Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Feketék, fehérek, sárgák

Tisztázzuk, miért van olyan sok eltérő kultúrájú ember néhány európai országban!

Manapság nagyon gyakran előkerülő téma az, hogyan változik meg az öreg kontinens társadalma. Tért nyer a muszlim vallás a nyugati nagyvárosokban, valóságos kis negyedek alakultak ki a más kontinensekből származó bevándorlóknak köszönhetően.

Először is tegyük félre azt a kérdést, hogy ez most jó-e vagy sem. Sokkal összetettebb ügy ez, mint hogy elsőre választ lehetne rá adni. Igen, vannak közöttük bűnözők, terroristák, de ha valaki buszra száll, boltba megy, számtalan tisztességesen dolgozó fekete vagy arab embert láthat a mindennapokban, sőt, némelyek egészen magas pozícióba jutottak: London polgármestere, Sadiq Khan is pakisztáni származású. Nem kellene összemosni az autókat gyújtogató, fosztogató csőcselékkel őket. (És nem mintha nem lennének keresztény bűnbandák, lásd olasz maffia...)

Ami inkább kulcskérdés, az az, hogy is kerültek ilyen tömegben Európába ezek az emberek? A világ egyik legnagyobb csúsztatása azt állítani, hogy az utóbbi évek menekült-, migránsrohama áll a háttérben. Valóban sokan érkeztek ide Szíriából, Irakból és más országokból, de ők messze állnak attól ma még, hogy szerves részét képezzék a német, svéd vagy francia társadalmaknak. Sőt, az se biztos, hogy ha valami csoda folytán ismét béke lenne hazájukban, nem térnek majd vissza oda!

Sokkal többen vannak olyan fekete Afrikából, Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, Indiából, Pakisztánból, Törökországból vagy a Karib-térségből származó emberek, akiknek ma már Európában van a hazája, nincs hová hazamenniük. Ők már évtizedek óta áramlanak be, és erről a folyamatról mindenki tudott. 

A Németországban élő törökök például egyszerűen munkaerőimport révén kerültek el hazájukból. Talán eleinte csak pár évre terveztek, de ma már a török nemzetiség megkerülhetetlen a német politikában. Nincs hova küldeni őket, sok családban már a harmadik generáció él Németországban, németül beszélnek, németnek tartják magukat, válogatott sportolók, ismert színészek kerültek ki közülük.

Valóban, sok közöttük a muszlim. Mint ahogy élnek zsidók, hinduk, buddhisták is az országban. Nem a vallással van a baj, hanem a fanatizmussal. Mindenesetre a németek maguk nyitották tágra a kapukat évtizedekkel ezelőtt- és egyelőre nem úgy látszik, hogy ettől roggyant volna meg a gazdaságuk. Pont ellenkezőleg...

A francia, holland, angol változások másra vezethetőek vissza. Ezek az országok élen jártak a gyarmatosításban, erőszakkal foglaltak el hatalmas területeket Afrikában, Ázsiában, Amerikában. Senki nem hívta őket oda, hogy rabszolgaságba taszítsák az ott élőket. Nyilván nem volt tökéletes az élet ezekben az országokban, de ma a magyar kormány például, bármilyen is nálunk az élet, arra hivatkozik, hogy minden nemzetnek megvan a joga az önrendelkezéshez. Azok az emberek ott a távoli kontinenseken nem élhettek ezzel a jogukkal. 

Aztán ahogy változott a világ, a birodalmak részeivé vált gyarmatokról szivárogni kezdtek az emberek Európába. Az egykor rabszolgaként elhurcolt emberek utódai később szabad emberként maradtak az új hazájukban. S ma pakisztáni negyed van Londonban, észak-afrikai arab országokból származók népesítenek be utcákat Marseille-ben. Bocs, talán nem kellett volna a magasabb rendű európai kultúra nevében odamenni, leigázni őket, s akkor ők sem kerültek volna el otthonaikból! Ha megnézzük, kik erőszakolták rá a saját "eltérő kultúrájukat" a másikra, akkor mi, európaiak nem vethetünk mások szemére semmit...

