Vajon ma Csurka István már nem szélsőség lenne, hanem a centrum?
Meglehet, a politika része az, hogy szépen -és folyamatosan- változik, mit képvisel egy-egy politikus. Az állampárti háttérrel piacgazdaságot építők példája kézenfekvő, de mit mondjuk a Liberális Internacionálé egykori alelnökéről, aki manapság a libernyákokat tekinti fő ellenségnek? (Akár az is felmerülhet, a mai Orbán Viktor szembehelyezkedne a régivel?)
(Fotó: Fortepan / Szigetváry Zsolt)
És ahogy változnak a politikusok, úgy változnak maguk a témák is. Az idősebbek emlékezhetnek rá, egykor nemhogy egy oldalon, de egy pártban volt Antall József és Csurka István, s aztán utóbbi kivált, radikálisabb pártot alapított, sőt, még a parlamentbe is bekerült a MIÉP élén.
Annak idején Csurka azért alapvetően vállalhatatlan figurának számított a többség szemében. És azt hiszem, Orbán és párttársai is rendszeresen utasították vissza kirohanásait. Úgy tudom, a Zsírtáltos nevet Moldova György ragasztotta rá a nagy megmondóemberre. Persze sokak már aligha emlékeznek rá, miről volt nagyon határozott álláspontja Csurkának. Például ilyeneket szólt:
"Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük... akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma."
Nem kell meglepődni: ez akkor szélsőséges, a többség által elfogadhatatlannak tartott megnyilatkozás volt, míg manapság szinte szó szerint bekerülhetne Orbán Viktor megszólalásaiba, az Alapjogokért Központ talán még kampányt is indítana a történelmi nyilatkozatra alapozva. Sokan érezhetik azt, hogy Orbán inkább Csurka István szellemi örököse, mint Antall Józsefé.
Érdekesnek tűnhet, hogy kommentálta azt, amikor 1997-ben a KDNP képviselők átültek a Fidesz frakciójába: "Soros, Tom Lantos és a magyar politikai elitet szemmel tartó titkos amerikai és izraeli megfigyelők rendelték el". Pár év, és a sorosozás már az általa vádoltak jellegzetes fegyvere lett.
S gesztusaiban is mintha tovább élne Csurka öröksége. Nekem például Vidnyánszky Attila jut eszembe, aki mint egyfajta modern megváltó vált egyszemélyben színházügyi mindenessé. Gyakorlatilag mindenhol ott van, s mindig nagy határozottsággal mondja a magáét. És persze mindig sértetten, a saját "háttérbe szorított" oldala nevében szónokol. Pedig az elnyomásról lehetne egyet s mást szólni...
(Csak egy gondolatkísérlet: mit mondott volna annak idején a másik oldali színházi közösség, ha Alföldi Róbert a Nemzeti Színház vezetése mellett, mind a két egyetemi színészképzést a nevére vette volna, emellett még szakmai szervezetet vezetne, rendezne a világban, stb, stb?)
A hasonlóságot azért érzem, mert Csurka is a művészet irányából érkezett. S azt gondolom, ahogy Csurka sem volt buta vagy tehetségtelen ember, Vidnyánszky sem az. Mindenesetre az jellemző, hogy sokan úgy érzik, manapság egyre többen tüntetik fel magukat tévedhetetlen messiásként. Kinyilatkoztatások vannak, szinte "elemelkednek" a vitáktól- inkább nem is vitáznak. Párbeszéd, egyeztetés- ez a gyengék fegyvere, Vidnyánszky sem él vele, ahogy Orbán sem.
Szóval ha hallgatom mit mondanak, figyelem, hogy mondják, az egykori Zsírtáltos jut az eszembe. Persze eszem ágában sincs azt mondani, a Zsírtáltos 2.0 becenevet rá lehetne ragasztani mondjuk Vidnyánszky Attilára. Ezt amúgy is maximum a név egykori kitalálója tehetné. De fura belegondolni és átélni azt, hogy vált a pár évvel ezelőtti "szélsőség" utat mutató mintává.