Személyes közügyek

Az értelmiségi megmondóemberek aztán tudnak irányt mutatni.

Az indexen írtak a Narancs körkérdéséről, amiben nem igazán orbánista hírességeket kérdeztek arról, a kormánybuktatás érdekében elfogadható-e a taktikai szavazás a Jobbik jelöltjére. 

Az egy dolog, hogy igen sok esetben olyan pesti arcokról van szó, akiknek választókerületében azért a baloldali jelölt az esélyed, de azért sokan mondták el őszintén mit gondolnak. Azzal szerintem mindenki maga számol el, kire voksol, mit hajlandó feladni az elveiből és mit nem (s ez a Fidesz-szavazókra is vonatkozik, mert hogy azért a túlnyomó részük nem hülye, és pontosan tudják, mi a baj mondjuk a Mészáros Lőrinc-jelenséggel.)

A véleményformáló hírességek, értelmiségi celebek szava természetesen meghatározó, és én a magam részéről addig valamilyen szinten tisztelem is a válaszolókat, hogy felvállaják, nekik mi fér bele és mi nem. Nem meglepő: a vélemények megosztlanak.

Igazán csak egyetlen megszólalót emelnék ki: Hajós Andrást, a népszerű tévést és műsorvezetőt. Az index idézi szavait: "Én a Jobbikra, Vona Gáborra soha, semmilyen körülmények között nem fogok szavazni. Ha félelmeink és gyűlöletünk annyira elvakítanak minket, hogy bármit beszopunk azért, hogy Orbán távozzon, akkor nem fogjuk észrevenni, de épp tanítványainak ágyazunk meg."

Igen, ő AZ a Hajós András, aki kvázi mindenkit elküldött a francba, aki számon merte kérni, ellenzékiként miért adja az arcát a kormánypropagandát szajkózó TV2 egyik húzóműsorához. Amikor Friderikusz Sándor tette ezt szóvá, nyílt üzenetben válaszolt:

"Most a tv2-nél tudom a feladatomat végezni. Ez egy deal? Igen. Nem tetszik? Nem bánom. (...) És közben sok pénzt keresek, és népszerű vagyok? Hát, bocsi, de ügyes vagyok” 

Azért van az az aprópénz, amiért még a leginkább elvhű, mélyen baloldali ember is lehajol. Na jó, polcot pakolni vagy éhezni gáz, akkor inkább kössünk alkut azzal a csatornával, ami igencsak fogalommá vált- s nem éppen jó étteremben. Persze, nem a politikai műsorhoz adta az arcát, de mindannyian tudjuk, milyen is az, amikor hírességek legitimálnak bizonyos dolgokat- akár így is. Ha úgy nézzük, akkor Stohl Andrással sincs semmi probléma, ugye? Alföldi Róbert ugyan nem egészen így beszélt erről nemrég, de sebaj.

Szóval szép dolog, hogy az ember teli zsebbel úgy elvhű, hogy közben megköti a maga gusztusos alkuit. Engem ez különösebben nem zavar, mert nem Hajós az egyetlen ismert ember, akinek vannak ilyen húzásai. Attól mert valaki népszerű értelmiségi, még pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy melósnak vagy egy földművesnek. Így aztán nem kárhoztatom- csak gondolok amit gondolok. Nekem ehhez megvan minden jogom- hát bocsi, hogy egy klasszikust idézzek!

Bár nem olvastam minden megszólaló véleményét, azért Jobbik-témában én is leteszem a magam kétfilléresét. Valamiről a nagy taktikázásban elfelejtkezünk: az egyéni jelöltek, bár pártok színében indulnak, mind különbözőek. Nem igaz, hogy minden DK-s jelölt mini-Gyurcsány, és nem minden Jobbik-jelölt volt gárdista.

Tök jó lenne, ha a taktikázás mellett azt is megnéznénk, ugyan kiféle, miféle ember az, akire szavazni lehet. Nem akkora önfeladás tisztességes MSZP-sre, vagy értelmes Jobbikosra szavazni. Megkockáztatom, még a Fideszben is lehetne talán nagyítóval olyan embert találni, aki kevésbé taszító figura- bár erre azért nem vennék mérget.

A lényeg: ne csak a közvéleménykutatási százalékot nézzük, meg elvekhez ragaszkodjunk (ez azért igen gyakran csak ideiglenes egyébként is), ugyan próbáljunk az emberről is megtudni valamit. Hátha érhet minket meglepetés. Mondjuk olyasféle, mint amikor egy ember, aki pénzért simán elvállal egy melót egy szörnyű társaságnál, ilyen ügyekben mellét verve tart ki sziklaszárdan politikai hite mellett.

