Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hirdetés

Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

A fagyi visszanyal

A mobilgátért küzdők zsidózós posztja még Tarlósnak is sok volt, jöhet a népszavazás a Római-part sorsáról.

Kicsit elfajult a vita a Római-part árvízvédelméről. A mobilgátas megoldás védené az összes ingatlant, de jelentősen megváltoztatná a mostani vadregényes partszakaszt. A Nánási úton levő gát magasítása is fakivágással járna, s természetesen az ezen túl levő ingatlanokat nem védené semmi a víztől.

Szerintem mag a Duna a legnagyobb baj: le kellene betonozni az egész medret, aztán a víz menjen amerre akar, csak Budapestet hagyja békén. Az a gond, hogy a mai hisztérikus hangulatban még egy ilyen ötlet mellé is találnék támogatókat. Pedig tudomásul kell venni, egy városnak a folyóparti fekvés egyszerre áldás és átok, s ez mindig is így volt.

Nem nehéz rájönni, mi a gond. Egyszerűen elvesztettük a normális kapcsolatot a természettel: a folyóban sok a víz, és ha olyanok a körülmények, még több van belőle. Ezt nevezik árvíznek. Ezt elég régóta tudjuk. De csak mi, okos, modern emberek gondoljuk úgy, hogy mégis remek ötlet olyan területre építkezni, amit időnként elönt a víz. És mi hisszük azt, ennek a megoldása az, ha ideiglenesen betonfalak közé szorítjuk a folyót.

Sajnos mindig lehet több víz, a természet nem nagyon igazodik a mi korlátainkhoz. Ha túl sokat akarunk meghódítani, nem nyerünk, hanem vesztünk. A kivágott esőerdőkkel romboljuk a Föld tüdejét, a kiirtott mangrovék nem állják útját a szökőárnak, a szűk mederbe szorított folyók tragédiát okoznak.

Sajnálom azt a néhány ott lakót, aki évtizedekkel ezelőtt kapott engedélyt házépítésre a nem védett területen, de a társasüdülőnek álcázott lakóparkokban élők pontosan tudták, hol vesznek lakást. Nem az önkormányzatot meg a mobilgát ellenzőit kell szidni, hanem magukat, amikor szóba kerül, hogy időnként nem a postás kopog, hanem a Duna. És hogy tudták, mivel jár az itt élés, nyilvánvaló lehetett akkor, amikor a szerződés szerint nem lakást, hanem üdülőt vettek.

Mégis, tudjuk jól, hogy vannak olyan lobbiérdekek, amik a mobilgátasak oldalára billentették a mérleg nyelvét. Megszavazták ezt a verziót, hiszen iszonyú fontos közérdek a milliárdos árvízvédelem azok számára, akik tudva tudván építkeztek a Duna által rendszeresen elöntött részre. Nyilván ha sátrat verek a Hungária-körúton, majd elterelik az utat, nehogy nekem is bajom essen.

És amikor minden érvet lesöpörtek Tarlósék, amikor a több ezres tüntetésekre legyintettek, amikor már kezdődött volna a mobilgát felhúzása, akkor sikerült lábon lőni magukat egy kis ízléses zsidózással.

Mert ez a szöveg az. Teljes mértékben vállalhatatlan, semmiféle magyarázkodással nem tehető jóvá. Ami a legszebb, még csak nem is akarják szégyenkezve levenni a borzalmas helyesírási hibákkal tarkított szöveget. Gettóznak, náci fáklyás felvonulások videóit teszik közzé. Egyszerűen elképesztő dolog volt ebbe a témába a zsidóság belekeverése.

Főleg azért, mert mit tegyen az olyan ember, mint e sorok írója, aki nem zsidó, de ott volt az egyik demonstráción? Vagy egy olyan zsidó értelmiségi, aki egyébként a mobilgátat pártolja? Hogy lehetne ezzel az állásponttal bárkinek azonosulni? Ha azokat a bizonyos megnevezett értelmiségieket azzal vádolnák, hogy korruptak, ostobák, tudatlanok vagy gonoszak akkor arról lehet vitázni, de a zsidóságuk mint olyan semmiféle módon nem releváns. A gettó emlegetése pedig szimplán gusztustalan.

