Személyes közügyek

Hogy mindig sikerül bedőlni az MLM-nek álcázott pénzlehúzásnak!

Emberek, könyörögve kérlek, ne legyetek már ENNYIRE ostobák! Én tudom, hogy iszonyat vonzó a "passzív jövedelem" ígérete, a "dolgozik helyetted a gép" meg a 800 százalékos hozam, de ez mind átverés.

Az utóbbi években ismét sorban jöttek a hihetetlen üzleti lehetőséggel kecsegtető cégek(?), akik pusztán csak egy kis tőkebefektetésért bámulatos jövedelmet ígértek. És mindig volt valami, amire ráhúzták ezt a sztorit: a Kairosnál az elosztott tárhely, máshol feltörekvő piaci tőzsdézés, most meg épp a kriptovaluta a sláger.

Hiába figyelmeztettek arra rengetegen, hogy mindez átverés, az első hónapokban, amíg jött valami kis bevétel, mindenki magabiztosan nevette ki a gyáva balekokat, akik lemaradnak életük üzletéről. Utána a szokásos forgatókönyv: kis késés, nagy késés, átszervezés, nemzetközi tőkebefektető miatti új szintre lépés, kifizetési rendszer átalakítása, már csak egy kis türelem kell...

A lehúzás feketeöves mesterei azok voltak, akik az egyik olyan kókler cég elmaradozó kifizetései kapcsán azt hazudták, az európai bankrendszer "nem elég felkészült" ilyen innovatív dolgok kiszolgálására. Ezért új céget hoztak be, és megrendeltették a világ legdrágább bankkártyáját a szerencsétlenekkel, fejenként újabb száz dollárral lehúzva őket- és csomóan még ezt is megvették, mert hátha végre így kiutalják a fantommilliókat. Természetesen egy árva vasat sem kaptak, ezt a százast is beleszámolhatták a veszteségeikbe.

Tessék elhinni, nincsenek csodák. Nincs olyan, hogy egy világuralomra törő cég a legcsóróbb, leghiszékenyebb embereknek akarna varázshozamot juttatni, csak úgy jófejségből. Ha van egy erős üzleti koncepció, valós eredmények, semmi, de semmi értelme nincs egyenként kisbefektetőket hajkurászni, akiknek pár hónap alatt duplán adják vissza a pénzt, ha ugyanazt a tőkét banktól évi 1-2 százalékos kamattal tudják behúzni.

Tessék észbe kapni akkor, amikor azok az alakok, akik magabiztosan szervezték be a korábbi bukott csalásokba a balekokat, most megint hiszékeny embereket akarnak új átverések felé terelni. Ötször hülyeségbe rángatott bele mindenkit, hatodjára viszont meglesz a tuti? Ugyan már.

A másik fele a történetnek az, hogy tényleg mindig ugyanazok az arcok bukkannak fel beszervezőként. Videók, weboldalak igazolják, hogy ezek a kártékony figurák mennyit hazudoztak össze a csodálatos lehetőségekről, ám valahogy mégis mindig megússzák. Szerintem sokan meggondolnák azt, hogy ilyen csalásokat népszerűsítsenek, ha az első pár gazember kapna pár év ingyenes jutalomüdülést egy büntetésvégrehajtási műintézményben.

Addig viszont lehet "dolgozni", árulni a csodát. Úgy röpködnek a fantommilliárdok, hogy az ember elszédül bele, s olyan magabiztosan érvelnek a remek lehetőségek miatt, hogy még a gondolkodni képesek szégyellik magukat, amiért kimaradnak a buliból.

Aztán persze lehet, hogy lesz egy olyan következmény is, amire ma még senki nem szeret gondolni. Akadhatnak olyanok, akik pár évig minden ilyen marhaságba beugranak, elhiszik a meséket. Aztán elfogy a pénz, és ha a törvény nem sújt le, maguk kezébe veszik az igazságszolgáltatást. Elcsattanhat pár pofon, vagy történhet még ennél durvább is. 

