Személyes közügyek

blogavatar

Nem tudok nem tudomást venni arról, ami körülvesz.

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Oprah mint Trump kihívója

Peggy Bundy kedvence lehet a következő amerikai elnök?

Azért nem csak a republikánusok oldalán vannak érdekes arcok: a tévésztár-milliomos Oprah Winfrey-ben látják a leendő elnököt a demokraták. Vagy legalábbis egy kicsi, de igen hangos részük.

Röhej, hogy a közösségi médiának köszönhetően a semmiből kiáltanak ki elnökjelöltnek embereket a hangadók. Oprah-ról nekem az a legkomolyabb emlékem, hogy a Rém rendes családban Peggy Bundy állandóan az ő talk show-it nézte. Hogy ez elmond-e valamit a színvonalról, mindenki eldöntheti magának.

Most meg ott tartunk, hogy egyetlen(!) jól sikerült beszéd után a Golden Globe-gála sztárja lett, Foglaljuk össze: egy rengeteg színészi és tévés tapasztalattal rendelkező nő előad egy erős beszédet, amit esetleg egy csapatnyi író dobott össze, és máris megváltóként ünneplik. Ennyi kell ahhoz, hogy valakiből elnökjelölt legyen?

Persze ne lepődjünk meg, Trump munkássága sem akkora durranás. Sőt, az ingatlanpiacon sikeres üzletembert is inkább celebként, tévés arcként ismerik. Mindenki legyintett rá, amikor bejelentkezett az elnökjelöltségre- most meg csak pislogunk, hogy ez az ember ül a Fehér Házban.

Ebből a szempontból Oprah jelölése sem lenne akkora durranás. Jó elnök lenne-e? Ugyan ki tudja? Az Egyesült Államok vezetése csapatmunka, és ha a csapat jó, no meg a világpolitikai környezet is kedvező, lehet valakiből sikeres elnök. Akadt azért már megkérdőjelezhető képességű vagy tisztességű ember az USA élén, aztán mégis ott tartanak, ahol.

A fura inkább az, hogy azok az emberek, akik dühödten támadták a tapasztalatlan, politikában teljesen járatlan Donald Trumpot, ugyanolyan lelkesedéssel állnának be Oprah mögé. Fura világban élünk: mintha a Facebook meg a Twitter pörgése miatt nem lenne tegnap, mindent pillanatok alatt elfelejtünk. Máris megy a süllyesztőbe még az ikon, Hillary Clinton is, aki csak pisloghat- egy jó beszéd, és máris jobbról beelőzi egy tévésztár.

Persze pont amiatt fentebb írtam, nem a konkrét személy lesz úgysem a döntő. És én még azt sem állítom, hogy Oprah rosszabb elnök lenne mint Hillary vagy pláne mint Trump. A történet a jellemző, ami egy hashtaggel a csúcsra visz vagy megbuktat bárkit, ahogy villámgyorsan terjed a sztori a közösségi médiában. Jobb lesz mindenkinek óvatosnak lenni, aki kimegy a napfényre, mert nem csak felfelé vezet az út- ma még csak Amerikában van ez, de hamarosan nálunk is ez várható.

Érdekes lesz az életünk itt az öreg kontinensen is, ha ilyesféle dolgok befolyásolják majd a közéletet... Érdekes, szélsőséges, kiszámíthatatlan- de talán szórakoztatóbb.

Tovább

Civilek lélegeztetőgépen

Nézzük, melyik szervezetek életképtelenek beléjük pumpált külső pénz nélkül!

Nagyon fontos, alapos, tényfeltáró jellegű írás jelent meg tegnap az Origón. Maró gúnnyal, kérlelhetetlen pontossággal mutatta be, hogy a "Soros-hálózat" civil szervezetei az amerikai milliárdos pénze nélkül életképtelenek. Ha nincs a külföldi támogatás lélegeztetőgépe, az egy százalékos felajánlásokból ugyan nem jutnának messzire.

