Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

A budapesti olimpia első diadala

Ha a cinizmus versenyszám lenne, Fürjes Balázstól senki nem vehetné el a győzelmet.

Van néhány ember, akinek a megszólalásait pusztán önkínzásból olvasom. Kovács Zoltán, Schmidt Mária vagy Fürjes Balázs tipikusan az az okosnak látszó értelmiségi, akinek nyilatkozatai kizárólag a vérnyomás emelésére alkalmasak. Arrogancia, a saját tévedhetetlenségükbe vetett hitt, érdekvezérelt álláspontok- jellegzetes hazai közszereplők ők.

Itt van például ez a Fürjes, aki olyan fülényes magabiztossággal söpri le az érveket, ha a nagyberuházások megdrágulásáról van szó, hogy lassan én is elhiszem, a 100 milliárd forint kevesebb, mint a 25. Szemmel láthatóan nem ugyanarra a közgazdsági képzésre jártunk, de ha azt nézem, mire vitte hozzám képest, ő választott jól.

Tulajdonképpen mi az olimpiai pályázatot simán meg is nyertük, így utólag, elméletben, a visszalépés után. Mit nekünk Párizs és Los Angeles! Szerintem a sikerdíjat is felvették már, mert úgy kezelik, mintha 2024-ben mienk lenne az olimpia. Igaz, hogy a nagy magabiztosság csak az aláírás gyűjtés sikeréig tartott, amint megvolt a kellő számú szignó, gyáva módon kihátrált a pályázatból mindenki. Akkor hirtelen elpárolgott a fene nagy bátorság, amikor meg kellett volna méretni a koncepciót.

Pár hétnyi utólagos sikerpropaganda után pedig máris ismét magasra emeljük az olimpiai lángot: Fürjes kijelentette, mi minden létesítményt megépítünk, mert egyrészt csak, másrészt úgyis kellenek a 2028-as vagy 2032-es olimpiához. És ha már megvannak úgyis, a rendezés "minimális költséggel" jár. Csak előtte nullázzuk le magunkat...

Mivel ő pontosan tudja, ezért nem neki üzenem, csak úgy magunk közt szögezem le: ennél cinikusabbat mondani egyszerűen nem lehet. A népszavazási kezdeményezésr aláíró cirka 250 ezer budapesti ugyanis nem a 2024-es évszámot utálta, és nem is tornából felmentett, vastag szemüveges bölcsészek, akik csak kortárs táncesteket néznek a NatGeón (mellesleg, ha azok lennének, akkor az ő szempontjaikat is figyelembe kéne venni, nem?). Szó sincs sportgyűlölőkről, a magyaroknak szurkolnak szívből- csak a játékok rendezését tartják megfizethetetlenül drágának.

Amennyiben elkezdjük mégis a felesleges (mert el nem nyert olimpiáról beszélünk!) építkezéseket, egyszerűen csak azt jelezzük, ebben az országban senkit nem érdekel, mit szeretnének az emberek. Ebből látszik, hogy a nemzeti konzultáció vicc, hülye kérdésekkel, mert amikor valóban, érdemi ügyben véleményt nyilvánít a tömeg, akkor annak direkt az ellenkezőjét csináljuk. Félelmetes cinizmus ez, csak sajnos nagyon sokba kerül.

Megvan tehát a recept arra, hogyan lehet kijátszani a népakarot. Leszavaznák a paksi atomerőmű bővítését? Sebaj, mi azért telepítünk egy atomreaktort, csak úgy, nem indítjuk be, dísz lesz az a Duna partján, aztán ha netán mégis szükség lesz rá, jaj de jó. Ha nem? Hát, akkor is megérte. Valaki(k)nek biztosan.

Az olimpiai létesítmények pont ilyenek. Nem nyertük el a rendezést, és akkor mi van? Csak a gyengék építenek stadiont konkrét céllal, mi megcsináljuk anélkül is. Sőt, ha kell, versenyzők nélkül rendezzük az olimpiát, csak úgy magunknak, no meg persze meghívjuk rá a határon túli magyarokat, minket más úgy se érdekel, és így biztosan elsők leszünk az éremtáblázaton. No meg bevezetjük új sportágként a cinizmust: Fürjes Balázs start-cél győzelme borítékolható.

