Személyes közügyek

Kétes megítélésű figura lesz a kormányközeli konferencia sztárja Budapesten.

Hol vagytok most ti, jobbos erkölcscsőszök? Az Origo az utóbbi hónapokban folyamatosan próbálja a zaklatásos botrányhullám magyar szálait ráhúzni a "balliberális" oldalra, s nem csak a politikailag nem meghatározó elkövetőkre szálltak rá, de még azokra is, akik szerintük nem eléggé keményen ítélték el őket.

A "világhírű újságírónak" titulált Milo Yiannopoulos enyhén szólva sem nagyra becsült arca már a Trump-párti közéletnek se. Eleve nehéz igazi konzervatív ikonná kinevezni azt a nyíltan meleg fickót, aki például azzal szeret dicsekedni, leginkább fekete férfiakat szeret beengedni az ágyába. Ám emellett például ellenzi a melegek jogainak kiterjesztését is.

Kétségkívül sokak figyelmét felkeltő módon szeret provokatívan fogalmazni, és gyanítható, legalább annyian olvassák azok, akik gyűlölik, mint akik kedvelik. Ám az alt-right ifjú sztárja, Trump lelkes támogatója meglehetősen kínos ügybe keveredett, amikor előkerült két 2016-os felvétel, amiken arról beszél, teljesen normális is lehet, ha egy 13 éves fiú szexuális kapcsolatot létesít egy felnőtt férfival vagy nővel, azaz az általános beleegyezési korhatár nem igaz mindenkire.

Ez a felfogás pedig még az ő táborában is kiverte a biztosítékot, mert a pedofília relativizálása minden normális közösségben túl sok. Jött is rögvest Milo mentegetőzése: közleményében hivatkozott melegségére, sajátos, provokatív brit humorára, no meg arra is, hogy őt magát is szexuálisan zaklatták tizenévesen. Ez utóbbi állítás, amit semmivel nem bizonyított, akkor sem igazolja a mondatait, ha igaz. Sőt, éppen hogy azt üzeni, igenis egy 13 éves gyerekkel szemben kezdeményezni bármit nagyon messze van az egyenrangú kapcsolattól, mert annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Szóval a "híres újságírót" még a Breitbarttól is elküldték, ami Trump igazi szellemi bázisának számít. Béna bocsánatkérését még komolytalanabbá tette az a 2015-ös videó, amiben azt fejtegeti, a gyerekmolesztálás nem akkora ügy, egyébként is utólag, évekkel később előállni ilyen dolgokkal csak nyafogás.

Ha viszont az Origo kivételesen valahogy elfeledkezett arról, hogy bemutassa Milo karrierjének ezen kevésbé dicső állomásait, nyilván csak véletlenül, én kötelességemnek érzem, hogy kiegészítsem a bemutatását. A neve még eladja őt, bár botrányok kísérik fellépéseit sokfelé, ugyanis vannak, akik nem kérnek ebből a fajta "konzervatív értékrendből".

Majd meglátjuk, a mi keresztény-nemzeti elitünk mekkora szeretettel fogadja őt, és milyen visszhangja lesz az Európa jövőjéről szóló értekezésének. A konferencián szintén felszólaló Deutsch Tamás és Szíjjártó Péter majd nyilván mesél a benyomásairól. Valami azt súgja, Milo legalább olyan jó színész, mint amennyire eredményes provokatőr, és a csinos fellépti díj fejében azt fogja mondani, amit a szervezők elvárnak tőle.

Csak azok a fránya, régi balhék ne lennének, amik miatt most kicsit kellemetlenül érzi magát az a maroknyi elvhű jobbos, aki esetleg őszintén hitte, csak a balliberális oldalon akarják relativizálni a zaklatást, a gyerekmolesztálást. Bár lehet, hogy én aggódom túl a dolgot, és ilyen gerinces, őszinte, megvehetetlen és bátor közszereplő az ún. konzervatív oldalon már nem is létezik...

Lassan hungarikum lesz a népszerű üdítőből, legalábbis az érintett miniszter szerint.

