Tényleg minden bajra gyógyír a Fradi BL-sikere?

Úgy próbál belekapaszkodni a politika egy-egy kicsúszott focieredménybe, mintha az mindig, minden játszámban adu ász lenne. Nem számít gazdasági válság, bajba jutott szektor, koronavírus, semmi, ha valahol valaki elér egy apró eredményt.

Mert azért jegyezzük meg: a Ferencváros nem megnyerte a Bajnokok Ligáját, hanem bejutott a csoportkörbe. Kétségtelenül erőn felül teljesítve, kétségtelenül kihasználva a mostani lebonyolítás furcsaságát. Szóval van sportértéke a sikernek, de ettől még 25 évet vártak rá a zöld-fehérek.

Az persze tény, hogy az Erkölcs, Erő, Egyetertés szavakat le kell fordítani az edző és a játékosok jelentős része számára, mert ez a "magyar" csapat már van olyan nemzetközi, mint a sztárklubok. Ebben legalábbis hasonlítanak: a világ minden részéről összeverbuvált csapattal teljesült a nagy álom.

A többi magar csapatnak persze ez nem sikerült, nem igazán váratlan módon. Akadémiai rendszerünk arra jó, hogy beszélhessünk róla, pénzt költhessünk rá, arra nem,  hogy játékosok tucatjaival lássa el a magyar topklubokat (a külföldieket meg végképp hagyjuk). A Fradi mellett legtovább jutó Videoton is tele van légiósokkal.

Talán csak az magyaros, ahogy ehhez az egészhez hozzáállunk. Mintha áhítattal kellene fogadni a csodát, ami mindent jobbá tesz. Tök mindegy, kiről van szó, elalél. A miniszterelnök is a Fradiról posztol, a külügyminiszter is büszkélkedik velük. Fürjes Balázs pedig, aki mindig kéznél van, ha valamit rohadtul drágán kell megépíteni a kormányközeli cégeknek, elmondja hogy mekkora fradista.

Persze Fürjes arról is beszél, hogy nálunk a fél ország fradista. Szép arány, ötmillió ember! Pesten talán arányaiban még többen is lelkesednek a zöld-fehér színekért. Tehát nyilván minden héten 50-60 ezer ember szurkol a sikert sikerre halmozó csapatnak- vagy mégsem? A Groupama Aréna 22 ezer férőhelyes, de az éves átlagot tekintve még bőven alulról szemléli az 50 százalékos kihasználtságot, bajnoki címek ide vagy oda. És az a 22 ezres kapacitás sem irdatlan nagy...

Mindig olyan furán érzem magam, amikor azt hallom, egy több milliós tábornak a másfél ezreléke hajlandó jegyet venni a csapata meccseire. Nálunk a politikában nagyotmondó bajnokságot rendeznek minden nap, naná, hogy lökni kell a nagy dumát. Én azért azt gondolom, hogy nyilván van szurkoló, de ha akkora lenne a tömegigény a Fradi iránt, minden héten megtöltenék a Puskás Arénát. Vagy a Fürjesnek új, 80 ezres Fradi-stadion építését kéne levezényelnie pár száz milliárdért.

Persze a pénzt azért így is költjük rendsen. Nyilván világtragédia lenne, ha a magyar válogatott nem jutna ki a foci Európa-bajnokságra (az utolsó szalmaszálba még csütörtökön próbálhatnak belekapaszkodni legjobbjaink...), hiszen ezért épült az a szép, új, és rettentően drága stadion. Miközben arról van szó,  hogy mi kizárólag pénzszórásban hajtunk az elsőségért, a fociban elért sikerek azt jelentik, hogy a középmezőny alja felé kapaszkodunk. Ez a realitás!

De ilyenkor, amikor boldog a Fradiország, veregetheti a saját vállát Fürjes Balázs, hogy az olyan ősmagyar figurák mint Isael, Somalia meg Tokmac Nguen micsoda örömet hoztak ennek bajtól ezerszer sújtott hazának. Hogy időnként csak 6-7 ezer néző kíváncsi rájuk élőben? Csekélység, a lelki szemeivel úgy látja, öt millióan vannak kinn. És naná, hogy miattuk mennek majd ki a szurkolók a BL-meccsre is, még véletlenül sem Ronaldo és Messi rajongótábora mozdul meg.  Arról nem beszélve, hogy az olyan csapatokra is rettentően sokat költünk, amikről aztán végképp nem lehet azt mondani, hogy a fél ország áll mögöttük (lásd Mezőkövesd, Felcsút...)

Szóval persze, van egy kis siker, van egy kis öröm, akármi, de... Milyen király lenne, ha nem a politika sajátítaná ki magának! Ami annyiban indokolt, hogy minden magyar focicsapatot a közpénzek tartanak lélegeztetőgépen, mert a futballért rajongó ország lakossága a töredékét se dobja össze a költségvetésüknek. 

De ha ők adják a pénzt, ők büszkélkednek a diadalokkal, mi, akiknek a foci nem a Nagy Nemzeti Ügy, ami Mindenek Felett Áll, hova álljunk?... És hogy szóljunk oda, bocs, nem érzem, hogy ez a siker nekem annyira jó, szemben a prémiumot kapó külföldi edzőkkel és játékosokkal? És hogy jelezzük, a közpénzt stadion meg hébe-hóba kis sikert elérő focisták bére helyett másra szánnánk? Na ez az a kérdés, amire sose fogunk választ kapni a Fürjes-féléktől.