Persze még véletlenül sem lehet arról szó, hogy ő személyesen jól jár-e, mert pár évre biztosítva van a megbízása a nem létező olimpiarendezésre készült létesítmények felhúzásával. Nyilván ilyenről szó sem eshet, csak mi, egyszerű honpolgárok nem láthatunk bele az ilyen nagy elmék vízióinak összetettségébe. (Eltaláltad, én is szeretnék részt venni a cinizmus-versenyben.)

Azzal meg ki foglalkozik, hogy 2032-ben esetleg más elvárások, más feltételek lennének a rendezőkkel szemben? Hogy az előttünk álló másfél évtized alatt változik annyit a világ, hogy amit mi felépítünk csak úgy önszorgalomból, sok pénzért, az úgy, abban a formában már nem lesz jó? No meg ha esetleg akkor is lesz népszavazás, az emberek pont azt mondanák, mint most? Ki vállalja a felelősséget a felépített, de soha nem használt csodastadionokért, csarnokokért? Ugyan, ilyen apróságokkal csak az foglalkozik, aki nem ér fel vezetőink nagy céljainak igazságához.

És persze ez az egész tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember kedvét elvegye minden aláírósditól, népszavazástól, véleménynyilvánítástól, hiszen az arcunkba nevetve mutatják meg, akkor is az ellenkezőjét csinálják, ha beleszakad is az ország. Mert hagyjuk. Mert eltűrjük, hogy gigaépítkezéseken szedjék meg magukat a kormányzat cimborái, hiába mondott nemet az ország jó része az olimpiára. 

Tényleg nem kellene politikai nyilatkozatokat olvasnom, mert a végén a fedett pályás agyvérzésben mutathatok fel csak kézzel fogható eredményeket...

Tovább

A CEU-ügy sötét titkai

Egészen más ok is állhat az egyetem elleni támadás mögött, mint az ideológia.

Az elmúlt napokban az egyik oldal a "Soros-egyetem" csalásairól, törvényen felettiségéről dumált, a másik oldal szerint pedig a tanulás szabadságára mért súlyos csapást az új jogszabály.

Azzal a narratívával hadd ne foglalkozzak, hogy mennyire számít ellenséges ügynöknek mindenki, akinek köze volt Soros György alapítványához vagy a CEU-hoz, mert akkor villámgyorsan távoznia kellene pár igen meghatározó arcnak a kormányból. Speciális helyzetű? Nem is lehet kétséges, de ezzel a speciális helyzettel jól járt Magyarország is, amikor neves kutatókat, rengeteg külföldi diákot tudtak ide csábítani.

(kép: ceu.edu)

A meglehetősen széles körű nemzetközi felháborodás mellett itthon is volt tüntetés, sok intézmény, kutató és diák emelte fel a szavát, szóval a CEU egyfajta ideológiai választóvonalnak tűnhet a különböző felfogású oldalak közt. Demokráciaféltők és Brüsszellel hadakozó illiberálisok szállnak ringbe, és patthelyzetről szó sincs, mert minden valódi eszköz a kormány kezében van: ha el akarják tüntetni az intézményt, el is fogják.

Na de valóban az a cél, hogy elüldözzék ezt az egyetemet? S ha igen, miért? Értelme ennek az egésznek azért nincs, mert ha -tegyük fel- Bécsbe vagy Varsóba költözne, akkor oda is járhatnának a magyar diákok, akik jelenleg is kisebbségben vannak a hallgatók között. Akinek nem elég amit a magyar felsőoktatás nyújt, az ma is külföldre felvételizik, ebben nagy változás nem lesz.