Érdeklődve olvasom a kormányzati kommunikáció legszebb gyöngyszemeit. Igyekszem már nem felháborodni, inkább csak afféle kikapcsolódásként- ilyen szélsőséges okosságokat a legjobb humoristáink sem tudnak kitalálni.

Most Fazekas Sándor dobta be a Coca-Cola bombát azzal, hogy ha úgy nézzük, ez is egy magyar termék, mert minden eleme hazai forrásból származik. Azt is tudjuk, hogy nálunk palackozzák, tehát gyakorlatilag simán beleérthetjük azon termékek körébe, amelyek nem számítanak importáltnak. Így aztán el lehet érni a vágyott 80 százalékos részarányt a polcokon, tehát boldogok lehetünk mindannyian.

Azért minden ilyen történetnek sok olvasata van. Egyrészt az, hogy természetesen vannak olyan termékek, amiket így is, úgy is be kell hozni, mert nálunk nem teremnek meg: nincs magyar banán vagy magyar narancs. (Azt azért csendben elmondanám, hogy nagy lenne a felháborodás a külföldre minőségi magyar terméket szállító cégeknél, ha odakinn nemzeti érdekek védelme címén szeretnék meggátolni a polcra kerülésüket- mert minden történetnek két oldala van. Ha nekünk szabad élelmiszeripari szabadságharcot folytatni, nekik is.)

Másrészt a "magyar" Coca-Cola azért nem egy tőröl metszett hungarikum. Igazi globális termék, és bármilyen alapanyagokból készül, bármilyen gyárban palackozzák, a nyereség elsősorban Atlantában csapódik le, nem nálunk. A márka világszerte ismert, és ennek köszönhetően amikor egy külföldi bemegy egy falusi kisboltba, ott is talál olyan terméket, amit szeret. 

A totális piacvédelem azt jelentené, hogy ezeket a nemzetközi termékeket is próbáljuk sarokba szorítani, és így mindenki kénytelen-kelletlen Gémeskutas Kaula meg hasonló üdítők közül választhatna. De erre a védelemre nekünk magunknak sincs szükségünk, hiszen felnőtt emberek vagyunk, el tudjuk dönteni, mit akarunk inni és mit nem. A kormány ne atyáskodjon, hanem abban segítsen, hogy ami polcokra kerül, jó minőségű legyen- bárhonnan származik. Olyan durva dolgokkal buktak le echte magyar kisüzemek, hogy akkor inkább eszek olcsó német húsárut...

Viszont amikor egy miniszternek sikerül magyar termékké kinevezni a Coca-Colát, akkor az egész nagy piacvédelmet idézőjelbe teszi. Vajon hány olyan termék van még, ami így "magyar", s ami emiatt fölényben van a valódi magyar vállalkozások termékeivel szemben? Nem azt mondom, hogy ez Fazekas első nagy mutatványa a politikában, ám nagyon is jellemző rá.

Meg arra, hogy nálunk tulajdonképpen mennyire nem számít, mit tud és mire képes egy politikus- alulról sose buktatható meg, csakis felülről leváltható. Amíg belefér a kvázi hungarikum kóla, addig érinthetetlen. Ha valamiért körön kívül kerül, az sem fog számítani, ha igazi komoly szakember, nagy eredményekkel. (Bár ilyen kormánytagból nemigen akad.)

Csodát tehát kár várni. Ilyen tempóban mégiscsak eljuthatunk (ismét) a magyar narancsig. Szép világ lesz!

A miniszterelnök szerint csak ő védheti meg az ünnepeink szentségét. Ja, meg a pártja.

Magyarország igazán szerencsés hely, mert szemmel láthatóan olyan kormányzata van, ami fél kézzel tartja vissza az országunkra egy időben támadó amerikai nagytőkést, szíriai migránsterrorista-sereget és brüsszeli bürokratakommandót. Legalábbis ha őket kérdezzük, akkor ezt minden egyes alkalommal egyértelművé is teszik.

