Személyes közügyek

Még egy világjárványból is lehet építkezni. 

Benne vagyunk javában a második hullámban, én meg úgy döntöttem hogy pár hirtelen eszembe jutott dolgot megosszak. Nem különösebben ítélkezni szeretnék, vagy bárki munkáját kétségbe vonni- inkább csak csapongok az elmúlt időszak tapasztalati kapcsán, és főleg kérdezek.

Először is szögezzük le: a szent GDP jelentősége nem túl nagy. A te meg az én egyéni életedben abszolút nem számít ez a mérőszám. Amiatt kevesen kesregnek komolyan, hogy milyen rosszul alakultak a második negyedévben a feldolgozóipar számai. Minket az zavar, ha nincs munka, nincs pénz. Mit számít, hogy a GDP le vagy fel megy, ha a megélhetés nehézkes! Sőt, a GDP csökkenése helyett sokkal jobban izgatott mindenkit, amiért nem lehet utazni. A GDP szuperjó szám a gazdasági szakembereknek, de adott pillanatban a te életed minősége nagyon nem egy általános, az egész gazdaságra vonatkozó mérőszámtól függ. Ennyit is ér a GDP?

Kétségtelen, hogy a koronavírusnak van "médiajárvány" jellege. Vannak megbetegedések, vannak áldozatok. De -szerencsére- elnéptelenedő városok, orzágok, kontinensek nincsenek. A szegény Afrikában apokalipiszist vizionáltak, hát, ehhez képest azért nem jött el ott se a világvége. Az aggodalom ott hágott a tetőfokára, ahol az egymással versengő sajtó folyamatosan napirenden tartotta a témát, és az egymásra meg a saját népszerűségükre figyelő kormányzatok egyike sem tehette meg, hogy ne reagáljon keményen. A betegség meg eközben terjedt- hol lassan, hol robbanásszerűen, majd fordultak a trendek. Eközben azért a lakosság többsége él, jön, megy, dolgozik. 

Mégsem mondhatom, hogy a médiahisztéria felesleges, mert természetesen óvatosság és odafigyelés kell. Mivel a média ma már verseng a szenzációkért, ha ezt a témát elengedné, tényleg még nagyobb bajba sodródnánk. Oly könnyen tudunk felejteni! Emlékszel az ausztráliai bozóttüzekre? Ugye nem? Pedig év elején mindenki erről beszélt, meg az irániak által lelőtt utasszállítóról. Mintha ezer éve lett volna. Szóval sajnos a koronát mind unjuk, valamilyen szinten mégis foglalkozni kell vele rendszeresen.

Apropó, foglalkozás. Látszik ám, mennyire máshogy kezeli ezt mindenki. Országok szintjén, meg országon belül, ahol elválnak a szakértők, a politikusok, az önjelölt megmondók, a konteósok. Nálunk például a tudományos élet néhány arca lucickolt a sok megszólalási lehetőségben. A politika meg egy idő után úgy mondja, hogy rájuk támaszkodik, hogy nem azt csinálják, amit mondanak. Mert ugyebár más érdekek diktálnak.

Lassan mind botcsinálta virológussá válunk. Azzal aligha mondunk újat, a "szakmai felfogásunkat" az formálja, kinek hiszünk. Ráadásul még ha valakik ugyanazokat az adatokat is látják, egyáltalán nem biztos, hogy képesek értelmezni is, amit olvasnak, látnak, terjesztenek.

És eközben előtérbe került egy Müller Cecília, aki bizonyára nagyon rendes asszony, ám mémalapanyagnak lett kiváló az aranyköpéseivel. Legutóbb sikerült olyat mondani, hogy az emberek ne menjenek tömegrendezvényre. Na kérem szépen, remek ötlet, de akkor miért vannak tömegrendezvények? Korlátozás nélküli focimeccsek? A válogatott meg a Fradi húszezer ember előtt játszhat. Ha a tisztifőorvos szerint ez hülyeség, akkor miért van megengedve? Ha meg van engedve, akkor miért ne mehetnénk? Hát így válik ketté a politika és a szakma.

A focimánia egyébként elképesztő. A számok, még a visszafogott tesztelés mellett is, elég rosszak mifelénk. De gyakorlatilag minden megtörténik, hogy a fontos meccseket ne érintse a szigorítás. Ilyenkor az emberben felmerülhet a kérdés: a vírus mégsem annyira veszélyes, vagy ilyen hülyeségek miatt vállalunk óriási kockázatot? Ezt sem nekem kell megválaszolni... Ha rajtam múlna, a csapatokon kívül senki más nem mehetne a stadionba, de nálam okosabb emberek döntenek erről.

És mit érintett a szigorítás? Az utazást. A határzár, amiről az volt a mondás, hogy pár nap múlva egész Európa minket fog követni, nem éppen úgy sült el. Európa máshogy működik, nálunk pedig a nagy határszigor ellenére elég gyengék az adatok sok más országgal összevetve. Hogy is van ez? Két hónapja van határzár, a vírus meg köszöni szépen, terjed? Remélem nem akarja senki azt elmagyarázni, azért ilyen "jók" a számok, mert gyorsan lezártuk a határokat szeptember elején.

Az is nagy tanulság, hogy ekkora számoknál egyszerűen a hivatalos szervek egy idő után nem tudnak lépni. Eljön a pillanat, amikor nincs kapacitás tesztelni, kontaktust ellenőrizni, karantént elrendelni, karantént ellenőrizni. Akkor pedig a számok látszólag stagnálak, közben meg... Ki tudja? És ha nem tudjuk, akkor valójában nem is számítanak? Vagy olyan ez, mint a magyar narancs? Az egyszerű embereknek mindegy, a mi politikusaink tudják az igazságot, na de az ellenségeinknek nyugaton, azoknak aztán fáj a mi sikerünk?

Minden tiszteletem a családtámogatási ötletekért, de ahogy fentebb említettem, nem GDP-ből élünk hanem fizetésből. Az idegenforgalomban élők közül sokan kerültek padlóra, és az, hogy bárki igazán kisegítette volna őket, legalábbis kétséges. A turisztikai ügynükség szerint az idegenvezetős pályázat azért nem lett kiterjesztve pestiekre, mert szakmailag úgy látták, itt előbb áll helyre a turizmus. Mintha kicsit tévedtek volna. Nyár végén jöttek a győzelmi jelentések, hogy a belföldi turizmus -Pestet kivéve- rekordokat döntöget, szuper lett az év. Pár hét múlva meg jött a siránkozás, hogy a vidéki fürdők háromnegyede tönkre fog menni a gyenge szezon miatt. Most akkor jó volt vagy nem volt jó? Tudom, GDP szinten minden oké, de...