Nehezen hinné az ember, hogy van, ami még Tarlós Istvánnál is kiveri a biztosítékot. Hát, nagyon úgy fest, ez már neki is sok volt. Azt kell mondjam, korrekt módon, a maga sajátos stílusában utasította vissza ezt a hangnemet. Az eddig elutasított népszavazás kilátásba helyezése két célt szolgálhat: egyrészt büntetés, mert sejthető az eredmény, másrészt utána moshatja kezeit, hogy nem ő döntött. 

A nagy trükk persze az, hogy összbudapesti népszavazásról beszél, és nyilván a zugligeti, pestszentlőrinci, gazdagréti lakosokat kevésbé mozgatja meg a téma, mint a Csillaghegyen élőket. Ha a népszavazás nem eredményes, Tarlós széttárja a kezét, és azt mondja, én megkérdeztem az embereket, őket nem érdekelte a szavazás, akkor a döntés visszapottyan az ölembe. (Hasonló módon ő lesz a demokrata jófej, ha a közgyűlés nem szavazza meg a népszavazás ötletét vagy a Kúria dobja vissza. Okos.)

Szóval a mozgósítás kulcskérdés lesz, és az ilyen zsidózós posztok pontosan megfelelnek arra, hogy felpiszkálják az embereket. Azaz nem venném én biztosra, hogy nem lesz érvényes a népszavazás- az olimpiás aláírásgyűjtésen is csak mosolyogtak Tarlósék, lehet itt még újabb csalódás.

Persze a végén csak az számít, melyik oldal győz, ha eredményes lesz a népszavazás. Benne van a pakliban, hogy az emberek nem jól döntenek. Ám ez része a demokráciának. Nem csak az emlegetett 70 hektáron élőknek vannak jogai, hanem a többieknek is. Tudom, a harmincas években gördülékenyebben mentek ezek a dolgok, de hol vannak már a régi szép idők!...

Manapság mindenki beleszólhat mindenbe. És én örülök ennek- feltéve, hogy igyekszünk tájékozódni és felelős döntést hozni. Ja, és ha hiszti nélkül képesek vagyunk elfogadni, ha egy demokratikus szavazáson esetleg a másik oldal győz...

Tovább

A Lidl keresztje

Félelmetes hülyeség egy látképről leretusálni a keresztet, és erre semmiféle kereskedelmi megfontolás nem mentség.

Nyilván és azonnal keresztényüldözést kiáltanak azok, akiket felháborított,  hogy a német Lidl áruházban forgalmazott "görög" termékek egységes képi világú csomagolásán Santorini egyik templomáról lekapták a képszerkesztők a keresztet. Vannak, akik ennél is tovább mennek, mert a szélsőséges iszlámnak tett gesztusról beszélnek.

Azért igazítsuk ki a dolgokat! A Lidl Európában jól ismert áruházlánc, és az öreg kontinensen a magukat vallásosnak valló emberek aránya folyamatosan zuhan, pár országot kivéve. Nálunk is fogynak a keresztények, főleg a fiatalok körében találni nagyon kevés katolikust vagy reformátust. 

Egyébként ez egy kifejezetten érdekes téma. Angliában többségben vannak azok már, akik nem tartják magukat vallásosnak, a fiatalabbak esetén többszöres a vallástalanok száma a vallásosoknak. Pont ezért egyre gyakrabban merül fel a kérdés ott is, miért van annyi oktatási intézménye az anglikán egyháznak, hogy szólhat bele annyi mindenbe az egyház, aminek így fogynak a hívei? 

Tudom, most nálunk kormányzati politika a keresztény értékrend sulykolása, de nyugodtan szét lehetne nézni a kormány háza táján, ugyan mennyi tényleg őszintén hívő ember lehet közöttük, és hányan játszanak szerepet? Most épp élvezi a pár kiemelt egyház a támogatásokat, de a tendenciákkal szembemenni nem lehet, hamarosan úgyis eljön az ideje annak, hogy teljesen háttérbe szorulnak, marginalizálódnak. És erről nem valami külső erő tehet, maga a katolikus egyház is alig tud új papokat felszentelni, ami sokat elmond arról, micsoda válságban vannak.

Az, hogy az emberek nem hisznek Istenben és nem járnak templomba, nem jelenti automatikusan azt, hogy ne követnének szabályokat. Izland például erősen vallástalan ország, de nem hinném, hogy ettől elszabadulna ott a pokol- bezzeg arab országokban akadnak 98-99 százalékban vallásos népességek, aztán... A régi szabályok erősen módosulnak, ma már aligha kötelező kost áldozni az ünnepnapokon, például.