És bizony, a terrorcselekmények elkövetői között is akadt, akinek semmi köze a mostani menekülthullámhoz, második-harmadik generációs emberek is voltak közöttük. Európa kudarca az, hogy ha nem sikerült integrálni őket? És az nem az európai kultúra kudarca, hogy megtörténhetett a holokauszt vagy a kommunista népirtások? 

Összetett kérdések ezek, amikre teljesen felesleges leegyszerűsített válaszokat adni. Vagyis a primitív politizálás hívei számára tetszetős megoldás az, hogy rámutatunk egy jelenségre, egy népcsoportra, ők igyekeznek megbélyegezni valamit vagy valakit. Csak hát a világ nem így működik, folyamatosan változásban van és átalakul. Magyarország és a magyarok: száz, kétszáz, ötszáz vagy ezer éve ezek teljesen mást jelentettek, mint ma.

Mese az, hogy pár lezárt határral mi bármi állandónak gondolt dolgot meg tudunk védeni- ez csak erőlködés. Európában ma él sok milliónyi afrikai, közel-keleti származású ember, teljes jogú EU-s állampolgárként, és akár tetszik, akár nem, ők ma teljes joggal jöhetnének Magyarországra letelepedni, dolgozni, családot alapítani! Nem azért nem jönnek, mert bárki megvédi ettől a nagybetűs Hazát, hanem azért, mert semmi vonzót nem találnak az országunkban.  Semmiféle jogunk nem lenne mondjuk félmillió francia útlevéllel bíró muszlim visszafordítására, mint ahogy Angliából sem fordíthattak vissza több százezer magyart... (A brexit előtt legalábbis ez nem nagyon merülhetett fel.)

Ez van, honfitársaim! Mi úgy "védjük" magunkat, hogy semmi különösebben izgalmasat nem tudunk nyújtani semmilyen bevándorlónak, sőt, még a magyar fiatalok tömegei is inkább külföldön keresik a boldogulást. Hogy erre büszkének kell-e lenni, azt nem tudom... 

Tovább

Tiltakozásnak látszó támogatás

Mielénk már azt sem lehet elfogadni, hogy valaki tényleg azért tüntetnek, mint amit mondanak.

Új stratégia vált uralkodó a kommunikációban: ha összejön sok ember demonstrálni, tiltakozni, aláírni, akkor azok vagy meg vannak tévesztve, vagy nem is az ellen tiltakoznak, mint amit mondanak.

Értem én a szándékot, hogy ezzel próbálják másfelé terelni sok ezer ember együtt képviselt véleményét. Ha negyedmillióan népszavazást követelnek az olimpiáról, akkor ők hazaárulók, álomgyilkosok, és persze nem is látják át az egészet. Mondjuk nehéz is lett volna átlátni bármit, a titkosított anyagokkal, és az érdemi vita elől folyamatosan menekülő kormányzati szereplőkkel.

Sőt, nyilván róluk is kiderült, hogy tulajdonképpen a Soros-féle migránsbiznisz szekértolói, mert a rafináltan megfogalmazott "Akarja-e hogy népszavazás döntsőn a budapesti olimpiai pályázatról?" bizonyos betűit felhasználva kijön a "Telepítsünk egymillió migráns terroristát országunkba!!!" mondat. Figyeljük meg: mind a kettőben van t, o, l, p, s, k, n betű! Véletlen lenne? Aligha!...

A "Ne írd alá János!" felszólítást kántálók sem figyeltek arra, hogy amikor sok ezer torokból hangzik fel egyszerre ez a mondat, már úgy hangzik, hogy "A Soros György által Európába illegálisan becsempészett összes összeférhetetlen migránst Magyarországra kell hozni, hogy a mi pénzükön élősködjenek és elvegyék a helyet az egyetemen a határon túli magyarok elől!" Legalábbis az M1 közvetítésében tisztán ez volt kivehető, egyesek szerint...