Zajlik a kommunikációs kampány, a kormány "több száz milliárdot hagy" az embereknél a hiteltörlesztési moratórium miatt. De azt a tartozást senki nem törli el, kamattal kell visszafizetni az időszakra vonatkozó összeget. Akkor lesz olyan megszólalás is, hogy a kormány "több száz milliárdot vesz el" az emberektől? Kettőt találhatunk. Pedig ha így "hagyunk" pénzt, akkor ez lenne a logikus, nem? És most nem a magyar politikusokba akarok beleszállni, vannak érdekes megszólalások minden helyen, minden oldalon. Tulajdonképpen mást vártunk? Várhattunk volna bármi mást?...

Apropó, még egy kitérő a GDP-re, hogy mennyire kell azzal törődni. Elvileg bezuhantak a számok, elvileg mindenhol az lenne a fontos hogy az embereket megsegítsék. No és ehhez képest a nagyvilágban mi a tendencia, mi az a terület ahol nincsenek költségcsökkentések? Hát nem a családtámogatások hanem a katonai kiadások. Ott pörög a biznisz, nálunk is a visszaesés ellenére óriási fegyverbeszerzésekről döntöttek. Annyira azért mégsem érdekes a GDP, hogy erre ne fussa.

Végül azért még egy tanulság. Te utálod a maszkviselést? Én is. Meg hogy állandóan fertőtlenítünk, kezet mosunk, távolságot tartunk. Mindeközben... Biztosan baj az, hogy megtanuljuk, betegen nem megyünk emberek közé? Vigyázunk magunkra is, másokra is? Ha esetleg lehet, hogy influenzás vagyok, inkább felveszek egy maszkot? Tavaly ezért kiröhögtek volna. Ma már talán nem. Ha az influenzajárvány hatása pusztán ezért kisebb lesz, már megérte az egész hajcihő. És jöhetnek komolyabb, gyilkosabb vírusok is, amikor hasznos lesz a tudás. Addig tanuljunk, amíg nem világkatasztrófa kényszerít ránk, hanem egy, a többség által túlélhető betegség. 

És szerintem tanultunk is. No meg jobban értékelünk bizonyos dolgokat. Nem, nem a GDP-t. Hanem a kiszámítható viszonyokat, azt, hogy lehet dolgozni, vállalkozni. És persze utazni. Élni, szabadon. Ha egy évet kell ezért a tapasztalásért áldozni, még mindig nagyon jók vagyunk.

Az a katolikus fickó nem nyugszik, vájkálni akar mások magánéletében, Isten dicsére s a mi üdvünkre.

Nehéz hogy jellemezni ezt a Veres András nevű illetőt, aki valami papfélének mondja magát, s általában elég furákat beszél. Hogy nem bír belenyugodni a lombikbébi programokba, nem újdonság. Bizonyára felmerül egyesekben, valaki rászólhatna már, nem kell arról beszélnie amihez nem ért. Igaz, esetleg akadnának olyanok, akik szerint akkor talán soha nem kellene nyilatkoznia.

Azért csendben megjegyezhetjük, a katolikus egyház papjai és szerzetesei nem sokat tesznek azért, hogy ne haljon ki az emberiség. Értem én, persze, hogy Veres András személyesen Jézus Krisztus menyasszonya, és vannak arra utaló jelek és nyilatkozatok, hogy a katolikus papok egy részét jobban érdeklik a kisfiúk meg a nagyfiúk, mint a hölgyek, a hívek, a hit vagy bárki és bármi más. Ők ilyenek, ne bántsuk őket. Már feltéve, hogy nem sértenek törvényt, mint a világ számos részén elítélt pedofil papok. Nekik aztán van okuk arra hogy bűnbocsánatért imádkozzanak.

Nálunk még egyelőre védik a katolikus egyházat az ilyen feltárásoktól, de nem kell hozzá modern Nostradamusnak lenni, hogy csak idő kérdése, mikor kerülnek elő kínos ügyek. Akkor majd bőven lesz miről beszélnie Veres Andrásnak, de most még lubickolhat, hiszen pénz van, nagyon sok pénz, hiszen a kormányunk szerint nincs is jobb helye az adóforintjainknak, mint az egyházak perselye. A katolikus egyház a története folyamán mindig is fantasztikusan ügyelt arra, vagyonát jó célokra, szegényekre fordítsa. Még csak fel sem merült, hogy a főpapok fényűző életmódjára ment volna a pénzből.

Aki ilyen csodálatos intézményt képviselő csodálatos ember, az nyilván csodálatosan okos dolgokat mond. Hát ezért szögezheti le Veres András, a lombikprogramot választók bűnt követtek és követnek el.

De azért kéne további útmutatás. Az így születő gyerekek emberek-e vagy sátánfattyak? Meg lehet őket keresztelni, vagy őket meg a szüleiket szuperexpressz viszi az örök kárhozatba? Tulajdonképpen hol nyilatkozik erről a dologról elítélőlen Krisztus? Ha a Bibliában nincs róla szó, akkor esetleg nem lehetne megkérdezni? Veres Andrásnak tuti megvan a száma, mégiscsak arra készül, hogy valamikor a jövőben közösen tervezzék az életüket. 

Ezek a papok olyan bölcsek, hogy nagyon. Bár nem tudom, mitől papok, én ugyan nem szavaztam egyikre se. Vagy ha papokra nem is lehet szavazni, arra tuti nem voskoltam, hogy jusson nekik több, sőt, még sokkal több pénz, cserébe azért a hihetetlen fontos tevékenységükért, mint a bűnösen tévelygők felvilágosítása. 

A megyéspüspök is biztos fontos ember lehet, hiszen ő aztán pontosan elmondja, mit tanít Krisztus. Mindannyiunknak hálásnak kell lennie azért, mert időnként megszakítja a vele való csevegést, és megfelelő módon elítéli a lombikprogramban résztvevőket. Egyszer elhozhatná magával a Megváltót egy ilyen interjúra, hadd hallgassuk meg, ő mit mond a saját szavaival.

Addig viszont mindenki azt mond erről a jóemberről amit akar. Már csak azért is lehet bármit mondani róla, mert ugye mi, akik nem bűn9s lombikgyerekek vagyunk, hanem rendes emberek, nekünk mindent meg kell bocsátani. Felebarátok vagyunk, vagy mi a fene. Szóval szeressük egymást, ahogy az meg vagyon írva...

