Személyes közügyek

Tényleg minden bajra gyógyír a Fradi BL-sikere?

Úgy próbál belekapaszkodni a politika egy-egy kicsúszott focieredménybe, mintha az mindig, minden játszámban adu ász lenne. Nem számít gazdasági válság, bajba jutott szektor, koronavírus, semmi, ha valahol valaki elér egy apró eredményt.

Mert azért jegyezzük meg: a Ferencváros nem megnyerte a Bajnokok Ligáját, hanem bejutott a csoportkörbe. Kétségtelenül erőn felül teljesítve, kétségtelenül kihasználva a mostani lebonyolítás furcsaságát. Szóval van sportértéke a sikernek, de ettől még 25 évet vártak rá a zöld-fehérek.

Az persze tény, hogy az Erkölcs, Erő, Egyetertés szavakat le kell fordítani az edző és a játékosok jelentős része számára, mert ez a "magyar" csapat már van olyan nemzetközi, mint a sztárklubok. Ebben legalábbis hasonlítanak: a világ minden részéről összeverbuvált csapattal teljesült a nagy álom.

A többi magar csapatnak persze ez nem sikerült, nem igazán váratlan módon. Akadémiai rendszerünk arra jó, hogy beszélhessünk róla, pénzt költhessünk rá, arra nem,  hogy játékosok tucatjaival lássa el a magyar topklubokat (a külföldieket meg végképp hagyjuk). A Fradi mellett legtovább jutó Videoton is tele van légiósokkal.

Talán csak az magyaros, ahogy ehhez az egészhez hozzáállunk. Mintha áhítattal kellene fogadni a csodát, ami mindent jobbá tesz. Tök mindegy, kiről van szó, elalél. A miniszterelnök is a Fradiról posztol, a külügyminiszter is büszkélkedik velük. Fürjes Balázs pedig, aki mindig kéznél van, ha valamit rohadtul drágán kell megépíteni a kormányközeli cégeknek, elmondja hogy mekkora fradista.

Persze Fürjes arról is beszél, hogy nálunk a fél ország fradista. Szép arány, ötmillió ember! Pesten talán arányaiban még többen is lelkesednek a zöld-fehér színekért. Tehát nyilván minden héten 50-60 ezer ember szurkol a sikert sikerre halmozó csapatnak- vagy mégsem? A Groupama Aréna 22 ezer férőhelyes, de az éves átlagot tekintve még bőven alulról szemléli az 50 százalékos kihasználtságot, bajnoki címek ide vagy oda. És az a 22 ezres kapacitás sem irdatlan nagy...

Mindig olyan furán érzem magam, amikor azt hallom, egy több milliós tábornak a másfél ezreléke hajlandó jegyet venni a csapata meccseire. Nálunk a politikában nagyotmondó bajnokságot rendeznek minden nap, naná, hogy lökni kell a nagy dumát. Én azért azt gondolom, hogy nyilván van szurkoló, de ha akkora lenne a tömegigény a Fradi iránt, minden héten megtöltenék a Puskás Arénát. Vagy a Fürjesnek új, 80 ezres Fradi-stadion építését kéne levezényelnie pár száz milliárdért.

Persze a pénzt azért így is költjük rendsen. Nyilván világtragédia lenne, ha a magyar válogatott nem jutna ki a foci Európa-bajnokságra (az utolsó szalmaszálba még csütörtökön próbálhatnak belekapaszkodni legjobbjaink...), hiszen ezért épült az a szép, új, és rettentően drága stadion. Miközben arról van szó,  hogy mi kizárólag pénzszórásban hajtunk az elsőségért, a fociban elért sikerek azt jelentik, hogy a középmezőny alja felé kapaszkodunk. Ez a realitás!

De ilyenkor, amikor boldog a Fradiország, veregetheti a saját vállát Fürjes Balázs, hogy az olyan ősmagyar figurák mint Isael, Somalia meg Tokmac Nguen micsoda örömet hoztak ennek bajtól ezerszer sújtott hazának. Hogy időnként csak 6-7 ezer néző kíváncsi rájuk élőben? Csekélység, a lelki szemeivel úgy látja, öt millióan vannak kinn. És naná, hogy miattuk mennek majd ki a szurkolók a BL-meccsre is, még véletlenül sem Ronaldo és Messi rajongótábora mozdul meg.  Arról nem beszélve, hogy az olyan csapatokra is rettentően sokat költünk, amikről aztán végképp nem lehet azt mondani, hogy a fél ország áll mögöttük (lásd Mezőkövesd, Felcsút...)