Nyavalyogjunk még egy keveset azon, milyen szánalmasan "férfiatlan" ruhákba öltöztetik manapság az urakat a divattervezők.

A minap futottam bele ebbe a fotóba:

Mondjuk a bal oldalon látható Cary Grantről a kép inkább az ötvenes években készülhetett, de mindegy, az üzenet átjön: régen, a "boldog időkben", a férfiak még igazán férfiaknak látszottak, és nem idétlen, színés maskarákban röhögtették ki magukat.

Elárulhatom, nem vagyok éppen a rajongója ezeknek a tényleg meglehetősen furcsa kreációknak, nem kívánok térdharisnyban és szoknyában, erős rúzzsal kifestve járni az utcán. De az éppenséggel nem túl érdekes, tőlem mindenki azt hord amit akar. A divat mindig változott, és folyamatosan formálódik az ízlés, Csak az én életemben alakultak a dolgok: amikor tinédzser voltam, vizsgázni, állásinterjúra járni öltönyben illet, ma azért már nem egészen ez a felfogás. Régen a tetoválás, a mindenféle testékszerek szélsőséges dolognak számítottak, ma már nem. 

Ilyenkor persze felhangzik a huhogókórus, mert micsoda puhány legények ezek a hajat festő, színes sálas hipszterek, bezzeg régen az igazi férfi még szórakozni is öltönybe járt. Vagy esetleg nyereg nélkül ülte meg a lovat, állandóan farmberben és csizmában járt, és a szája sarkából folyamatosan kilógott a cigi. És hogy ráférne ezekre a fiúkra a katonaság, hogy fegyelmet meg tiszteletet tanuljanak.

Én pedig hátradőlök, olvasok, és magamban kuncogok. Hogy a francban jutottunk el oda, hogy a memóriánkból törlődik minden, ami nem tetszik? Miért felejtjük el például a nyolcvanas évek feltupírozott hajú, szűk gatyás glam rocker zenészeit? És azok a tinik akik értük rajongtak, ma a Facebookon osztogatják meg szörnyülködve a képeket a "buzis" divattól, pedig hát...

Aztán ha megnézzük a pár évszazada készült, barokk korban élő férfiakat ábrázoló festményeket, ugyan mit kell gondolnunk? Mit gondoljunk ezekről a fickókról, akik nem átallottak ilyeng gúnyában parádézni. A baloldali mintás harisnyája mellett a térdtájékon még valami pompont is visel- hát ezt a képet is bátran oda lehetne tenni Cary Grant öltönye mellé!

Az a ciki, ha Cary Grant ma lenne fiatal, bizony könnyen lehet, ugyanolyan hipsztercuccos arcokat játszana filmekben, mint sok mai színész. Amit ő azon a képen visel, nem azt illusztrálja, hogy ő egy örök, erős, védelmező férfi, hanem azt, hogy akkor az volt a divat, és ezért ő sztárként azt viselte. Mostanában meg talán női ruhába bújva bohóckodna a Lip Sync Battle-ben...

Teljesen felesleges szörnyülködni, meg okoskodni. Régen például a nadrágos nőkön is kiborultak, de vajon mit szólnának ahhoz, ha én megosztanék egy képet, amin az ötvenes évek elegáns kosztümjeit, tűsarkújait a mindennapokban viselő hölgyeket tennék a mai lazább viseletűek mellé? Ha elkezdenék okoskodni, hol vannak az "igazi" nők? A titok az, hogy ezt sose a ruha határozza meg.

Ráadásul iszonyú mázlisták vagyunk, mert a mai "elfajult" világ igazán toleráns: kimehet az utcára az idétlen ruhás pasi, de más simán választhatja Cary Grant stílusát. Megjegyzem, a képet megosztók közül ugyan hányan vannak nem lógó farmeres, borostás, kissé pocakos okoskodók, és hányan olyanok, akiket mindig mintha skatulyából húztak volna ki? Mielőtt megosztanád az ilyesmit, először állj a tükör elé, és nézd meg, hogy például te tudnál-e bárkinek, bármilyen korban igazi pozitív példakép lenni megjelenésed okán lenni? De hogy jobban érezd magad, megsúgom: simán lehetsz hanyag öltözékkel is jó példa, mert nem a ruha teszi az embert...