Én mindenesetre csakis a legnagyobb tisztelet hangján tudok szólni Veres Andrásról. Annyi mindent tett már értünk, így bár megtehetné hogy azon töprengene, hogyan rendezzék majd be a lakásukat ha arra kerül a sor, inkább mindannyiunk lelki épségét óvja. Hála érte!

(A kép csak illusztráció. Mindkettő.)

Ez az egész téma tényleg semmiről sem szól. Legfőképpen arról a világról nem, ami körülvesz minket és elképesztően sokszínű. Az is volt mindig, és az is marad.

Megszületik egy mesekönyv, benne különféle főhősökkel, akik mindenféle csoporthoz tartoznak- többek közt melegekkel. Meseország mindnekié a címe, és szerintem meglehetősen ártalmatlan projekt révén született.

Tudom, most el lehetne kezdeni kötekedni, az ötletgazdák is kifejezetten célzatosan választották a témát, a főszereplőket. És persze nem véletlen, hogy vannak homoszexuálisok is történetekben. Ha úgy nézzük, egy kicsit ők maguk is igényt formálnak a mesék birodalmára.

Annyira semmi ez az egész, hogy szót se érdemelne. Van millió meséskönyv, ilyen is elfér a többi közt. Azon nem tudom mit kell meglepődni, hogy az emberek saját magukat képzelik a mesék középpontjába: léteznek cigány népmesék cigány hősökkel, a falusi környezetben születettekben nyilván előkerül a szegény ember legkisebb fia. 

Erre elkezd mindenki rettentően okos lenni. Dúró Dóra még le is darálja a könyvet, ezzel sikerült a sikerlisták élére katapultálni. Megszólalt Prof. Dr. Bagdy Emőke, aki szerint a genderelmélet a gyerekek körében károkat okoz. Ellene meg több, mint ezer pszichológus szólalt fel. A könyvkiadók a könyvdarálás miatt dühöngtek. A politikusok egy része meg a gyerekeket féltik egy- könyvtől?...

Egyrészt ez a nyavalyás könyv nem kötelező. Miért lenne? Az ember millió könyvet adhat a gyereke a kezébe, és vannak a piacon sokak által gyűlölt, bugyuta gyerekkönyvek, amit szerintem ugyanúgy nem kell bezúzni. Nem a Mein Kampf ez, a fenébe is!

Nem a betű okoz bajt, hanem az, ha valaki nem képes a gyerekkel értelmesen beszélni, bármiről. Léteznek mozgássérültek, cigányok, melegek a világon. Én is tudok róluk, viszonyulok hozzájuk. Mint mindenki. És abszolút nem kizárt, hogy ha valakinek változik a véleménye óvodás korához képest. Vagy akár felnőtt korában.

Ebben rohadt nagy újdonság nincs, hiszen mi mind abban a világban élünk, ami körülvesz, és abból az anyagból dolgozunk, amit kapunk: információ a családtól, a külvilágtól. Hogy mennyire így van ez? Elég arra gondolni, mit gondolhatott egy gyerek a nyolcvanas évek Kádár-korszakáról, és felnőve, évtizedek múltán mit gondolhat róla.

Emlékszem, valaki egy mémet tett fel: "gyerekkoromban sok indiánkönyvet olvastam, így lett belőlem felnőve amerikai őslakos", vagy valami hasonló szöveggel. Lehet rajta nevetni, persze, hiszen nem lett egyikünk sem Winnetou rajongóból apacs törzsfőnök.

Viszont valamit elért, megváltoztatott a sok Karl May-könyv: az indiánokra nem primitív rézbőrűként gondoltunk, akik megérdemelték a gyarmatorsítást, hanem élő, hús-vér emberekként. Akár hősünk is lehetett egy "vadember". Együtt tudtunk érezni velük. Ha úgy tetszik, érzékenyítve lettünk. De nem kell a tengerentúlra menni, az Ábel-sorozat sok, Erdélyhez nem kötődő fiatalra is hatással lehetett. Hát erre is jó a gyerekkönyv. 

A más gondolatot kizáró felfogás nekem elfogadhatatlan. Az, hogy valaki még a meseországot is gyarmatosítani akarja. (Nekem az sem tetszene, ha másféle mesekönyveket tiltanának a "progresszívek", mert nincs bennük elég meleg szereplő- de erről most szó sincs.) Lám, elkezdődött a balhé ezzel a könyvvel, gyorsan eljutottunk Lázár Ervinig. És bizony attól tartok, lehet még a folytatás, mert a gyarmatosítás pont arról szól, hogy valakiket gettóba, rezervátumba zárunk.

De minek?... Kinek az érdekében? Ne süllyedjünk már annyira mélyre, hogy mesekönyveket darálunk, meg a gyerekeinket elkezdjük óvni a valóságtól. Mert azért a professzordoktor asszonytól is megkérdezném, hány éves kortól lehet elmondani az ártatlan lelkű gyermekeknek, hogy nem csak hófehér, boldog családban élő, tökéletesen egészséges heteroszexuális emberek élnek ezen a földgolyón?...

Tényleg minden bajra gyógyír a Fradi BL-sikere?

Úgy próbál belekapaszkodni a politika egy-egy kicsúszott focieredménybe, mintha az mindig, minden játszámban adu ász lenne. Nem számít gazdasági válság, bajba jutott szektor, koronavírus, semmi, ha valahol valaki elér egy apró eredményt.

Mert azért jegyezzük meg: a Ferencváros nem megnyerte a Bajnokok Ligáját, hanem bejutott a csoportkörbe. Kétségtelenül erőn felül teljesítve, kétségtelenül kihasználva a mostani lebonyolítás furcsaságát. Szóval van sportértéke a sikernek, de ettől még 25 évet vártak rá a zöld-fehérek.

Az persze tény, hogy az Erkölcs, Erő, Egyetertés szavakat le kell fordítani az edző és a játékosok jelentős része számára, mert ez a "magyar" csapat már van olyan nemzetközi, mint a sztárklubok. Ebben legalábbis hasonlítanak: a világ minden részéről összeverbuvált csapattal teljesült a nagy álom.

A többi magar csapatnak persze ez nem sikerült, nem igazán váratlan módon. Akadémiai rendszerünk arra jó, hogy beszélhessünk róla, pénzt költhessünk rá, arra nem,  hogy játékosok tucatjaival lássa el a magyar topklubokat (a külföldieket meg végképp hagyjuk). A Fradi mellett legtovább jutó Videoton is tele van légiósokkal.

