Személyes közügyek

Ködösebb a kilépési folyamat, mint a késő őszi angol időjárás.

Kívülről nézve már nem látszik, hogy ki a főszereplő ebben az egész Brexit-folyamatban. A szavazók, akik azt hihették, valamibe beleszólást nyertek? A kilépésért sikeresen kampányoló, aztán gyáván félrehúzódó politikusok? A kétségbeesetten vergődő miniszterelnök asszony? A kupeckodó parlamenti képviselők? Vagy netán maga az EU?

A személyes véleményem az, eleve hülyeség volt a kilépésre szavazni. Az Európai Unió alapvetően jó. Még akkor is az, ha nálunk brüsszelezés van ezerrel- ennek ellenére senkinek esze ágában sincs kilépni. Pedig ha a negyede igaz lenne annak, hogy Brüsszel minket "büntetni akar", migránsokkal akarják telerakni szent hazánkat, és így tovább, azonnal menekülni kéne onnan.

A briteket is riogatták mindenfélével, és lám, a fagyi visszanyalt, a propaganda működött, jöhet a kilépés. De aztán persze jön a nyavalygás, hogy ja, azért határok meg vámok ne legyenek már! Emberek, ez az EU lényege, ha "pusztán" a lényeget akarjátok megőrizni, miért akartatok kilépni? Rettegnek attól, hogy az Ír-szigeten belüli határ miatt újból fellángolhat az erőszak? És, mit érdekel ez engem itt Budapesten? Ők akartak kilépni, számoltak ezzel, nem? Tőlem lehet megint határ, és ha valaki annyira idióta, hogy emiatt fog fegyvert, akkor oldják meg ezt a problémát azok, akik erre a lehetőségre voksoltak.

A brexit története jól példázza azt, mire jó a propaganda, a fél- és félrevezető információk, direkt hazugságok sulykolása. Egyszerűen nem volt világos az, hogy emberek, ez van most mint EU-tagország, ez lesz azután, ha nem lesz EU-tagság, ennyi. És meg kell jegyezni, az emberek úgy népszavaztak, hogy valójában nem tudták miről népszavazták, mert a lényeg a kilépési szerződés részleteiben rejlik.

Rettentően bonyolítja a helyzetet az egyes emberek egyéni hiúsága. Theresa May az egyik legalkalmatlanabb miniszterelnöknek látszik, aki az Egyesült Királyságot vezette, és a kétségbeesett kapkodás jelzi, teljes a káosz. Az elhalasztott szavazás, az újabb európai turné mutatja, hogy igazából senkinek fogalma sincs semmiről. Az pedig már maga a röhej, hogy szerinte a demokrácia megcsúfolása lenne, ha az emberek újra szavazhatnának, de immár a teljes, ismert kilépési feltételekben ismeretében. Hát szerintem meg van annyira demokratikus, mint pár száz parlamenti képviselő háttéralkudozása, hogy megmentsék May székét.

Persze, mondhatnánk, mindez azért alakulhatott így, mert arrafelé a kormánypárti képviselőknek lehet egyéni, akár a kormánnyal ellentétes véleménye is. Ugyan mi esély van ma például Magyarországon arra, hogy ne száz százalékkal menjen át egy kormánypárti javaslat a kormánypárti képviselőkön? De nyugat azért még kicsit más, ott nem szavazódroidok vannak, ami jelen helyzetben erősen megbonyolítja a dolgokat.

Ám azt gondolom, ha komolyan vesszük azt, hogy számít az emberek véleménye, akkor igenis nyugodtan meg lehet őket kérdezni újra. Szavazzák meg, mit akarnak: ezt a kilépést, a kemény verziót vagy a maradást, és kész. Úgy tesz az ottani politika, mintha a népszavazással "kegyet gyakorlnának". Hát egy büdös francot, ők a csinos fizetésükkel, az előjogaikkal nem kockáztatnak semmit, a kisemberek életéről ezerszer inkább szólnak majd a következmények.

És nyilván ebből nem csak az angolok nem maradhatnak ki, hanem a kinn dolgozó milliók sem. Gyanítom, hogy az ő sorsukkal is zsarol most Theresa May, ezt is beveti hogy engedményeket csiholjon ki. De ez az európai húzd meg- ereszd meg nem különösebben szimpatikus nekem. Megértem, hogy az EU nem lehet puhány, mert mindig jöhet egy következő populista, aki egy túlságosan sikeres brit kilépésen felbuzdulva akarná szétbombázni az európai egységet. (Gondoljunk bele, ha a magyar kormány propagandára elköltött milliárdjait ilyen cél szolgálatába állítanák, és a magyar kormánynak a saját képviselőivel kellene elfogadtatni a kilépést, milyen simán menne minden! És más is eltanulhatja ezt tőlünk...)

