Személyes közügyek

Egyre inkább biztos vagyok benne, hamarosan hírt kapunk a brüsszeli Soros-terv bukásáról.

A magyar kormány kommunikációjának kiemelt eleme a Soros-terv elleni "harc". Minden politikai nehézfegyverzet bevetésre kerül elmondásuk szerint, hogy Magyarországot megvédjék. S idehaza természetesen a kommunikációs háború zajlik, hiszen minket nem legyőzni, hanem meggyőzni kell.

A plakátkampány után jön a nemzeti konzultáció a Soros-tervről. Hogy ebben abszurd állítások vannak, az szinte mindegy is: az átlagpolgár aligha fog társalogni az amerikai milliárdossal arról, mik az elképzelései a migráció témájában. Persze miért is beszélnének? A kormány sem beszélget vele.

A kormány minket kérdez, minden felületen. És annyira komolyan vehető az egész történet, hogy akárhány szavazat leadható akármilyen email címekről, amire a hivatalos kormányzati reakció az, hogy bíznak az állampolgárok tisztességében. Ami persze értelmezhető úgy is, hogy ekkora súlya van a végeredménynek: pár százaléknyi kamu szavazat semmit nem számít.

Izgalmas móka lenne, ha ügyes heckerek leadnának pár százezer voksot, amiben a Soros-tervet "támogatják". Nem tudom, kiállna-e ekkor országunk nagyrabecsült miniszterelnöke, hogy rendben van, az emberek ezt akarják, akkor alávetjük magunkat a tervnek? Vagy inkább akkor hirtelen mégis fontos lenne az, hogy lehet csalni az online felületen? 

De ezt a lehetőséget meghagyom a kibervilág tréfamestereinek és bűnözőinek. Főleg azért, mert én már nem is emlékszem a korábbi konzultációkra, hogy tulajdonképpen mi volt a témája a több milliárdért lebonyolított, de kötelező döntéseket meg nem alapozó konzultációknak. Amit tudok: a valóban érdemi népszavazás simán eredménytelen lett. Nyilván ezért nem nyúl a kormány a népszavazáshoz soha többé, mert azzal bizony pofára lehet esni.

Egyébként sem számít ez az egész hajcihő, mert nyilván Magyarország győz, és Brüsszel nem hajtja végre hazánkban a Soros-tervet. Én ebben tökéletesen biztos vagyok, mégpedig azért, mert nincs brüsszeli Soros-terv. Ez egy egészen hibátlan konzultációs kampány, hiszen a végén, pár hónap múlva, véletlenül pont a választások előtt ki lehet hirdetni, Brüsszel nem fog Soros György személyes utasítására több millió muszlimot Magyarországra telepíteni, hogy azok havi 90 millió forintos fizetésért megbecstelenítsék lányainkat és asszonyainkat. És hogy a veszélyes terv elbukott, csakis és kizárólag a kormánynak köszönhető.

(Meg egy kicsit a konzultációs íveket visszaküldőknek. De csak kicsit, mert ők úgysem érthetik meg igazán a nagy célok igazságát. Ha nem fogjuk őket kézen és nem tájékoztatjuk őket a baráti sajtón keresztül, véletlenül még terroristákat akarnának beköltöztetni a saját házukba. Védjük meg a magyarokat maguktól, a gondolataiktól, a józan eszüktől!)

Mindenesetre a stratégia zseniális, hiszen egy nem létező tervet egészen biztosan nem fog megvalósítani senki. Ezért beszélhet nagy magabiztossággal "lesöprésről" egy kormányzati tisztviselő, mert az tuti, hogy senki nem fog taláni az Európai Unió felső vezetőinek irodájában Soros Plan feliratú dossziékat. A szomorú csak az, hogy egyébként lehetne normális párbeszédet folytatni a migrációról és bevándorlásról összeurópai és nemzeti szinten, de szemmel láthatóan erre nincs se kormányzati, se társadalmi igény. 

Mi inkább harcolunk és persze győzünk. Mi mindig győzünk. Mert nekünk mindig igazunk van. Akkor is, ha nem. Érthetetlen, hogy a magamfajta ettől miért nem tud igazán boldog lenni.

A katalóniai népszavazás körüli káosz azt mutatja, itt már egyik érdekelt fél sem tud értelmesen gondolkodni.

Az, hogy Katalónia elszakadjon-e Spanyolországtól, innen nyilván nem eldönthető. Én ezeket a nagy önállóskodásokat mindig kicsit furcsán nézem, ha egyébként mindenki maradna benn az EU jelentette gazdasági közösségben, például. Meg azt is nehéz elképzelni, a Barcelona szeretne-e egy csak katalán focibajnokságban játszani?...