Szóval aki ilyen MLM-szerű átverésekben utazik, jól teszi, hanem csak a kamulóvéval számol, hanem annak a lehetőségével is, hogy lesz, aki behajtja rajta az ígéreteket- így vagy úgy. És bevallom őszintén, bár nem vagyok híve az önbíráskodásnak, ez esetben nem nagyon tudnám sajnálni azokat a csalókat, akiknek beverik a képét.

Peggy Bundy kedvence lehet a következő amerikai elnök?

Azért nem csak a republikánusok oldalán vannak érdekes arcok: a tévésztár-milliomos Oprah Winfrey-ben látják a leendő elnököt a demokraták. Vagy legalábbis egy kicsi, de igen hangos részük.

Röhej, hogy a közösségi médiának köszönhetően a semmiből kiáltanak ki elnökjelöltnek embereket a hangadók. Oprah-ról nekem az a legkomolyabb emlékem, hogy a Rém rendes családban Peggy Bundy állandóan az ő talk show-it nézte. Hogy ez elmond-e valamit a színvonalról, mindenki eldöntheti magának.

Most meg ott tartunk, hogy egyetlen(!) jól sikerült beszéd után a Golden Globe-gála sztárja lett, Foglaljuk össze: egy rengeteg színészi és tévés tapasztalattal rendelkező nő előad egy erős beszédet, amit esetleg egy csapatnyi író dobott össze, és máris megváltóként ünneplik. Ennyi kell ahhoz, hogy valakiből elnökjelölt legyen?

Persze ne lepődjünk meg, Trump munkássága sem akkora durranás. Sőt, az ingatlanpiacon sikeres üzletembert is inkább celebként, tévés arcként ismerik. Mindenki legyintett rá, amikor bejelentkezett az elnökjelöltségre- most meg csak pislogunk, hogy ez az ember ül a Fehér Házban.

Ebből a szempontból Oprah jelölése sem lenne akkora durranás. Jó elnök lenne-e? Ugyan ki tudja? Az Egyesült Államok vezetése csapatmunka, és ha a csapat jó, no meg a világpolitikai környezet is kedvező, lehet valakiből sikeres elnök. Akadt azért már megkérdőjelezhető képességű vagy tisztességű ember az USA élén, aztán mégis ott tartanak, ahol.

A fura inkább az, hogy azok az emberek, akik dühödten támadták a tapasztalatlan, politikában teljesen járatlan Donald Trumpot, ugyanolyan lelkesedéssel állnának be Oprah mögé. Fura világban élünk: mintha a Facebook meg a Twitter pörgése miatt nem lenne tegnap, mindent pillanatok alatt elfelejtünk. Máris megy a süllyesztőbe még az ikon, Hillary Clinton is, aki csak pisloghat- egy jó beszéd, és máris jobbról beelőzi egy tévésztár.

Persze pont amiatt fentebb írtam, nem a konkrét személy lesz úgysem a döntő. És én még azt sem állítom, hogy Oprah rosszabb elnök lenne mint Hillary vagy pláne mint Trump. A történet a jellemző, ami egy hashtaggel a csúcsra visz vagy megbuktat bárkit, ahogy villámgyorsan terjed a sztori a közösségi médiában. Jobb lesz mindenkinek óvatosnak lenni, aki kimegy a napfényre, mert nem csak felfelé vezet az út- ma még csak Amerikában van ez, de hamarosan nálunk is ez várható.

Érdekes lesz az életünk itt az öreg kontinensen is, ha ilyesféle dolgok befolyásolják majd a közéletet... Érdekes, szélsőséges, kiszámíthatatlan- de talán szórakoztatóbb.

Nézzük, melyik szervezetek életképtelenek beléjük pumpált külső pénz nélkül!

Nagyon fontos, alapos, tényfeltáró jellegű írás jelent meg tegnap az Origón. Maró gúnnyal, kérlelhetetlen pontossággal mutatta be, hogy a "Soros-hálózat" civil szervezetei az amerikai milliárdos pénze nélkül életképtelenek. Ha nincs a külföldi támogatás lélegeztetőgépe, az egy százalékos felajánlásokból ugyan nem jutnának messzire.

