Személyes közügyek

Még egy világjárványból is lehet építkezni. 

Benne vagyunk javában a második hullámban, én meg úgy döntöttem hogy pár hirtelen eszembe jutott dolgot megosszak. Nem különösebben ítélkezni szeretnék, vagy bárki munkáját kétségbe vonni- inkább csak csapongok az elmúlt időszak tapasztalati kapcsán, és főleg kérdezek.

Először is szögezzük le: a szent GDP jelentősége nem túl nagy. A te meg az én egyéni életedben abszolút nem számít ez a mérőszám. Amiatt kevesen kesregnek komolyan, hogy milyen rosszul alakultak a második negyedévben a feldolgozóipar számai. Minket az zavar, ha nincs munka, nincs pénz. Mit számít, hogy a GDP le vagy fel megy, ha a megélhetés nehézkes! Sőt, a GDP csökkenése helyett sokkal jobban izgatott mindenkit, amiért nem lehet utazni. A GDP szuperjó szám a gazdasági szakembereknek, de adott pillanatban a te életed minősége nagyon nem egy általános, az egész gazdaságra vonatkozó mérőszámtól függ. Ennyit is ér a GDP?

Kétségtelen, hogy a koronavírusnak van "médiajárvány" jellege. Vannak megbetegedések, vannak áldozatok. De -szerencsére- elnéptelenedő városok, orzágok, kontinensek nincsenek. A szegény Afrikában apokalipiszist vizionáltak, hát, ehhez képest azért nem jött el ott se a világvége. Az aggodalom ott hágott a tetőfokára, ahol az egymással versengő sajtó folyamatosan napirenden tartotta a témát, és az egymásra meg a saját népszerűségükre figyelő kormányzatok egyike sem tehette meg, hogy ne reagáljon keményen. A betegség meg eközben terjedt- hol lassan, hol robbanásszerűen, majd fordultak a trendek. Eközben azért a lakosság többsége él, jön, megy, dolgozik. 

Mégsem mondhatom, hogy a médiahisztéria felesleges, mert természetesen óvatosság és odafigyelés kell. Mivel a média ma már verseng a szenzációkért, ha ezt a témát elengedné, tényleg még nagyobb bajba sodródnánk. Oly könnyen tudunk felejteni! Emlékszel az ausztráliai bozóttüzekre? Ugye nem? Pedig év elején mindenki erről beszélt, meg az irániak által lelőtt utasszállítóról. Mintha ezer éve lett volna. Szóval sajnos a koronát mind unjuk, valamilyen szinten mégis foglalkozni kell vele rendszeresen.

Apropó, foglalkozás. Látszik ám, mennyire máshogy kezeli ezt mindenki. Országok szintjén, meg országon belül, ahol elválnak a szakértők, a politikusok, az önjelölt megmondók, a konteósok. Nálunk például a tudományos élet néhány arca lucickolt a sok megszólalási lehetőségben. A politika meg egy idő után úgy mondja, hogy rájuk támaszkodik, hogy nem azt csinálják, amit mondanak. Mert ugyebár más érdekek diktálnak.

Lassan mind botcsinálta virológussá válunk. Azzal aligha mondunk újat, a "szakmai felfogásunkat" az formálja, kinek hiszünk. Ráadásul még ha valakik ugyanazokat az adatokat is látják, egyáltalán nem biztos, hogy képesek értelmezni is, amit olvasnak, látnak, terjesztenek.

És eközben előtérbe került egy Müller Cecília, aki bizonyára nagyon rendes asszony, ám mémalapanyagnak lett kiváló az aranyköpéseivel. Legutóbb sikerült olyat mondani, hogy az emberek ne menjenek tömegrendezvényre. Na kérem szépen, remek ötlet, de akkor miért vannak tömegrendezvények? Korlátozás nélküli focimeccsek? A válogatott meg a Fradi húszezer ember előtt játszhat. Ha a tisztifőorvos szerint ez hülyeség, akkor miért van megengedve? Ha meg van engedve, akkor miért ne mehetnénk? Hát így válik ketté a politika és a szakma.

A focimánia egyébként elképesztő. A számok, még a visszafogott tesztelés mellett is, elég rosszak mifelénk. De gyakorlatilag minden megtörténik, hogy a fontos meccseket ne érintse a szigorítás. Ilyenkor az emberben felmerülhet a kérdés: a vírus mégsem annyira veszélyes, vagy ilyen hülyeségek miatt vállalunk óriási kockázatot? Ezt sem nekem kell megválaszolni... Ha rajtam múlna, a csapatokon kívül senki más nem mehetne a stadionba, de nálam okosabb emberek döntenek erről.