A kínaiak sajátos módon tekintenek hazánkra.

Mostanában kering újból az a térkép az interneten, ami a legnagyobb kínai keresőportál, a Baidu eredményei alapján az európai országokra vonatkozó kínai sztereotípiák jó összeképét adja.

A térkép valójában 2015-ös, de gyanítható, sok szempontból hasonló a vélekedés ma is arrafelé. Úgy készült, hogy megnézik, a különböző országokkal együtt melyik keresőkifejezések voltak a leggyakoribbak.

Nyilván kissé megsértődnek a franciák, akiknél az a kérdés, miért él ott annyi fekete, vagy a litvánok, hogy miért olyan sok ott az öngyilkosság. A zsidók ölése kapcsán emlegetett németek, a gyenge olaszok sem lehetnek boldogok a róluk élő kép miatt. Ehhez képest a szép lányok miatt ismert ukránok, a magas hollandok, az angolul jól beszélő finnek elvannak a rájuk vonatkozó kínai sztereotípiákkal. A svájciaknak be kell érni a semlegességgel, a görögökről meg mindenki tudta akkortájt, hogy csődbe ment az országuk.

Na de jön az, amire mindenki kíváncsi: mi a fontos Magyarország tekintetében Kínából nézve?

Úgy bizony, a letelepedési lehetőség- nyilván a letelepedési kötvényprogram miatt kerestek rá jó sokan az Ázsiából nézve kicsike országunkra. A 2013-tól indult, a most már szemmel láthatóan anyagilag is ráfizetéses program, ami elsősorban offshore cégek gazdagítására volt jó, Kínáig vitte hazánk hírét- mint olyan országét, ahol tárt karokkal várják a bevándorlókat. Onnan nézve Magyarország A Bevándorlóország Európában.

Hogy is szokott beszélni a mi miniszterelnökünk, aki már 2013-ban is a helyén volt? Más kontinensekről érkező, idegen kultúrájú, a nyelvünket nem beszélő bevándorlókat nem engedünk be, nincs rájuk szükség? Mindez baromi szépen hangzik, csak a baj az, hogy szemmel láthatóan Kínában elfelejtettünk szólni erről. A kötvényekkel ide jövő több tízezer embert örömmel csábítgattuk Magyarországra.

A valóság nem egyszer, nem kétszer igazolta már vissza, hogy a politikus az épp aktuális széljárás szerint változtatja a a mondandóját. Ez alól nem kivétel Orbán Viktor se, de neki a saját sajtója ezt nem rója fel- pedig másokról úgy előrángatnak évekkel ezelőtti mondatokat, hogy csak na.

Nem az a baj a bevándorlózással, hogy ennek eredményeképpen egy valamikor mérvadónak számító portál, mint az Origo, átment migránsbűnözési szaklapba, vagy hogy politikusaink más országokban videóznak az ottani szörnyű állapotokról. Hanem az, hogy szemmel láthatóan kezelhetetlenné válik a dolog, átmegy egy teljesen rasszista irányvba. Mert nem mondhatja ki a miniszterelnök, hogy kizárólag a muszlimokat tartaná távol, hiszen az nyílt rasszizmus (ráadásul nyilván valójában nem is ez a cél, hiszen náluk is árultak kötényt), De eközben mindenki tudja, hogy csakis róluk beszél, amikor más kontinensről érkezők idegenekkel riogat. És ezért van az, hogy a Nyugat-Európában randalírozó migránsokról szóló hírekben is kizárólag muszlimok vannak. 

Pedig nem kell hozzá nagy ész, hogy nyilván akadnak kínai maffiózók is nyugaton (sőt, nálunk is), vagy ukrán bűnbandák, vagy magyar lánykereskedők. Mint ahogy az Egyesült Államokban is akad latino meg olasz maffia.  De itt és most egy konkrét csoport lett kiválasztva és megbélyegezve, mint ellenség, akikre egyre kevésbé burkoltan utalgatunk.

(Az újságokban már kifejezetten nyíltan uszítanak, a "muszlim" és a "mecset" szitokszó lett. Már az is megbotránkozást keltő dologként van tálalva, ha egy muszlim valahol imádkozik- a vallásos alapú El Camino vagy csíksomlyói búcsú betiltását ugyan miért nem követelik a hangulatkeltők? Mi lenne a reakció, ha arról írnának nyugaton, hogy "sokkoló tömeg" imádkozik nyilvánosan Erdélyben?... Ez a hangulatkeltés akkor is visszatetsző, ha tudjuk, nem ártatlan báránykák a bevándorlók. De így már nem lehet értelmes vitát folytatni, mert mindent áthat a gyűlölet.)

