Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Telitalálat

Száz lőteret, ezeret építsetek, mert ez kell most a Hazának!

Nincs olyan kormány a világon, ami ne ragaszkodna valami totál elmeroggyant ötlethez. Trump felvetéseit említenem sem kell, de bőven van még rajta kívül diktatúrában, demokráciában egyaránt példa arra, hogy ragaszkodik a hatalom néhány vad elképzeléséhez, amit jórészt véghez is visz (és persze ami felveti a kérdést, nincsenek-e a közelebb a rendszerek egymáshoz, mint azt elsőre hinnénk).

Nálunk bőven találni példát ezekre az agyzsibbasztó ötletekre, de azt hiszem, új kedvencem a lőtérépítés. Megértem, ha épül egy vagy kettő vagy öt. (Pontosabban nem értem, de belefér- mondjuk egy horthysta politikust ábrázoló szoborral kevesebbet állítanak fel, na bumm.) De 197 darab? Minek? Kinek?

Ízlelgessük a számot: százkilencvenhét. Ennyi lőtér épülne pár rongyos milliárdért, ahelyett, hogy iskolára, kórházra költenénk. Tudom, jelentéktelen pénz ez ahhoz képest, amennyibe a közmédia kerül, és az is mennyire megér minden fillért. Nem is az összeg nagysága fáj, hanem hogy pont lőni akarják megtanítani a gyerekeket. Ettől nő a hazaszeretet, nyilván. Puskával az oldalán mindenki jobban szereti Magyarországot. És nem lehet az véletlen, hogy a legnagyobb magyart is Puskásnak hívták, ugye?

Szeretve tisztelt miniszterelnökünk nyilván kedvenc Puskás-festménye előtt állva töprengett el arról, mi hiányzik annyira nálunk. Puskás, puska- lőtér! És az a szomorú, hogy egyáltalán nem lehetünk róla meggyőződve, nem így születnek nálunk a nagy tervek. Mert ész és logika az nincs mögöttük. Tegyük fel, lehet lőtérre menni, és ezzel fejlesztjük a hazafias érzéseket, lelkesebben állnak katonának a fiatalok. És mire megyünk velük?

Aki azt gondolja, a franciáknál vagy a németeknél nincs elég jól felfegyverzett katona, az el van tájolva. Csak éppen a magányos terroristákkal operáló ellenséggel szemben ezekkel nem nagyon lehet mire menni. Akármennyi gyerek kezébe adunk fegyvert a lőtéren, ez nem fog sokat segíteni ha nincs a mindennapokban is fegyver az embereknél, ráadásul megelőzésre az se nagyon alkalmas. És én egy olyan ideges országban mint a miénk inkább nem nagyon engedném szabadjára a fegyverviselést.

Szóval semmi értelme nincs az egésznek. Vagyis van, hogyne lenne, csak nem úgy és nem az: valamiért úgy tippelem, pár építőipar vállalkozás hirtelen a lőtérkivitelezés szakértőjévé vált. És a lőtérfenntartásban is van üzlet, mondani sem kell. Így aztán biztosan nagy örömet okoz páraknak ez a fantasztikus terv. Az emberek véleménye meg kit érdekel?... Ha valami bajuk van, vezessék le valahogy a feszültséget- irány a lőtér!...

Tovább

Kálmán Olga új csatornán

Apró magyar médiavihart kavart az újságíró átigazolása a HírTV-hez, pedig nincs itt semmi különösebb látnivaló.

Fogalmam nincs, egyáltalán miért beszélnek nálunk a média ügyeiről. Szép lassan egyoldalúvá vált a közmédia, a többi lap, oldal szép lassan besorol a kormány mögé, csak egy-két függetlennek mondható újság és tévé marad. Már amennyire azok függetlenek,, ugyebár.

Szóval a médiapiac nálunk nem normálisan, üzleti alapon működik, így aztán számon kérni azt, ki milyen nézettségű műsort csinál, hol mennyi fizetést kap, teljesen felesleges. Hogy hány ezer embert érdekelt Kálmán Olga műsora, nem olyan súlyú tényező, hiszen politikai háttérműsorokat ma már "hívők" néznek, normális ember nem pazarolja az idejét politikusokra.

Alapvetően nincs is értelme: az ellenzék éve óta tehetetlen, a kormánytöbbség pedig azt csinál amit akar. Nincs az a felmérés, racionális érv, ami igazolhatná a stadionépítést, mégis évek óta erről szólnak a hazai beruházások. Nem teljesen mindegy, Kálmán Olga hol sorozza meg kérdéseivel a vendégeit?