Vagy a Római partot mai formájában eltüntető parti gátat ellenzők is meg vannak tévesztve. Nyilván nem veszik észre, hogy olyanok heccelik fel őket, akik azt tervezik, hogy a most még ott lévő fák tövében fognak migránsvárost kialakítani. A tüntetőknek csak annyi lett volna, hogy elolvassák a hosszú, és mellesleg a legutóbbi időkig nem nyilvános szakvéleményt, de nem, ehelyett Soros mellett tüntetnek, mert a famentés liberális körökben a migránsbiznisz kódneve.

Na de akkor mi van a Békemenettel? Lehet, hogy őket is megtéveszti valaki? Lehet, hogy miközben Magyarország függetlenségéért, Brüsszel ellen vonulnak, valójában Soros szekerét tolják? Össze vagyok teljesen zavarodva! Hát kik mozgatják itt a szálakat, ebben a rengeteg bajtól, migránstól sújtott kis országban?

Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: igenis, lehet tüntetni bizonyos dolgok ellen. És igenis el lehet fogadni, hogy valami valakiknek nem tetszik. Ezek a dumák a megtévesztésről szánalmasak: nem akarnék olyan szavazórétegre támaszkodni politikusként, akiket ilyen marhaságokkal meg lehet vezetni. Büszkeség is van a világon. Persze ez nem politikai kategória: a becsapható ember szavazata pont annyit ér, mint egy akadémikusé...

De valahogy mégis olyan szép dolog észérveken alapuló, felnőtt politizálásról ábrándozni. Ahol vitatkozunk érdemi kérdésekről, ahol valódi témákban, valódi véleményalkotásra hívnak minket. Ahol egy online felületen tudunk szavazni, nem álkérdésekről, csúsztatásokról, számon nem kérhető elvekről, hanem tényekről, tervekről, alternatívákról.

Ettől mindenki rettegni látszik, és nem csak nálunk, hanem az egész világon. Magyarország persze azért röhejesebb, mert annyira félnek a politikusok, hogy inkább minden oda nem illő sületlenséget belekevernek a dolgokba, elkenve a tényleges történéseket. Sok tízezer olyan ember véleményének a semmibevétele, kiállásuk megalázása az, hogy egy egyetem melletti tüntetéskről azt mondják, tulajdonképpen a migránsok mellett demonstráltak. Gyalázat, hogy ezt egy politkus büntetlenül megengedheti magának! 

És borzasztóan rossz precedens is, természetesen. Hiszen ilyen elvtelen módon kommunikálva bárkit, bármivel meg lehet vádolni. Családok védelméről beszél egy KDNP-s politikus? Ugyan, valójában Putyin ügynökeit akarja beültetni a nemzetbiztonsági hivatalba! Munkahelyteremtési programot hirdet meg a kormány? A fenét, a sorok közt olvasva kiderül, hogy be akarják tiltani az általános iskolában az irodalomoktatást! 

Szóval ez egy veszélyes játék. Aki beszáll, azt kockáztatja, hogy a Kétfarkú Kutya Párt terepére téved, s egy idő után annyira is fogják komolyan venni. Tudom, egy darabig a kőkemény rajongótábor veszi a lapot- de nem biztos, hogy örökre így marad. És aki viccpártot csinál magából, az már nehezen állítja vissza a hitelességét, becsületét...

Tovább

A budapesti olimpia első diadala

Ha a cinizmus versenyszám lenne, Fürjes Balázstól senki nem vehetné el a győzelmet.