Talán csak az magyaros, ahogy ehhez az egészhez hozzáállunk. Mintha áhítattal kellene fogadni a csodát, ami mindent jobbá tesz. Tök mindegy, kiről van szó, elalél. A miniszterelnök is a Fradiról posztol, a külügyminiszter is büszkélkedik velük. Fürjes Balázs pedig, aki mindig kéznél van, ha valamit rohadtul drágán kell megépíteni a kormányközeli cégeknek, elmondja hogy mekkora fradista.

Persze Fürjes arról is beszél, hogy nálunk a fél ország fradista. Szép arány, ötmillió ember! Pesten talán arányaiban még többen is lelkesednek a zöld-fehér színekért. Tehát nyilván minden héten 50-60 ezer ember szurkol a sikert sikerre halmozó csapatnak- vagy mégsem? A Groupama Aréna 22 ezer férőhelyes, de az éves átlagot tekintve még bőven alulról szemléli az 50 százalékos kihasználtságot, bajnoki címek ide vagy oda. És az a 22 ezres kapacitás sem irdatlan nagy...

Mindig olyan furán érzem magam, amikor azt hallom, egy több milliós tábornak a másfél ezreléke hajlandó jegyet venni a csapata meccseire. Nálunk a politikában nagyotmondó bajnokságot rendeznek minden nap, naná, hogy lökni kell a nagy dumát. Én azért azt gondolom, hogy nyilván van szurkoló, de ha akkora lenne a tömegigény a Fradi iránt, minden héten megtöltenék a Puskás Arénát. Vagy a Fürjesnek új, 80 ezres Fradi-stadion építését kéne levezényelnie pár száz milliárdért.

Persze a pénzt azért így is költjük rendsen. Nyilván világtragédia lenne, ha a magyar válogatott nem jutna ki a foci Európa-bajnokságra (az utolsó szalmaszálba még csütörtökön próbálhatnak belekapaszkodni legjobbjaink...), hiszen ezért épült az a szép, új, és rettentően drága stadion. Miközben arról van szó,  hogy mi kizárólag pénzszórásban hajtunk az elsőségért, a fociban elért sikerek azt jelentik, hogy a középmezőny alja felé kapaszkodunk. Ez a realitás!

De ilyenkor, amikor boldog a Fradiország, veregetheti a saját vállát Fürjes Balázs, hogy az olyan ősmagyar figurák mint Isael, Somalia meg Tokmac Nguen micsoda örömet hoztak ennek bajtól ezerszer sújtott hazának. Hogy időnként csak 6-7 ezer néző kíváncsi rájuk élőben? Csekélység, a lelki szemeivel úgy látja, öt millióan vannak kinn. És naná, hogy miattuk mennek majd ki a szurkolók a BL-meccsre is, még véletlenül sem Ronaldo és Messi rajongótábora mozdul meg.  Arról nem beszélve, hogy az olyan csapatokra is rettentően sokat költünk, amikről aztán végképp nem lehet azt mondani, hogy a fél ország áll mögöttük (lásd Mezőkövesd, Felcsút...)

Szóval persze, van egy kis siker, van egy kis öröm, akármi, de... Milyen király lenne, ha nem a politika sajátítaná ki magának! Ami annyiban indokolt, hogy minden magyar focicsapatot a közpénzek tartanak lélegeztetőgépen, mert a futballért rajongó ország lakossága a töredékét se dobja össze a költségvetésüknek. 

De ha ők adják a pénzt, ők büszkélkednek a diadalokkal, mi, akiknek a foci nem a Nagy Nemzeti Ügy, ami Mindenek Felett Áll, hova álljunk?... És hogy szóljunk oda, bocs, nem érzem, hogy ez a siker nekem annyira jó, szemben a prémiumot kapó külföldi edzőkkel és játékosokkal? És hogy jelezzük, a közpénzt stadion meg hébe-hóba kis sikert elérő focisták bére helyett másra szánnánk? Na ez az a kérdés, amire sose fogunk választ kapni a Fürjes-féléktől.

Lehet, hogy a koronavírus kellett hozzá, de rendezik az orvosok fizetését és elvileg vége a hálapénzeknek is.

Nem hiszem, hogy sokaknak lenne problémája azzal, hogy az egészségügyben dolgozók bérét emeljék. Elég régi téma ez, és most igen jelentős orvosi béremelésről állapodott meg a miniszterelnök és a kamara, s ezzel összefüggésben bűncselekmény lesz a hálapénz adása és elfogadása.

Persze pár dolog az ember eszébe jut. Az egyik például az, hogy milyen fura látni a kamarát vezető Kincses Gyulát, amint éppen Orbán Viktorral tárgyal, méghozzá eredményesen.

Nem kell mindenkinek tudnia róla, de Kincsesről megírta a Pesti Srácok, hogy Gyurcsány embere: "A baloldaliak ezzel megszállták az orvosi kamarát: Kincses Gyulán keresztül Gyurcsány Ferenc tette be a lábát a szervezetbe. " Az Origo pedig felhívta rá a figyelmet, hogy Sorosista: "Kincses Gyula korábban a Soros-alapítvány egészségügyi minőségfejlesztéssel foglalkozó munkacsoportjában tevékenykedett"

Szóval ilyen hátterű alakot választottak a megbízható, kiváló munkát végző Éger István helyére, pedig Éger 16 éven át vezette a kamarát. Utódjának, noha a gyurcsányista meg sorosista, mégis sikerült a miniszterelnöknél kiharcolni a béremelést. Azaz van egy olyan üzenete a dolognak, hogy bizony nem biztos, hogy a legsimulékonyabb, a kormányzathoz leginkább dörgölőzni próbáló vezetés szolgálja a tagság javát egy érdekvédelmi szervezetben. (Felkészül a kereskedelmi- és iparkamara, az ügyvédi kamara?...)

A hálapénz büntethetősége érdekes dolgokat vonhat magával. Igen, egyszerű emberként lehet visszatartó ereje annak, hogy börtönbe vethetnek a boríték odacsúsztatásáért. És igen, megemelt fizetés mellett az orvosok egy részének már aligha fogja megérni a hálapénz elkérése. Őszintén szólva világéletemben utáltam ezt, és teljesen hihetetlen, hogy a szocializmusban kialakult borzalmas gyakorlat még mindig tovább él, itt van velünk. Egyetlen könnycseppet sem hullatok érte, no meg az orvosbárókért se, akik igencsak meg tudtak gazdagodni így. 

