó volt vagy nem volt jó? Tudom, GDP szinten minden oké, de...

Zajlik a kommunikációs kampány, a kormány "több száz milliárdot hagy" az embereknél a hiteltörlesztési moratórium miatt. De azt a tartozást senki nem törli el, kamattal kell visszafizetni az időszakra vonatkozó összeget. Akkor lesz olyan megszólalás is, hogy a kormány "több száz milliárdot vesz el" az emberektől? Kettőt találhatunk. Pedig ha így "hagyunk" pénzt, akkor ez lenne a logikus, nem? És most nem a magyar politikusokba akarok beleszállni, vannak érdekes megszólalások minden helyen, minden oldalon. Tulajdonképpen mást vártunk? Várhattunk volna bármi mást?...

Apropó, még egy kitérő a GDP-re, hogy mennyire kell azzal törődni. Elvileg bezuhantak a számok, elvileg mindenhol az lenne a fontos hogy az embereket megsegítsék. No és ehhez képest a nagyvilágban mi a tendencia, mi az a terület ahol nincsenek költségcsökkentések? Hát nem a családtámogatások hanem a katonai kiadások. Ott pörög a biznisz, nálunk is a visszaesés ellenére óriási fegyverbeszerzésekről döntöttek. Annyira azért mégsem érdekes a GDP, hogy erre ne fussa.

Végül azért még egy tanulság. Te utálod a maszkviselést? Én is. Meg hogy állandóan fertőtlenítünk, kezet mosunk, távolságot tartunk. Mindeközben... Biztosan baj az, hogy megtanuljuk, betegen nem megyünk emberek közé? Vigyázunk magunkra is, másokra is? Ha esetleg lehet, hogy influenzás vagyok, inkább felveszek egy maszkot? Tavaly ezért kiröhögtek volna. Ma már talán nem. Ha az influenzajárvány hatása pusztán ezért kisebb lesz, már megérte az egész hajcihő. És jöhetnek komolyabb, gyilkosabb vírusok is, amikor hasznos lesz a tudás. Addig tanuljunk, amíg nem világkatasztrófa kényszerít ránk, hanem egy, a többség által túlélhető betegség. 

És szerintem tanultunk is. No meg jobban értékelünk bizonyos dolgokat. Nem, nem a GDP-t. Hanem a kiszámítható viszonyokat, azt, hogy lehet dolgozni, vállalkozni. És persze utazni. Élni, szabadon. Ha egy évet kell ezért a tapasztalásért áldozni, még mindig nagyon jók vagyunk.

Tovább

Bűnös lombik

Az a katolikus fickó nem nyugszik, vájkálni akar mások magánéletében, Isten dicsére s a mi üdvünkre.

Nehéz hogy jellemezni ezt a Veres András nevű illetőt, aki valami papfélének mondja magát, s általában elég furákat beszél. Hogy nem bír belenyugodni a lombikbébi programokba, nem újdonság. Bizonyára felmerül egyesekben, valaki rászólhatna már, nem kell arról beszélnie amihez nem ért. Igaz, esetleg akadnának olyanok, akik szerint akkor talán soha nem kellene nyilatkoznia.

Azért csendben megjegyezhetjük, a katolikus egyház papjai és szerzetesei nem sokat tesznek azért, hogy ne haljon ki az emberiség. Értem én, persze, hogy Veres András személyesen Jézus Krisztus menyasszonya, és vannak arra utaló jelek és nyilatkozatok, hogy a katolikus papok egy részét jobban érdeklik a kisfiúk meg a nagyfiúk, mint a hölgyek, a hívek, a hit vagy bárki és bármi más. Ők ilyenek, ne bántsuk őket. Már feltéve, hogy nem sértenek törvényt, mint a világ számos részén elítélt pedofil papok. Nekik aztán van okuk arra hogy bűnbocsánatért imádkozzanak.