Szóval persze, van egy kis siker, van egy kis öröm, akármi, de... Milyen király lenne, ha nem a politika sajátítaná ki magának! Ami annyiban indokolt, hogy minden magyar focicsapatot a közpénzek tartanak lélegeztetőgépen, mert a futballért rajongó ország lakossága a töredékét se dobja össze a költségvetésüknek. 

De ha ők adják a pénzt, ők büszkélkednek a diadalokkal, mi, akiknek a foci nem a Nagy Nemzeti Ügy, ami Mindenek Felett Áll, hova álljunk?... És hogy szóljunk oda, bocs, nem érzem, hogy ez a siker nekem annyira jó, szemben a prémiumot kapó külföldi edzőkkel és játékosokkal? És hogy jelezzük, a közpénzt stadion meg hébe-hóba kis sikert elérő focisták bére helyett másra szánnánk? Na ez az a kérdés, amire sose fogunk választ kapni a Fürjes-féléktől.

Lehet, hogy a koronavírus kellett hozzá, de rendezik az orvosok fizetését és elvileg vége a hálapénzeknek is.

Nem hiszem, hogy sokaknak lenne problémája azzal, hogy az egészségügyben dolgozók bérét emeljék. Elég régi téma ez, és most igen jelentős orvosi béremelésről állapodott meg a miniszterelnök és a kamara, s ezzel összefüggésben bűncselekmény lesz a hálapénz adása és elfogadása.

Persze pár dolog az ember eszébe jut. Az egyik például az, hogy milyen fura látni a kamarát vezető Kincses Gyulát, amint éppen Orbán Viktorral tárgyal, méghozzá eredményesen.

Nem kell mindenkinek tudnia róla, de Kincsesről megírta a Pesti Srácok, hogy Gyurcsány embere: "A baloldaliak ezzel megszállták az orvosi kamarát: Kincses Gyulán keresztül Gyurcsány Ferenc tette be a lábát a szervezetbe. " Az Origo pedig felhívta rá a figyelmet, hogy Sorosista: "Kincses Gyula korábban a Soros-alapítvány egészségügyi minőségfejlesztéssel foglalkozó munkacsoportjában tevékenykedett"

Szóval ilyen hátterű alakot választottak a megbízható, kiváló munkát végző Éger István helyére, pedig Éger 16 éven át vezette a kamarát. Utódjának, noha a gyurcsányista meg sorosista, mégis sikerült a miniszterelnöknél kiharcolni a béremelést. Azaz van egy olyan üzenete a dolognak, hogy bizony nem biztos, hogy a legsimulékonyabb, a kormányzathoz leginkább dörgölőzni próbáló vezetés szolgálja a tagság javát egy érdekvédelmi szervezetben. (Felkészül a kereskedelmi- és iparkamara, az ügyvédi kamara?...)

A hálapénz büntethetősége érdekes dolgokat vonhat magával. Igen, egyszerű emberként lehet visszatartó ereje annak, hogy börtönbe vethetnek a boríték odacsúsztatásáért. És igen, megemelt fizetés mellett az orvosok egy részének már aligha fogja megérni a hálapénz elkérése. Őszintén szólva világéletemben utáltam ezt, és teljesen hihetetlen, hogy a szocializmusban kialakult borzalmas gyakorlat még mindig tovább él, itt van velünk. Egyetlen könnycseppet sem hullatok érte, no meg az orvosbárókért se, akik igencsak meg tudtak gazdagodni így. 

Ám ne legyen igazam, de szerintem azért megkerülhető ez is. A doktor úrnak lehet magánrendelése, ahol hogy, hogy nem, egy vizit annyiba kerül, mint a műtét miatti hálapénz nagysága. Minden szép, kerek és legális. (Frissítés: a törvény tiltaná a másodállást. Lett is felháborodás!) És a hiba bennünk van, mert elfogadtuk évtizedekig, és könnyen lehet, az egyszerű embereknek jobban hiányozna a hálapénz adása (hiszen így "megveszik" az odafigyelést, a jó szolgáltatást, és ez "jár"), mint az orvosok jó részének.