Ebben pedig az sem zavarja őket, hogy a tények nem éppen ezt igazolják. A nagy Európa-védésből annyit sikerült összehozni, hogy a kontroll nélkül beengedett alakok a Keleti-pályaudvar mellett egyezkedtek a főszervezővel, és jó kis magyar SIM-kártyákat használtak. Most meg azon röhögnek sokan, hogy a karácsonyi vásár biztonságát szavatoló TEK-esek járművét, simán összefirkálta valami huligán. És még az se jött össze, hogy egységes magyarázat sikerüljön a blamára. Isten óvjon minket attól, hogy célpont-országgá váljunk!

De ha már az égieket emlegetjük, rátérhetünk az Orbán-írásra, ami egy olyan mélykereszényi szellemiségű írás, hogy az ember azt hinné, kis hazánkban tele vannak a templomok kicsikkel és nagyokkal, mert egyszerűen erre van igény. Ciki, de ahogy Európában egyre általánosabb, szépen esik vissza a keresztények száma nálunk is. Ha nem kötelező, hirtelen nem is annyira fontos.

Azzal egyet tudok érteni, hogy a hagyományaink egy keresztény kultúrában gyökereznek, ehhez igazodunk. És az, hogy valaki nem jár katolikus templomba, még tudja, ki volt Krisztus. De még mielőtt a migránsokat, Sorost és Brüsszelt vádolnánk azzal, hogy a kereszténység ellen fordít minket, inkább beszélgessünk a vagyont harácsoló egyházakról, inkvizícióról, pedofil papokról meg hasonlókról. Megvan annak az oka, hogy sokan inkább nem akarnak ebbe a klubba tartozni.

Így aztán karácsonykor leginkább azért emeljük feljebb a tekintetünket, mert a felső polcon vannak a legvágyottabb anyagi javak. Mi már rég nem Krisztus születését ünnepeljük, sokkal inkább a vásárlást. A fogyasztás szent ünnepe ez, és amiatt nem lenne forradalom, ha bezárnák a templomokat, de amiatt igen, ha a plázákat is. Azok a titokzatos, háttérben megbúvó "üzleti körök" nemigen fogják eltörölni a karácsonyt, mert óriási pénz van benne. Akkor se, ha ezzel együtt százmilliónyi migránst hoznának be Európába.

Tudom, a miniszterelnök majd jól megvéd minket. Meg a katonaruhába öltözötetett kormánymegbízottak, a díszezredesi rangjukkal. És persze mindenkinek a keresztényi értékek fontosak igazán, a szeretet, a család és Krisztus tanítása, de annyi földhözragadtság mégiscsak van a kormányfőben, hogy azért eléri, valahogy ötmilliárd forint jusson kis faluja fociakadémiájának. Ja, meg tisztán szerénységből épül milliárdos dolgozószoba a várban levő új rezidenciába. 

Vajon a Karácsony előtt szokás szerint megint milliárdos közbeszerzéseket elnyerő kormányközeli oligarchák kinek fognak hálát rebegni: a kis Jézusnak, vagy szeretve tisztelt miniszterelnökünknek?...

Hogy mit szólna ehhez Krisztus? Jó kérdés. Gyanítom, hogy a mi "keresztény" kormányunkat azért nem érdekli ez igazán. A tanításai közül a megbocsátást tartják a legfontosabbnak: elnézik a tűzhöz közel levők harácsolását, ha érdekükben áll, simán dolgoznak együtt volt ügynökökkel. és így tovább. És most előrángatják Krisztust magát, mert miért ne, hiszen azt már tudják, a földi dolgokba az utóbbi kétezer évben nem nagyon szólt bele. Pont ezért hivatkoztak rá már olyan alakok, akiknek bérelt helye van a pokolban, akármennyit emlegették.

Miközben azzal riogatnak, hogy "valakik" el akarják törölni a karácsonyt, egész Európában reneszánsza van a karácsonyi vásároknak. Még az Origo is, ahol cikkek sora jelent meg a minket irigylő, rettegő Nyugat-Európáról, kénytelen fantasztikus hangulatú németországi vásárokról írásokat közölni. Hát ez a mai kormányoldal valósága: kétségtelenül hasonlít a vallásossághoz, mert hit kell hozzá, hogy elhiggyük az állításaikat.

