Személyes közügyek

Semmi sem lesz olyan mint rég- micsoda olcsó közhely!

Most aztán mindenki úgy gondolja, hogy fontos megosztani a fenti, roppant mélynek gondolt meglátást. Hát persze, semmi lesz olyan mint annak előtte, a koronavírus előtt! Ez aztán a meglepő felvetés. Akinek manapság annyi a mondanivalója egy cikkben, publicisztikában, hogy semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, az nem mond semmit. Elég sokan vannak.

Én mondjuk nem tudom, mikor volt olyan a szituáció, hogy minden maradhatott a régiben? Csak úgy belegondolva a huszadik századba... Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után nem állt a feje tetejére a világ? Trianon után nem lett minden más mint korábban? A második világháború nem változtatott meg mindent? A koncentrációs táborok? Az atombomba? A kommunizmus? És mondjuk nem felejthettük a régi világot a rendszerváltás után?

De ha nem megyünk túl messzire... Azt ki hitte volna, mennyire más lesz az életünk az internet, az online világ térhódítása miatt. Virtuális közösségek, információáradat a nap minden percében- régen ezt aligha képzelhettük el. És ott vannak a szeptember 11-i terrortámadások, azok után is mindannyian felsóhajthattunk, hogy természetesen semmi sem lesz olyan mint rég.

A mostani járvány csak egy, a világot megrengető események közül, ami hatással van ránk. Volt már ilyen. Lesz is. De ez független attól, hogy alapvetően minden változik, így az életünk is. Az emberek nem úgy élnek, mint kétszáz vagy száz éve, netán ötven vagy húsz éve.

És akkor még a személyes sorsot megrengető dolgokról említést sem tettünk. Annak az embernek sem lesz soha olyan az élete, mint korábban, akinek gyermeke születik, vagy elveszíti édesanyját. Netán külföldre költözik. Esetleg egy balesetben megrokkan. Vagy ha megnyeri a lottó főnyereményét. 

Szóval messze nem az a kérdés, hogy most minden más lesz-e. Persze. Mindig változik minden. A kérdés sokkal inkább az, hogy milyen irányba. Hogy merre haladunk. A koronavírus alaposan átírta a mindennapjainkat. Viszont, bár sok az áldozat, mégsem egész országok lakossága vész oda. Most át lehet gondolni az életmódunkat, mit csinálunk jól és rosszul.

Azt nem hiszem, hogy mostantól mindenki bezárkózik és a nagy közösségi világjárásnak vége. Erről szerintem szó sincs. De az, hogy kicsit felelőtlenek vagyunk, tény. Könnyedén, nagyon könnyedén vettünk mindent. Pedig kezet mosni nem nagy mutatvány. Vagy odafigyelni a higiéniára.

Az is érdekes lesz majd pár hét múlva, mennyire fegyelmezettek tudunk lenni, vagy mennyire nem. Hogy be tudunk-e tartani magunk és mások érdekében egy kijárási tilalmat. Aztán azt is látni fogjuk majd, valójában tényleg óriási változást lehet elérni a káros anyag kibocsátásban, vagy a hulladéktermelésben: keveset utazunk, kevesebbet vásárolunk, és hopp, máris tisztább lett a világ. Ilyen egyszerű lenne?

Tulajdonképpen igen, de eddig soha senkit nem vitt rá a lélek, hogy pont ő kezdje a változást, pont ő használjon kevesebb műanyagot, repüljön ritkábban. (Túlzok, természetesen, mert vannak akik igen, de olyan elenyésző a száma azoknak, akik nem fogyasztanak folyamatosan...) Vajon egy ilyen krízis segít minket felelősebben dönteni, választani, fogyasztani?

Talán jobban megbecsüljük azt is,  hogy együtt lehetünk. Már úgy értem, a valóságban is, nem csak a virtuális térben. Barátokkal, családdal... Mert most az is megterhelő ám, hogy az ember nem ugorhat át a nagymamához, nem lóghat a haverokkal. Jobban hiányzik ez, mint hogy minden nap lehessen boltba menni- akár többször is. Viszont szögezzük le a nagy nyavalygáscunamiban, hogy olyan világban élünk, ami úgy teljesen más mint minden korábbi, mert négy fél közé zárva is kiválóan kapcsolatot tarthatunk ezernyi más emberrel. Könyveket, filmeket tesznek közzé, emberek virtuálisan nyújtanak segítő kezet- és ennek a csatornának köszönhetően sokan valóságosan is. Mert a mai életünk rég nem olyan, mint korábban volt.