A zsarolásoknak is teret nyithat ez, természetesen. Egymásra féltékeny orvosok, netán a műtét után csalódott betegek fordulhatnak a hatóságokhoz, és szerintem lesz is ilyen az első időben- de bízom benne, azért előbb-utóbb elfelejthetjük a hálapénzezést.

Ha viszont már követelésekről esik szó, jegyezzük meg, nálunk, ahol sok-sok ember kap fizetést közpénzből, egy csoport fizetéséhez jelentős mértékben hozzányúlva mindig lesz más, aki azt mondja, most ő jön a sorban. Duplázódó orvosbérek mellett bizony az egészségügyi szakdolgozók, ápolók, mentősök is azt fogják mondani, nekik is jár emelés.

És természetesen ehhez lesz pár szava a tanároknak, a tűzoltóknak, a rendőröknek, a katonáknak, kormánytisztiviselőknek, bíróknak, ügyészeknek. És bizony a közmunkásoknak is, mert nehéz lesz magyarázni az ő nevetségesen alacsony bérüket, ha középiskolai végzettségű közalkalmazottak 300-400 ezer forintot visznek haza. (Még mielőtt ebben reménykedne bárki, csak szólok, hogy ez azért nem holnap fog bekövetkezni.)

Szóval egy-egy döntésnek mindig van máshova átgyűrűző hatása is. Ha az egész közszféra helyzete javul, akkor bizony még az is lehet, hogy sokan fognak köszönettel tartani a keményen tárgyaló, "sorosista és gyurcsányista" orvoskamarai vezetésnek. 

Vajon ma Csurka István már nem szélsőség lenne, hanem a centrum?

Meglehet, a politika része az, hogy szépen -és folyamatosan- változik, mit képvisel egy-egy politikus. Az állampárti háttérrel piacgazdaságot építők példája kézenfekvő, de mit mondjuk a Liberális Internacionálé egykori alelnökéről, aki manapság a libernyákokat tekinti fő ellenségnek? (Akár az is felmerülhet, a mai Orbán Viktor szembehelyezkedne a régivel?)

(Fotó: Fortepan / Szigetváry Zsolt)

És ahogy változnak a politikusok, úgy változnak maguk a témák is. Az idősebbek emlékezhetnek rá, egykor nemhogy egy oldalon, de egy pártban volt Antall József és Csurka István, s aztán utóbbi kivált, radikálisabb pártot alapított, sőt, még a parlamentbe is bekerült a MIÉP élén.

Annak idején Csurka azért alapvetően vállalhatatlan figurának számított a többség szemében. És azt hiszem, Orbán és párttársai is rendszeresen utasították vissza kirohanásait. Úgy tudom, a Zsírtáltos nevet Moldova György ragasztotta rá a nagy megmondóemberre. Persze sokak már aligha emlékeznek rá, miről volt nagyon határozott álláspontja Csurkának. Például ilyeneket szólt:

"Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük... akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma."

Nem kell meglepődni: ez akkor szélsőséges, a többség által elfogadhatatlannak tartott megnyilatkozás volt, míg manapság szinte szó szerint bekerülhetne Orbán Viktor megszólalásaiba, az Alapjogokért Központ talán még kampányt is indítana a történelmi nyilatkozatra alapozva. Sokan érezhetik azt, hogy Orbán inkább Csurka István szellemi örököse, mint Antall Józsefé.

Érdekesnek tűnhet, hogy kommentálta azt, amikor 1997-ben a KDNP képviselők átültek a Fidesz frakciójába: "Soros, Tom Lantos és a magyar politikai elitet szemmel tartó titkos amerikai és izraeli megfigyelők rendelték el". Pár év, és a sorosozás már az általa vádoltak jellegzetes fegyvere lett.

S gesztusaiban is mintha tovább élne Csurka öröksége. Nekem például Vidnyánszky Attila jut eszembe, aki mint egyfajta modern megváltó vált egyszemélyben színházügyi mindenessé. Gyakorlatilag mindenhol ott van, s mindig nagy határozottsággal mondja a magáét. És persze mindig sértetten, a saját "háttérbe szorított" oldala nevében szónokol. Pedig az elnyomásról lehetne egyet s mást szólni...

