Mire figyel most az, akinek nincs jövedelme?
A koronavírus erősen megrázta a világot. Néha magam is furcsán nézek szét magam körül, amikor hirtelen megriadok: igen, most az van, hogy semmi nincs. Kijárási korlátozás, bezárt boltok és iskolák, lappangó aggodalom. Magunkért, a családunkért, a barátainkért, az országért, az egész világért.
Tudom, majd lesz javulás, majd enyhülnek a korlátozások, talpra fogunk állni. Előbb vagy utóbb. De hogy pontosan mikor, hát az a nagy-nagy kérdés.
Mert akinek most e pillanatban nincs semmiféle bevétele, azt nem vigasztalja a sok, együvé tartozásról szóló pozitív üzenet. Nem nagyon keseredik el amiatt, hogy máshol a magyar jogállamiság állapota miatt aggódnak. És attól sem lett rohadtul boldog, hogy a nagy kormányzati akcióterv gyakorlatilag hitelekről szól.
Lesz hitel a vállalkozásoknak. Van hitelmoratórium, tehát most nem kell fizetni, de később annál inkább, még tovább is. Lesz extra diákhitel. Nagy teljesítményként emlegetik, hogy családtámogatásként továbbra is igényelhető lesz a babaváró kölcsön. Ja és persze az MNB dolgozik azon, hogy a személyi hiteleknél legyenek speciális, alacsony kamatú konstrukciók.
Csak azt tessék megmondani, akinek most egy fillérje sincs, nem is keres, kitől, hogy, merre fog hitelt kapni? És mikor, hogy fogja visszafizetni? Uzsorakölcsönt azt kaphat, talán. Nagyon ki lesznek vele segítve...
Mit bánják ők, mekkora felhatalmazást kap a kormány, határozatlan időre! A kormány felhatalmazása ugyanis előtte is pont elegendő lett volna arra, hogy támogassa az idegenforgalomban, iparban vagy bárhol máshol dolgozókat, akiknek most egyik napról a másikra minden bevételi forrásuk elapadt. Értsük jól: múlt hónapban még volt fizetés, most meg nincs. 0. Azaz nulla. Ennyi pénz jut nekik.
Persze az elemzések szerint milliós tartalékok vannak az embereknél. Szerintem meg van éppen tartalék, csak nem egyenlően oszlik el. És megnézem azt, ahol egészen konkrétan éhezik valakinek a családja, és politikai szólamokkal jól tudja lakatni őket. A kormány üres szólamai arról, hogy csak munkáért jár fizetés, teljesen szépek, csak ugye, itt nem az van, hogy egy rakás lusta léhűtő egyszerre mondott fel, hogy a gavalléros munkanélküli segélyből dőzsöljön. A három kemény hónapig. (Persze aki nem alkalmazott, annak ez sem jár. Upsz.)
Az, hogy én épp elvagyok, pusztán szerencsének tekinthető. Attól még a környezetemben pont elég embert ismerek, akik így vagy úgy, de bevétel nélkül maradtak, és tanácstalanul szemlélik, mi a fene történik éppen. Támogatott programozótanfolyamra menjenek, mert ott talán jár néhány adag ingyen étel is? Örüljenek annak, hogy a katás vállalkozók, akik amúgy is akármikor szüneteltethetik a vállalkozásaikat, most nem kell hogy fizessenek? Esetleg lelkesedjenek attól, hogy azok akik képtelenek voltak nyelvvizsgázni, pacsira kapnak egy diplomát?
Azt hiszem megint jöhetne a fickó a mémből, hogy mi folyik itt Gyöngyösön? Vagyis az egész országban?... Rettentően kínos lesz, amikor mégiscsak azonnali segítséget kell nyújtani azoknak, akik tényleg a tönk szélére kerültek, pedig előtte rendes, dolgozó, adófizető emberek voltak. És még kellemetlenebb lesz, amikor ezek az emberek többé nem törődnek az ország vezetőivel, akármit is tesznek, ha hagyják őket elszegényedni.