Viszont mi az, ami megváltozik? Hát kérem szépen, kiürül egy központi helyen levő egyetemi épület. Nem kell itt ideológiát keresni, meg demokráciát félteni: simán megtörténhet, hogy valakinek a kormányzat környékén tetszik a campus. Hoznak aztán egy törvényt a nem oktatási intézményként hasznosított, de olyan célra felújított épületek kötelező állami kézbe vételéről, és valaki máris átfestheti a táblát a Nádor utcában. 

Ki tudja, hogy nem döntöttek-e úgy, itt lesz méltó helye az MNB csúcsszuperdoktor-képző iskolájának? Vagy a jövőegyetemnek? Mert megnézem azt az embert, aki meg tudja győzni Matolcsyt, hogy tucatnyi Nobel-díjas felér az ő tudásához, géniuszához, s akinek ilyen hihetetlen mennyiségű komoly elmélet van a fejében, nyilván nem Kecskemétre akarja elfecsérelni. És bizony, akár ide is csábítható a féldiktatúrák vezetőinek pár ifjú családtagja, amihez szükséges Budapest vonzereje.

No meg leeshet pár jól fizető pozíció, rektornak, tanszékvezetőknek, mert hát szuperegyetemhez szupergázsi jár. Megvan az a kör, akiknek most semmi érdeke nem fűzödik a CEU meglétéhez, de egyből helyzetbe kerülhetnek egy nagyobb kurzusváltásnál. (Kérdezzünk meg erről embereket a varázslatosan előkerülő új művészeti, színházi, történelemkutatási akadémiák, szervezetek és intézmények jól fizetett fejesei közül...)

Vagy esetleg valaki másnak tetszett meg más okból az épületegyüttes. Ne legyünk naivak: ma Magyarországon (és sajnos egyébként a világ sok más pontján) könnyen megtörténhet, hogy minden ideológiai alapúnak beállított csata mögött nagyon is készpénzre váltható üzleti érdekek bújnak meg. Ne higgye senki, hogy a bizonyos körökkel összefonódott kormányzatok ne tudnának ilyen trükköket bedobni a megfelelő célokért. (Nem kell ezt a diktatórikus rendszerek sajátjának betudni az iszonyúan vagyonos vezetőkkel, a szuperdemokratikus nyugati nagyhatalmak vezetői körül is ott sündörögnek az üzleti partnerek és lobbisták.)

És ilyenkor csak nevetnek a demokráciát meg hasonló súlytalan, naivan idealizált dolgokat féltők tiltakozásán, akik azt sem veszik észre, hogy a földhözragadt, racionális érdekek mentén dolgozó szereplők simán megvezetik őket. Kinek számít a nemzetközi felháborodás, meg pár csiripelő Nobel-díjas? Az ő nyavalygásuk nem mérhető pénzben, más viszont nagyon is. Mint ahogy az se számít, mi lesz a magyar egyetemekkel, ha az én a gyerekem még a CEU-nál is menőbb külföldi egyetemre járhat. Ne kövessük el azt a baklövést, hogy azt hisszük, valódi távlati célok mozgatják a politikát. Mert a rossz jövőképpel még lehetne vitatkozni, a kapzsisággal viszont nincs értelme.

Mert van akinek semmi sem drága ha egyéni érdekérvényesítésről van szó: nem számít a nemzetközi megítélés, a presztízs, ha tele a kassza... Budapestről az egész világot megváltani nem lehet, de saját érdekünkben azért igen jól el lehet lavírozni a megfelelő pozícióban. S aki ezt felismeri, nem fog megijedni attól, hogy ilyen-olyan trükkökkel a saját malmára hajtsa a vizet.

Ne vegyünk be tehát minden maszlagot, várjuk ki a sztori végét. És ha tényleg új tábla kerül az egykori CEU-campus bejárata felé, ne lepődjünk meg rajta.

Tovább

Ellenséges egyetem

Nehéz azonosulni a CEU elleni kormányzati kampánnyal, mert az annyira sok sebből vérzik.