És nálunk bármi előfordulhat, Andy Vajnából tévétulajdonos lesz, Simicskából meg a rendszer által eltiporni kívánt forradalmár. Közben meg az egész sztori arról szól, ki tud nagyobb szeletet szakítani az állami hirdetési tortából. Aki igen, annak mindegy, hogy írni-olvasni megtanított majmokat alkalmaz-e újságíróknak, hiszen a piaci viszonyoktól függetlenül jön a pénz; akinek meg nem jut állami reklám, vagy csendben összeomlik, vagy dacból működik tovább, minden gazdasági racionalitás nélkül.

Ilyen szemszögből nézve pedig oly' mindegy, Kálmán Olga negyvenezret vagy negyvenmilliót keres, sem a világot nem váltják meg a műsorai, sem a tévé életét nem ez fogja alapvetően megváltoztatni. Nézőként maximum annak örülhetünk, ha ezért-azért háttérbe szorított, de egyébként értelmes műsorokat készítő emberek valahol végre lehetőséget kapnak: a HírTV-re került Veiszer Alindának például vannak jó beszélgetései. Szerencsére nem politikusokkal.

Kálmán Olga értelmes nő, és ki tudja, talán lesz értelmes műsora is. Ennél sokkal több szót nem érdemel a váltás sztorija, mert nem nagyon vannak tele nézhető műsorral a csatornák. Mindegy, milyen orientációjú csatornáról van szó, valamirevaló dolgot elcsípni komoly művészet. Hajdú Péter meg a Való Világ, és a többi szuper szórakoztató műsor éppen olyan fájdalmasan rosszak, mint a köztévé termelési beszámolói. 

Remek lenne valóban elemezgetni, milyen izgalmas folyamatok zajlanak a magyar sajtóban, de ami van, abban semmi érdekes nincs. Ha jó szerződést kapott a HírTV-től, egyvalaki legalább biztosan jól jár: Kálmán Olga maga. És akkor máris van valami pozitív hozadéka az egész magyaros mini médiacirkusznak. 

Tovább

Az orvos szent és sérthetetlen

Gyógyíthatatlan betegeit pénzzel lehúzó orvosra van szüksége a társadalomnak a bíróság szerint.

Az ügy gyomorforgató és gusztustalan: egy onkológus gyógyíthatatlan betegeitől komoly pénzt kért műtétekért és kezelésekért, amelyek értelemszerűen nem használhattak. A bíróság indokolásában elmondta, a bűnösséghez kétség nem fért, a büntetés középmértéke hét év börtön lett volna, de nagy nehézségek árán levitték két évre, mert így fel lehetett azt függeszteni. Mert így a nagyszerű szakember a társadalom és a betegek örömére folytathatja áldásos gyógyító tevékenységét. 

Mit is mondhatnék? Vajon hány beteg van, aki ezek után annyira ragaszkodik ehhez a remek orvoshoz? Bár az emberek egy része jellemzően hülye, tehát lehet, hogy annak ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy betegtársaikat az ítélet szerint bizonyíthatóan kihasználta. Tiszta mázli, hogy az érintett betegek túlnyomó többsége nem háborodhatott fel ezen az ítéleten, mert tízből kilencen már elhunytak. 

Ilyen világban élünk, emberek. A törvényszék szerint az orvosi diploma olyan szentté és sérthetetlenné tesz egy ilyen alakot, hogy még a neki járó büntetést is kőkemény munkával csökkentik, mert szüksége van rá a társadalomnak. Szerintem meg nincs, orvosként legalábbis biztosan nem. Az egészségügy más területén szánnék neki feladatot: vihetné az ágytálakat közmunkásként, miután leülte a magáét. 

De ez már nem fog megtörténni, mert az ítélet jogerős. Csak arra tudok gondolni, hogy a bírók nálunk sokkal okosabbak és bölcsebbek, és pontosan tudják, mire van szüksége a betegeknek. Én meg a magam ostoba módján azt gondolom, ennél szilárdabb erkölcsi alapokra volna szüksége még egy utcaseprőnek is, nem hogy egy orvosnak. És egy ilyen ítélet ugyan mennyiben tartja vissza a hasonló felfogású orvosokat, akik elesett, bajban levő betegeiket aljas módon kihasználják? Hiszen szemmel láthatóan szakértelmüket így is nagyra becsülik. Tulajdonképpen mit veszíthetnek? Ha nem buknak le, pénz a zsebben, ha meg igen, hát pár évig meghúzzák magukat.

Egyszerűen hülye világban élünk. Személy szerint nem szívesen bíznám magam ilyen orvosokra- de ilyen bírókra se!... Bár nem tudom, mit idegeskedek ezen: miközben én nem alszok jól, a bírók és az orvos igen. Pedig talán fordítva kellene lennie.

Tovább

Csak egy átlagos világvége

Ha Lady Gaga is felháborodik Donald Trump elnökké választásán, akkor tényleg fusson ki merre lát?