És van itt még egy dolog. A GDP, a szent GDP. Vajon kiderül-e, hogy nem áll meg a világ ha ez a sokat emlegetett érték nem úgy nő, hogy a politikusok büszkélkedhessenek vele? Hogy ha nemhogy egy tized plusz vagy mínusz, de két-három százalék is csak egy szám, de valójában nem ezen múlik az életünk, a boldogságunk? Mert most mindenki aggódik, de valóban kellene? Valóban arról kell szólnia egy országnak, a benne élő emberek életének, mit mutat a GDP?

Hát, most a nagy bezártságunkban és magányunkban van időnk ilyesmin töprengeni. És igen, lehet változás. Nem odakinn, hanem bennünk. Ahogy mindig is volt változás, és mindig lesz is- csak most egy kicsit másféle, mert mi magunk gondolhatjuk át, merre tartsunk. Kívánom mindenkinek, hogy jól használja ki a most ránk szakadt lehetőséget ennek kitalálására!

Szerencsére igazán senki nem akar világháborút.

Nem kell külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember aggódjon a háborús övezetek miatt. Ott van Szíria, Líbia, Afganisztán például, de a Közel-Keleten szinte csak tűzfészkek vannak- vagy legalábbis így érezzük. Persze nem lehet elfeledkezni arról, hogy a jó hír nem hír, így aztán a nyugodtabb helyekről sose hallunk, ezért tűnhet úgy, hogy arrafelé vagy lőnek, vagy robbantanak.

Persze nem akarom azt mondani, hogy ne lenne baj éppen elég. Az inkább elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen miért is folynak a harcok, ki kivel áll szemben. Ha az ember sokat olvasgat, rájöhet, bizonyos helyeken mondjuk a törökök és az oroszok szövetségesként szállnak harcba, máshol meg ellentétes oldalakon. Nincsenek jó és rossz fiúk, hanem inkább helyi konfliktusok akadnak.

Akad pár ismert vagy kevésbé ismert arc, aki nagy befolyással bír bizonyos övezetekben. És akadnak nagyhatalmak, akik akik aztán igyekeznek kiiktatni azokat, akik nem tetszenek. Noha tudjuk jól, ezek helyére lép mindig valaki más, ezeknek a támadásoknak üzenete van. Nem csak ott, ahol lebombáznak valakit, hanem odahaza is, mondjuk Trump büszkélkedhetett egy távolról végrehajtott likvidálással. 

Irán nyilván kardcsörtetéssel reagált Szulejmani halálára, jött a fenyegetőzés. Aztán becsapódott pár rakéta egy amerikai bázis kerítésénél, és ezzel már "bosszút is álltak". És én nem is hiszem, hogy sokkal többet akarnának (vagy tudnának) tenni. Egyszerűen nem olyanok az erőviszonyok. És őszintén, kinek hiányzik egy totális háború? Azért Iránban sem igazán vágyhatnak rá még a fundamentalisták se, hogy felégessék az országot. Mint ahogy az amerikaiaknak sem érdeke új frontot nyitni, ahová tízezrével küldhetik a katonákat. 

Ha nem lenne végtelenül szomorú, tulajdonképpen ironikus volna, hogy az irániak a saját polgáraik életét tudták a leginkább veszélybe sodorni. A felfokozott hangulatban Szulejmani temetésén több tucatnyian vesztették életüket, aztán pedig jött az ukrán utasszállító gép lelövése, melynek utasai többségében szintén irániak voltak. 

Az egész szituáció ahhoz hasonlít, amikor a két bokszoló izmozik, beszól egymásnak, de azért olyan nagyon nem vágynak arra hogy valódi ütésváltásra kerüljön sor. És aztán a gép lelövése meg az az eset, amikor a két bunyós ütése félrecsúszik, és egymás helyett a bírót küldik padlóra. 

Az, hogy ez a tragédia megtörténhetett, elsősorban azt jelzi, vannak hatékony fegyverek, pusztítóeszközök minden oldalon, de a legnagyobb árat az ártatlanok fizetik, ha valami nem sikerül igazán jól. Nagy pofon ez az irániaknak is, mert én egészen biztos vagyok benne, ezt senki nem akarta, és ők is szégyellik magukat miatta. És talán el is gondolkodnak rajta, tulajdonképpen mit is lehet elérni ezzel az állandó ellenségeskedéssel és izmozással.

Sőt, szerintem az amerikaiak is megdöbbentek, mert egy ilyen tragédia megráz mindenkit, mindenhol. Nagyon jó lenne, ha legalább egy olyan nemzetközi konszenzus alakulna ki, ami előbb a tárgyalást erőltetné, és csak végső esetként jöhetne szóba a harc- ha egyáltalán... Hiszek benne, hogy most azért sokat töprengenek a szemben álló felek, és ennek pozitív eredménye lesz.