Bármennyire tagadják, alapvetően mégiscsak a Soros György által finanszírozott CEU van a törvénymódosítás középpontjában. Amiről bárki bármi mond, egy nemzetközi szinten elismert oktatási intézmény- és kész. 

Lássuk a fő problémáimat! Az egyik az, hogy igazi feketeöves kamuegyetemek osztogattak diplomákat, doktori címeket az utóbbi években, és valahogy ezekkel mégsem történt semmi. Sőt, még kormányzati pozícióban is kerültek ezekről kikerült "doktorok". Tehát igenis volt olyan intézmény, aminek a körmére lehetett volna nézni- a CEU ezzel szemben működő, jegyzett egyetem.

Borzasztóan visszatetsző törvényen felüliséget emlegetni egy olyan egyetem kapcsán, ami egy még el sem fogadott törvény előírásainak nem felel meg. Komolyan, ez az év vicce. Nem hatályos, ötletszinten létező jogszabályok be nem tartásáért akárkit felelősségre lehetne vonni- szerencsére ez jogi nonszensz. Kezeljük is akként!

Eleve nem tudom ezt a Soros-egyetemezést hova tenni. Ne haragudjon meg rám senki, amiért rámutatok, ez bizony ovis módszer, és akként is csapódik le. Azon emberek számára lehet talán menő a Soros-egyetem címke, akik maguk érettségiig is nehezen jutnak el. Kultúrember ilyen olcsó szófordulattal nem él, mert tudja jól, hogy magáról állít ki vele bizonyítványt. Adjuk meg a tiszteletet az intézménynek, az oktatóinak, a diákjainak! Miféle marhaság lenne, ha Kovács Zoltán kormányszóvivőt a jövőben csak Soros-egyetemistaként emlegetnénk? Bizonyára találnánk okot ha szidni akarnánk- de az pont nem számít ide, hogy színvonalas intézményekben tanult.

Tulajdonképpen kinek is lenne jó a CEU ellehetetlenítése? Azok a diákok, akik oda vágynak, majd járnak más országban oda. Netán más, külföldi egyetemet keresnek maguknak. Nem fognak a CEU helyett a Corvinusra vagy a Sapientiára járni... 

Az ország kétségtelenül fekete bárány lesz, mert 25 éven át törvényesen működőnek tekintett, magas színvonalú egyetemet bezáratni nem épp a demokráciák sajátja. S mondani sem kell, mit veszít azzal az ország mellett Budapest, hogy a rengeteg itt dolgozó nagyszerű külföldi szakember és szintén külföldi diák más országokba megy hazánk helyett.

Ebben a játszmában mi csakis veszíthetünk, ennek az egésznek nincs semmi értelme! Mivel már óriási a nemzetközi visszhang, vagy nagy arcvesztéssel lehet visszacsinálni, vagy ha végigviszik, akkor sem lesz kisebb a presztíszveszteség, csak még egy egyetemmel kevesebb is lesz. Ez teljesen független arról, ki mit gondol Sorosról...

Van bárki, aki azt hiszi, Soros György most rosszabbul alszik? Úgy véli bárki, ezzel most jól odasózunk a "világuralmi" terveinek? Mert ha mindenért ő a felelős, kezdjük azzal, hogy minden egykori Soros-ösztöndíjast, CEU-hallgatót eltiltunk minden kormányzati pozíciótól, nehogy már a lekötelezettjei mondják meg itt a tutit!

Vagy a CEU elleni kampány is valami gonosz sorosista összeesküvés része? Az egész csak jól kitervelt akció, amit egykori támogatottjai eszeltek ki, hogy aztán visszatáncoljanak, és még jobban bebetonozzák az egyetemet? Itt már annyi féle-fajta összeesküvés-elméletet hallani, hogy simán lenne, aki ezt is elhiszi. 

Szóval ne felejük: ami gyanús, az nem gyanús, de ami nem gyanús!... Éberség, elvtársak!

Tovább

Juhász Péter álomvilága

Együtt, Momentum és Kétfarkú Kutya Párt koalíciója? Komolyan?...