Az ilyen cikkekkel van időnként egy kis probléma: ha nem gondoljuk át, tulajdonképpen mivel akarunk érvelni, akkor kisebb zavar keletkezhet az erőben. Mert nem csak Soros-féle "álcivilek" vannak, akadnak erősen kormánybarát szervezetek is, és mivel a beszámolók nyilvánosak, azt is megnézhetjük, ezek mennyire élvezik a tömegek támogatását. Hálásak lehetünk az Origónak, amiért felvetette ezt a problémát, amit tovább lehet gondolni, boncolgatni. Lássuk a számokat és nevessünk együtt!

Ugyebár a cikk szerint szánalmas, hogy a Helsinki Bizottságra 519 fő szánta az egy százalékát. A Transparency International nevetséges 400 támogatója, a Krétakör röhejes 26 fője mellett a Menedék Migránsokat Segítő egyesület 52 fője (valójában 193, de mindegy, az se sok) mellett a Társaság a Szabadságjogokért számára adományozó 2359 fő viszonylag kiemelkedik. Azért lássuk be, az is szinte semmi, súlytalan, a magyarok által elutasított bagázs az egész, mutat rá a cikk.

Egészítsük ki akkor az adatokat ezzel-azzal! Lássuk, hogy teljesít a Békemeneteket szervező, "tömegtámogatást élvező" Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány: 423 főtől kevesebb mint két millió forint jött. No, ők vajon mire mennének a támogatók nagyvonalúsága nélkül ebből a pénzecskéből? Mulatságos, hogy csak ennyi ember adta nekik a pénzét a sok-sok menetelőből, nem?

De lássunk még viccesebbet! Ott van A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, ami kemény 51 embert tudott megszólítani, akiktől durván 356 ezer forint érkezett. Most aztán foghatjuk a hasunkat a nevetéstől, milyen elhanyagolható összeg ez az állami forrásokból érkező milliárdokhoz képest! Ebből a pénzből a Puskás Akadémia nem hogy hetekig, percekig sem lenne képes talpon maradni.

Hogy is írta a cikk, a Helsinki Bizottság 519 fője kevesebb, mint egy másodosztályú meccs nézőszámának a fele? A felcsúti alapítvány támogatóinak számát mihez viszonyítsuk, egy hétvégi baráti sörmeccséhez? Ehhez képest összevetésbe már bele se megyek, amikor a Mezőkövesd Zsóry Sportegyesület 9 (kilenc!) fős "adományozóbázisát" említem.

Igazi nehézsúlyú, fontos szervezet a Magyar Teátrumi Társaság, aminek személyesen Vidnyánszky Attila az elnöke, és van négy alelnökük is. Ám a vezetőségből valaki hűtlen lett, mert összesen csupán 4 (négy!) ember ajánlotta fel számukra egy százalékát. A befolyó 13 829 forintból egy közös munkaebédre se futná. Hirtelen nem tűnik olyan kevésnek a Krétakör 26 támogatója, és biztos van olyan tiszteletlen olvasó, aki most perceken át Vidnyánszky egyesületén röhög.

Szóval jöhet a cikk folytatása az Origón, amiben a fenti számokat látva a szerző azzal érvel, hogy ha többen áldoztak pénzt a TASZ-ra mint a CÖKÁ-ra, akkor utóbbi helyett előbbit kellene magyar közpénzből megtolni, és akkor Sorosra már nem is lesz szükség.

Nevetséges felvetés? Fussuk át újra a számokat, az adatokat, és szerintem ki fogjuk bírni röhögés nélkül a következtetés levonását: ki az, aki mindenféle tömegbázis és támogatói réteg nélkül kapja számolatlanul, szinte ellenőrizetlenül a közpénzt. Nem a Soros magánvagyonából, hanem a közösből lélegeztetőgépen tartott szervezetek sokaságáról van szó. Akik viszont ennek a haszonélvezői, valószínűleg nálunk jobban mulatnak.

Tovább

Milo, a díszvendég

Kétes megítélésű figura lesz a kormányközeli konferencia sztárja Budapesten.