Nálunk még egyelőre védik a katolikus egyházat az ilyen feltárásoktól, de nem kell hozzá modern Nostradamusnak lenni, hogy csak idő kérdése, mikor kerülnek elő kínos ügyek. Akkor majd bőven lesz miről beszélnie Veres Andrásnak, de most még lubickolhat, hiszen pénz van, nagyon sok pénz, hiszen a kormányunk szerint nincs is jobb helye az adóforintjainknak, mint az egyházak perselye. A katolikus egyház a története folyamán mindig is fantasztikusan ügyelt arra, vagyonát jó célokra, szegényekre fordítsa. Még csak fel sem merült, hogy a főpapok fényűző életmódjára ment volna a pénzből.

Aki ilyen csodálatos intézményt képviselő csodálatos ember, az nyilván csodálatosan okos dolgokat mond. Hát ezért szögezheti le Veres András, a lombikprogramot választók bűnt követtek és követnek el.

De azért kéne további útmutatás. Az így születő gyerekek emberek-e vagy sátánfattyak? Meg lehet őket keresztelni, vagy őket meg a szüleiket szuperexpressz viszi az örök kárhozatba? Tulajdonképpen hol nyilatkozik erről a dologról elítélőlen Krisztus? Ha a Bibliában nincs róla szó, akkor esetleg nem lehetne megkérdezni? Veres Andrásnak tuti megvan a száma, mégiscsak arra készül, hogy valamikor a jövőben közösen tervezzék az életüket. 

Ezek a papok olyan bölcsek, hogy nagyon. Bár nem tudom, mitől papok, én ugyan nem szavaztam egyikre se. Vagy ha papokra nem is lehet szavazni, arra tuti nem voskoltam, hogy jusson nekik több, sőt, még sokkal több pénz, cserébe azért a hihetetlen fontos tevékenységükért, mint a bűnösen tévelygők felvilágosítása. 

A megyéspüspök is biztos fontos ember lehet, hiszen ő aztán pontosan elmondja, mit tanít Krisztus. Mindannyiunknak hálásnak kell lennie azért, mert időnként megszakítja a vele való csevegést, és megfelelő módon elítéli a lombikprogramban résztvevőket. Egyszer elhozhatná magával a Megváltót egy ilyen interjúra, hadd hallgassuk meg, ő mit mond a saját szavaival.

Addig viszont mindenki azt mond erről a jóemberről amit akar. Már csak azért is lehet bármit mondani róla, mert ugye mi, akik nem bűn9s lombikgyerekek vagyunk, hanem rendes emberek, nekünk mindent meg kell bocsátani. Felebarátok vagyunk, vagy mi a fene. Szóval szeressük egymást, ahogy az meg vagyon írva...

Én mindenesetre csakis a legnagyobb tisztelet hangján tudok szólni Veres Andrásról. Annyi mindent tett már értünk, így bár megtehetné hogy azon töprengene, hogyan rendezzék majd be a lakásukat ha arra kerül a sor, inkább mindannyiunk lelki épségét óvja. Hála érte!

(A kép csak illusztráció. Mindkettő.)

Tovább

Meseország gyarmatosítói

Ez az egész téma tényleg semmiről sem szól. Legfőképpen arról a világról nem, ami körülvesz minket és elképesztően sokszínű. Az is volt mindig, és az is marad.

Megszületik egy mesekönyv, benne különféle főhősökkel, akik mindenféle csoporthoz tartoznak- többek közt melegekkel. Meseország mindnekié a címe, és szerintem meglehetősen ártalmatlan projekt révén született.

Tudom, most el lehetne kezdeni kötekedni, az ötletgazdák is kifejezetten célzatosan választották a témát, a főszereplőket. És persze nem véletlen, hogy vannak homoszexuálisok is történetekben. Ha úgy nézzük, egy kicsit ők maguk is igényt formálnak a mesék birodalmára.