Ne lepjen meg senkit, ha mindenki óvatossá válik az ismerkedéssel.

Valahol olvasom, hogy egy lány panaszkodik, hiába beszélget vele jókat az interneten több srác is, senki nem meri randira hívni. És a hölgy úgy érzi, ez nincs rendjén, nem neki kellene kezdeményeznie, de a fiúk valahogy mintha megijednének attól, hogy egy határt túllépjenek.

Azt kell mondjam, nincs ebben semmi meglepő. Nem kell Harvey Weinstein szintjére süllyedni ahhoz, hogy az ember óvatosabbá váljon. A kifejezetten erőszakos, színésznőket zaklató producer kirívó példa, de most már a #metoo kampányban olyan ügyeket is előrántanak, amik nagyon sokáig említésre méltók sem voltak. Egy simogatás, egy kétertelmű vicc már kiveri a biztosítékot.

És őszintén, kinek hiányzik az, hogy meghurcolják a nevét azért, mert egy rosszul sikerült randi után a partnere azzal vádolja, hogy ellenkezése ellenére nyomult? Most olvasom, Svédországban most már akkor is nemi erőszakról beszélnek, ha a másik fél nem adott egyértelmű beleegyezést. Konkrétan ott tartunk, hogy érdemes hangfelvételt készíteni, netán egy adatlapot kitöltetni és aláíratni. (Ez utóbbira persze megint lehet azt mondani, csak fenyegetés hatására írta alá az áldozat.)

Az emberek többsége azért nem egy Casanova, tehát mindannyiunkban van egy bizonytalanság azt illetően, a másik fél tulajdonképpen mit is gondol rólunk. Óriási a különbség aközött, hogy valaki nagyon kedves barátként tekint ránk vagy kifejezetten vonzódik hozzánk. És ha tévedünk, akkor bizony pillanatokon belül zaklatóvá válunk a világ szeme előtt.

Nem azt mondom, hogy visszasírom a régi filmek macsós jeleneteit, amikor a főhős kioszt egy nyaklevest a hisztérikus asszonynak, aztán magához szorítja, megcsókolja, az pedig végül megadja magát- ez ma már kimerítene több tételt a büntető törvénykönyvben. A kapcsolatteremtés kriminalizálása viszont akkor sem szerencsés. És szomorú, hogy ez pont a rendes férfiakat érint: aki erőszakos bunkó volt eddig, az csak röhög a #metoo témán, de aki abszolút kerülni akarja még a gyanú árnyékát is, inkább nem tesz semmit, várja a jeleket.

Hát ezért nem kell csodálkozni, hogy a társkeresőkön felbukkanó tisztességes fiúk tartózkodóak. Egy randira hívás már zaklatás? Ha megfogja a lány kezét a moziban, kitör a botrány? Ha egy puszit akar adni, elviszi a rendőr? Hát ezt inkább nem kockáztatják.

Szóval, hölgyek, bizony nektek kell mostantól jelek adása helyett egyértelműen fogalmazni, elmondani, mit szeretnétek, mit gondoltok. Mivel a zaklatás elsősorban a nőket érinti, és elsősorban hozzájuk van igazítva, hogy igent kell mondaniuk egyértelműen bármire, ezt bizony még korábban meg kell tenniük.

Hát, ez egy ilyen buli. Nyilván változni fog a világ, a zaklatások eltussolása nehezebb lesz, nőpártivá válik a közvélekedés, de akkor bizony nekik is ehhez igazodva kell a férfiakkal szemben nyíltabbnak lenni. Egyébként nem tragédia ez: egy-két generáció múltán már fel sem fog tűnni, és csak pislognak majd a régi filmeket látva. De nem ez az egyetlen dolog, ami megváltozott a világunkban, az életünkben, szóval fogadjuk el, ha mostantól erre megy a világ- és alkalmazkodjunk.