Zavaros ez az egész, és már rég túljutott azon, hogy tippeljünk, mi lesz a vége. Én bízom benne, egyszer azért csak érvényesül az az akarat, hogy azok döntsenek, akikről szól. Hogy egyszer már szavaztak? És akkor mi van? Ez a világ legócskább érve. Hány száz olyan szavazást vehetnénk elő a történelemből, amikor rossz döntés született? Miért ne lehetne ezt is megváltoztatni? Csak annyi kellene hozzá, hogy jópár ember a saját egyéni hiúsága helyett egyszer az életben mindenki másra gondoljon...

Érdekel még valakit a magyar politika idehaza?

A választások idején talán még volt némi nekibuzdulás, mind a két oldal hívei lelkesen hittek valamiben- ha másban nem, csodában. Aztán lett a végeredmény ami lett, s beállt valamiféle letargia.

Igazság szerint többet foglalkoztak a magyar állapotokkal az Európai Parlamentben, mint nálunk. Az egész hisztéria a Sargentini-jelentés körül azért volt nevetséges, mert tulajdonképpen ezeknek a vitáknak -már ha létezne nálunk értelmes politikai vita- itthon kellett volna lezajlaniuk.

De viták már nincsenek. Az egyik oldalon erőből átgyűrt törvények vannak, szavazódroidok vannak, és tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy például a túlórakeretes törvény kinek az érdekét szolgálja. Ugyan még maga a kormányfő is megszólalt, de teljesen érdektelen, mit mondott. Megcsömörlött az egyszerű ember attól,  hogy a kormányzat nem érvel, csak izomból politizál, az ellenzék pedig szintén nem érvel csak vádol.

Eleve, miféle "ellenzékről"  beszélünk? Azt kell mondjam, ha valaki bízott is benne, hogy a Fidesz leváltható, most őszintén szembenézve a helyzettel, látnia kell, ami az ellenzéki oldalon van, kormányképtelen. Vagyis mondjuk úgy, bármire képtelen. A Jobbik szépen felmorzsolódik. Az a két társ pártelnök, aki az LMP élén állt a választás idején, már a pártból is kilépett, pedig egy év se telt el azóta! Az MSZP-ről szerintem a többség azt se tudja, ki vezeti éppen.

És ha arra gondolunk, hogy így aztán egyedül Gyurcsány lehetne olyan karizmatikus politikus aki egy ellenzéki DK-MSZP-Jobbik-LMP-Párbeszéd kormány élére állhatna- nem, ebbe inkább ne is gondoljunk bele.

Azt gondolom, azért a Fidesz támogatóinak sincs különösebb illúziója. Látják Mészáros Lőrincet, látják azt,  hogy az egyre újabb nemzeti konzultációk egyre inkább ostoba kérdéseivel tényleg az Észak-Koreát idéző 99,99 százalékos egyetértést akarják megteremteni. Ők sem hülyék. De nem hülyék annyira sem, hogy ne látnák, a Fidesz a megszorításokkal tart egyfajta költségvetési fegyelmet, és él azzal a kedvező helyettel, amiben most a világgazdaság van. Teljesen mindegy, kinek szimpatikus Semjén vagy Kósa, a dolgok a maguk módján működnek. Elfogadtuk a játékszabályt, hogy cserébe épülnek a túlárazott stadionok és kihajítják a CEU-t.

Pont ezért már nehéz különösebben lelkesedni azért is, hogy a Kossuth-téren tüntetők kiállnak valamiért. Már rég elvesztettem a fonalat, már rég nem tudom, kinek van igaza és mennyire. És ezért mind a két oldal hibás. A kormány, ami egyszerűen minden idők legjobbjaként tekint magára, és egy ilyen törvénynél sem hajlandó világosan beszélni arról, kinek milyen szempontból jó és hasznos, és miért kényszerülünk rá időnként, hogy a nyugati befektetők kedvében járjunk. És az ellenzék is, ami egyből armageddont vizionál.

Számomra nem hősök azok, akik most beszólogatnak a rendőröknek az utcán, meg a hídon demonstrálnak, mert már régen nem látom a nemes célokat és a hiteles embereket. Felbukkannak mögöttük azok az arcok, akik iszonyatosan lejáratták magukat a választás előtt, alatt, utána meg végképp. Nem akarok azonosulni azokkal, akik összefogást hirdettek, aztán a bukás után kiléptek a pártokból, de a kényelmes képviselői mandátumot megtartották. Persze, tudom, ők "harcolnak".

Hát én is küzdök: a saját lelki nyugalmamért. Meccset nézek a tévében, jókat dumálunk a barátaimmal, időnként elutazok, elolvasok egy könyvet. A Kossuth-téren zajló kergetőzésről szóló hírekbe néha belenézek, de inkább már nem. 

Ehhez nekem már semmi közöm nincs.