Személy szerint azt gondolom, Juhász Péter tevékenysége az egyik jó példája annak, miért nem nagyon tudnak fordulatot elérni az ellenzéki politikusok. A különféle "ügyek", amibe keverik, nem nagyon hoznak lázba, ilyen súlytalan dolgokkal bármelyik oldal politikusát hírbe lehetne hozni. Ha igazán bűnös lenne bármiben, bíróság elé lehetne állítani. Amíg csak sajtóperekben érintett, addig kár is ezeket felhozni.

Az viszont nagyon is értékelhető, tulajdonképpen mit tud eredményként felmutatni. Rendben van, pár ügyre próbálta felhívni a figyelmet. Ezekkel is az a baj, hogy bírósági eljárás, ítélet nélkül nehéz azt mondani, sokat ért volna el. Mutogathatunk az elfogult ügyészségre, de az átlagpolgár nem jogi szakember, tehát maximum az érzelmeire hallgathatna.

Olyasmivel azért nehéz tömegbázist kiépíteni, hogy valaki harcot indít a marihuána legalizálásáért. Én éppenséggel nem tartom rosszabbnak, mint a mifelénk szent tehénnek tartott alkoholos italokat, na de ez nem olyan téma, amire fel kellene fűzni egy politikai eszmerendszert- szerintem.

Egy olyan törpepárt, mint az Együtt, eleve nehezen találja meg a saját célcsoportját. Jó esetben van egy arc, akihez köthető, de ha nincs komoly üzenet, tulajdonképpen mit lehet várni? Vagy ha nem üzenet, akkor legalább valamiféle világkép. Én pillanatnyilag nem sok karaktert vélek felfedezni az Együtt vagy a Párbeszéd politikája mögött. (Mondjuk a DK, a Liberálisok, vagy akár az MSZP se tudott nekem mostanában meggyőző dolgokat üzenni...)

Amire emlékszem, hogy volt egyszer egy Együtt-PM. Sokan azt se tudtuk, hogy igazság szerint ez nem egy párt, hanem kettő. Aztán szépen külön is váltak az útjaik. És most amikor Juhász felvetette az ellenzéki törpepártok összefogását, az a Párbeszéd reagált pozitívan, akik ugye elváltak tőlük nemrég rövid alkalmi koalíció után. 

De hogy milyen indíttatásból keverték bele ebbe az egészbe a Momentumot, akik nyilván most azon dolgoznak, hogy önálló arculatot mutassanak? Politikai öngyilkosság lenne összeállni pár, nem igazán kedvelt, erodálódott alakulattal. A Kétfarkú Kutya Pártban pedig nem hülyék ülnek, semmi értelme nem lenne az egész tevékenységüknek, ha beszállnának pár komolykodó poltikus közé az örök élet, ingyen sör célkitűzésükkel. Vagy Juhász Péter úgy vélte, pár spangli mellett sikerülne megtalálni a közös alapelveket?... Haverok, buli, koalíció?

Valami furcsa álomvilágban él, ahol szelektál az általa szimpatikusnak vélt, elfogadható pártok közt, miközben igazán semmi nagy tettet, határozott programot nem tud felmutatni. A Juhászhoz hasonló figuráktól nem igazán lehet várni, hogy komoly kihívói legyenek a (túlzottan) olajozott gépezetként működő, rengeteg pozíciót uraló Fidesznek. A kérdés csak az, van, lehet-e bárki, aki valamiféle épkézláb alternatívát jelent? Vagy pedig a kormánypárt nagy szidásával együtt a kritikusoknak magukban be kell ismerni, a jelenlegi rossznak tartottnál nem nagyon van lényegesen jobb, aki megérdemli a szavazatot?...

Tovább

A közterek védelme

A jelek szerint a kamerák mögött bátrabbak a közteresek, mint a nyílt utcán.