Nem csap le az EU kedvenc gyorskajánkra.

De nehéz eldönteni, hogy most tulajdonképpen utálnunk kellene-e az európai bürokratákat! Nemrég kongatták a vészharangot, hogy most a legfontosabb ügy az egész kontinensen az, hogy betiltsák a giroszt, a döner kebabot és hasonlókat a hús foszfáttartalma miatt.

A bulikból részegen hazatántorgó angol fiatalok kedvence, a hagyományos német finomság érintethetetlennek tűnt ezidáig, de most minden ócska bulvárlap egyből beindította a siratókórust. Nyilván remek érv volt a Brexit utólagos indoklásához, hogy ha otthagyja az Egyesült Királyság ezt a fontoskodó bagázst, senki nem szólhat bele abba mit kajálunk az utcán.

Aztán kiderült, nem is arról szólt az irányelv, hogy lesöpörjük a közel-keleti eredetű ételt az étlapokról. Sőt, betiltás szóba sem került. Mostanra meg még a kezdeményezés is elbukott, mert leszavazták- hopp, végülis működött a demokrácia, és nem született semmilyen hülye szigorítás. 

Most egyrészt gondolkodhatunk azon, hogy jogosak-e az Uniót érő állandó kritikák? Hiszen szemmel láthatóan már olyan ügyekben is gyűlöletáradat indul az intézmények ellen, aik másról szólnak, és messze nem is jutnak el valamiféle felháborító döntésig. A hangulatkeltő lapok vajon most is annyit írnak majd a témáról, hogy kiderül, nem kell lebontani a giroszozókat és a török büféket, sóval behintve helyüket?

A történet másik fele pedig azért elgondolkodtató, hogy eközben időnként nagyon is jogosan várjuk el, hogy működjenek az európai intézmények. Követeljük, hogy tiltsanak be mindent, ami mérgező, ami káros az egészségre- teljesen jogosan. Elvárjuk, hogy működjön a kontroll, aki rossz minőséget árul, az kapjon komoly büntetést. 

Akkor meg miért van nyavalygás, ha egy étel esetében felmerül, hogy az összetevőket megvizsgálják, elemzik? Ha valami problémás lehet, azt tovább vizsgálják- ha tényleg káros, betiltják, más adalékot javasolnak, és így tovább. Így működik egy normális rendszer, ami ha nem is tökéletes, de mégiscsak jelent valami kontrollt a piacon, ahol költségcsökkentésként minden vackot megetetnének velünk.

Egyszer keménységet várunk el az EU-tól, egyszer meg azt, hogy a mi kedvencükkel azért mégse foglalkozzon olyan keményen. Nem csoda, hogy az uniós intézmények népszerűsége nincs az egekben, mert ennek a két teljesen ellentétes elvárásnak lehetetlen egyszerre megfelelni. Szóval nem ártana egy kis józan ész, de pont ez nem érdekes a felfújható hírekre lecsapó sajtónak, a minden híresztelésbe belekapaszkodó poltikusoknak. 

Gyönyörű, mennyire hisz a kormány a saját igazságában.

Na ez a bökkenő a nemzeti konzultációval: hivatalos eredmény még nincs is, de már akkor arról beszéltek a politikusok, hogy "nemet mondtak az emberek a Soros-tervre", amikor még a határidő le sem zárult.

Tudom én persze, tudom, 2,3 millió kérdőívet feldolgozni nem egyszerű, így nem is lehetett várni, hogy a meghosszabbított határidő után egy nappal máris nyilvánosságra hozzák a számokat. De azért elég érdekes szavazás az, aminek még vége sincs, és máris magabiztosan kommunikálják az eredményeit.

Persze nyilvánvaló, hogy olyan manipulatív marhaságok voltak a mostani nemzeti konzultációban is, hogy az ember vagy a kukába dobta eleve a kérdőívet, vagy pedig bőszen ikszelte az "egyetlen helyes választ". Nem nagyon lehetne épp ésszel támogatni például olyat, hogy akármelyik csoport enyhébb büntetésekben részesüljön, viszont más kérdés, hogy ilyet soha nem is követelt senki. Szóval hogy szavazzak egy alaptalan kérdésről, amire egyetlen értelmes válasz volna adható?