Mindenkinek van egy jó érve az elszakadás ellen és mellett. Természetesen előjönnek példákkal, de szerintem Jugoszláviával nem olyan egyszerű összevetni- persze párhuzamok nyilván vannak. Viszont ahol ilyen hosszú ideje egy országként létező államról van szó, természetesen erősen keveredhettek a nemzetiségek is, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki aki ma Katalóniában él, ne akarna spanyol lenni. 

Mindenesetre tudomásul kell venni, a trend az, hogy aki ma igazán önálló akar lenni, előbb-utóbb az is lesz. Ahogy függetlenedtek a szovjet majd jugoszláv tagköztársaságok, ahogy elszakadt Koszovó, Dél-Szudán, meg még pár ország, azt jelzi, a függetlenedésnek manapság marha nehéz gátat szabni. Egyszerűen azért, mert a mostani szabadságkultuszban (amivel nekem nagy bajom nincs) az emberek szabad önrendelkezése is szent.

Normális esetben persze az ilyen felvetéseket értelmesen kell megvitatni, és az a helyes, ha lehetőséget kapnak az emberek a véleményük kinyílvánítására. A skótok példája juthat eszünkbe, akik szavaztak és maradtak. Így aztán az Egyesült Királyságot sem lehetett vádolni semmivel, a skótok is megkapták a döntés lehetőségét. És nyilván az, hogy nem akartak külön válni, erős összefüggésben van azzal, hogy komoly jogaik, autónómiájuk van.

A vicc az, hogy a katalánoknak is. Katalán nyelven zajló oktatás, saját parlament, kormány és rendőrség- nem egy nemzeti kisebbség van Európában, a nagyvilágon meg pláne, aki hasonlót el sem tud képzelni. És pont ezért egy elszakadási népszavazás ott sem lett volna lefutott dolog, csak a keményvonalas nacionalista erők tolták a témát.

Erre a spanyol központi kormányzat a lehető legbarbárabb módon avatkozott bele a népszavazás lebonyolításába: betiltás, odavezényelt rendőrök, erőszak, több száz sérült. Ez teljes mértékben igazolja, hogy az "őrült spanyol" kifejezés több, mint jogos. Ennek az egésznek így biztosan semmi értelme nem volt, mint ahogy a katalán kormányzat mániákus ragaszkodásának a szavazáshoz sem. Ami történt, azt aligha lehet szabályos, ellenőrzött körülmények közt zajló népszavazásnak nevezni, ami történelmük egyik sorsfordító kérdésében döntene.

Az egész színjátéknak annyi értelme volt, hogy gyakorlatilag betemethetetlen árkokat ástak Spanyolországon belül olyan nemzetiségek közt, akik azért inkább békességben éltek egymás mellett. Erről a történetről ugyanis állást kell foglalnod, ha spanyol vagy, ilyen történések után, és amit mondasz, az alapján mondanak véleményt rólad is. Csak gratulálni lehet azoknak, akik sikeresen hagyták így elfajulni a dolgokat- rövid távon nyilván az elszakadáspárti katalánoknak jobb, hiszen most ők az "áldozatok", akikre lecsapott a központi kormányzat erőszakja, de fordulhat ám a kocka, ha kiderül, nem akkora móka ám a függetlenség mindenki számára.

Aztán persze már rebesgetik, hogy ha sikeres lesz a népszavazás, kik kaphatnak még kedvet az önállósodáshoz. Székelyföldet rebesgetik, például, amit sejthetően ugyanúgy nem lenne hajlandó elengedni Románia. És például mi lenne, ha Budapest akarna kiszakadni az országból, mert nem akarnak olyan kormányt, mint amit a vidék választ meg? Tudjuk, hogy vannak erős eltérések a pártpreferenciákban. Az ezzel való zsarolás a jövőben sok-sok csoport fegyvere lehet még.

Tudom, hogy az értelmes megoldás a minél erősebb önkormányzatiság, önállóság lenne. Mert ha a helyi vezetésnek valódi jogai, valódi bevéltelei vannak, önállóan dönthetnek iskolákról, segélyekről, egészségügyről, egyebekről, akkor annyira már nem is fontos a központi kormányzat. Elméletileg- a katalánoknak mindez megvan, aztán látjuk a végeredményt. 