Van néhány ember, akinek a megszólalásait pusztán önkínzásból olvasom. Kovács Zoltán, Schmidt Mária vagy Fürjes Balázs tipikusan az az okosnak látszó értelmiségi, akinek nyilatkozatai kizárólag a vérnyomás emelésére alkalmasak. Arrogancia, a saját tévedhetetlenségükbe vetett hitt, érdekvezérelt álláspontok- jellegzetes hazai közszereplők ők.

Itt van például ez a Fürjes, aki olyan fülényes magabiztossággal söpri le az érveket, ha a nagyberuházások megdrágulásáról van szó, hogy lassan én is elhiszem, a 100 milliárd forint kevesebb, mint a 25. Szemmel láthatóan nem ugyanarra a közgazdsági képzésre jártunk, de ha azt nézem, mire vitte hozzám képest, ő választott jól.

Tulajdonképpen mi az olimpiai pályázatot simán meg is nyertük, így utólag, elméletben, a visszalépés után. Mit nekünk Párizs és Los Angeles! Szerintem a sikerdíjat is felvették már, mert úgy kezelik, mintha 2024-ben mienk lenne az olimpia. Igaz, hogy a nagy magabiztosság csak az aláírás gyűjtés sikeréig tartott, amint megvolt a kellő számú szignó, gyáva módon kihátrált a pályázatból mindenki. Akkor hirtelen elpárolgott a fene nagy bátorság, amikor meg kellett volna méretni a koncepciót.

Pár hétnyi utólagos sikerpropaganda után pedig máris ismét magasra emeljük az olimpiai lángot: Fürjes kijelentette, mi minden létesítményt megépítünk, mert egyrészt csak, másrészt úgyis kellenek a 2028-as vagy 2032-es olimpiához. És ha már megvannak úgyis, a rendezés "minimális költséggel" jár. Csak előtte nullázzuk le magunkat...

Mivel ő pontosan tudja, ezért nem neki üzenem, csak úgy magunk közt szögezem le: ennél cinikusabbat mondani egyszerűen nem lehet. A népszavazási kezdeményezésr aláíró cirka 250 ezer budapesti ugyanis nem a 2024-es évszámot utálta, és nem is tornából felmentett, vastag szemüveges bölcsészek, akik csak kortárs táncesteket néznek a NatGeón (mellesleg, ha azok lennének, akkor az ő szempontjaikat is figyelembe kéne venni, nem?). Szó sincs sportgyűlölőkről, a magyaroknak szurkolnak szívből- csak a játékok rendezését tartják megfizethetetlenül drágának.

Amennyiben elkezdjük mégis a felesleges (mert el nem nyert olimpiáról beszélünk!) építkezéseket, egyszerűen csak azt jelezzük, ebben az országban senkit nem érdekel, mit szeretnének az emberek. Ebből látszik, hogy a nemzeti konzultáció vicc, hülye kérdésekkel, mert amikor valóban, érdemi ügyben véleményt nyilvánít a tömeg, akkor annak direkt az ellenkezőjét csináljuk. Félelmetes cinizmus ez, csak sajnos nagyon sokba kerül.

Megvan tehát a recept arra, hogyan lehet kijátszani a népakarot. Leszavaznák a paksi atomerőmű bővítését? Sebaj, mi azért telepítünk egy atomreaktort, csak úgy, nem indítjuk be, dísz lesz az a Duna partján, aztán ha netán mégis szükség lesz rá, jaj de jó. Ha nem? Hát, akkor is megérte. Valaki(k)nek biztosan.

Az olimpiai létesítmények pont ilyenek. Nem nyertük el a rendezést, és akkor mi van? Csak a gyengék építenek stadiont konkrét céllal, mi megcsináljuk anélkül is. Sőt, ha kell, versenyzők nélkül rendezzük az olimpiát, csak úgy magunknak, no meg persze meghívjuk rá a határon túli magyarokat, minket más úgy se érdekel, és így biztosan elsők leszünk az éremtáblázaton. No meg bevezetjük új sportágként a cinizmust: Fürjes Balázs start-cél győzelme borítékolható.