De ezt már mások megírták előttem, nem megyek bele jobban az ügyben. Továbbra is azon lovaglok, hogyan lehet számok nélkül sikerpropagandát folytatni. Én nem vádolom csalással a kormányt, megteszik ezt helyettem mások. De az tény, hogy nem tartották magukat ahhoz, hogy a brüsszeli számonkérésre már a konzultáció adatait lobogtatva mennek, ami valamit mégis jelez.

Emlékezzünk, elég erősen meg lehetett hekkelni például népszavazást is, amikor elmentek sokan és direkt érvénytelen voksokat dobtak be. Akkor a kvótanépszavazáson sokan tiltakoztak így, és hiába kommunikálták sikerként az eredményeket, a tény mégiscsak az, hogy nem sikerült elérni az ötven százalékot.

A nemzeti konzultáció zseniális találmány, mert alsó limit nincs, iszonyat erősen lehet politikai önreklámot tolni közpénzből előtte, alatt és utána, és teljesen mindegy mik az eredmények, úgyse érdekel ez senkit pár hét vagy hónap múlva. Ha most elővennénk a szociális konzultáció kérdéseit, mindenki csak pislogra, ilyesmiről szavaztunk pár éve?!? 

És itt meg kell jegyezni, a mostani konzultációval összevetve bizony viszonylagosan értelmes kérdések voltak, alternatívák, és a szavazatok megoszlásában is látszott, nem csak egyféleképpen megválaszolható álkérdések szerepeltek az íven. No, nem is volt annyi visszaküldött ív, mint a mostani sikerkonzultációban! Ma viszont már más a műsor, egyszerűen eljutott oda a kormány, hogy elvárja a 98 százalékos támogatottságot, mint valami tisztességes ázsiai diktatúrában szokás.

Nem kell vita, nem kell véleményütköztetés, nincsenek érvek. Totális egyetértés kell, egyetlen kizárólagos álláspont kell, és ha ezt úgy lehet elérni, hogy a konzultáció kérdései leegyszerűsítők, akkor nosza, mindent bele! És abban a szerepben tetszeleg a kormány, hogy ő tévedhetetlen, hiszen gyakorlatilag mindenki támogatását élvezi.

Csak éppen van egy kis bökkenő. Az ilyen hihetetlen nemzeti egységet, közfelkiáltást megcélzó szavazásoknál már az is bukásszagú, ha nem 98 százalék, hanem mondjuk "csak" 89 százalék ért egyet a felvetésekkel. Mert mondjuk a mókamesterek az internetes kérdőív ellenőrizetlenségét kihasználva, benyomtak százezer "éljen a Soros-terv!" voksot. Egy normális országban, normális helyzetben 70-80 százalékos egyetértés siker, itt viszont pofáraesés. Hát meglehet, most azon megy a tanakodás, hogyan lehet elérni a tervekben kitűzött számokat. Elvtársak, ha 98 százalék kell, akkor annak annyinak is kell lennie, ha a fene fenét eszik is!

Azért én nem aggódom, mert szerintem valahogy csak kijönnek ezek az elsöprő arányok. Ki kell jönnie, mert egyébként az egész dolog kommunikálhatatlan. Gondoljunk bele, ha lenne 15 százaléknyi igen szavazat, mit lehetne rá mondani? "Azt nem vesszük komolyan"? Ez gyakorlatilag a beismerése lenne annak, hogy a konzultáció egy játék, voksnak álcázott politikai kampány, hiszen kedvünk szerint válogatunk a válaszok között. Ha meg komolyan vesszük, akkor hogy próbáljuk képviselni azokat (mert ugyebár a kormány őket is képviseli, ilyen ez a demokrácia!), akik szerint Sorost királlyá kéne választani a Duna jegén? 