Befele utáljuk a "bevándorlókat", kifele meg csábítgatjuk őket, mert nem csak Kínába adtak el letepeledési kötvényt. Hogy is van ez? Nem leszünk bevándorlóország- így mondják általánosságban, közben meg nagyon is azok vagyunk. Persze, korrekt kormányzati magyarázatot soha nem fogunk kapni, de azért nem ártana egy kicsit elgondolkodni ezeken a dolgokon...

Nem fenyegetés ez, hanem csak ígéret: mindannyian elégtételt vehetünk.

Orbán Viktor március 15-i beszédét elemezték már sokan, a legtöbbeknek az tűnt fel, hogy a miniszterelnök miért tartotta fontosnak kihangsúlyozni, hogy a választások után "elégtételt vesz".

Ebben egyrészt komikus volt, hogy 8 éve áll az ország élén, volt benne kétharmados időszak, éppenséggel nehezen látható be, mitől lenne nagyobb mozgástere, ha újból megnyerik a választást? Miben lehetne más? Hiszen a szinte korlátlan pénzből lefolytatott plakátkampányok, a reklámokkal kitömött baráti sajtó mellett a kissé elfogultnak tetsző közmédia is ott van, hogy megtudjuk az "igazságot". 

Szerencsére a miniszterelnöknek mindig van pár szinkrontolmácsa, akik elmagyarázták, nincs itt semmi fenyegetőzés. Hanem más van. Hogy a győzelem maga lesz az elégtétel. És ebben lehet is némi igazság, hiszen elég sokan bontottak egy sört elégedetten Hódmezővásárhely után, miközben kaján mosollyal hallgatták Lázár János magyarázkodását.

Igen, a helyzet ilyen egyszerű: mindenki elégtételt vehet ebben az értelemben. Nem fenyegetés az, hogy sokan nem a Fideszre szavaznak, hanem önálló döntés. S valóban, sokan szívesen megnéznék Orbán Viktor arcát, amikor politikiai karrierje során sokadjára pofára esik, megbukik, leég.

Ciki, ha arra gondolunk, ő az az ember, akinek túl nagy falat volt Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is annak idején, s Torgyán József segítségével jutott hatalomra. Dicsőséges múlt!... S lehet még rosszabb, mert a szavazás nem Békemenet, itt nem lehet összevissza hadoválni a számokról.

A szavazófülkébe ugyanis nem lehet milliószámra hordani az embereket a felcsúti fociakadémia buszaival. Aki fenyegetőnek érzi a miniszterelnök szavait, menjen el és voksoljon. Aki inspirálónak érzi, az is megteheti. Ennek a bulinak ezek a szabályai. Röhejes a kormányt megbuktatni akarók siránkozása: el kell menni szavazni, és persze vinni kell még egy embert.

Összesen ennyi történt Hódmezővásárhelyen. A kormánypártot az érte váratlanul, hogy igen, sokaknak ennyire elege van belőlük, és ilyen rettentően utálják őket, sorozással, migránsozással, taózással, felcsúti multimilliárdossal együtt. És úgy vettek elégtételt, ahogy tudtak: szavazással. 

Tényleg nincs ebben semmi fenyegetés, sőt, a miniszterelnököt nem kedvelőknek éppenséggel nem félni kell ettől az üzenettől, hanem erőt meríteni belőle. Aki nem akar másnap nyavalyogni, ha kevésen múlik a végeredmény, hogy "ott lehettem volna, másként is lehetett volna", az felveszi a kesztyűt. 

Nem tudom megjósolni mi lesz a választások végeredménye, de az tuti, hogy sokak számára lenne megfizethetetlen élmény élőben nézni a bukott vezetők sajtótájékoztatóit. (Legyünk igazságosak: a kormánypártiaknak ugyanilyen kéjes öröm lenne a fordítottja, de nyilván mindig azoknak hangosabb a hangja, akik vert helyzetből állnak talpra.)

És akkor visszatérhetünk arra, ki is vesz elégtételt, miért és milyen formában. No, persze ne szaladjunk előre: addig még sokat kell végezni. Váratlanul izgalmas hetek állnak előttünk, s ha nem lennénk ennek az egésznek mi a szenvedő alanyai, tulajdonképpen szórakoztató is lenne a történet. Úgy azért kicsit más megélni, hogy a mi bőrünkre megy a játék- ez az, amit a komolytalankodás közben azért ne felejtsünk el, és ha változtatni akarunk, éljünk a jogainkkal.