Hol vagytok most ti, jobbos erkölcscsőszök? Az Origo az utóbbi hónapokban folyamatosan próbálja a zaklatásos botrányhullám magyar szálait ráhúzni a "balliberális" oldalra, s nem csak a politikailag nem meghatározó elkövetőkre szálltak rá, de még azokra is, akik szerintük nem eléggé keményen ítélték el őket.

A "világhírű újságírónak" titulált Milo Yiannopoulos enyhén szólva sem nagyra becsült arca már a Trump-párti közéletnek se. Eleve nehéz igazi konzervatív ikonná kinevezni azt a nyíltan meleg fickót, aki például azzal szeret dicsekedni, leginkább fekete férfiakat szeret beengedni az ágyába. Ám emellett például ellenzi a melegek jogainak kiterjesztését is.

Kétségkívül sokak figyelmét felkeltő módon szeret provokatívan fogalmazni, és gyanítható, legalább annyian olvassák azok, akik gyűlölik, mint akik kedvelik. Ám az alt-right ifjú sztárja, Trump lelkes támogatója meglehetősen kínos ügybe keveredett, amikor előkerült két 2016-os felvétel, amiken arról beszél, teljesen normális is lehet, ha egy 13 éves fiú szexuális kapcsolatot létesít egy felnőtt férfival vagy nővel, azaz az általános beleegyezési korhatár nem igaz mindenkire.

Ez a felfogás pedig még az ő táborában is kiverte a biztosítékot, mert a pedofília relativizálása minden normális közösségben túl sok. Jött is rögvest Milo mentegetőzése: közleményében hivatkozott melegségére, sajátos, provokatív brit humorára, no meg arra is, hogy őt magát is szexuálisan zaklatták tizenévesen. Ez utóbbi állítás, amit semmivel nem bizonyított, akkor sem igazolja a mondatait, ha igaz. Sőt, éppen hogy azt üzeni, igenis egy 13 éves gyerekkel szemben kezdeményezni bármit nagyon messze van az egyenrangú kapcsolattól, mert annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Szóval a "híres újságírót" még a Breitbarttól is elküldték, ami Trump igazi szellemi bázisának számít. Béna bocsánatkérését még komolytalanabbá tette az a 2015-ös videó, amiben azt fejtegeti, a gyerekmolesztálás nem akkora ügy, egyébként is utólag, évekkel később előállni ilyen dolgokkal csak nyafogás.

Ha viszont az Origo kivételesen valahogy elfeledkezett arról, hogy bemutassa Milo karrierjének ezen kevésbé dicső állomásait, nyilván csak véletlenül, én kötelességemnek érzem, hogy kiegészítsem a bemutatását. A neve még eladja őt, bár botrányok kísérik fellépéseit sokfelé, ugyanis vannak, akik nem kérnek ebből a fajta "konzervatív értékrendből".

Majd meglátjuk, a mi keresztény-nemzeti elitünk mekkora szeretettel fogadja őt, és milyen visszhangja lesz az Európa jövőjéről szóló értekezésének. A konferencián szintén felszólaló Deutsch Tamás és Szíjjártó Péter majd nyilván mesél a benyomásairól. Valami azt súgja, Milo legalább olyan jó színész, mint amennyire eredményes provokatőr, és a csinos fellépti díj fejében azt fogja mondani, amit a szervezők elvárnak tőle.

Csak azok a fránya, régi balhék ne lennének, amik miatt most kicsit kellemetlenül érzi magát az a maroknyi elvhű jobbos, aki esetleg őszintén hitte, csak a balliberális oldalon akarják relativizálni a zaklatást, a gyerekmolesztálást. Bár lehet, hogy én aggódom túl a dolgot, és ilyen gerinces, őszinte, megvehetetlen és bátor közszereplő az ún. konzervatív oldalon már nem is létezik...

Tovább

A magyar Koka Kóla

Lassan hungarikum lesz a népszerű üdítőből, legalábbis az érintett miniszter szerint.

Érdeklődve olvasom a kormányzati kommunikáció legszebb gyöngyszemeit. Igyekszem már nem felháborodni, inkább csak afféle kikapcsolódásként- ilyen szélsőséges okosságokat a legjobb humoristáink sem tudnak kitalálni.