Néha még egy ilyen egyszerűnek tűnő ügyben is nehéz meló a kormányzati munka. De én egy percig sem sajnálom a számokat magyarázni próbálókat: maguk keresték a bajt. És a,omt említettem, valahogy úgy fog alakulni, hogy pont úgy nézzenek ki az adatok, ahogy azoknak kell.

Nem egy thaiföldi templomban kellett volna letolni a gatyát két amerikai turistának.

A sztorit többen megírták: két amerikai utazó káprázatosan ötletes és lenyűgüző instagram-csatornájukra olyan képeket tölt fel, ahol a feneküket mutatják. Távol-keleti templom, természeti csoda, egy hangulatos kisváros- bárhol képesek erre a nagyszerű mutatványra.

Pechjükre, a Thaiföldön készített felvételt látták a hatóságok is, így a repülőtéren őrizetbe vették a két instagrammert, és most eljárás folyik ellenük. Pénzbírsággal sújtották őket, de nincs kizárva, hogy pornográfia lesz a végső vád, azaz a két amerikai a helyi börtönök vendégszeretetét élvezheti majd hosszabb ideig. Valószínűleg nem pont ilyen módon tervezték felfedezni Dél-Kelet-Ázsia kevesek által ismert helyeit.

Az embernek megáll az esze, miért ekkora barom valaki. Most aztán persze kapkodnak mindenfelé, riasztották az amerikai hatóságokat, hogy képviseljék őket, de őszintén, mire gondoltak? Miért kellene tolerálni azt, hogy valaki semmibe veszi a helyi szabályokat? Semmi szörnyű diktatúrát nem látok abban, hogy tilos farkat lóbálni a Vatikánban, nem szabad levizelni a Washington-emlékművet, és így tovább. 

Tisztelet, ennyi a nagy tudomány. Mivel egy meleg párról van szó, páran már azt is belekeverték, hogy homofóbia van a háttérben, de ez csak terelés, mese. Azt gondolom, ők melegként is kikérnék maguknak, ha otthon egy messziről jött turista fotózná őket, mert olyan csodaszámba megy hogy két pasas kézenfogva sétál. Tőlem mélyen vallásos hetero pár is lehetne a sztori főszereplője, ha fenékmutogatással akarnának a csúcsra törni, akkor is bunkónak tartanám őket.

Az a szörnyű, hogy ilyen kínos történetből egyre több lesz. Lájkokra vadászunk a Facebookon, próbálunk követőket szerezni az instagramból- ki üzletből, ki egyszerűen azért, mert minden egyes lájk olyan neki, mint egy adag drog. Valahogy ki kell tűnni a tömegből, és ha nem tudsz szépet és különlegeset mutatni, akkor dobsz valami szélsőségesen ostobát, és büszke vagy rá, hogy kijátszottad a szabályokat.

Aztán néha börtön lesz a vége, máskor csak bírósági eljárás (mint a piramisra felmászó srácnál) vagy baleset, amikor egy szelfi kedvéért a biztonságosnál közelebb megy valaki a szakadék széléhez, esetleg túl közel szelfizik egy szoborhoz.  Megéri egy képért meg pár lájkért? Természetesen nem. Utólag már mindenki tudja, hülyeség volt az egész. Tök jó lenne, ha inkább előtte lennénk okosak.

A "kinyílt a világ" mantra nem azt jelenti, hogy a bunkóságnak is tágra nyitották az ajtót mindenfelé. Miközben spirituális élményeket emlegetnek a világcsavargók, sokan a könnyebben elérhető utazási lehetőségeket nem képesek a helyükön kezelni: nem érdekli őket az ország, az emberek, csak saját maguk. Ezért töltik az idő nagy részét szelfizéssel. Pedig nem magukat kéne nézegetni a képeken, hanem a világ sok csodálatos pontját, ahova ma már eljuthatunk. Persze, a csak a fejünkben megmaradó, bennünk élő mélyebb élményeket nem lájkolja senki, időpazarlás ilyesmivel foglalkozni.