Itt ülök, nézem a videókat az erőszakról, és bevallom: még csak elképzelésem sincs arról, mi lesz ebből az egészből. Komolyan mondom, hogy szerintem bármi megtörténhet, a polgárháborútól a kiegyezésig. Nem kell nekünk a Közel-Keletre tekintgetni, ha bizonytalan régiót akarunk látni, akad ilyen az öreg kontinensen is. Ez pedig arra figyelmeztet, sokkal jobban meg kellene becsülnünk a békét és a stabilitást, amit a nagy európai közösség ad meg a számunkra...

Megáll az ész az őcsényi menekültüdültetés kapcsán kibontakozott balhén.

Nem is tudom, hova süllyedhetünk még. Van ez a sorosozós nemzeti konzultáció, aminek más aztán tényleg se füle, se farka. Volt már hasonló, szóval ezen nem akadok fenn. Aki akarja, visszaküldheti, fizeti a kormány, szóval ingyen kikapcsolódás.

Na de nekünk nem elég a papír, mi magyarok élesben is bizonyítunk. Már korábban is volt hiszti amiatt, hogy néhány menekült pihent volna pár napot egy vidéki panzióban, és most ismét ez történt. Őcsényben szabadultak el az indulatok, mintha legalábbis az Oszama Bin Laden túlkoros úttörőcsapat akart volna terepgyakorlatot és kiképzést tartani. 

Az nagyon, nagyon gáz, hogy már sikerült kárt is okozni a panziósnak, akinek kiszúrták a gumijait, megrongálták autóját. Én azt tudom, hogy nem ez az évszázad bűncselekménye, de ha egy ilyet csinálna egy migráns Belgiumban, két napig címlapon lenne a 888-on meg az Origón a vérfagyasztó sztori. 

Amikor Orbán Viktor, Magyarország demokratikusan megválasztott kormányfője üdvözli a helyiek "határozott véleménynyilvánítását", ingoványos talajra téved. Először jönnek a gyerekek, aztán a szülők és ott a baj? Komolyan itt tartunk, ez a színvonal? 

Az egyik gond az, hogy a mi fantasztikus kormányunk azt mondja, megvédi az országot. Amikor köztörvényes bűncselekményeket tart elfogadhatónak a miniszterelnök, azt üzeni: "oké, csináljatok amit akartok, mi tehetetlenek vagyunk". Ugyanis ha nem így lenne, a kormányfő azt mondaná, felháborodni lehet, bűncselekményt elkövetni viszont nem, mert az állam dolga, hogy betartassa a törvényt, nem pedig egy csapat önbíráskodó garázdáé. Ezen az elven rengeteg dolgot lehetne legalizálni "jogos" elégtételként, ami nagyjából elszabadítaná a káoszt.

A másik fele meg az a sztorinak, hogy itt nem az éj leple alatt belopakodott közel-keleti gonosztevőket csempésztek volna be a békés faluba, hogy megrontsák a magyar lányokat. Ők már a magyar állam befogadott menekültek- ha bárkire veszélyt jelentenek, akkor a magyar hatóságok hibáztak, amikor menedékjogot adtak nekik. És pont.

Ráadásul semmit, de tényleg semmit nem tudunk ezekről az emberekről: honnan jönnek, hány évesek, milyen a hátterük. Balog Zoltán épp büszkén beszélt arról pár napja, mi minden keresztény menekültet szívesen fogadunk- mi van, ha ők is azok voltak? Mi van, ha netán a magyar állam által kebelre ölelt, hozzánk invitált emberek megalázását, megbélyegzését, elzavarását tartja helyeslendő fejleménynek a magyar állam magas közhivatalt viselő személye? 

Szóval döbbenetes zavar van a magyar kormány hivatalos kommunikációjában. Nem kell menekült, mind gazember és terrorista, tök oké hogy garázdák fenyegetik meg a legálisan itt tartózkodó menekülteket akiket az állam engedett be (no meg az őket segítőket), de ezzel együtt Magyarország minden kereszténysége miatt üldözött, akár közel-keleti vagy afrikai menedéke kíván lenni. A kettő így együtt nem lehet igaz. Ha a kormány rassz meg vallás alapján akar szelektálni, akkor mondja ki. Már nem lenne sokkal rosszabb a helyzet a mostaninál.

Csak ehhez persze kellene az a bátorság, amiről a kormány beszél, de valójában (még) nem meri felvállalni. Nem azt mondom, hogy feltétlenül vágyok arra, telepedjen be pár százezer muzulmán Magyarországra, én csak őszinte, tiszta beszédet szeretnék hallani.