A svéd identitást veszélyeztetik Semjén Zsolt rokonai?

Hát sikeresen áttettük a magyar migránsozós választási kampányt Ausztriából Skandivániába, izgalmas fordulatokkal, luxusvadászattal és hozzánk menekülő svéd bárónővel.

Szeretném leszögezni, szerintem a helikopterrel elvitt szarvas kérdése nekem nem akkora téma. Sokaknak van ilyen-olyan költséges hobbija, Semjén Zsolté az, hogy állatokra lövöldöz, nyilván keresztényi szellemiségben. Az sem igazán érdekel, hogy ez drága hobbi-e- nyilván nem olcsó Svédországban helikopteres vadászatra menni.

Az már mókásabb, hogy a kormánysajtó szerint ez egy aranyos, megfizethető kedvtelés, míg Hadházy Ákos repülőórái vagy Botka László búvártúrái mind megmagyarázhatatlanul drága, elítélendő luxushobbik. Persze most csak viccből, ha Vona Gáborról derült volna ki, hogy ilyen svéd vadásztúrákra jár, melyik újság hozta volna le először a sztorit, és milyen kommentárral?

Na de ez egy mellékszál, nálunk olyan jól keresnek a politikusok, hogy ez is belefér. Az viszont már izgalmasabb, hogy Semjén Zsolt azzal védekezik, ő a Svédországban élő rokonait látogatja meg elsősorban, és utána jöhet egy kis vadászat. Tessék mondani, mi a helyes kifejezés a rokonaira: migráns vagy bevándorló? Bár szinte egykutya, mert amióta Orbán Viktor azt szajkózza, Magyarország nem lesz bevándorlóország, mert abba tönkremegyünk, már mind a mind két elnevezés használatos.

Vajon Svédországot az tette tönkre,  hogy Semjén Zsolt rokonai ott élnek? Vajon ha tüntetnének ellenük a helyiek, hogy ki a svéd identitást megváltoztató, eltérő kultúrájú (most már ugye az is terítéken van, hogy genetikánk alapján mi igazi ázsiaiak vagyunk, a nyelvünk meg mindig is külön műfaj volt) magyar migránsokkal az országból, Semjén Zsolt ki mellé állna? Igazság szerint a svédeket kéne támogatnia ebben a kérdésben.

Pláne,  hogy rá egy napra hírt kaphattunk a svéd-magyar nőről, aki az elviselhetetlen stockholmi migránshelyzet miatt a sokkal biztonságosabb Magyarországra költözik. Mert hogy édesanyja magyar, azaz itt is otthon érzi magát. Nézzük itt is a vicces részt: akkor az ő anyukája is migráns Svédországban, apai ágon pedig orosz származású. Azaz egy svédországi bevándorló hátterű nő felemeli a szavát a Svédországba érkező bevándorlók miatt. Érdekes. 

Vajon Semjén Zsolt nem fél amikor Svédországba jár helikopterezni? Vajon nem félti kinn élő családtagjait? Miért van az, hogy ők nem szaladnak haza az anyaország kebelére? Én abból a földi pokolból biztos találnék kiutat, ha Magyarország miniszterelnökhelyettesének a pereputtyához tartoznék!

Kínzó kérdések ezek, és azt gondolom, Semjén Zsoltnak, mint a családjáért aggódó, hívő kereszténynek lehetőséget kell teremteni, hogy itthon boldoguljanak rokonai, akik számára bizonyára jut színvonalas szociális bérlakás és a képességeiknek megfelelő közmunka. Még ez is sokkal jobb lehet, mint ami ott, a hideg, hó-és migránslepte Svédországban van! 

Ha viszont ők nem költöznek haza mindenestől, akkor zavarban vagyok és nem értem a helyzetet. Nagybácsi és unokatestvérek választják inkább az üldözött sorsot odakinn, mint a biztonságot és a bőséget idehaza. Remélem Semjén Zsolt egy újabb Facebook-bejegyzéssel ad magyarázatot az értelmetlen ragaszkodásukra a szakadék felé rohanó Svédországhoz!

Amerikában a robotokra és az önvezető autókra támadnak naiv emberek.