Érdekes, hogy alig pár napja jutott eszembe pár szót ejteni a bizonyos választások előtt mintha kissé más képet festő sajtómunkásokról. Most aztán hirtelen sokkolt mindenkit az, hogy a várakozásokkal és esélyekkel szemben Trump fölényesen lemosta Hillary Clintont, egy pillanatig el is akadt a szava mindenkinek. De pánikra semmi ok (legalábbis a tollforgatók körében), mert most cikkek hosszú sora születhet arról, miért alakult így a sztori, és mi jöhet ezután.

A politikai korrektség kellemetlen dolog. A liberális médiában dolgozók most nyilván szívük szerint lehülyéznének mindenkit, aki Trumpra voksolt. De hát az a ciki, hogy ez már-már megbélyegzés, és mivel ők maguk a saját ízlésükhöz formálták a közbeszédet, most feszengenek. Nem elegáns a nagyeszű megmondóember szerepében tetszelegni, pláne úgy, hogy pofára is estek.

Pedig nem történt itt semmi különös. Hillary nem volt az az ember, akivel tiszta szívvel azonosulhattak volna a szavazók. És kész. Nem Trump nyert az agresszív üzenetével, hanem ellenfele nem volt elég jó. Könnyű volt a fehér melósokra fogni Trump győzelmét, de az adatok azt mutatták, sok diplomás nő is rá szavazott, meg a latinok harmada és így tovább. Szó nincs hogy egy maroknyi dühös munkanélküli tette elnökké Trumpot. Maga az ország van olyan helyzetben, ahol elnök lehetett belőle. Nem csak a kisembereket háborította fel, hogy az iszonyú veszteségeket elszenvedő, adófizetők pénzéből megmentett bankok vezetői mind szépen elvonultak a dollármilliós bónuszaikkal a luxusvilláikba, és a Hillary Clintonhoz hasonlóan jól beágyazott politikusok semmit nem tettek azért, hogy ez másként legyen.

Persze a hírességek, akik azért tudják, kiket nem szabad bántani a pénzemberek közül, ilyenkor nem hirdetnek forradalmat. A sztárok mostani felháborodása is inkább mókás mint buzdító. Vegyük komolyan, hogy a feneküket riszálva popdalocskákat éneklő Madonna, Cher, Lady Gaga, Katy Perry vagy Miley Cyrus a twitteren osztják az észt? Ne haragudjon rám senki, de annak a tömegszórakoztatásnak a munkásemberei ők, aminek rajongói vevők a hasonlóan harsány Trumpra. És Hollywood hírességei? Hát persze, tök jó latexcuccban ugráló szuperhősös filmekkel milliókat keresni, aztán meg keseregni, hogy buták az emberek. Mit tettek azért, hogy igényesebb, jobb dolgokat lássanak a nézők?

Addig minden "művész" szereti a tömeget, amíg megveszik a slágereket meg a mozijegyeket a tucatalkotásokra, aztán ilyenkor jöhet az okoskodás. Pedig ezek pont ugyanazok az amerikai emberek... Nem mondhatják el a véleményüket? Dehogynem, miért ne, bátran. Csak az nekem nem ér többet, mint a munkanélküli melós Joe voksa. Neki is van oka arra, miért tette azt, amit.

Viszont van egy jó hírem. Nem most jön el a világvége. A mostani feltupírozott médiahisztériában minden egyes választás napján az országok egyik fele tragédiát vizionál. Akkor is ez volt, amikor az ifjabb Bush győzött. Meg amikor Obama. (És említhetnék példát a világ más pontjairól- tőlünk is.) És akkor sem omlott össze a világ, amikor nem túl jól dolgozó elnökök voltak hatalmon, pedig akadt belőlük. 

Egy dolog ugyanis biztos: Trump is, Hillary Clinton is, Obama is abból indul ki, hogy az Egyesült Államok világ legszebb, legjobb országa. Akármennyire ellentétesnek látszanak az álláspontok, mégis van ez a közös nevező. Úgy nézhet ki, egészen másként látják a világot- de csak részben. Mert a világ közepe mindannyiuknál Amerikában van. 

Pár hét, és ez az érzés lesz az uralkodó, nem csak a politikában, hanem mindenhol. Ma még lehet rinyálni, ujjongani és okoskodni, aztán beáll a szép rend. Trump regnálása nyilván néha aggasztó, néha szórakoztató lesz, de hát kérem szépen, elődjének nyolc éve sem csak diadalmenet. Obama külpolitikai eredményességét dicsőítsük? Milyen világ az, ahol már visszasírják Kadhafit vagy Szaddam Husszeint, mert még akkor se volt akkora szenvedés és káosz, mint most? Szóval még mielőtt rémképeket látunk, gondoljunk egy percre arra, a közelmúlt sem mindig makulátlan. Egy rakás ember Trumpban látta a változás esélyét. Ha nem lesz igazuk, az ő bajuk- de hát így működik a demokrácia...