Most Fazekas Sándor dobta be a Coca-Cola bombát azzal, hogy ha úgy nézzük, ez is egy magyar termék, mert minden eleme hazai forrásból származik. Azt is tudjuk, hogy nálunk palackozzák, tehát gyakorlatilag simán beleérthetjük azon termékek körébe, amelyek nem számítanak importáltnak. Így aztán el lehet érni a vágyott 80 százalékos részarányt a polcokon, tehát boldogok lehetünk mindannyian.

Azért minden ilyen történetnek sok olvasata van. Egyrészt az, hogy természetesen vannak olyan termékek, amiket így is, úgy is be kell hozni, mert nálunk nem teremnek meg: nincs magyar banán vagy magyar narancs. (Azt azért csendben elmondanám, hogy nagy lenne a felháborodás a külföldre minőségi magyar terméket szállító cégeknél, ha odakinn nemzeti érdekek védelme címén szeretnék meggátolni a polcra kerülésüket- mert minden történetnek két oldala van. Ha nekünk szabad élelmiszeripari szabadságharcot folytatni, nekik is.)

Másrészt a "magyar" Coca-Cola azért nem egy tőröl metszett hungarikum. Igazi globális termék, és bármilyen alapanyagokból készül, bármilyen gyárban palackozzák, a nyereség elsősorban Atlantában csapódik le, nem nálunk. A márka világszerte ismert, és ennek köszönhetően amikor egy külföldi bemegy egy falusi kisboltba, ott is talál olyan terméket, amit szeret. 

A totális piacvédelem azt jelentené, hogy ezeket a nemzetközi termékeket is próbáljuk sarokba szorítani, és így mindenki kénytelen-kelletlen Gémeskutas Kaula meg hasonló üdítők közül választhatna. De erre a védelemre nekünk magunknak sincs szükségünk, hiszen felnőtt emberek vagyunk, el tudjuk dönteni, mit akarunk inni és mit nem. A kormány ne atyáskodjon, hanem abban segítsen, hogy ami polcokra kerül, jó minőségű legyen- bárhonnan származik. Olyan durva dolgokkal buktak le echte magyar kisüzemek, hogy akkor inkább eszek olcsó német húsárut...

Viszont amikor egy miniszternek sikerül magyar termékké kinevezni a Coca-Colát, akkor az egész nagy piacvédelmet idézőjelbe teszi. Vajon hány olyan termék van még, ami így "magyar", s ami emiatt fölényben van a valódi magyar vállalkozások termékeivel szemben? Nem azt mondom, hogy ez Fazekas első nagy mutatványa a politikában, ám nagyon is jellemző rá.

Meg arra, hogy nálunk tulajdonképpen mennyire nem számít, mit tud és mire képes egy politikus- alulról sose buktatható meg, csakis felülről leváltható. Amíg belefér a kvázi hungarikum kóla, addig érinthetetlen. Ha valamiért körön kívül kerül, az sem fog számítani, ha igazi komoly szakember, nagy eredményekkel. (Bár ilyen kormánytagból nemigen akad.)

Csodát tehát kár várni. Ilyen tempóban mégiscsak eljuthatunk (ismét) a magyar narancsig. Szép világ lesz!

Tovább

Karácsony végveszélyben?

A miniszterelnök szerint csak ő védheti meg az ünnepeink szentségét. Ja, meg a pártja.

Magyarország igazán szerencsés hely, mert szemmel láthatóan olyan kormányzata van, ami fél kézzel tartja vissza az országunkra egy időben támadó amerikai nagytőkést, szíriai migránsterrorista-sereget és brüsszeli bürokratakommandót. Legalábbis ha őket kérdezzük, akkor ezt minden egyes alkalommal egyértelművé is teszik.