Na meg azt, hogy egy magyar kormányfő lehetőség szerint ne üdvözölje, ha néhány erőszakos barom a saját kezébe akarja venni semmiféle törvényt nem sértő magyar állampolgárok megrendszabályozását. Nem akarnék olyan országban lakni, ahol egy miniszter szerint jogos önvédelem, ha pofonnal nevelik meg azt, aki cigány, hosszú hajú vagy filozófiaszakos, mert ugye, először csak a gyerekek jönnek, aztán a többiek és kész a baj, idézve Orbán Viktort. 

Most kell megállni, most kell azt mondani, semmiféle politikai megfontolás nem jogosíthat fel arra senkit, hogy átlépjen egy határt. Bár az már eleve gáz, ha ilyesmire másnak kell felhívni az elvileg "felelős" politikusok figyelmét...

(És akkor még ott van az is, hogy mennyire ciki a Migration Aid sárga csillagos pólója. Ennyire azért nem kellene hülyének lenni nekik sem, ez azért elég súlyos szimbólum. De ebben a történetben lassan már egyáltalán nem maradnak normális szereplők.)

Orosházi Ferenc elgyalogolt Rómába, de a pápával nem sikerült összefutnia. Bajban a nemzet, Európa meg a világ?

Nemrég találkoztam először a magyar zarándok nevével, akinek 1200 kilométeres vándorútjáról nem nagyon írt senki. Volt persze aki ennek kapcsán számon kérte a magyar sajtót, akiknek mit se számít egy honfitársunk nagy teljesítménye, de némi nézelődés után már jobban megértem, hogy az újságok ingerküszöbét mindez nem érte el.

Vagyis a történetről már lehetne beszélni, de Orosházi Ferencnek azért van egy előélete. A meglehetősen hülyén megalkotott jogszabály alapján a bíróság elítélte mint holokauszttagadót, ez már önmagában sem jó pont. Emellett ő volt az is, aki saját kiskunlacházi telkén kikiáltotta a Szent Korona Országát, azaz úgymond elszakadt a szerinte jogilag nem is létező Magyarországtól, s mivel így független országban élő embernek tekintette magát, úgy vélte, rá se a magyar jogszabályok nem érvényesek, sem végrehajtók nem küldhetők. (Amit fentebb leírtam, az nem minősítés a részemről, azok tények.)

Szóval nem egyszerű eset az úriember. Van egy speciális kör, ami a Jézus magyar volt, a magyarok Isten kiválasztott népe, a Szent Korona tan a magyar jogrend alapja, meg hasonló elvek mentén szerveződik, de ezen belül igen komoly törésvonalakkal támadják egymást. Míg Orosházi Ferencnek is megvannak a maga hívei és támogatói, mások szerint ő árulta el a haza szent ügyét, sőt.

Én tökéletesen megértem, hogy nem jelent meg túl sok írás a zarándoklatról. Orosházi állítása, miszerint az Úr rajta keresztül kíván szólni a pápához, kissé nehezen hihető. Azok a bizonyos hivatkozott külföldi beszámolók is inkább csodabogárként kezelték, és nem keresztény szentekhez, hanem Gandalfhoz hasonlították a fehér szakállú vándort. 

Azt gondolom, hogy elég ügyesen menedzselte a dolgokat Orosházi Ferenc, aki folyamatosan arról írt, a pápa fogadja, kiemelt helye lesz, elmondhat mindent a szentatyának és így tovább. Emberek köszönték meg neki amit értünk, magyarokért tesz, áldásról és Máriáról beszéltek. 

Aztán, minő meglepetés, a pápa nem fogadta a magát a Turul Nemzetséghez soroló zarándokot. Ami persze azt bizonyítja, a pápa nem érti a világot, bezzeg Orosházi Ferenc, aki búzakalászokat és karikás ostort vitt magával, üzenete szemléltető eszközeiként. És most aztán magára vessen a világ! Akik pedig a szentatyáról beszéltek előtte, azok szerint Ferencről most kiderült, valójában a háttérhatalom beépített ügynöke. Egyébként is, ki nekünk a pápa, hiszen ő csak apostoli, míg a magyar király apostol. Vagy valami ilyesmi- nem igazodok ki ezeken az okfejtéseken tökéletesen, de megnyugtat az, hogy azok sem tudják mit beszélnek, akik ezeket leírják. (A hozzászólásokban vannak igazi gyöngyszemek, akinek van kedve hozzá, érdemes böngészni.)