Olvasom a hírekben, hogy az állásukat féltő vagy egyszerűen csak a robotokat gyűlölő emberek fizikailag esnek neki a gépeknek. Az önvezető autóknak szándékosan nekimenők, az azokat rongálók elég gyerekesen viselkednek, mint ahogy azok is, akik a robotokat akarják betiltani.

Régi korokat idéz ez az erőszak: a 19. századi géprombolók juthatnak mindenki eszébe. És az ő példájuk illusztrálja azt is, mire lehet ezzel menni: semmire. Hiába veti magát egy-két ember a gépek elé, az előretörésüket ezzel nem lehet meggátolni. Egyébként is a pénz diktál, és ami jobban megéri, azt fogják megtartani.

Aki vezetett már autót az életében, az pontosan tudja, az emberek egy része idióta módon közlekedik (néha mi magunk is hibázunk, ezt is el kell ismerni önkritikusan), páran kifejezetten ön- és közveszélyesen manővereznek az utakon. Én speciel egyáltalán nem bánnám, ha az autóm önműködően menne, parkolna. Egy bulin minden aggodalom nélkül ihatnék pár pohárral, nem kellene taxit, sofőrszolgálatot hívni. És persze kijöhetne elém a kocsi a reptérre, kényelmesebb lenne a sok ürás utazás, és így tovább.

A robotok és gépek milliónyi dolgot változathatnak meg. Nem kell kemény emberi munkával polcot pakolni, például. De tegyük fel, hogy kórházban a takarítást gépek végzik, önállóan, precízen. Vagy a betegszálítást: a betegeken levő azonosítót leolvasva sose tévednek, s még be sem csaphatóak, ha arcfelismerő rendszer kapcsolódik hozzá.

Tudom és értem, sokak számára ijesztő, hogy robotokra bízzák magukat, nem akarják, hogy gépek és mesterséges intelligencia döntsön a sorsukról. Csak eközben elfelejtjük, most is gyakran másokra kell hagyatkozni. A fenti példát említve, egy részeg vagy felelőtlen sofőr bajba hozhat. Egy műtétnek végző orvosnak, egy ítélkező bírónak lehet rossz napja, tévedhet. Ha ők hibáznak, megbocsátjuk, mert emberek? Hát nem úgy fest- már a fociban is videobírót követelünk, mert az elektronikában jobban megbízunk, mint a sípmesterekben.

Na és például annyira ijesztő lenne egy olyan közigazgatás, amiben megvesztegethetetlen, korrumpálhatatlan mesterséges intelligencia dolgozna? Nem biztos hogy annyira rossz lenne egy olyan világ, ahol nem csúszópénz meg protekció döntene a sorsunkat befolyásoló kérdésekben.

A történet másik fele viszont az, hogy a gépekkel való együttélésnek természetesen nagyon komoly kihívásai is lennének. Mert ami intelligens, az sokféleképpen lehet az. Ha nem is jutunk el a Terminator szörnyű jövőképéhez, az embereket gyilkoló robothadsereghez, azért elég riasztó lenne egy esetlegesen összeomló rendszer. Például ha váratlanul minden önvezető autót megőrjít egy számítógépes vírus, és milliónyi baleset történik pillanatok alatt.

Szóval nem egyszerű feladat megbízható válaszokat adni. De sose volt az: sokan féltették az embereket a túl gyors autóktól vagy a repüléstől is. És mi, emberek voltunk azok, akik az atomenergiát használni kezdtük áramtermelésre- és tömegpusztításra is. Semmi köze a gonosz robotoknak ahhoz, hogy az atomháború fenyegetése hol erősebb, hol gyengébb módon, de jelen van életünkben. Putyin például épp pár napja új fegyverekről beszélt- ez lenne a csodálatos emberi intelligencia leghasznosabb megnyilvánulása? 

Maga az internet is jó példa arra, hogy egy újdonság lehet jó is, rossz is. Új kapcsolatot teremthet, tanulhatunk, többet tudhatunk meg a világról- és megoszthatjuk a legócskább hazugságokat, klikkelhetünk a gagyi bulvárhírekre, ködös áltudományos marhaságokra.

A géprombolás viszont primitív válasz, és biztosan nem is lesz, nem lehet semmiféle eredménye. Majd egyszer ugyanúgy legyintünk ezekre, mint azokra, akik régen ilyen módon próbálták gáncsolni a fejlődést. A jó megoldás sokkal inkább az, ha igyekszünk megérteni, mivel járhat ez, és hogy fordíthatjuk a javunkra.

