Most már legálisan zajlik a választási kampány- feltűnt valakinek bármilyen változás?
Szerintem már el sem tudjuk képzelni azt, hogy az élet mehet úgy is, hogy nem hatja át a mindennapokat a politikai kommunikáció. Képzeljünk el egy Magyarországot, ahol nincsenek politikai plakátokkal tele az utcák, ahol a híradók nem pártszócsőként működnek, ahol a képviselők a parlamentben ülnek és dolgoznak, nem pedig folyamatosan kampányolnak.
Mert az országgyűlési közvetítések üres széksorait látva elgondolkodik az ember: nem azért választottuk meg őket, hogy ott üljenek? Nem azért kapják a fizetésüket, hogy egy törvényjavaslatot meghallgassanak, hogy érdemi vitákban részt vegyenek, hogy a választóik érdekeit képviseljék?
Ehhez képest ha a mi drága képviselőinket akarjuk látni, akkor nem a parlamentben kell szétnézni, hanem a közpénzből fenntartott kerületi, községi újságok címlapját kell nézegetni, ahogy éppen átadnak valamit, netán óvodások előtt szónokolnak arról, milyen fantasztikusan dolgozik a kormány.
Mert ne tagadjuk, azért elsősorban a kormány az, ami anyagi erőforrást nem sajnálva folytat "tájékoztatást". Marhára elegem van a sorozásból, köszönöm, az elején megértettem, hogy a kormány szerint Soros György ássa alá a csodálatos magyar és keresztény jövendőt, ahol minden egyes ember élmunkás leszen, miközben fél tucat gyereket szül- ha férfi, ha nő.
De a mi kormányunk propagandistáinak nem volt elég egy plakátkampány. Se kettő. Se sok. Ennek a célnak rendelik alá a népszavazás egyébként fontos intézményét- miközben az izgalmasabb kérdések elől gyáván megfutottak, álkérdéses szavazásokat hoztak tető alá, ahol 98 százalékos arányban támogatták őket. Morogtam már amiatt, hogy ilyen arányú győzelmeket jellemzően diktatúrák tűznek a zászlajukra, és a véleményem mit sem változott.
Szóval tudom, hogy hivatalosan ötven nappal a voksolás előtt indul a kampány, de tegye már fel a kezét, aki szerint bármi érdemi változás lesz a közbeszédben, a köztévé híradójában, a plakátozásban az elmúlt "békeévekhez" képest. Migránsozás, Soros György veszélyes terve, Brüsszel az ellenség, Putyin és Kína jóbarát- kifelejtettem valamit? Ennyire becsül minket a kormány, ilyen üzeneteket juttat el hozzánk évek óta, és mi elfogadjuk, hogy a hétköznapjaink folyamatos kampányüzemmódban zajlanak.
Ha felmégy a Facebookra, a barátaid egyik vagy másik oldal kampányízű dolgait osztogatják, teljesen mindegy, hogy közel van-e a választás vagy sem. Nem mondom, hogy ne legyenek közéleti viták, de ami most van, az nem vita, hanem mocskos, alpári purparlé, amihez minden érintett politikai erő csatlakozik, mert nem tehet mást- és ezzel berántanak minket is az egész mocsárba. Egyszerűen elmebaj, hogy fontosabb szerepe van a mindennapjaimban Németh Szilárdnak, mint a saját családomnak, ha egy picit elvesztem a fókuszt!
Vége a meccsnek, épp rövid hírek egy percben az M4 sportadón. Tízezer migráns, Szíjjártó elküldi az anyjába a luxemburgi külügyminisztert a Stop Soros törvény elutasítása miatt, Orbán Viktor felveszi a harcot a migrációval- és a végén, úgy mellesleg, hogy szakad a hó.
Csoda-e, hogy erről szól az életünk? Aki elhiszi, az szajkózza tovább, hiszen ebben él, pedig arabot maximum akkor lát, amikor megnéz egy régi Omar Sharif filmet. Aki elutasítja ezt az ostobaságot, az meg azért fogalkozik a témával, mert kifejezésre juttatná nemtetszését.
Eközben- hol maradunk mi, emberek? A mi életünk? A konstans kampány miatt saját dolgaink szorulnak háttérbe, a mi örömeink, érzéseink, a családunk. Aki sokat utazik, s direkt nem néz rá külföldről a magyar híroldalakra, úgy érzi, mintha felszabadulna, valami nagy, nyomasztó terhet dobna le magáról.
Szóval ilyenkor arról álmodok, milyen jó lenne itthon kicsit külföldinek lenni. Aztán egy rohadt meccset sem úszok meg politikai hírek nélkül, és ha lemegyek a boltba tejet venni, egyből szembe találom magam valami uszító plakáttal. Ennyire pedig senki nem tudja függetleníteni magát attól, ami körülveszi- ha neked sikerülne is, majd szüleid, barátaid, gyerekeid emlékeztetnek rá, miben élünk, mert felhozzák a témát. És lassan már a reményét sem látom annak, hogy a választás után ennek vége lesz- miért lenne? Olyan remekül működött eddig is, ráadásul páran kiválóan megszedik magukat vele.
De, ahogy fentebb írtam, azt kapjunk, amit érdemlünk. Ha hagyjuk, akkor bizony ezt kapjuk. Hagyjuk?... Áprilisban kiderül!