Ebben pedig az sem zavarja őket, hogy a tények nem éppen ezt igazolják. A nagy Európa-védésből annyit sikerült összehozni, hogy a kontroll nélkül beengedett alakok a Keleti-pályaudvar mellett egyezkedtek a főszervezővel, és jó kis magyar SIM-kártyákat használtak. Most meg azon röhögnek sokan, hogy a karácsonyi vásár biztonságát szavatoló TEK-esek járművét, simán összefirkálta valami huligán. És még az se jött össze, hogy egységes magyarázat sikerüljön a blamára. Isten óvjon minket attól, hogy célpont-országgá váljunk!

De ha már az égieket emlegetjük, rátérhetünk az Orbán-írásra, ami egy olyan mélykereszényi szellemiségű írás, hogy az ember azt hinné, kis hazánkban tele vannak a templomok kicsikkel és nagyokkal, mert egyszerűen erre van igény. Ciki, de ahogy Európában egyre általánosabb, szépen esik vissza a keresztények száma nálunk is. Ha nem kötelező, hirtelen nem is annyira fontos.

Azzal egyet tudok érteni, hogy a hagyományaink egy keresztény kultúrában gyökereznek, ehhez igazodunk. És az, hogy valaki nem jár katolikus templomba, még tudja, ki volt Krisztus. De még mielőtt a migránsokat, Sorost és Brüsszelt vádolnánk azzal, hogy a kereszténység ellen fordít minket, inkább beszélgessünk a vagyont harácsoló egyházakról, inkvizícióról, pedofil papokról meg hasonlókról. Megvan annak az oka, hogy sokan inkább nem akarnak ebbe a klubba tartozni.

Így aztán karácsonykor leginkább azért emeljük feljebb a tekintetünket, mert a felső polcon vannak a legvágyottabb anyagi javak. Mi már rég nem Krisztus születését ünnepeljük, sokkal inkább a vásárlást. A fogyasztás szent ünnepe ez, és amiatt nem lenne forradalom, ha bezárnák a templomokat, de amiatt igen, ha a plázákat is. Azok a titokzatos, háttérben megbúvó "üzleti körök" nemigen fogják eltörölni a karácsonyt, mert óriási pénz van benne. Akkor se, ha ezzel együtt százmilliónyi migránst hoznának be Európába.

Tudom, a miniszterelnök majd jól megvéd minket. Meg a katonaruhába öltözötetett kormánymegbízottak, a díszezredesi rangjukkal. És persze mindenkinek a keresztényi értékek fontosak igazán, a szeretet, a család és Krisztus tanítása, de annyi földhözragadtság mégiscsak van a kormányfőben, hogy azért eléri, valahogy ötmilliárd forint jusson kis faluja fociakadémiájának. Ja, meg tisztán szerénységből épül milliárdos dolgozószoba a várban levő új rezidenciába. 

Vajon a Karácsony előtt szokás szerint megint milliárdos közbeszerzéseket elnyerő kormányközeli oligarchák kinek fognak hálát rebegni: a kis Jézusnak, vagy szeretve tisztelt miniszterelnökünknek?...

Hogy mit szólna ehhez Krisztus? Jó kérdés. Gyanítom, hogy a mi "keresztény" kormányunkat azért nem érdekli ez igazán. A tanításai közül a megbocsátást tartják a legfontosabbnak: elnézik a tűzhöz közel levők harácsolását, ha érdekükben áll, simán dolgoznak együtt volt ügynökökkel. és így tovább. És most előrángatják Krisztust magát, mert miért ne, hiszen azt már tudják, a földi dolgokba az utóbbi kétezer évben nem nagyon szólt bele. Pont ezért hivatkoztak rá már olyan alakok, akiknek bérelt helye van a pokolban, akármennyit emlegették.

Miközben azzal riogatnak, hogy "valakik" el akarják törölni a karácsonyt, egész Európában reneszánsza van a karácsonyi vásároknak. Még az Origo is, ahol cikkek sora jelent meg a minket irigylő, rettegő Nyugat-Európáról, kénytelen fantasztikus hangulatú németországi vásárokról írásokat közölni. Hát ez a mai kormányoldal valósága: kétségtelenül hasonlít a vallásossághoz, mert hit kell hozzá, hogy elhiggyük az állításaikat.

Tovább