Amerikában a robotokra és az önvezető autókra támadnak naiv emberek.

Olvasom a hírekben, hogy az állásukat féltő vagy egyszerűen csak a robotokat gyűlölő emberek fizikailag esnek neki a gépeknek. Az önvezető autóknak szándékosan nekimenők, az azokat rongálók elég gyerekesen viselkednek, mint ahogy azok is, akik a robotokat akarják betiltani.

Régi korokat idéz ez az erőszak: a 19. századi géprombolók juthatnak mindenki eszébe. És az ő példájuk illusztrálja azt is, mire lehet ezzel menni: semmire. Hiába veti magát egy-két ember a gépek elé, az előretörésüket ezzel nem lehet meggátolni. Egyébként is a pénz diktál, és ami jobban megéri, azt fogják megtartani.

Aki vezetett már autót az életében, az pontosan tudja, az emberek egy része idióta módon közlekedik (néha mi magunk is hibázunk, ezt is el kell ismerni önkritikusan), páran kifejezetten ön- és közveszélyesen manővereznek az utakon. Én speciel egyáltalán nem bánnám, ha az autóm önműködően menne, parkolna. Egy bulin minden aggodalom nélkül ihatnék pár pohárral, nem kellene taxit, sofőrszolgálatot hívni. És persze kijöhetne elém a kocsi a reptérre, kényelmesebb lenne a sok ürás utazás, és így tovább.

A robotok és gépek milliónyi dolgot változathatnak meg. Nem kell kemény emberi munkával polcot pakolni, például. De tegyük fel, hogy kórházban a takarítást gépek végzik, önállóan, precízen. Vagy a betegszálítást: a betegeken levő azonosítót leolvasva sose tévednek, s még be sem csaphatóak, ha arcfelismerő rendszer kapcsolódik hozzá.

Tudom és értem, sokak számára ijesztő, hogy robotokra bízzák magukat, nem akarják, hogy gépek és mesterséges intelligencia döntsön a sorsukról. Csak eközben elfelejtjük, most is gyakran másokra kell hagyatkozni. A fenti példát említve, egy részeg vagy felelőtlen sofőr bajba hozhat. Egy műtétnek végző orvosnak, egy ítélkező bírónak lehet rossz napja, tévedhet. Ha ők hibáznak, megbocsátjuk, mert emberek? Hát nem úgy fest- már a fociban is videobírót követelünk, mert az elektronikában jobban megbízunk, mint a sípmesterekben.

Na és például annyira ijesztő lenne egy olyan közigazgatás, amiben megvesztegethetetlen, korrumpálhatatlan mesterséges intelligencia dolgozna? Nem biztos hogy annyira rossz lenne egy olyan világ, ahol nem csúszópénz meg protekció döntene a sorsunkat befolyásoló kérdésekben.

A történet másik fele viszont az, hogy a gépekkel való együttélésnek természetesen nagyon komoly kihívásai is lennének. Mert ami intelligens, az sokféleképpen lehet az. Ha nem is jutunk el a Terminator szörnyű jövőképéhez, az embereket gyilkoló robothadsereghez, azért elég riasztó lenne egy esetlegesen összeomló rendszer. Például ha váratlanul minden önvezető autót megőrjít egy számítógépes vírus, és milliónyi baleset történik pillanatok alatt.

Szóval nem egyszerű feladat megbízható válaszokat adni. De sose volt az: sokan féltették az embereket a túl gyors autóktól vagy a repüléstől is. És mi, emberek voltunk azok, akik az atomenergiát használni kezdtük áramtermelésre- és tömegpusztításra is. Semmi köze a gonosz robotoknak ahhoz, hogy az atomháború fenyegetése hol erősebb, hol gyengébb módon, de jelen van életünkben. Putyin például épp pár napja új fegyverekről beszélt- ez lenne a csodálatos emberi intelligencia leghasznosabb megnyilvánulása? 

Maga az internet is jó példa arra, hogy egy újdonság lehet jó is, rossz is. Új kapcsolatot teremthet, tanulhatunk, többet tudhatunk meg a világról- és megoszthatjuk a legócskább hazugságokat, klikkelhetünk a gagyi bulvárhírekre, ködös áltudományos marhaságokra.

A géprombolás viszont primitív válasz, és biztosan nem is lesz, nem lehet semmiféle eredménye. Majd egyszer ugyanúgy legyintünk ezekre, mint azokra, akik régen ilyen módon próbálták gáncsolni a fejlődést. A jó megoldás sokkal inkább az, ha igyekszünk megérteni, mivel járhat ez, és hogy fordíthatjuk a javunkra.