Persze még véletlenül sem lehet arról szó, hogy ő személyesen jól jár-e, mert pár évre biztosítva van a megbízása a nem létező olimpiarendezésre készült létesítmények felhúzásával. Nyilván ilyenről szó sem eshet, csak mi, egyszerű honpolgárok nem láthatunk bele az ilyen nagy elmék vízióinak összetettségébe. (Eltaláltad, én is szeretnék részt venni a cinizmus-versenyben.)

Azzal meg ki foglalkozik, hogy 2032-ben esetleg más elvárások, más feltételek lennének a rendezőkkel szemben? Hogy az előttünk álló másfél évtized alatt változik annyit a világ, hogy amit mi felépítünk csak úgy önszorgalomból, sok pénzért, az úgy, abban a formában már nem lesz jó? No meg ha esetleg akkor is lesz népszavazás, az emberek pont azt mondanák, mint most? Ki vállalja a felelősséget a felépített, de soha nem használt csodastadionokért, csarnokokért? Ugyan, ilyen apróságokkal csak az foglalkozik, aki nem ér fel vezetőink nagy céljainak igazságához.

És persze ez az egész tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember kedvét elvegye minden aláírósditól, népszavazástól, véleménynyilvánítástól, hiszen az arcunkba nevetve mutatják meg, akkor is az ellenkezőjét csinálják, ha beleszakad is az ország. Mert hagyjuk. Mert eltűrjük, hogy gigaépítkezéseken szedjék meg magukat a kormányzat cimborái, hiába mondott nemet az ország jó része az olimpiára. 

Tényleg nem kellene politikai nyilatkozatokat olvasnom, mert a végén a fedett pályás agyvérzésben mutathatok fel csak kézzel fogható eredményeket...

Tovább

A CEU-ügy sötét titkai

Egészen más ok is állhat az egyetem elleni támadás mögött, mint az ideológia.

Az elmúlt napokban az egyik oldal a "Soros-egyetem" csalásairól, törvényen felettiségéről dumált, a másik oldal szerint pedig a tanulás szabadságára mért súlyos csapást az új jogszabály.

Azzal a narratívával hadd ne foglalkozzak, hogy mennyire számít ellenséges ügynöknek mindenki, akinek köze volt Soros György alapítványához vagy a CEU-hoz, mert akkor villámgyorsan távoznia kellene pár igen meghatározó arcnak a kormányból. Speciális helyzetű? Nem is lehet kétséges, de ezzel a speciális helyzettel jól járt Magyarország is, amikor neves kutatókat, rengeteg külföldi diákot tudtak ide csábítani.

(kép: ceu.edu)

A meglehetősen széles körű nemzetközi felháborodás mellett itthon is volt tüntetés, sok intézmény, kutató és diák emelte fel a szavát, szóval a CEU egyfajta ideológiai választóvonalnak tűnhet a különböző felfogású oldalak közt. Demokráciaféltők és Brüsszellel hadakozó illiberálisok szállnak ringbe, és patthelyzetről szó sincs, mert minden valódi eszköz a kormány kezében van: ha el akarják tüntetni az intézményt, el is fogják.

Na de valóban az a cél, hogy elüldözzék ezt az egyetemet? S ha igen, miért? Értelme ennek az egésznek azért nincs, mert ha -tegyük fel- Bécsbe vagy Varsóba költözne, akkor oda is járhatnának a magyar diákok, akik jelenleg is kisebbségben vannak a hallgatók között. Akinek nem elég amit a magyar felsőoktatás nyújt, az ma is külföldre felvételizik, ebben nagy változás nem lesz.