Az a hír borzolja a kedélyeket, hogy megfelelő pontokon elhelyezett kamerákkal kaszál a közterületfelügyelet: egy rossz kanyarvétel és már repül is az ötvenezer forintos csekk. Enyhén aránytalan a büntetés, pláne úgy, hogy vannak, akiket többször sorozatban megbüntetnek. Nem okoztak egy balesetet se, mégis összeszedhetnek pár százernyi büntetést- akár az autó árával vetekedőt.

Az mondjuk elég mókás, hogy a főpolgármester azt javasolja a megvágott autósoknak, hogy bojkottálják a büntetést, mert az igazságtalan és aránytalan. Nem tudom, hogy normális dolog-e, amikor szabályszegésre biztat maga Tarlós István, de emlékeim szerint amikor Szentesi Kálmán kérte volna vissza az adóját, ugyanis véleménye szerint rosszul költötték el azt, akkor egyből durva bírságot róttak ki rá. Van, akinek lehet forradalmárkodni az ilyesmivel? Szerintem inkább a rendeletekhez kell hozzányúlni, és a főpolgármester ez ügyben kicsit talán hatékonyabban lobbizhat, mint az egyszerű autós.

No de mindegy is, egy másik polgármester is megszólalt közterület-ügyben: Bús Balázs, aki a III. kerületben pont Tarlós utódja lett, azért reklamált az FKF-nél, mert tűrhetetlen állapotok alakulnak ki lomtalanítás idején. 

Száz százalékban egyet értek ezzel. Az idén több cuccot vittem le, amikor az egyik dobozra rárabolt a hulladékkupacot sajátjaként kezelő úriember, egy másik ordítani kezdett nekem,  hozzak neki is valami turkálnivalót. Amikor legközelebb lementem, azt láttam, épp teljesen kiforgatják a bezsákolt, összerakott lomot, kiszórnak minden apró szemetet.

Estefelé egy régi, már sokra nem jó, kibelezett számítógépet vittem le. Egy idősebb férfi nézelődött a lomok mellett, ő volt a legközelebb a géphez, megnézte magának. Már messzebbről üvöltöttek rá, hogy ez nem az ő placca, aztán fél perc múlva oda is értek és ellökdösték, mert az én hulladékom az ő vadászterületükre került, Szerintem engem is elhajtottak volna, ha vissza akartam volna venni

Természetesen nem maradtam ott igazságot tenni a lomon marakodók között- és azt hiszem, ez nem is az én dolgom. Közterületen volt, és felügyelni kellett volna rá- hopp, csak nem közterületfelügyelőket kellett volna bevetni? Én tudom, hogy kellemetlenebb bandákkal hadakozni, mint kameraképek alapján küldözgetni a csekkeket, de hát minden szakmának megvannak a kihívásai. És őket valami ilyesmiért fizetik, nem?

Mókás, hogy a polgármestereknek üzengetésre telik, megoldást viszont nem találnak. Pedig nem tegnap lett ilyen a lomtalanítás a fővárosban vagy léptették életbe az ötvenezres kanyarbírságot! Tudom, lomozás ügyben addig eljutottak, hogy hoztak valami jogszabályt, miszerint a lom elvitele lopás és büntetendő, de minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Egyébként csak egy halom betű: ha a büntetés betűit összekeverjük, sünbetét lesz belőle. Ugyanúgy nem riaszt el senkit, mint a súlytalan szabályozás. Viszont a kanyarcsekkekkel nem viccel a hivatal, ott lesújtanak a társadalmat veszélyeztető szabályszegőkre...

Nem lehetne, hogy most az egyszer a veszélyes, erőszakos bandákkal szemben lenne határozott a hatóság, és a kanyarodós ügyben meg méltányos, például tizedannyi bírsággal és figyelmeztetéssel? Tudom, az egyikkel pénzt lehet begyűjteni, a másikkal meg szidalmakat és rossz esetben pár pofont. De ha csak azt vállaljuk fel, ami könnyű meló, akkor ne csodálkozzunk, hogy az állampolgár is a könnyű utat választja.

Tovább