A kitérő lényege az, hogy nagyon hamis állítás az, amikor a kereszteltüntetést kizárólag a muszlimoknak szóló gesztusnak tartanak. Az a helyzet, hogy a nem vallásos népesség sem feltétlenül akar vallási jelképekkel teleszórt dolgokat látni az élet sok területén.

A Lidl félelmetes hülyesége viszont azt sugallja, hogy egy görög egytálétel csomagolása is fel tud háborítani. Meglehet, hogy még voltak is fókuszcsoportos vizsgálatok, ahol ez kifogásként jelent meg. De nagyon más keresztekkel vagy félholddal teleszórni egy egészen másról szóló terméket, és más amikor a valóságot hamisítjuk meg.

Ugyanis az, hogy valaki nem katolikus, muzulmán vagy buddhista, nem jelenti azt, hogy őrjöngve zúz szét minden oltárt, minden templomot, minden vallásos témájú festményt. Egy normális ateista tökéletesen a helyén tudja kezelni a pár száz éve született alkotásokat, és nem várja el, hogy az ő egyéni ízlése miatt vegyék le a keresztet egy templomról. Aki annyira gyűlöli a vallást, nem nézegeti ezeket, slussz. Santorini látképe így, a templommal és a kereszttel teljes, és ezt minden értelmes ember megérti, elfogadja, vallásosságtól függetlenül.

A túlzott óvatosság azért beteges, mert minden sérthet valakit. A kék szín is lehet zavaró, meg eleve az, hogy valamit görögként reklámozunk. Ha pedig van benne hús, akkor gyújtsa fel az azt áruló áruházat egy vegetáriánus kommandó? Ha behódolunk a túlzott korrektség hisztériájának, a végén nem marad semmi, amiről beszélni lehetne. És ezzel aztán azok is vesztenek, akik nagyon küzdenek érte. 

Ugyanazok, akik arról papolnak, hogy fogadjuk el a másságot, a sokszínűséget, meg akarják mondani, mi az, ami nem fér bele a sokszínűségbe. Pedig ez nem egyirányú utca. Ha kötelező elfogadni a melegeket, akkor fogadják el azokat is, akik akármilyen megfontolásból nem kedvelik őket. Természetesen az erőszak nem tolerálható, de ha valaki azt mondja, ő nem akar melegekről készült tévéműsort nézni, vagy nem csinál tortát melegházasságra, hadd legyen már az ő választása.

Szóval akit zavar a kereszt annak a templomnak a tetején és ettől még a falat is megkeseredik a szájában, tegye szépen vissza a polcra a terméket és vegyen magának mást. Biztos vagyok benne, hogy ahányan most gyűlölettel támadnak a Lidlre, annyian támogatják is a retusálást, mert így vallássemleges cuccokat árul és ez örömmel tölti el a kis politikailag korrekt szívüket. Nekem meg szélsőség ez is, az is, és attól megy el az étvágyam, ha olyan beteg világban élünk, ahol ilyen idióta dolgokról kell vitáznunk.

Tovább

Kvótaviharban

Az Európai Bíróság Magyarország ellen ítélt, elvileg jönnie kellene az 1294 menekültnek.

A kvótaügy a magyar kormány egyik legfontosabb témája, aminek kapcsán lehet szidni Brüsszelt, Sorost, a civileket, az ellenzéket, meg bárkit aki szembe jön. Ha őszintén szembenézünk a jelenlegi (hangsúlyozom, jelenlegi!) helyzettel, az a valamivel több, mint ezer menekült (vagy migráns, nevezheti őket mindenki ahogy akarja), semmiféle súlyt nem képvisel. 

Nem teszi tönkre országunk fantasztikus kultúráját ha átmenetileg mi fogadjuk be őket, nem kiáltják ki a sariát és nem lesz Budapesten iszlám kalifátus. Nem fog elszabadulni a bűnőzés, és nem fogják elvenni a nyugdíjasok pénzét miattuk. A jövő már érdekesebb kérdés, és nem csak magyar, hanem összeurópai szemüvegen át nézve: merre tart a kontinens? Mekkora feszültséget okozhat a muszlim kisebbség egyre nagyobb számaránya? 