Ám ne legyen igazam, de szerintem azért megkerülhető ez is. A doktor úrnak lehet magánrendelése, ahol hogy, hogy nem, egy vizit annyiba kerül, mint a műtét miatti hálapénz nagysága. Minden szép, kerek és legális. (Frissítés: a törvény tiltaná a másodállást. Lett is felháborodás!) És a hiba bennünk van, mert elfogadtuk évtizedekig, és könnyen lehet, az egyszerű embereknek jobban hiányozna a hálapénz adása (hiszen így "megveszik" az odafigyelést, a jó szolgáltatást, és ez "jár"), mint az orvosok jó részének.

A zsarolásoknak is teret nyithat ez, természetesen. Egymásra féltékeny orvosok, netán a műtét után csalódott betegek fordulhatnak a hatóságokhoz, és szerintem lesz is ilyen az első időben- de bízom benne, azért előbb-utóbb elfelejthetjük a hálapénzezést.

Ha viszont már követelésekről esik szó, jegyezzük meg, nálunk, ahol sok-sok ember kap fizetést közpénzből, egy csoport fizetéséhez jelentős mértékben hozzányúlva mindig lesz más, aki azt mondja, most ő jön a sorban. Duplázódó orvosbérek mellett bizony az egészségügyi szakdolgozók, ápolók, mentősök is azt fogják mondani, nekik is jár emelés.

És természetesen ehhez lesz pár szava a tanároknak, a tűzoltóknak, a rendőröknek, a katonáknak, kormánytisztiviselőknek, bíróknak, ügyészeknek. És bizony a közmunkásoknak is, mert nehéz lesz magyarázni az ő nevetségesen alacsony bérüket, ha középiskolai végzettségű közalkalmazottak 300-400 ezer forintot visznek haza. (Még mielőtt ebben reménykedne bárki, csak szólok, hogy ez azért nem holnap fog bekövetkezni.)

Szóval egy-egy döntésnek mindig van máshova átgyűrűző hatása is. Ha az egész közszféra helyzete javul, akkor bizony még az is lehet, hogy sokan fognak köszönettel tartani a keményen tárgyaló, "sorosista és gyurcsányista" orvoskamarai vezetésnek. 

Vajon ma Csurka István már nem szélsőség lenne, hanem a centrum?

Meglehet, a politika része az, hogy szépen -és folyamatosan- változik, mit képvisel egy-egy politikus. Az állampárti háttérrel piacgazdaságot építők példája kézenfekvő, de mit mondjuk a Liberális Internacionálé egykori alelnökéről, aki manapság a libernyákokat tekinti fő ellenségnek? (Akár az is felmerülhet, a mai Orbán Viktor szembehelyezkedne a régivel?)

(Fotó: Fortepan / Szigetváry Zsolt)

És ahogy változnak a politikusok, úgy változnak maguk a témák is. Az idősebbek emlékezhetnek rá, egykor nemhogy egy oldalon, de egy pártban volt Antall József és Csurka István, s aztán utóbbi kivált, radikálisabb pártot alapított, sőt, még a parlamentbe is bekerült a MIÉP élén.

Annak idején Csurka azért alapvetően vállalhatatlan figurának számított a többség szemében. És azt hiszem, Orbán és párttársai is rendszeresen utasították vissza kirohanásait. Úgy tudom, a Zsírtáltos nevet Moldova György ragasztotta rá a nagy megmondóemberre. Persze sokak már aligha emlékeznek rá, miről volt nagyon határozott álláspontja Csurkának. Például ilyeneket szólt:

"Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük... akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma."

Nem kell meglepődni: ez akkor szélsőséges, a többség által elfogadhatatlannak tartott megnyilatkozás volt, míg manapság szinte szó szerint bekerülhetne Orbán Viktor megszólalásaiba, az Alapjogokért Központ talán még kampányt is indítana a történelmi nyilatkozatra alapozva. Sokan érezhetik azt, hogy Orbán inkább Csurka István szellemi örököse, mint Antall Józsefé.

Érdekesnek tűnhet, hogy kommentálta azt, amikor 1997-ben a KDNP képviselők átültek a Fidesz frakciójába: "Soros, Tom Lantos és a magyar politikai elitet szemmel tartó titkos amerikai és izraeli megfigyelők rendelték el". Pár év, és a sorosozás már az általa vádoltak jellegzetes fegyvere lett.

S gesztusaiban is mintha tovább élne Csurka öröksége. Nekem például Vidnyánszky Attila jut eszembe, aki mint egyfajta modern megváltó vált egyszemélyben színházügyi mindenessé. Gyakorlatilag mindenhol ott van, s mindig nagy határozottsággal mondja a magáét. És persze mindig sértetten, a saját "háttérbe szorított" oldala nevében szónokol. Pedig az elnyomásról lehetne egyet s mást szólni...

(Csak egy gondolatkísérlet: mit mondott volna annak idején a másik oldali színházi közösség, ha Alföldi Róbert a Nemzeti Színház vezetése mellett, mind a két egyetemi színészképzést a nevére vette volna, emellett még szakmai szervezetet vezetne, rendezne a világban, stb, stb?)

A hasonlóságot azért érzem, mert Csurka is a művészet irányából érkezett. S azt gondolom, ahogy Csurka sem volt buta vagy tehetségtelen ember, Vidnyánszky sem az. Mindenesetre az jellemző, hogy sokan úgy érzik, manapság egyre többen tüntetik fel magukat tévedhetetlen messiásként. Kinyilatkoztatások vannak, szinte "elemelkednek" a vitáktól- inkább nem is vitáznak. Párbeszéd, egyeztetés- ez a gyengék fegyvere, Vidnyánszky sem él vele, ahogy Orbán sem.

Szóval ha hallgatom mit mondanak, figyelem, hogy mondják, az egykori Zsírtáltos jut az eszembe. Persze eszem ágában sincs azt mondani, a Zsírtáltos 2.0 becenevet rá lehetne ragasztani mondjuk Vidnyánszky Attilára. Ezt amúgy is maximum a név egykori kitalálója tehetné. De fura belegondolni és átélni azt, hogy vált a pár évvel ezelőtti "szélsőség" utat mutató mintává.

A határzár csak a drukkerekre nem vonatkozik?

A tegnap délutáni bejelentések a határok lezárásáról sokakat igen rosszul érintettek. Pláne úgy, hogy rettentően béna volt a kommunikáció: másfél hete került először szóba kormányzati részről, de semmi pontos nem volt arról, mi várható. Sőt, az egyetlen konkrétum az volt,  hogy "déli irányba" ne tervezzen senkit.