Viszont mi az, ami megváltozik? Hát kérem szépen, kiürül egy központi helyen levő egyetemi épület. Nem kell itt ideológiát keresni, meg demokráciát félteni: simán megtörténhet, hogy valakinek a kormányzat környékén tetszik a campus. Hoznak aztán egy törvényt a nem oktatási intézményként hasznosított, de olyan célra felújított épületek kötelező állami kézbe vételéről, és valaki máris átfestheti a táblát a Nádor utcában. 

Ki tudja, hogy nem döntöttek-e úgy, itt lesz méltó helye az MNB csúcsszuperdoktor-képző iskolájának? Vagy a jövőegyetemnek? Mert megnézem azt az embert, aki meg tudja győzni Matolcsyt, hogy tucatnyi Nobel-díjas felér az ő tudásához, géniuszához, s akinek ilyen hihetetlen mennyiségű komoly elmélet van a fejében, nyilván nem Kecskemétre akarja elfecsérelni. És bizony, akár ide is csábítható a féldiktatúrák vezetőinek pár ifjú családtagja, amihez szükséges Budapest vonzereje.

No meg leeshet pár jól fizető pozíció, rektornak, tanszékvezetőknek, mert hát szuperegyetemhez szupergázsi jár. Megvan az a kör, akiknek most semmi érdeke nem fűzödik a CEU meglétéhez, de egyből helyzetbe kerülhetnek egy nagyobb kurzusváltásnál. (Kérdezzünk meg erről embereket a varázslatosan előkerülő új művészeti, színházi, történelemkutatási akadémiák, szervezetek és intézmények jól fizetett fejesei közül...)

Vagy esetleg valaki másnak tetszett meg más okból az épületegyüttes. Ne legyünk naivak: ma Magyarországon (és sajnos egyébként a világ sok más pontján) könnyen megtörténhet, hogy minden ideológiai alapúnak beállított csata mögött nagyon is készpénzre váltható üzleti érdekek bújnak meg. Ne higgye senki, hogy a bizonyos körökkel összefonódott kormányzatok ne tudnának ilyen trükköket bedobni a megfelelő célokért. (Nem kell ezt a diktatórikus rendszerek sajátjának betudni az iszonyúan vagyonos vezetőkkel, a szuperdemokratikus nyugati nagyhatalmak vezetői körül is ott sündörögnek az üzleti partnerek és lobbisták.)

És ilyenkor csak nevetnek a demokráciát meg hasonló súlytalan, naivan idealizált dolgokat féltők tiltakozásán, akik azt sem veszik észre, hogy a földhözragadt, racionális érdekek mentén dolgozó szereplők simán megvezetik őket. Kinek számít a nemzetközi felháborodás, meg pár csiripelő Nobel-díjas? Az ő nyavalygásuk nem mérhető pénzben, más viszont nagyon is. Mint ahogy az se számít, mi lesz a magyar egyetemekkel, ha az én a gyerekem még a CEU-nál is menőbb külföldi egyetemre járhat. Ne kövessük el azt a baklövést, hogy azt hisszük, valódi távlati célok mozgatják a politikát. Mert a rossz jövőképpel még lehetne vitatkozni, a kapzsisággal viszont nincs értelme.

Mert van akinek semmi sem drága ha egyéni érdekérvényesítésről van szó: nem számít a nemzetközi megítélés, a presztízs, ha tele a kassza... Budapestről az egész világot megváltani nem lehet, de saját érdekünkben azért igen jól el lehet lavírozni a megfelelő pozícióban. S aki ezt felismeri, nem fog megijedni attól, hogy ilyen-olyan trükkökkel a saját malmára hajtsa a vizet.

Ne vegyünk be tehát minden maszlagot, várjuk ki a sztori végét. És ha tényleg új tábla kerül az egykori CEU-campus bejárata felé, ne lepődjünk meg rajta.

Tovább

Ellenséges egyetem

Nehéz azonosulni a CEU elleni kormányzati kampánnyal, mert az annyira sok sebből vérzik.