És ne aggódjunk, Lady Gaga és Miley Cyrus is felfüggeszti átmenetileg a forradalmat, ha jön egy jól fizető fellépés, és be kell dobni magukat. Ugye, hogy a mi világunknál jobbat el sem lehet képzelni, ahol ilyen lányok formálják a közbeszédet?...

Tovább

A migránskrízis haszonlesői

Azt kell mondjam, a népvándorlás sokaknak megélhetési lehetőség és esély a feltűnésre.

A migránsok megjelenése Európában, a több millió menekült okozta felfordulás mint helyzet sok dolgot hoz magával. Lehetőség van arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, átgondoljuk, hogy képzeljük az ország, a kontinens jövőjét. Eltöprenghetünk előítéleteinken, és persze szörnyülködhetünk a terrorizmuson, vagy a multikulturalizmuson.

A helyzet viszont az, hogy a menekülttéma jó esélyt arra, hogy politikusok meglovagolják. Ez most aktuális, jól látható probléma, jól meg lehet lovagolni. Harsány megmondóemberek vádolnak és uszítanak, ezzel pedig kétségkívül lehet szavazatokat szerezni. 

És olyan apróságok is társulnak a bulihoz, mint a mi népszavazási kampányunk, aminek elköltött milliárdjai valahol csak lecsapódtak. Lehet, hogy a menekültek nyomorognak táborokban vagy aggódnak otthon hagyott családjukért, míg az egyszerű emberek félnek az iszlám térhódításától, de akik egy karib-tengeri luxusvilla árát kaparják össze az ócska plakátjaikkal, igen sokat köszönhetnek a migrációnak.

De azért a másik oldalt se tartsuk sokkal különbnek. Hivatásos jogvédők számára megélhetési lehetőség a migránsügy, lehet pályázni a támogatásukra, amit persze a segítők osztanak el- és költenek magukra. Nem hiszek benne, hogy mindenki a saját vagyonát áldozza arra, hogy szíriaiakat segítsen. Sőt. 

No meg ott vannak azok a sajtómunkások is, akik díjnyertes, jól eladható képeket készítenek az elesett menekültekről, szenvedő gyermekekről. Az újságírók, akik külföldet járják, hogy tájékoztassanak minket arról, mi a helyzet az olasz és görög szigeteken vagy a svéd befogadóállomásokon. Nekik is megélhetést ad ez a történet.

Még csak nem is kell mindig igazat írni: akik jó messzire mennek, azok azt mondhatnak amit gondolnak. Egy ember eleve nem láthat mindent, nem beszélhet mindenkivel, tehát ha még nem is akar meghamisítani senki semmit, akkor is csak részigazságokról, saját szemszögéből mesélhet. 

Ha az ember a nem uszító oldalakat olvassa, akkor azt látja, nyugaton van aggodalom, de azért persze hiperbefogadó mindenki Németországban, Svédországban, meg a többi, hozzánk képest kulturáltnak láttatott országban. Ez mind szép, de nekem is vannak személyes tapasztataim: pár éve, még messze a mostani migránshullám miatt panaszkodott egy svéd szállásadónő, régen soha zártak semmit, de amióta megérkeztek a délszlávok, lakat van mindenen. És hogy milyen csúnyán kihasználták a svéd állam bőkezűségét a török bevándorlók.

Szóval bizonyára most is lehetne ilyen emberekkel is beszélni. Talán nem is olyan nehéz megtalálni őket, mert annak ellenére, hogy szuperbefogadó mindenki nyugaton, igencsak megugrott a bevándorlásellenes pártok népszerűsége Németországban, Svédországban, Hollandiában. Csak nem az történt itt is, hogy egy külföldi újságíróknak óvatosan fogalmazva mindenki Jézus szabadon bocsátásáról beszél, de együtt a kiáltásuk Barabásnak hangzik?

A multikulti, nagyon befoadó Berlinben az AfD több mint 14 százalékot kapott, és vélhetően nem az ott élő muszlimok voksoltak rájuk... Szerintem nem a Willkommenskultur rajongói, közben meg lehet, hogy nagyon rendes, tisztességes emberek, akik csak egyszerűen tartanak az ilyen horderejű változásoktól.

Szóval nem esek hasra a tényfeltárók előtt, akik sokszor abból élnek, ami ellen elvileg szót emelnek. Ilyen fura a mi világunk, még erre is van lehetőség! A jóhiszemű emberek munkáját persze tisztelem, de akik nagyjából olyan haszonlesők, mint amilyenek a másik oldal béruszítói, azokat ugyanúgy semmire sem tartom.

 

Tovább