Annyira semmi ez az egész, hogy szót se érdemelne. Van millió meséskönyv, ilyen is elfér a többi közt. Azon nem tudom mit kell meglepődni, hogy az emberek saját magukat képzelik a mesék középpontjába: léteznek cigány népmesék cigány hősökkel, a falusi környezetben születettekben nyilván előkerül a szegény ember legkisebb fia. 

Erre elkezd mindenki rettentően okos lenni. Dúró Dóra még le is darálja a könyvet, ezzel sikerült a sikerlisták élére katapultálni. Megszólalt Prof. Dr. Bagdy Emőke, aki szerint a genderelmélet a gyerekek körében károkat okoz. Ellene meg több, mint ezer pszichológus szólalt fel. A könyvkiadók a könyvdarálás miatt dühöngtek. A politikusok egy része meg a gyerekeket féltik egy- könyvtől?...

Egyrészt ez a nyavalyás könyv nem kötelező. Miért lenne? Az ember millió könyvet adhat a gyereke a kezébe, és vannak a piacon sokak által gyűlölt, bugyuta gyerekkönyvek, amit szerintem ugyanúgy nem kell bezúzni. Nem a Mein Kampf ez, a fenébe is!

Nem a betű okoz bajt, hanem az, ha valaki nem képes a gyerekkel értelmesen beszélni, bármiről. Léteznek mozgássérültek, cigányok, melegek a világon. Én is tudok róluk, viszonyulok hozzájuk. Mint mindenki. És abszolút nem kizárt, hogy ha valakinek változik a véleménye óvodás korához képest. Vagy akár felnőtt korában.

Ebben rohadt nagy újdonság nincs, hiszen mi mind abban a világban élünk, ami körülvesz, és abból az anyagból dolgozunk, amit kapunk: információ a családtól, a külvilágtól. Hogy mennyire így van ez? Elég arra gondolni, mit gondolhatott egy gyerek a nyolcvanas évek Kádár-korszakáról, és felnőve, évtizedek múltán mit gondolhat róla.

Emlékszem, valaki egy mémet tett fel: "gyerekkoromban sok indiánkönyvet olvastam, így lett belőlem felnőve amerikai őslakos", vagy valami hasonló szöveggel. Lehet rajta nevetni, persze, hiszen nem lett egyikünk sem Winnetou rajongóból apacs törzsfőnök.

Viszont valamit elért, megváltoztatott a sok Karl May-könyv: az indiánokra nem primitív rézbőrűként gondoltunk, akik megérdemelték a gyarmatorsítást, hanem élő, hús-vér emberekként. Akár hősünk is lehetett egy "vadember". Együtt tudtunk érezni velük. Ha úgy tetszik, érzékenyítve lettünk. De nem kell a tengerentúlra menni, az Ábel-sorozat sok, Erdélyhez nem kötődő fiatalra is hatással lehetett. Hát erre is jó a gyerekkönyv. 

A más gondolatot kizáró felfogás nekem elfogadhatatlan. Az, hogy valaki még a meseországot is gyarmatosítani akarja. (Nekem az sem tetszene, ha másféle mesekönyveket tiltanának a "progresszívek", mert nincs bennük elég meleg szereplő- de erről most szó sincs.) Lám, elkezdődött a balhé ezzel a könyvvel, gyorsan eljutottunk Lázár Ervinig. És bizony attól tartok, lehet még a folytatás, mert a gyarmatosítás pont arról szól, hogy valakiket gettóba, rezervátumba zárunk.

De minek?... Kinek az érdekében? Ne süllyedjünk már annyira mélyre, hogy mesekönyveket darálunk, meg a gyerekeinket elkezdjük óvni a valóságtól. Mert azért a professzordoktor asszonytól is megkérdezném, hány éves kortól lehet elmondani az ártatlan lelkű gyermekeknek, hogy nem csak hófehér, boldog családban élő, tökéletesen egészséges heteroszexuális emberek élnek ezen a földgolyón?...

Tovább