Bármennyire tagadják, alapvetően mégiscsak a Soros György által finanszírozott CEU van a törvénymódosítás középpontjában. Amiről bárki bármi mond, egy nemzetközi szinten elismert oktatási intézmény- és kész. 

Lássuk a fő problémáimat! Az egyik az, hogy igazi feketeöves kamuegyetemek osztogattak diplomákat, doktori címeket az utóbbi években, és valahogy ezekkel mégsem történt semmi. Sőt, még kormányzati pozícióban is kerültek ezekről kikerült "doktorok". Tehát igenis volt olyan intézmény, aminek a körmére lehetett volna nézni- a CEU ezzel szemben működő, jegyzett egyetem.

Borzasztóan visszatetsző törvényen felüliséget emlegetni egy olyan egyetem kapcsán, ami egy még el sem fogadott törvény előírásainak nem felel meg. Komolyan, ez az év vicce. Nem hatályos, ötletszinten létező jogszabályok be nem tartásáért akárkit felelősségre lehetne vonni- szerencsére ez jogi nonszensz. Kezeljük is akként!

Eleve nem tudom ezt a Soros-egyetemezést hova tenni. Ne haragudjon meg rám senki, amiért rámutatok, ez bizony ovis módszer, és akként is csapódik le. Azon emberek számára lehet talán menő a Soros-egyetem címke, akik maguk érettségiig is nehezen jutnak el. Kultúrember ilyen olcsó szófordulattal nem él, mert tudja jól, hogy magáról állít ki vele bizonyítványt. Adjuk meg a tiszteletet az intézménynek, az oktatóinak, a diákjainak! Miféle marhaság lenne, ha Kovács Zoltán kormányszóvivőt a jövőben csak Soros-egyetemistaként emlegetnénk? Bizonyára találnánk okot ha szidni akarnánk- de az pont nem számít ide, hogy színvonalas intézményekben tanult.

Tulajdonképpen kinek is lenne jó a CEU ellehetetlenítése? Azok a diákok, akik oda vágynak, majd járnak más országban oda. Netán más, külföldi egyetemet keresnek maguknak. Nem fognak a CEU helyett a Corvinusra vagy a Sapientiára járni... 

Az ország kétségtelenül fekete bárány lesz, mert 25 éven át törvényesen működőnek tekintett, magas színvonalú egyetemet bezáratni nem épp a demokráciák sajátja. S mondani sem kell, mit veszít azzal az ország mellett Budapest, hogy a rengeteg itt dolgozó nagyszerű külföldi szakember és szintén külföldi diák más országokba megy hazánk helyett.

Ebben a játszmában mi csakis veszíthetünk, ennek az egésznek nincs semmi értelme! Mivel már óriási a nemzetközi visszhang, vagy nagy arcvesztéssel lehet visszacsinálni, vagy ha végigviszik, akkor sem lesz kisebb a presztíszveszteség, csak még egy egyetemmel kevesebb is lesz. Ez teljesen független arról, ki mit gondol Sorosról...

Van bárki, aki azt hiszi, Soros György most rosszabbul alszik? Úgy véli bárki, ezzel most jól odasózunk a "világuralmi" terveinek? Mert ha mindenért ő a felelős, kezdjük azzal, hogy minden egykori Soros-ösztöndíjast, CEU-hallgatót eltiltunk minden kormányzati pozíciótól, nehogy már a lekötelezettjei mondják meg itt a tutit!

Vagy a CEU elleni kampány is valami gonosz sorosista összeesküvés része? Az egész csak jól kitervelt akció, amit egykori támogatottjai eszeltek ki, hogy aztán visszatáncoljanak, és még jobban bebetonozzák az egyetemet? Itt már annyi féle-fajta összeesküvés-elméletet hallani, hogy simán lenne, aki ezt is elhiszi. 

Szóval ne felejük: ami gyanús, az nem gyanús, de ami nem gyanús!... Éberség, elvtársak!

Tovább