Csak nem csitul a migránsozás a kormányzati kommunikációban.

Igazán nagy érdeklődéssel figyeli az ember, hogy most már minden földi rosszért a bevándorlók a felelősek, no meg a mögöttük álló Soros György. Mindenhonnan és állandóan ezt a témát tolja a kormánypárti sajtó, és persze a politikusok is bevetik magukat.

Most például Lázár János tett tanulságos kirándulást Bécsbe, ahol migránsozott egy jót. A hódmezővásárhelyi bukta óta a közösségi oldalakon jóval aktívabb miniszter igyekezett rámutatni, milyen szörnyű az élet az osztrák fővárosban, és ezt egy videóban mutatta be. 

Az persze némi gondot jelent, hogy ha az ember maga is elmegy Bécsbe, azért messze nem érzi ilyen szörnyűnek a helyzetet, de nem számít, a kampány nagy céljai igazolják a tények hajlítását. És persze azt is tudjuk, hogy Szíjjártó Péter hova a búsba küldene el egy német vagy belga minisztert, ha az saját maga forgatna lesújtó videót a veszélyes budapesti állapotokról. (Természetesen nyilván vannak kellemetlen környékek Bécsben, mint ahogy minden nagyvárosban- a mifelénk a Hős utcába nem érdemes idegennek tévedni a hírek szerint...)

Persze nem kell nekünk külföldi politikust idehozni ahhoz, hogy hajmeresztő dolgokat hallgassunk. A kampányba belevetette magát Orbán Viktor is, aki Miskolcon azt fejtegette, hogy az ottani "bevándorlás" mennyi gondot okozott. Igaz, ezek a "migránsok" magyar állampolgárok voltak, de ez nem számít. Mint ahogy a hasonlat is erősen sántít, hiszen országon belül csak nem lehet határkerítést húzni. (Vagy mégis? Hirtelen elgondolkodtam, mert most már semmi nem elképzelhetetlen.)

Azóta is pörög a verkli, és most éppen ott tart a történet, hogy Orbán Viktor magabiztosan kijelenti, mostantól egyetlen bevándorlót sem szabad beengedni, mert tönkremegy bele az ország. Ez egyrészt hülyeség. Másrészt pedig hülyeség. 

Például azért, mert így is vannak velünk élő bevándorlók, nem is kevesen. Van köztük orvos, mérnök, kereskedő. Kíváncsi lennék, a miniszterelnök a Liu-testvérek arcába is odavágja majd, hogy nem kell a mocskos olimpiai aranyuk, hiszen az apjuk is "csak" egy bevándorló?

Eközben persze Magyarország nem kevés menekültet fogad be, és a letelepedési kötvénnyel ezerszámra jöhettek hozzánk a világ minden sarkából. Hát ők ugyan kicsodák, tessék már mondani? Büszkén mondta valamelyik miniszter, hazánk koptokat fogadott be, akiket otthon üldöztek. Ők mennyiben számítanak magyarnak, és mennyiben bevándorlóknak?

Politikusaink még a kínai közösség iskolájának avatására is elmennek- akkor valahogy nem volt büdös a bevándorlók jelenléte. 2015-ben a kínai-magyar kéttannyelvű iskolára 743 milliót szánt a kormányzat. Van még kérdés?

Már írtam régebben: nem az a helyzet, hogy a bevándorlással ne járjának együtt problémák. A baj az, hogy a hülyeségcunami azt teszi lehetetlenné, hogy értelmesen beszélhessünk a velünk élő bevándorlókról, hogy megpróbálhassuk az ország előtt álló kihívásokat normálisan kezelni. Mert a kormányzat egyszer "migránssimogató", letelepedési kötvényt árul és kínai iskolát támogat, máskor meg a legdurvább idegenellenes szöveget nyomja.

Nekem meg egyik szélsőséges felfogás sem tetszik. Mondhatni már csak a viccbeli kérdést idézhetem: és a belgák hova álljanak?

Kamu képpel riogatni migránsok ellen, egy elvileg vezető portálon? Ez most komoly?

És akkor csak kinéz az ember a fejéből, hol tartunk most? Azt gondolom, tudjuk mind, vannak szemétgyűjtő oldalai a netnek, ahol lájkért minden közönségvonzó marhaságot leközölnek. Na meg vannak azok a bajkeverő oldalak, ahol mindenféle hangulatkeltő dolgot írogatnak, nem törődve azzal, hogy semmi nem igaz az állításokból. (Legyünk korrektek, és jegyezzük meg, ilyenből akad bal- és jobboldali.) És akkor még a vicces álhírgyárakat nem is említettük.