Az esztelen osztogatás újabb tipikus esete: miért nem oltja el egymaga Greta Thunberg az ausztrál erdőtüzeket? 

A Tűzfalcsoport által feldobott kép azt sugallja, hogy Greta meg a hozzá hasonlók (vagyis inkább a mögötte álló "tudjukkik") számára a brazil erdőtűz a téma, mert Bolsonaro brazil elnök konzervatív, bezzeg a liberális Scott Morrison "erdőtüze" már nem érdemel szót.

Igazán rémisztő leleplezés, hiszen világosan rámutat, van jobboldali meg baloldali erdőtűz, ha konzervatív vezetésű országban történik, akkor meg kell dönteni a kormányt mert minden az ő hibája, ha liberálisok vannak uralmon, akkor bezzeg még a természeti katasztrófákat is szeretjük.

A probléma pusztán csak ott van, hogy Scott Morrison, noha valóban a Liberal Party élén áll, igen messze áll attól a balliberális képtől, ami a jobbos megmondók fejében él. Nézzük, mit is írnak róla:

"Az előzetes várakozásokkal szemben a Scott Morrison vezette kormányzó konzervatív pártszövetség nyerte meg Ausztráliában a szombati parlamenti választásokat" (Demokrata)

"Elegendő mandátumot szerzett az ausztrál parlamentben a Scott Morrison vezette kormányzó konzervatív pártszövetség" (Origo)

"Ausztrália harmincadik miniszterelnöke bár a Liberális Párt vezetője, mégis a konzervatívok nagy részét is maga mögé tudná sorakoztatni. Kezdjük azzal, hogy Morrison hívő keresztény, rendszeresen jár az ausztrál pünkösdi egyház istentiszteletére Sydney-ben. Morrisonról tehát kijelenthető, hogy szociálisan konzervatív értékrendet vall" (888)

Ausztráliában ugyanis a Munkáspárt a baloldali, nem Morrisonék, akit a jobboldali megmondók bevándorlásellenessége miatt kifejezetten Orbán elvbarátjának tartanak. És innentől kezdve az a mém, ami azt sugallja, hogy Thunberg a hozzá hasonszőrűeket nem támadja, simán ostobaság, és az az ember is az ostobaságát igazolja, aki megosztja. (Hacsak nem az van, hogy Thunberg pont olyan félművelt, mint a mém kiagyalói és osztói, és csak a párt nevével van tisztában, a párt irányvonalával és Morrison elképzeléseivel viszont nem.) 

Az persze már mellékszál, hogy Greta Thunberg se nem csodatévő, se nem szent, hanem csak egy ember azok közül, akik felemelik a szavukat a környezetvédelem érdekében, így aztán nem fogja megfékezni az erdőtüzeket pusztán a mentális erejével. Célponttá vált, akármilyen okból, de ha őt támadják, nyugodtan lehetne támadni például a némileg idősebb David Attenborough-t is, mert ő is közös fellépést sürget a bolygó megmentése érdekében. Biztos ő is balliberális...

Sokan, sokszor mondják, hogy az agyatlan megosztogatás miatt lett a Facebook a hülyeségek, félrevezető információk, hazugságok terjesztésének a tökéletes terepe. Csakhogy a megosztók tájékozatlansága nem a Facebook hibája: te nyomod meg azt a gombot, utána sem nézve annak, mi az, amit a világba kürtölnek. Ha a felelőst keressük az ostobaság-cunamiért, először nézzünk a tükörbe...

Sorosista hivatkozások a kormánypárti sajtóban- mi jöhet még?

Hát igen, a Magyar Tudományos Akadémia. Sóhajtunk, Széchenyit emlegetjük. Pedig ez éppenséggel teljesen felesleges, mert az akkori viszonyokat annyira okos dolog együtt emlegetni a maiakkal, mint ahogy értelmelen lenne Széchenyit összehasonlítani Mészáros Lőrinccel.

Az MTA és a kormányzat a kutatóintézeti hálózaton, finanszírozáson marakodik épp, és persze mindenkinek van egy pár jól hangzó érve. Azért fura, hogy a nyilvánosság előtt zajlik az üzengetés, mert a tudományos ügyekben kevéssé tájékozott közvélemény számára elég nehezen eldönthető kérdés, mi a fontosabb. Adjunk pénzt inkább a húrelmélet részecskefizikai vonatkozásainak feltárására, vagy a 19. századi újgur költészet összehasonlító nyelvészeti elemzésére?

Eleve gáz, hogy ilyen vitákat ilyen stílusban folytatnak, komoly tekintélyű szakemberek. Ez önmagában is hiteltelenít minden, akár jó szándékú törekvést is. És ahogy nem értjük magukat a kutatásokat, azt se igen látjuk át a pálya széléről, hogy mondjuk a hivatkozott német példa tényleg követendő-e vagy sem.