(Csak egy gondolatkísérlet: mit mondott volna annak idején a másik oldali színházi közösség, ha Alföldi Róbert a Nemzeti Színház vezetése mellett, mind a két egyetemi színészképzést a nevére vette volna, emellett még szakmai szervezetet vezetne, rendezne a világban, stb, stb?)

A hasonlóságot azért érzem, mert Csurka is a művészet irányából érkezett. S azt gondolom, ahogy Csurka sem volt buta vagy tehetségtelen ember, Vidnyánszky sem az. Mindenesetre az jellemző, hogy sokan úgy érzik, manapság egyre többen tüntetik fel magukat tévedhetetlen messiásként. Kinyilatkoztatások vannak, szinte "elemelkednek" a vitáktól- inkább nem is vitáznak. Párbeszéd, egyeztetés- ez a gyengék fegyvere, Vidnyánszky sem él vele, ahogy Orbán sem.

Szóval ha hallgatom mit mondanak, figyelem, hogy mondják, az egykori Zsírtáltos jut az eszembe. Persze eszem ágában sincs azt mondani, a Zsírtáltos 2.0 becenevet rá lehetne ragasztani mondjuk Vidnyánszky Attilára. Ezt amúgy is maximum a név egykori kitalálója tehetné. De fura belegondolni és átélni azt, hogy vált a pár évvel ezelőtti "szélsőség" utat mutató mintává.

A határzár csak a drukkerekre nem vonatkozik?

A tegnap délutáni bejelentések a határok lezárásáról sokakat igen rosszul érintettek. Pláne úgy, hogy rettentően béna volt a kommunikáció: másfél hete került először szóba kormányzati részről, de semmi pontos nem volt arról, mi várható. Sőt, az egyetlen konkrétum az volt,  hogy "déli irányba" ne tervezzen senkit.

Hát ehhez képest északra, délre, keletre és nyugatra ugyanolyan szigor van. Ehhez képest határzár még nincs, de esetszámban a csúcshoz közeli értékek vannak. Amikor ennyi aktív eset volt, már rég kijárási korlátozások közt éltünk, manapság meg nem hogy korlátozások vannak, nyitnak az iskolák, tele voltak a strandok, nézők előtt mennek a focimeccsek.

Apropó, foci. Külföldi elvileg nem léphet be az országba szeptember 1-től. Kivéve, ha az UEFA Szuperkupa-döntőre érkezik- legalábbis jelen állás szerint ők kivételt képeznek. Ők kivételt képeznek az alól is,  hogy csak magyarországi negatív tesztet fogadnak el a magyar hatóságok, mint a magyar állampolgárok esetén. (Gondolatkísérlet: ha Németországban élő magyar állampolgár valaki, és a meccsre jön haza, neki mégis elfogadnák a német tesztet?)

A szigort én úgy értem hogy szigor. És nem úgy,  hogy szigor, kivéve ha pár ezer focikedvelőről van szó, akik általában is a társadalom elitjét jelentik, nyilván- nálunk legalábbis biztosan, pár stadionunkban több a VIP-hely mint a fapados ülés. Teljes komolysággal dobják be az ötletet, hogy csak minden harmadik helyen ülhet ember. Tényleg van szakember, aki komolyan elhiszi, hogy a drukkerek fegyelmezettebben fognak ücsörögni mint a nézők az operában? Ráadásul- minek is? Elvileg az összes külföldi két negatív teszttel érkezhet, kit fertőzhetnének meg?

Nyilván majd az őket fogadó emberek a reptéren, az összes buszsofőr meg valamennyi biztonsági ember a stadionban két negatív teszt után vállalhat munkát... És persze a magyar drukkerek is csak úgy mehetnek be nézőként. Igazi vírusrangadó lesz ez, szegény COVID 19 zavarodottan nézelődik majd, hogy itt van ez a sok ember, a nagy tömeg, és ő nem tud tenni semmit, mert a magyar kormány sarokba szorította. De még hogy!

Tudom, hogy van egy kétségbeesett kapálózás kormányzati részről, hiszen elkészült az új Puskás aréna, és EB-meccsek helyett üresen áll. Próbálnának módot találni arra,  hogy mégiscsak tűnjön úgy, van értelme százmilliárdokat költeni ilyenre. De ez nem az az év. Az ilyen döntésekkel minden más szigorítás indoklását ássák alá, mert nincs az a nemzetközi sportesemény, ami miatt felmentést kellene adni- ha komolyan gondoljuk.