Az ilyen cikkekkel van időnként egy kis probléma: ha nem gondoljuk át, tulajdonképpen mivel akarunk érvelni, akkor kisebb zavar keletkezhet az erőben. Mert nem csak Soros-féle "álcivilek" vannak, akadnak erősen kormánybarát szervezetek is, és mivel a beszámolók nyilvánosak, azt is megnézhetjük, ezek mennyire élvezik a tömegek támogatását. Hálásak lehetünk az Origónak, amiért felvetette ezt a problémát, amit tovább lehet gondolni, boncolgatni. Lássuk a számokat és nevessünk együtt!

Ugyebár a cikk szerint szánalmas, hogy a Helsinki Bizottságra 519 fő szánta az egy százalékát. A Transparency International nevetséges 400 támogatója, a Krétakör röhejes 26 fője mellett a Menedék Migránsokat Segítő egyesület 52 fője (valójában 193, de mindegy, az se sok) mellett a Társaság a Szabadságjogokért számára adományozó 2359 fő viszonylag kiemelkedik. Azért lássuk be, az is szinte semmi, súlytalan, a magyarok által elutasított bagázs az egész, mutat rá a cikk.

Egészítsük ki akkor az adatokat ezzel-azzal! Lássuk, hogy teljesít a Békemeneteket szervező, "tömegtámogatást élvező" Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány: 423 főtől kevesebb mint két millió forint jött. No, ők vajon mire mennének a támogatók nagyvonalúsága nélkül ebből a pénzecskéből? Mulatságos, hogy csak ennyi ember adta nekik a pénzét a sok-sok menetelőből, nem?

De lássunk még viccesebbet! Ott van A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, ami kemény 51 embert tudott megszólítani, akiktől durván 356 ezer forint érkezett. Most aztán foghatjuk a hasunkat a nevetéstől, milyen elhanyagolható összeg ez az állami forrásokból érkező milliárdokhoz képest! Ebből a pénzből a Puskás Akadémia nem hogy hetekig, percekig sem lenne képes talpon maradni.

Hogy is írta a cikk, a Helsinki Bizottság 519 fője kevesebb, mint egy másodosztályú meccs nézőszámának a fele? A felcsúti alapítvány támogatóinak számát mihez viszonyítsuk, egy hétvégi baráti sörmeccséhez? Ehhez képest összevetésbe már bele se megyek, amikor a Mezőkövesd Zsóry Sportegyesület 9 (kilenc!) fős "adományozóbázisát" említem.

Igazi nehézsúlyú, fontos szervezet a Magyar Teátrumi Társaság, aminek személyesen Vidnyánszky Attila az elnöke, és van négy alelnökük is. Ám a vezetőségből valaki hűtlen lett, mert összesen csupán 4 (négy!) ember ajánlotta fel számukra egy százalékát. A befolyó 13 829 forintból egy közös munkaebédre se futná. Hirtelen nem tűnik olyan kevésnek a Krétakör 26 támogatója, és biztos van olyan tiszteletlen olvasó, aki most perceken át Vidnyánszky egyesületén röhög.

Szóval jöhet a cikk folytatása az Origón, amiben a fenti számokat látva a szerző azzal érvel, hogy ha többen áldoztak pénzt a TASZ-ra mint a CÖKÁ-ra, akkor utóbbi helyett előbbit kellene magyar közpénzből megtolni, és akkor Sorosra már nem is lesz szükség.

Nevetséges felvetés? Fussuk át újra a számokat, az adatokat, és szerintem ki fogjuk bírni röhögés nélkül a következtetés levonását: ki az, aki mindenféle tömegbázis és támogatói réteg nélkül kapja számolatlanul, szinte ellenőrizetlenül a közpénzt. Nem a Soros magánvagyonából, hanem a közösből lélegeztetőgépen tartott szervezetek sokaságáról van szó. Akik viszont ennek a haszonélvezői, valószínűleg nálunk jobban mulatnak.