Hát ehhez képest északra, délre, keletre és nyugatra ugyanolyan szigor van. Ehhez képest határzár még nincs, de esetszámban a csúcshoz közeli értékek vannak. Amikor ennyi aktív eset volt, már rég kijárási korlátozások közt éltünk, manapság meg nem hogy korlátozások vannak, nyitnak az iskolák, tele voltak a strandok, nézők előtt mennek a focimeccsek.

Apropó, foci. Külföldi elvileg nem léphet be az országba szeptember 1-től. Kivéve, ha az UEFA Szuperkupa-döntőre érkezik- legalábbis jelen állás szerint ők kivételt képeznek. Ők kivételt képeznek az alól is,  hogy csak magyarországi negatív tesztet fogadnak el a magyar hatóságok, mint a magyar állampolgárok esetén. (Gondolatkísérlet: ha Németországban élő magyar állampolgár valaki, és a meccsre jön haza, neki mégis elfogadnák a német tesztet?)

A szigort én úgy értem hogy szigor. És nem úgy,  hogy szigor, kivéve ha pár ezer focikedvelőről van szó, akik általában is a társadalom elitjét jelentik, nyilván- nálunk legalábbis biztosan, pár stadionunkban több a VIP-hely mint a fapados ülés. Teljes komolysággal dobják be az ötletet, hogy csak minden harmadik helyen ülhet ember. Tényleg van szakember, aki komolyan elhiszi, hogy a drukkerek fegyelmezettebben fognak ücsörögni mint a nézők az operában? Ráadásul- minek is? Elvileg az összes külföldi két negatív teszttel érkezhet, kit fertőzhetnének meg?

Nyilván majd az őket fogadó emberek a reptéren, az összes buszsofőr meg valamennyi biztonsági ember a stadionban két negatív teszt után vállalhat munkát... És persze a magyar drukkerek is csak úgy mehetnek be nézőként. Igazi vírusrangadó lesz ez, szegény COVID 19 zavarodottan nézelődik majd, hogy itt van ez a sok ember, a nagy tömeg, és ő nem tud tenni semmit, mert a magyar kormány sarokba szorította. De még hogy!

Tudom, hogy van egy kétségbeesett kapálózás kormányzati részről, hiszen elkészült az új Puskás aréna, és EB-meccsek helyett üresen áll. Próbálnának módot találni arra,  hogy mégiscsak tűnjön úgy, van értelme százmilliárdokat költeni ilyenre. De ez nem az az év. Az ilyen döntésekkel minden más szigorítás indoklását ássák alá, mert nincs az a nemzetközi sportesemény, ami miatt felmentést kellene adni- ha komolyan gondoljuk.

Szerintem túlnyomó többségünk igyekszik betartani a szabályokat, de nyáron zsúfolt strandokat látunk, ősszel meg a lezárt határok ellenére érkező drukkerekkel terveznek, és ettől, mi tagadás, könnyű összezavarodni. Pedig nem minket kellene kicselezni, hanem a vírust!...

Mire figyel most az, akinek nincs jövedelme?

A koronavírus erősen megrázta a világot. Néha magam is furcsán nézek szét magam körül, amikor hirtelen megriadok: igen, most az van, hogy semmi nincs. Kijárási korlátozás, bezárt boltok és iskolák, lappangó aggodalom. Magunkért, a családunkért, a barátainkért, az országért, az egész világért.

Tudom, majd lesz javulás, majd enyhülnek a korlátozások, talpra fogunk állni. Előbb vagy utóbb. De hogy pontosan mikor, hát az a nagy-nagy kérdés.

Mert akinek most e pillanatban nincs semmiféle bevétele, azt nem vigasztalja a sok, együvé tartozásról szóló pozitív üzenet. Nem nagyon keseredik el amiatt, hogy máshol a magyar jogállamiság állapota miatt aggódnak. És attól sem lett rohadtul boldog, hogy a nagy kormányzati akcióterv gyakorlatilag hitelekről szól.

Lesz  hitel a vállalkozásoknak. Van hitelmoratórium, tehát most nem kell fizetni, de később annál inkább, még tovább is. Lesz extra diákhitel. Nagy teljesítményként emlegetik, hogy családtámogatásként továbbra is igényelhető lesz a babaváró kölcsön. Ja és persze az MNB dolgozik azon, hogy a személyi hiteleknél legyenek speciális, alacsony kamatú konstrukciók.

Csak azt tessék megmondani, akinek most egy fillérje sincs, nem is keres, kitől, hogy, merre fog hitelt kapni? És mikor, hogy fogja visszafizetni? Uzsorakölcsönt azt kaphat, talán. Nagyon ki lesznek vele segítve...

Mit bánják ők, mekkora felhatalmazást kap a kormány, határozatlan időre! A kormány felhatalmazása ugyanis előtte is pont elegendő lett volna arra, hogy támogassa az idegenforgalomban, iparban vagy bárhol máshol dolgozókat, akiknek most egyik napról a másikra minden bevételi forrásuk elapadt. Értsük jól: múlt hónapban még volt fizetés, most meg nincs. 0. Azaz nulla. Ennyi pénz jut nekik.

Persze az elemzések szerint milliós tartalékok vannak az embereknél. Szerintem meg van éppen tartalék, csak nem egyenlően oszlik el. És megnézem azt, ahol egészen konkrétan éhezik valakinek a családja, és politikai szólamokkal jól tudja lakatni őket. A kormány üres szólamai arról, hogy csak munkáért jár fizetés, teljesen szépek, csak ugye, itt nem az van, hogy egy rakás lusta léhűtő egyszerre mondott fel, hogy a gavalléros munkanélküli segélyből dőzsöljön. A három kemény hónapig. (Persze aki nem alkalmazott, annak ez sem jár. Upsz.)

Az, hogy én épp elvagyok, pusztán szerencsének tekinthető. Attól még a környezetemben pont elég embert ismerek, akik így vagy úgy, de bevétel nélkül maradtak, és tanácstalanul szemlélik, mi a fene történik éppen. Támogatott programozótanfolyamra menjenek, mert ott talán jár néhány adag ingyen étel is? Örüljenek annak, hogy a katás vállalkozók, akik amúgy is akármikor szüneteltethetik a vállalkozásaikat, most nem kell hogy fizessenek? Esetleg lelkesedjenek attól, hogy azok akik képtelenek voltak nyelvvizsgázni, pacsira kapnak egy diplomát?