Szerintem túlnyomó többségünk igyekszik betartani a szabályokat, de nyáron zsúfolt strandokat látunk, ősszel meg a lezárt határok ellenére érkező drukkerekkel terveznek, és ettől, mi tagadás, könnyű összezavarodni. Pedig nem minket kellene kicselezni, hanem a vírust!...

Mire figyel most az, akinek nincs jövedelme?

A koronavírus erősen megrázta a világot. Néha magam is furcsán nézek szét magam körül, amikor hirtelen megriadok: igen, most az van, hogy semmi nincs. Kijárási korlátozás, bezárt boltok és iskolák, lappangó aggodalom. Magunkért, a családunkért, a barátainkért, az országért, az egész világért.

Tudom, majd lesz javulás, majd enyhülnek a korlátozások, talpra fogunk állni. Előbb vagy utóbb. De hogy pontosan mikor, hát az a nagy-nagy kérdés.

Mert akinek most e pillanatban nincs semmiféle bevétele, azt nem vigasztalja a sok, együvé tartozásról szóló pozitív üzenet. Nem nagyon keseredik el amiatt, hogy máshol a magyar jogállamiság állapota miatt aggódnak. És attól sem lett rohadtul boldog, hogy a nagy kormányzati akcióterv gyakorlatilag hitelekről szól.

Lesz  hitel a vállalkozásoknak. Van hitelmoratórium, tehát most nem kell fizetni, de később annál inkább, még tovább is. Lesz extra diákhitel. Nagy teljesítményként emlegetik, hogy családtámogatásként továbbra is igényelhető lesz a babaváró kölcsön. Ja és persze az MNB dolgozik azon, hogy a személyi hiteleknél legyenek speciális, alacsony kamatú konstrukciók.

Csak azt tessék megmondani, akinek most egy fillérje sincs, nem is keres, kitől, hogy, merre fog hitelt kapni? És mikor, hogy fogja visszafizetni? Uzsorakölcsönt azt kaphat, talán. Nagyon ki lesznek vele segítve...

Mit bánják ők, mekkora felhatalmazást kap a kormány, határozatlan időre! A kormány felhatalmazása ugyanis előtte is pont elegendő lett volna arra, hogy támogassa az idegenforgalomban, iparban vagy bárhol máshol dolgozókat, akiknek most egyik napról a másikra minden bevételi forrásuk elapadt. Értsük jól: múlt hónapban még volt fizetés, most meg nincs. 0. Azaz nulla. Ennyi pénz jut nekik.

Persze az elemzések szerint milliós tartalékok vannak az embereknél. Szerintem meg van éppen tartalék, csak nem egyenlően oszlik el. És megnézem azt, ahol egészen konkrétan éhezik valakinek a családja, és politikai szólamokkal jól tudja lakatni őket. A kormány üres szólamai arról, hogy csak munkáért jár fizetés, teljesen szépek, csak ugye, itt nem az van, hogy egy rakás lusta léhűtő egyszerre mondott fel, hogy a gavalléros munkanélküli segélyből dőzsöljön. A három kemény hónapig. (Persze aki nem alkalmazott, annak ez sem jár. Upsz.)

Az, hogy én épp elvagyok, pusztán szerencsének tekinthető. Attól még a környezetemben pont elég embert ismerek, akik így vagy úgy, de bevétel nélkül maradtak, és tanácstalanul szemlélik, mi a fene történik éppen. Támogatott programozótanfolyamra menjenek, mert ott talán jár néhány adag ingyen étel is? Örüljenek annak, hogy a katás vállalkozók, akik amúgy is akármikor szüneteltethetik a vállalkozásaikat, most nem kell hogy fizessenek? Esetleg lelkesedjenek attól, hogy azok akik képtelenek voltak nyelvvizsgázni, pacsira kapnak egy diplomát?

Azt hiszem megint jöhetne a fickó a mémből, hogy mi folyik itt Gyöngyösön? Vagyis az egész országban?... Rettentően kínos lesz, amikor mégiscsak azonnali segítséget kell nyújtani azoknak, akik tényleg a tönk szélére kerültek, pedig előtte rendes, dolgozó, adófizető emberek voltak. És még kellemetlenebb lesz, amikor ezek az emberek többé nem törődnek az ország vezetőivel, akármit is tesznek, ha hagyják őket elszegényedni.