Válaszokat adni nem egyszerű. Ám az viszont látszik, hogy a különböző fórumokon megszólaló emberek egy része olyan együgyűen áll a kérdéshez, hogy az elképesztő. Amikor szóba hozzák a 18,000 letepeledési kötvényest, arra az a válasz, hogy "ők gazdagok", és egyébként is főleg kínaiak, tehát "nem terroristák". Ráadásul ők "sokat fizettek".

Kezdjük a végén! Ők letelepedési kötvényt vettek, amit visszavásárol tőlük az állam, és a tranzakció haszna a gondosan szelektált bonyolító cégeknél landol- ettől senkinek nem lesz több nyugdíja. Az, hogy gazdag valaki, nem tudom, mennyiben érv, hiszen pénzes arab sejkekről is tudni, akik terroristákat pénzelnek. (Maga Soros is dúsgazdag, hoppá, akkor vele sincs probléma?) És hogy mi a baj a kínaiakkal? Nos, a kormányzati kommunikáció szerint a migrációval az a gond, hogy teljesen eltérő kultúrájú emberek özönlenének Európába- hát bocs, a kínai nyelv és életfelfogás sem sokkal hasonlóbb a magyarhoz, mint az arab.

Látható, az emberek jelentős része nem gondolkodik. Nem is tudnak értelmes módon gondolkodni a kvótatémáról, és én elképedek azon, hogy például a 888-on minden gond nélkül mehetnek a cigányozó, zsidózó kommentek. 

Mindenféle ökörséget vizionálnak. Olvastam például olyat, hogy ki kell lépni az EU-ból, és egy közös, szupersikeres Közép-Európai Uniót kell létrehozni. Nyilván ebben partnerek lesznek Magyarország hagyományosan legjobb barátai, a szlovákok meg a románok. Volt aki már arra is rájött, miből gazdagszik meg az ország: 

A bányák, hát persze. Meg a hónunk alá nyúló oroszok. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ma, Magyarországon van ember, aki nem érti meg és nem fogja fel, mit jelent számunkra az Európai Unió. Ami persze baromira nem hibátlan. Például nagyon örülnék, ha már ilyen iszonyúan felduzzasztott bürokráciát fizetünk, ha egy kissé komolyabb ellenőrzésen esnének át a kifizetések. Úgy folynak az euromilliárdok át a rendszeren, hogy alig látni ennek hasznát. És sajnos ez Magyarországra is jellemző.

Szóval nekem is lennének ötleteim, hogyan lehet megreformálni az Uniót. De számomra alap: "Brüsszel" nem ellenség. Brüsszel mi (is) vagyunk. Egy közösség, amihez tartozás jogokkal ÉS kötelezettségekkel jár. Akár azzal is, hogy kivesszük a részünket a menekültválság kezeléséből. 

Addig örüljünk, amíg 1294 emberről van szó, Meg kell jegyezni, a menekültek áradata egyfajta figyelmeztetés, ami egész Európát cselekvésre sarkallja, hatékonyabb határellenőrzésre, az elmaradó régiók támogatására, az integráció lehetőségeinek átgondolására. Annyi ember nem érkezett, hogy holnaptól kárpát-medencei arab köztársaságot kiáltsanak ki, de annyian azért igen, hogy egy picit elinduljon a közös gondolkodás. Befogadásról is és az európai közösség működéséről is. 

A ciki az, hogy ezt leegyszerűsítő ostobasággal nem lehet kezelni- akár kormányról, akár kommentelőről van szó. Ideje lenne felfogni ezt.

Tovább

A 106 éves menekült

Már Svédország sem a régi: hazatoloncolnák a szép kort megélt menekültet.

Furcsa világban élünk. Az, hogy menekültek kerekednek fel a világ minden sarkából azért, hogy jobb helyre jussanak, nem új jelenség, az viszont igen, hogy ekkora figyelem irányul erre. Mindenki megtalálja a kapaszkodóit és érveit, akár ellenzi, akár támogatja a migrációt- néha ugyanabban a történetben.

Bibikhal Uzbek sztorija is ilyen. Az Afganisztánból származó asszonyt 105 éves(!) korában vitte magával hazájából fia és unokája, akik a hosszú és veszélyes úton állítólag vállukon vitték. Horvátország majd Németország érintésével jutottak el Svédországba, s akkortájt a menekültek nyomorult sorsát kihangsúlyozó kommentárok afféle happy endként értelmezték azt, hogy végre jó helyen vannak.