Azt hiszem megint jöhetne a fickó a mémből, hogy mi folyik itt Gyöngyösön? Vagyis az egész országban?... Rettentően kínos lesz, amikor mégiscsak azonnali segítséget kell nyújtani azoknak, akik tényleg a tönk szélére kerültek, pedig előtte rendes, dolgozó, adófizető emberek voltak. És még kellemetlenebb lesz, amikor ezek az emberek többé nem törődnek az ország vezetőivel, akármit is tesznek, ha hagyják őket elszegényedni.

Semmi sem lesz olyan mint rég- micsoda olcsó közhely!

Most aztán mindenki úgy gondolja, hogy fontos megosztani a fenti, roppant mélynek gondolt meglátást. Hát persze, semmi lesz olyan mint annak előtte, a koronavírus előtt! Ez aztán a meglepő felvetés. Akinek manapság annyi a mondanivalója egy cikkben, publicisztikában, hogy semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, az nem mond semmit. Elég sokan vannak.

Én mondjuk nem tudom, mikor volt olyan a szituáció, hogy minden maradhatott a régiben? Csak úgy belegondolva a huszadik századba... Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után nem állt a feje tetejére a világ? Trianon után nem lett minden más mint korábban? A második világháború nem változtatott meg mindent? A koncentrációs táborok? Az atombomba? A kommunizmus? És mondjuk nem felejthettük a régi világot a rendszerváltás után?

De ha nem megyünk túl messzire... Azt ki hitte volna, mennyire más lesz az életünk az internet, az online világ térhódítása miatt. Virtuális közösségek, információáradat a nap minden percében- régen ezt aligha képzelhettük el. És ott vannak a szeptember 11-i terrortámadások, azok után is mindannyian felsóhajthattunk, hogy természetesen semmi sem lesz olyan mint rég.

A mostani járvány csak egy, a világot megrengető események közül, ami hatással van ránk. Volt már ilyen. Lesz is. De ez független attól, hogy alapvetően minden változik, így az életünk is. Az emberek nem úgy élnek, mint kétszáz vagy száz éve, netán ötven vagy húsz éve.

És akkor még a személyes sorsot megrengető dolgokról említést sem tettünk. Annak az embernek sem lesz soha olyan az élete, mint korábban, akinek gyermeke születik, vagy elveszíti édesanyját. Netán külföldre költözik. Esetleg egy balesetben megrokkan. Vagy ha megnyeri a lottó főnyereményét. 

Szóval messze nem az a kérdés, hogy most minden más lesz-e. Persze. Mindig változik minden. A kérdés sokkal inkább az, hogy milyen irányba. Hogy merre haladunk. A koronavírus alaposan átírta a mindennapjainkat. Viszont, bár sok az áldozat, mégsem egész országok lakossága vész oda. Most át lehet gondolni az életmódunkat, mit csinálunk jól és rosszul.

Azt nem hiszem, hogy mostantól mindenki bezárkózik és a nagy közösségi világjárásnak vége. Erről szerintem szó sincs. De az, hogy kicsit felelőtlenek vagyunk, tény. Könnyedén, nagyon könnyedén vettünk mindent. Pedig kezet mosni nem nagy mutatvány. Vagy odafigyelni a higiéniára.

Az is érdekes lesz majd pár hét múlva, mennyire fegyelmezettek tudunk lenni, vagy mennyire nem. Hogy be tudunk-e tartani magunk és mások érdekében egy kijárási tilalmat. Aztán azt is látni fogjuk majd, valójában tényleg óriási változást lehet elérni a káros anyag kibocsátásban, vagy a hulladéktermelésben: keveset utazunk, kevesebbet vásárolunk, és hopp, máris tisztább lett a világ. Ilyen egyszerű lenne?

Tulajdonképpen igen, de eddig soha senkit nem vitt rá a lélek, hogy pont ő kezdje a változást, pont ő használjon kevesebb műanyagot, repüljön ritkábban. (Túlzok, természetesen, mert vannak akik igen, de olyan elenyésző a száma azoknak, akik nem fogyasztanak folyamatosan...) Vajon egy ilyen krízis segít minket felelősebben dönteni, választani, fogyasztani?

Talán jobban megbecsüljük azt is,  hogy együtt lehetünk. Már úgy értem, a valóságban is, nem csak a virtuális térben. Barátokkal, családdal... Mert most az is megterhelő ám, hogy az ember nem ugorhat át a nagymamához, nem lóghat a haverokkal. Jobban hiányzik ez, mint hogy minden nap lehessen boltba menni- akár többször is. Viszont szögezzük le a nagy nyavalygáscunamiban, hogy olyan világban élünk, ami úgy teljesen más mint minden korábbi, mert négy fél közé zárva is kiválóan kapcsolatot tarthatunk ezernyi más emberrel. Könyveket, filmeket tesznek közzé, emberek virtuálisan nyújtanak segítő kezet- és ennek a csatornának köszönhetően sokan valóságosan is. Mert a mai életünk rég nem olyan, mint korábban volt.

És van itt még egy dolog. A GDP, a szent GDP. Vajon kiderül-e, hogy nem áll meg a világ ha ez a sokat emlegetett érték nem úgy nő, hogy a politikusok büszkélkedhessenek vele? Hogy ha nemhogy egy tized plusz vagy mínusz, de két-három százalék is csak egy szám, de valójában nem ezen múlik az életünk, a boldogságunk? Mert most mindenki aggódik, de valóban kellene? Valóban arról kell szólnia egy országnak, a benne élő emberek életének, mit mutat a GDP?

Hát, most a nagy bezártságunkban és magányunkban van időnk ilyesmin töprengeni. És igen, lehet változás. Nem odakinn, hanem bennünk. Ahogy mindig is volt változás, és mindig lesz is- csak most egy kicsit másféle, mert mi magunk gondolhatjuk át, merre tartsunk. Kívánom mindenkinek, hogy jól használja ki a most ránk szakadt lehetőséget ennek kitalálására!

Szerencsére igazán senki nem akar világháborút.

Nem kell külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember aggódjon a háborús övezetek miatt. Ott van Szíria, Líbia, Afganisztán például, de a Közel-Keleten szinte csak tűzfészkek vannak- vagy legalábbis így érezzük. Persze nem lehet elfeledkezni arról, hogy a jó hír nem hír, így aztán a nyugodtabb helyekről sose hallunk, ezért tűnhet úgy, hogy arrafelé vagy lőnek, vagy robbantanak.

Persze nem akarom azt mondani, hogy ne lenne baj éppen elég. Az inkább elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen miért is folynak a harcok, ki kivel áll szemben. Ha az ember sokat olvasgat, rájöhet, bizonyos helyeken mondjuk a törökök és az oroszok szövetségesként szállnak harcba, máshol meg ellentétes oldalakon. Nincsenek jó és rossz fiúk, hanem inkább helyi konfliktusok akadnak.