De volt egy szint valahol, egy vonal, amit nem lépett át lefelé egy magára valamit adó kiadvány. Például nem közöltek le egy képet, amit korábban uszító oldalacskák osztottak meg, forrás és hiteles magyarázat nélkül. És egy használható újságban nyilván a cikkeknek van szerzője is. Mert aki írta, vállalta a nevét, ha már fizetést kap, afféle igazi sajtóipari hivatásos.

Miközben az Origo rendszeresen Soros-blogjaként hivatkozik a 444-re, a ciki az, hogy blogszerűen, azaz borzalmas hibákkal terhelt, hülyeségeket terjesztő, hivatkozások nélküli, nem aláírt cikkek bizony az előbbin jelennek meg. (Nagyjából úgy, mint például jelen blogon, de hát ezt hadd ne mérjem már egy sokmilliós olvasottságú, fizetett stábbal dolgozó, rengeteg pénzt termelő portálhoz.)

És most, amikor a németországi migránsügyek kapcsán megjelenik egy cikk, aminek a képei baromira másként készültek, és a fentebbi írás, ami a párizsi metróban vizelő migráns miatti felháborodásról szól, konkrétan lefagytam. Aki figyelmesen nézi, a "párizsi" metróban egy New York-térképet lát a falon. A kép már több éves, és először persze New Yorkról szólt, de azóta már megjelent mint milánói metróban pisilő migráns, Berlinben könnyítő migráns, és most pedig egy párizsi metrót bemocskoló migráns.

Oké, van olyan, hogy lyukra futunk (velem is megesik, bár azért igyekszek utána keresni...), és aztán az ki is derül. Az indexen és "Soros-blogján" már viccelődnek is az Origo balfogásán. Nem csoda, hogy ez oda is eljut, amire a válasz a szokásos aláírást és hivatkozást csak korlátozott mértékben tartalmazó írás arról, hogy hazudozik a Simicska-Soros médiabirodalom.

Hahó, csak szólok: erre nem ez a megoldás! Ha hülyeség jelenik meg, akkor azt le kell venni, és ennyi a történet. Tehát az elborzasztó nem is az, hogy légből kapott butaságok jelennek meg (és nem csak az origón, nyilván máshol is), hanem az, hogy ott marad, akkor is, amikor kiderül, hogy tévedés vagy hazugság. Minek? Erre mi szükség van? Kis szobám magányában pötyögve is teljesen biztos vagyok benne, hogy kutakodással bizonyára lehet valóban Berlinben, Párizsban, Rómában készült fotókat találni a migránsok minősíthetetlen viselkedéséről. Mert hogy nem angyalok, az biztos.

Persze azok sem angyalok, akik nem migránsként Magyarországon mocskolják be a tömegközlekedési eszközöket, vagy mondjuk azoka kedves brit turisták, akik a bulinegyedben végzik a dolgukat a nyílt utcán. Ettől függetlenül szuper lenne, ha a bevándorlókkal az lenne a legnagyobb baj, hogy valamelyikük nyílt helyen vizel, a másik meg ott imádkozik. A lényeg, hogy kicsit nehéz értelmes beszélgetést folytatni a bevándorlókkal való együttélés problémáiról, ha még a vezető portálokban sem lehet megbízni. Aki utálja őket, az olyan muníciót kap, ami hazugságon alapul, aki védi őket, mutogathat, hogy lám, semmiben nem lehet megbízni ami ellenük szól. 

Ám ebből így nem lesz se párbeszéd, se értelmes vita. És kifogástalan eszköz kerül a másik oldali sajtó kezébe, hiszen az Origo meg a többi ilyen hülyeséget közlő újság saját maga ellen szolgáltat muníciót. Nem kell velük csinálni semmit, nem kell nyomozni utánok: ott a bizonyíték a címlapon, és még azután is ott marad,  hogy lebuktak vele.

Csak szólok, ilyeneken azért el lehet bukni egy választást. Mert miért venném komolyan az ENSZ-t és "Brüsszelt" szidó sorosozós, migránsozós, alá nem írt "tényfeltárásokat", ha címlapon maradhat az úszítók egyik totál alaptalan álhírének átvétele? Ugyanabból a szerkesztőségből jön, és nagyjából úgy fest, ugyanaz a szerzője.