Mások szerint lehet, hogy embertelenek a körülmények Afganisztánban, de azért az sem biztosan jó ötlet, hogy kontinenseken rángatnak keresztül egy ilyen idős asszonyt. Pláne úgy, hogy semmi sem garantált: az, hogy valaki eljut mondjuk Svédországba, nem jelent azonnal letepeledési lehetőséget, segélyt, megélhetést és nyugat-európai életszínvonalat.

Mint a példa bizonyítja, a svéd hatóságok sem úgy gondolják, pusztán a kor minden alól felmentést ad. Az egész családnak vissza kell térnie Afganisztánba a határozat szerint, és persze egyből be is indult a tiltakozás a döntés embertelensége miatt. A családtagok panaszkodnak, szerintük egykori lakóhelyük egyáltalán nem biztonságos, és eleve, a 106 éves menekült nem élné túl a visszautat. Persze akkor felmerül a kérdés: ugyanez nem járt a fejükben amikor elindultak vele Svédországba?

A svéd közvélemény szerintem bizonyára megosztott. Van egy hangos réteg, aki tiltakozik, hiszen az emberiesség mégiscsak fontos dolog, és erre ott oda is figyelnek. De a nyakamat teszem rá, sokan vannak vele úgy, hogy nem igazán támogatják olyan menekültek letelepedését, akik a nagymamára hivatkozva akarnak az országukban maradni. Tetszik vagy sem, bele lehet unni a nagy toleranciába is. Addig könnyű toleránsnak lenni, amíg a bevándorlók be tudnak és akarnak illeszkedni, de ha úgy fest, csak kihasználják a jóléti államot, akkor villámgyorsan ellenük fordulhat a hangulat.

Különösnek hangozhat, de az országba beengedett, beilleszkedett  menekültek számára pont az a jobb, ha a svéd polgárok azt látják, a hatóságok képesek döntést hozni arról, ki maradhat és kinek kell mennie. Nincs konrollálatlan menekültáradat, köztük mindenféle gyanús alakokkal, ne lehessen olyasmikre hivatkozni, amiknek a menekültséghez semmi köze nincs. A világnak mindenfelé vannak kevéssé biztonságos pontjai, ha én lakcímet szerzek Pesten egy rosszhírű negyedben és magammal viszem a 180 éves nagyit, lehet svéd állampolgár? 

Meg vagyok győződve róla, hogy a kérelmet elbíráló svédek tisztában voltak vele, a döntés ellen lehet tiltakozás, így ennek megfelelően alaposan vizsgálódtak. El kell fogadni, minden ország belügye, kit enbed be és kit nem. Eleve a szokásos kérdés felmerül: a menekült tulajdonképpen miért érkezik? Jön, gyorsan jó ellátást akar, támogatást és állampolgárságot? Netán csak átmenetileg van messze a hazájától, mert ha jobbra fordul a világ, hazamenne? 

A kettő ugyanis nagyon nem ugyanaz. Mindenki arról beszél, ott háború van, embertelenek a körülmények. De valóban fel vannak készülve arra, hogy visszamenjenek vagy sem? Van-e rá szándékuk? Ha nincs, akkor mindenképpen fognak találni egy jó indokot arra, miért van joguk Svédországban vagy máshol maradni- akár egy 106 éves nagymamát. 

Na de akkor mi lesz, ha az elvileg beteg asszonyt elhelyezik egy intézményben és a családtagokat kiteszik az országból? Azt hiszem, akkor fog igazán kiderülni, tulajdonképpen kinek mi a szándéka ebben a furcsa történetben.

Tovább

Élet a lombikban

Nehéz napirendre térni afelett, hogy egy püspök szerint bűnös aki részt vesz a lombikprogamban.

Milyen furcsa a világ! Van egy külföldről irányított, roppant befolyásos szervezet, aminek egyik magyar képviselője veszi magának a bátorságot, hogy rendes, magyar embereket vádoljon meg azzal, bűnt követnek el. És a kormány egy képviselője erre azt mondja, ez így rendben van, mert fontos a vita, a párbeszéd. Pedig akár tele is plakátolhatnák az utcákat azzal, hogy EZ FELHÁBORÍTÓ!

