Az újabb építés előtt álló futballstadionokról szóló bejelentés után már a megrögzött magyar foci rajongók se tudják, hol, mennyi aréna épül, és főleg mibe fognak ezek összesen kerülni? És a gond az, hogy ez jóval hosszabb távú kérdés, mint elsőre tűnik.

A világon mindenütt léteztek és léteznek presztízsberuházások. Egy markáns épülettel újjá akarják formálni a városimázst, gigantikus hidakkal demonstrálják egy ország erejét és így tovább. Mifelénk ez a szerep mostanság a stadionoknak jut. Haloványan indokolható is lenne ez, ha egy-két színvonalas stadionról lenne szó, de amennyi épült és épül az enyhe túlzás. 

Harmadosztályú csapatoknak is röpködnek a százmilliók, az első osztályú kluboknál pedig aztán igazán lehet nagyot álmodni! Az, hogy a pár száz érdeklődőt vonzó MTK-nál sokmilliárdos csodastadion épül, a leginkább kirívó példa. Nem különösebben érdekel, hogy egykoron Hidegkuti Nándor is a klub kék-fehér mezében rúgta a labdát, mert nem ez a mérce, hanem az, a mai utódok mennyiben mérhetőek hozzá. A választ tudja mindenki.

Szóval mifelénk most semmi sem drága, ha focistadionokról van szó. Mondjuk elköltünk rájuk száz milliárd forintot közpénzből (mert a támogatás is az, a tao-pénz is az), felépülnek, ezek lesznek az ország büszkségei Szombathelytől Kisvárdáig. Persze ha már annyira szeretjük a nemzeti konzultációkat, akár azt is meg lehetett volna kérdezni ezeken a településeken, hogy új kórházat vagy stadiont akarnak-e? De érdekes módon azt nagyon nem szereti a kormány, ha abba szeretnénk beleszólást, a mi általunk összedobott közpénzzel mi legyen? Hogy akarunk-e olimpiát, például, vizes vb-t? 

Csak hogy a történetnek itt nincs vége. Felépül ez a sok remek aréna, megdobban a büszkeségtől az ember szíve, és aztán hétről hétre akár ezerötszáz ember is kimegy szórakozni a színvonalas meccseken. Ezek közül persze nem fizet mindenki, mert hát ha nem osztogatnának ingyenjegyet, még ennyi drukker sem lenne, tehát a bevételek nem egetverőek. A stadiont viszont fenn kell tartani valahogy, mert természetesen az üzemeltetésnek megvannak a költségei. Ki lehet számolni, 317 fizető nézővel az MTK stadion mennyire lesz megtérülő beruházás!

Azaz a száz (millió) forintos kérdés az, ki fogja állni a fenntartást? Azt utálom az ilyen értelmetlen beruházásokban, hogy nem elég az egyszeri pénzkidobás, utána még önteni kell a pénzt a sok futballszentélybe. És ha netán jön egy új kormány, annak valahogy kezelni kell ezt az ügyet. Bontsák le a stadiont? A kinyert anyagok a töredékét se fedezik a költségeknek. Terheljék a dolgot a klubokra? Mindenki tudja, hogy simán csődbe mennének, és minden sportvezető csak feltenné a kezét, ezeket az építményeket direkt rájuk erőltették. Hagyják csendben tönkremenni az épületeket? Ez fájó pazarlásnak tűnik. Ha pedig az állam és az önkormányzatok a fogukat szívva minden évben többmilliárdos költséggel vállalják a fenntartást, akkor valahonnan el kell venni azt a pénzt. Gúzsba közve táncol a következő néhány évtizedben minden érintett.

Utálatos csapdahelyzet ez, amiben a kedvezményezettek nem vállalnak se kötelezettséget, se felelősséget, és utóbbit elhárítják a döntéshozók is. Ők csak "jót akartak", hogy épüljön, szépüljön az ország, fejlődjön a sportkultúra! Aki nem mer, az nem is nyerhet, ugye? És nincs semmi utánkövetés, elemzés! Felépültek az első stadionok, a felcsúti, a ferencvárosi, a debreceni. Lehetne elemezni a nézőszámokat, a kihasználtságot, lehetne ennek fényében módosítani a terveket, szerényebb, olcsóbb fejlesztéseket választani. És ehhez képest nem hogy olcsóbban épülnek új stadionok, még egyre-másra ítélnek pluszpénzt a szombathelyi építkezésre vagy a Vasas új otthonára. Mintha direkt azt akarnák a képünkbe dörgölni, ha úgy tetszik, akkor akár 100 nézőnek is gigastadion épül, mert csak.

És az a legrémisztőbb az egészben, hogy talán pont ez a koncepció. Nem a sport számít, az ország épülése, hanem az erődemonstráció- paradox módon pár ürességtől kongó, értelmetlen stadionnal.