Mindenesetre elég furcsa fordulatok vannak. Azon pedig már csak mosolyogni lehet, amikor a minisztérium azzal utasít vissza vádakat, hogy nem kíván névtelenség mögé bújókkal vitatkozni.  Ez valahol, egy normális országban egy jogos elvárás lehetne.

De a minisztérium rendre fogja-e utasítani az Origót is, ami hosszú cikkben igyekszik szétszedni, cáfolni, nevetségessé tenni az akadémia állításait - természetesen aláírás nélkül. Ebben a formában ezek az érvek ugyanúgy súlytalanok, mint az anonim fizikusok véleménye, ha elfogadjuk Palkovicsék álláspontját.

Az igazi érdekesség viszont az Origós cikkben van, ami komoly érvként hivatkozik egy, az Átlátszón megjelent cikk állításaira.

Arról az Átlátszóról van szó, amiről megírta a 888 és a Pesti Srácok is, hogy Soros felbérelt ügynökei, a Soros-hadsereg hűséges katonái. Az előbbi szerint az Átlátszó a Sorozat-hálózat médiakitartottjainak első számú zászlóshajója. A másik meg olyan szépen fogalmaz, hogy inkább szó szerint idézem:  "Gyurcsánytól Sargentiniig: Íme, a Soros-kennel legértékesebb vérvonala, a függetlenségről hazudó Átlátszó"

Nem lennék annak a névtelen Origós szerzőnek a névtelen helyében, aki szembesül vele, hogy hivatkozásával felteszi a Sorosista Átlátszót a kormánypárti média térképére!

Fura ám, hogy amikor tetszik ami ott megjelenik, akkor még Sorosista újságok is hivatkozási pontot jelentenek. Na de ha ők Sorosisták, akkor a cikkeik nem azok? Akik hivatkoznak rá, azok nem válnak azzá? Akik lehozzák a cikket, szintén oda húznak? Nem fertőző az ilyesmi? 

Éberség elvtársak, éberség! Még a végén megérjük, hogy a bevándorláspártiak mocskos keze a kormánypárti sajtóba is beteszi a lábát, és akkor aztán végképp nem fog eligazodni senki semmin. 

Ítéljen az utókor a nemzetére idegen vallást erőltető vezetőkről!

Vajon mi lenne, ha egy ország vezetője úgy döntene, népének ősi elvei helyett valami egészen más, új elveket iktat törvénybe? Ráadásul az új elvek jelentős része külföldi törvények átvétele lenne? Mi lenne, ha a hagyományos vallás helyett új, idegenek által terjesztett vallást tenne meg államvallássá?

Mi lenne, ha külföldről hívna térítőket, hitszónokokat, akiket a helyiek fölébe helyezne? Mi lenne, ha népét arra kötelezné, hogy az új tanok hirdetőit eltartsa, sőt, nekik alkalmas helyet építsenek a közemberek a saját költségükön az igehirdetésre? Mi lenne, ha törvénybe iktatná, hogy ezeken az alkalmakon kötelező lenne a részvétel, s aki ennek nem teszi eleget, az súlyos büntetés kapjon? Mi lenne, ha eltűrné, hogy idegen nyelven zajló szertartásokat tartsanak a külföldi térítők?

Mit gondolnánk arról a vezetőről, aki népe hagyományos, régi hitét nem hogy megtűrné, de egyenesen üldözné, azok híveit ellenségnek tekintené? Ha jogfosztott lenne valaki pusztán azért, mert abban hisz, amiben apja, nagyapja, ősei hittek réges-rég óta?

Vajon hogy éreznénk magunkat ma, ha egyre-másra érkező külföldiek elveit tartaná nagyobbra a vezetőnk, mint a saját nemzetének elveit? Mit tennénk, ha a külföldiek által körülvett vezetőnk szembefordulna a múltunkkal, s rövid idő alatt tűzzel-vassal harcolva a hagyományok ellen, idegenek kezébe adná a vezetést, akik saját behozott vallásuknak köszönhetően hatalmat kapnának felettünk? Mi lenne, ha idegen vallásnak hódoltatna be minket, és nekünk ennek hirdetői előtt kellene térdenünk, akaratunk ellenére?

Vajon mit gondolnánk róla, ha most élne? S mit gondolnánk ilyen személyről történelmi távlatokba tekintve? A hazáját, népét eláruló vétkesként tekintenénk rá? Vagy esetleg szentként, az ország történelmének egyik legnagyobb alakjaként, s tetteit soha senki meg nem kérdőjelezhetné? És ereklyéjét bálványként hordanánk körbe rendszeres időközönként?...