És mit érintett a szigorítás? Az utazást. A határzár, amiről az volt a mondás, hogy pár nap múlva egész Európa minket fog követni, nem éppen úgy sült el. Európa máshogy működik, nálunk pedig a nagy határszigor ellenére elég gyengék az adatok sok más országgal összevetve. Hogy is van ez? Két hónapja van határzár, a vírus meg köszöni szépen, terjed? Remélem nem akarja senki azt elmagyarázni, azért ilyen "jók" a számok, mert gyorsan lezártuk a határokat szeptember elején.

Az is nagy tanulság, hogy ekkora számoknál egyszerűen a hivatalos szervek egy idő után nem tudnak lépni. Eljön a pillanat, amikor nincs kapacitás tesztelni, kontaktust ellenőrizni, karantént elrendelni, karantént ellenőrizni. Akkor pedig a számok látszólag stagnálak, közben meg... Ki tudja? És ha nem tudjuk, akkor valójában nem is számítanak? Vagy olyan ez, mint a magyar narancs? Az egyszerű embereknek mindegy, a mi politikusaink tudják az igazságot, na de az ellenségeinknek nyugaton, azoknak aztán fáj a mi sikerünk?

Minden tiszteletem a családtámogatási ötletekért, de ahogy fentebb említettem, nem GDP-ből élünk hanem fizetésből. Az idegenforgalomban élők közül sokan kerültek padlóra, és az, hogy bárki igazán kisegítette volna őket, legalábbis kétséges. A turisztikai ügynükség szerint az idegenvezetős pályázat azért nem lett kiterjesztve pestiekre, mert szakmailag úgy látták, itt előbb áll helyre a turizmus. Mintha kicsit tévedtek volna. Nyár végén jöttek a győzelmi jelentések, hogy a belföldi turizmus -Pestet kivéve- rekordokat döntöget, szuper lett az év. Pár hét múlva meg jött a siránkozás, hogy a vidéki fürdők háromnegyede tönkre fog menni a gyenge szezon miatt. Most akkor jó volt vagy nem volt jó? Tudom, GDP szinten minden oké, de...

Zajlik a kommunikációs kampány, a kormány "több száz milliárdot hagy" az embereknél a hiteltörlesztési moratórium miatt. De azt a tartozást senki nem törli el, kamattal kell visszafizetni az időszakra vonatkozó összeget. Akkor lesz olyan megszólalás is, hogy a kormány "több száz milliárdot vesz el" az emberektől? Kettőt találhatunk. Pedig ha így "hagyunk" pénzt, akkor ez lenne a logikus, nem? És most nem a magyar politikusokba akarok beleszállni, vannak érdekes megszólalások minden helyen, minden oldalon. Tulajdonképpen mást vártunk? Várhattunk volna bármi mást?...

Apropó, még egy kitérő a GDP-re, hogy mennyire kell azzal törődni. Elvileg bezuhantak a számok, elvileg mindenhol az lenne a fontos hogy az embereket megsegítsék. No és ehhez képest a nagyvilágban mi a tendencia, mi az a terület ahol nincsenek költségcsökkentések? Hát nem a családtámogatások hanem a katonai kiadások. Ott pörög a biznisz, nálunk is a visszaesés ellenére óriási fegyverbeszerzésekről döntöttek. Annyira azért mégsem érdekes a GDP, hogy erre ne fussa.

Végül azért még egy tanulság. Te utálod a maszkviselést? Én is. Meg hogy állandóan fertőtlenítünk, kezet mosunk, távolságot tartunk. Mindeközben... Biztosan baj az, hogy megtanuljuk, betegen nem megyünk emberek közé? Vigyázunk magunkra is, másokra is? Ha esetleg lehet, hogy influenzás vagyok, inkább felveszek egy maszkot? Tavaly ezért kiröhögtek volna. Ma már talán nem. Ha az influenzajárvány hatása pusztán ezért kisebb lesz, már megérte az egész hajcihő. És jöhetnek komolyabb, gyilkosabb vírusok is, amikor hasznos lesz a tudás. Addig tanuljunk, amíg nem világkatasztrófa kényszerít ránk, hanem egy, a többség által túlélhető betegség. 

És szerintem tanultunk is. No meg jobban értékelünk bizonyos dolgokat. Nem, nem a GDP-t. Hanem a kiszámítható viszonyokat, azt, hogy lehet dolgozni, vállalkozni. És persze utazni. Élni, szabadon. Ha egy évet kell ezért a tapasztalásért áldozni, még mindig nagyon jók vagyunk.