Akad pár ismert vagy kevésbé ismert arc, aki nagy befolyással bír bizonyos övezetekben. És akadnak nagyhatalmak, akik akik aztán igyekeznek kiiktatni azokat, akik nem tetszenek. Noha tudjuk jól, ezek helyére lép mindig valaki más, ezeknek a támadásoknak üzenete van. Nem csak ott, ahol lebombáznak valakit, hanem odahaza is, mondjuk Trump büszkélkedhetett egy távolról végrehajtott likvidálással. 

Irán nyilván kardcsörtetéssel reagált Szulejmani halálára, jött a fenyegetőzés. Aztán becsapódott pár rakéta egy amerikai bázis kerítésénél, és ezzel már "bosszút is álltak". És én nem is hiszem, hogy sokkal többet akarnának (vagy tudnának) tenni. Egyszerűen nem olyanok az erőviszonyok. És őszintén, kinek hiányzik egy totális háború? Azért Iránban sem igazán vágyhatnak rá még a fundamentalisták se, hogy felégessék az országot. Mint ahogy az amerikaiaknak sem érdeke új frontot nyitni, ahová tízezrével küldhetik a katonákat. 

Ha nem lenne végtelenül szomorú, tulajdonképpen ironikus volna, hogy az irániak a saját polgáraik életét tudták a leginkább veszélybe sodorni. A felfokozott hangulatban Szulejmani temetésén több tucatnyian vesztették életüket, aztán pedig jött az ukrán utasszállító gép lelövése, melynek utasai többségében szintén irániak voltak. 

Az egész szituáció ahhoz hasonlít, amikor a két bokszoló izmozik, beszól egymásnak, de azért olyan nagyon nem vágynak arra hogy valódi ütésváltásra kerüljön sor. És aztán a gép lelövése meg az az eset, amikor a két bunyós ütése félrecsúszik, és egymás helyett a bírót küldik padlóra. 

Az, hogy ez a tragédia megtörténhetett, elsősorban azt jelzi, vannak hatékony fegyverek, pusztítóeszközök minden oldalon, de a legnagyobb árat az ártatlanok fizetik, ha valami nem sikerül igazán jól. Nagy pofon ez az irániaknak is, mert én egészen biztos vagyok benne, ezt senki nem akarta, és ők is szégyellik magukat miatta. És talán el is gondolkodnak rajta, tulajdonképpen mit is lehet elérni ezzel az állandó ellenségeskedéssel és izmozással.

Sőt, szerintem az amerikaiak is megdöbbentek, mert egy ilyen tragédia megráz mindenkit, mindenhol. Nagyon jó lenne, ha legalább egy olyan nemzetközi konszenzus alakulna ki, ami előbb a tárgyalást erőltetné, és csak végső esetként jöhetne szóba a harc- ha egyáltalán... Hiszek benne, hogy most azért sokat töprengenek a szemben álló felek, és ennek pozitív eredménye lesz.

Az esztelen osztogatás újabb tipikus esete: miért nem oltja el egymaga Greta Thunberg az ausztrál erdőtüzeket? 

A Tűzfalcsoport által feldobott kép azt sugallja, hogy Greta meg a hozzá hasonlók (vagyis inkább a mögötte álló "tudjukkik") számára a brazil erdőtűz a téma, mert Bolsonaro brazil elnök konzervatív, bezzeg a liberális Scott Morrison "erdőtüze" már nem érdemel szót.

Igazán rémisztő leleplezés, hiszen világosan rámutat, van jobboldali meg baloldali erdőtűz, ha konzervatív vezetésű országban történik, akkor meg kell dönteni a kormányt mert minden az ő hibája, ha liberálisok vannak uralmon, akkor bezzeg még a természeti katasztrófákat is szeretjük.

A probléma pusztán csak ott van, hogy Scott Morrison, noha valóban a Liberal Party élén áll, igen messze áll attól a balliberális képtől, ami a jobbos megmondók fejében él. Nézzük, mit is írnak róla:

"Az előzetes várakozásokkal szemben a Scott Morrison vezette kormányzó konzervatív pártszövetség nyerte meg Ausztráliában a szombati parlamenti választásokat" (Demokrata)

"Elegendő mandátumot szerzett az ausztrál parlamentben a Scott Morrison vezette kormányzó konzervatív pártszövetség" (Origo)

"Ausztrália harmincadik miniszterelnöke bár a Liberális Párt vezetője, mégis a konzervatívok nagy részét is maga mögé tudná sorakoztatni. Kezdjük azzal, hogy Morrison hívő keresztény, rendszeresen jár az ausztrál pünkösdi egyház istentiszteletére Sydney-ben. Morrisonról tehát kijelenthető, hogy szociálisan konzervatív értékrendet vall" (888)

Ausztráliában ugyanis a Munkáspárt a baloldali, nem Morrisonék, akit a jobboldali megmondók bevándorlásellenessége miatt kifejezetten Orbán elvbarátjának tartanak. És innentől kezdve az a mém, ami azt sugallja, hogy Thunberg a hozzá hasonszőrűeket nem támadja, simán ostobaság, és az az ember is az ostobaságát igazolja, aki megosztja. (Hacsak nem az van, hogy Thunberg pont olyan félművelt, mint a mém kiagyalói és osztói, és csak a párt nevével van tisztában, a párt irányvonalával és Morrison elképzeléseivel viszont nem.) 

Az persze már mellékszál, hogy Greta Thunberg se nem csodatévő, se nem szent, hanem csak egy ember azok közül, akik felemelik a szavukat a környezetvédelem érdekében, így aztán nem fogja megfékezni az erdőtüzeket pusztán a mentális erejével. Célponttá vált, akármilyen okból, de ha őt támadják, nyugodtan lehetne támadni például a némileg idősebb David Attenborough-t is, mert ő is közös fellépést sürget a bolygó megmentése érdekében. Biztos ő is balliberális...

Sokan, sokszor mondják, hogy az agyatlan megosztogatás miatt lett a Facebook a hülyeségek, félrevezető információk, hazugságok terjesztésének a tökéletes terepe. Csakhogy a megosztók tájékozatlansága nem a Facebook hibája: te nyomod meg azt a gombot, utána sem nézve annak, mi az, amit a világba kürtölnek. Ha a felelőst keressük az ostobaság-cunamiért, először nézzünk a tükörbe...