Úgy látszik, minisztereinknek kettős mércéje van. Igaz, a külföldi hátteret ezúttal nem Soros, hanem a Vatikán jelenti, s a szervezet sem valami gyüttment civil, hanem egy jóval vagyonosabb és több pénzt kapó társaság, a katolikus egyház. És ha róluk van szó, akkor belefér az is, hogy sértegessék a gyermekre nagyon vágyó párokat, akik utolsó esélyként lombikprogramban vesznek részt. Azt hiszi bárki, ez nekik egy jó buli, viccből, balhénól vállalják be?

Első gondolatom az volt, honnan veszi magának a bátorságot ez a Veres András nevű ember, hogy ilyen baromságokat böfögjön bele a világba? Kinek képzeli magát? Már ekkora a papok befolyása Magyarországon, hogy bátran bevállal ilyen disznóságot? Ennek a püspöknek üzenem, hogy a katolikus egyház nevében követtek el pár, a lombikprogramnál jelentősebb bűnt a történelemben, szóval szégyellje el magát, de nagyon.

A bűnben fogant lombikbébi akkor nyilván meg sem keresztelhető, s Krisztus kiköp, ha egy ilyen jön vele szemben? Veres meg talán szentté avattatná magát, azért híreszteli, elbeszélget a gyerekre vágyókkal és máris jön az utód. Vajon mi a titka, trükkje? Én meg azt mondom, ha van Isten, akkor Veressel fog elbeszélgetni az ilyen kijelentéseiről a maga idején. Semmiféle-fajta katolikus fejes nem ér többet, mint egy akárhogy fogant gyermek. S nem bűnösebb annál újszülöttként, mint ahogy szülei sem azok. 

Az ilyen elítélő kijelentések ugyan miben különböznek az uszító muszlim hitszónokok megbélyegzéseitől? És vajon Veres katolikus röntgenszeme egyből kiszúrja a templomban az ilyen eleve bűnben fogant gyermekeket, s kizavarja őket a templomból? Vajon mit mond a következő alkalommal a megyéspüspök, állítsák elé a gonosz, bűnös "lombikszülőket", s majd ítél felettük? Most azt mondod, ilyenről szó sem volt. Kérdem én: és nem ez a logikus továbblépés?

Novák Katalin államtitkár elmondta, a kormány továbbra is támogatja a lombikprogramot, azt fontosnak tartja, és az ebben résztvevő párokat nem lehet elítélni. Szerintem ez utóbbi minden tisztességes, normális gondolkodású ember számára nyilvánvaló, ezért fontos éppenséggel az lett volna, hogy Veres püspököt ítélje el az államtitkár.

Balog Zoltán pedig, aki megerősítette, örül a lombikprogramban született gyermekeknek, egyenesen üdvözli és fontosnak tartja, hogy "az értékközösségek, közülük az egyházak részt vesznek a közéleti gondolkodásban és nyíltan képviselik saját álláspontjukat". Szóval Balog miniszter a magyar emberek egy jól körülhatárolható csoportját megbélyegző, külföldről irányított szervezetet képviselő ember ilyesfajta véleményalkotásának tapsikol. Pedig ehelyett felszólíthatták volna bocsánatkérésre, mint oly sok más embert szoktak.

Érdekes módon nem mindig ennyire nyitott a vitákra és a véleményekre sem ez a Balog nevű ember, sem a kormányban ülő cimborái. Nem mondom, hogy meglep, de azt gondolom, volna egy határ, amit még a kormányzathoz törleszkedő papságnak sem volna szabad átlépni. Vagy ha megteszik, akkor azért nyilvánítsuk ki, ez elfogadhatatlan. 

De nálunk ez most éppen belefér. Nyíltan lehet sértegetni olyan embereket, akik rengeteg küzdelem után, sok fájdalommal a hátuk mögött ezt az egyáltalán nem kellemes beavatkozást is vállalják, mert családot akarnak. Vagyis inkább Családot, így, nagybetűvel. Sem a püspök, sem az őt egyértelműen el nem igazító miniszter nem ítélheti meg azt, amit átéltek. Tudjuk jól a történelemből, nem kell istenfélő embernek lenni ahhoz, hogy valaki pozíciót érjen el akármilyen egyházban, álszent, hataloméhes, törtető figurák sokasága jutott egészen magasra. 

Látjuk, hogy ezek a díszkeresztények most is ott vannak, s helyzetükből adódóan úgy érzik, ítélkezhetnek is. Hát jó lesz, ha eszükbe vésik, mert egyszer még megtapasztalhatják: ez nem az ő dolguk. Talán a megfelelő időben ráébrednek majd...

Tovább