Mégis, semmiképpen sem érzem úgy, hogy jogom lenne kigúnyolni a zarándokot. Nálunk simán lehet összefüggéstelen zagyvaságokat beszélő emberekből miniszter is: Kósa Lajos szavaiból sem sokkal könnyebb kihámozni valamit, mint a Turul-Magyar-Jézus-Szent Korona gondolatvilág híveinek vagy a laposföld-elmélet terjesztőinek elképzeléseiből. 

Tulajdonképpen szép dolog az, ha valaki hisz valamiben. Ha Istent nem zavarja, hogy valaki rá hivatkozva indul küldetésre, akkor nekem aztán végképp semmi dolgom vele. De az, hogy nem élcelődök rajta, nem jelenti azt, hogy el lehetne várni, a sajtó tele legyen a bölcselkedéseivel. Érdekes, hogy sokszor pont azok reklamálják, az újságok miért nem írnak az ilyen "fontos dolgokról", akik egyébként a sajtót a zsidó háttérhatalom legfőbb fegyverének tartják. De, ahogy fentebb írtam, nem kell logikát várni mindenkitől.

Egész sorsuk paradoxona az,  hogy azért mondhatnak nyilvánosan amit akarnak, mert egyrészt megteremtették számukra a szólásszabadságot azok az emberek, akiket gyűlőlnek, és nagy nyilvánossághoz szólhatnak olyan felületeken, amik szerintük gonoszak. Akkor lennének csak bajban, ha ez nem így lenne- hogy mondanák el, mi az egyetlen, örök igazság, ha nem lenne szabad és nem lenne hol?

Kirekesztőnek bélyegezték a német Afd párt plakátkampányát.

A németországi választások nagy esélyese a CDU, azaz több mint valószínű, hogy Angela Merkel marad a kancellár. Ez részben azért elárul valamit arról, hogy az általa követett politika, a menekültek befogadásával együtt, egyáltalán nem olyan elutasított, mint azt mifelénk szeretnék elhitetni.

Persze mennyi olyan dolog van még, amiről meggyőznének minket a hivatásos riogatók! Ha rájuk hallgatnánk, akkor Németországnak még a környékét is elkerülnénk, hiszen minden sarkon migránsbandák leselkednek az ártatlanokra- aki viszont az utóbbi egy évben eltöltött pár napot náluk, abban egészen más kép rajzolódhatott ki. (Egészen ironikus, hogy a migránstémát folyamatosan címlapon tartó origón pár napja olyan útibeszámoló jelent meg, ami lelkendezve írt Berlinről, mint az egyik legélhetőbb európai városról.) 

Szóval Németország köszöni szépen, de egyelőre jól van. Ám, ahogy a világon mindenütt, úgy náluk is vannak problémák, kihívások. Egy sokmilliós országban nyilvánvalóan vannak feszültségek ezer szempontból, és igen, választ kell arra a kérdésre is adni, mi legyen a muszlim vallásúak növekvő táborával.

Az Afd (Alternative für Deutschland) bevándorlásellenes felfogásának is komoly támogatása van, akár a harmadik legnagyobb erővé is válhat a parlamentben, és ez pedig azt mutatja, hiába van a többség Merkel mellett, sokaknak van elege abból, ahogy a német társadalom megváltozik. Az Afd kampánya, ami arról szól, hogy nem kérnek a burkából, mert nekik a bikini tetszik, és a muszlim nehezen egyeztethető össze a németek disznóhúsra alapuló gasztronómiai hagyományaival, kissé provokatív, de emiatt lefasisztázni őket enyhén szólva is túlzás.

A történet ugyanis az én olvasatomban arról szól, hogy a németek azt szeretnék, ha odahaza úgy éljék az életüket, ahogy nekik tetszik. Náluk nem hogy a bikinis fürdőzésnek, de a naturizmusnak is igen komoly hagyományai vannak, és ezen nem akarnak változtatni azért, mert pár "újnémet" vallási okokból tiltakozik ellene. Ne legyen olyan, hogy egy gyereket nem engednek úszóleckékre, mert a fürdőruha erkölcstelen, és ne azok alkalmazkodjanak mások étkezési szokásaihoz egy német étteremben, akik a kolbászhoz ragaszkodnak, hanem azok, akik egy új országra akarják a saját kultúrájukat ráerőltetni.

És ezen nem kell túlgondolni semmit. A saját otthonában, a saját közegükben mindenki olyan étkezési és öltözködései szokásokat tart, amilyeneket akar. De az ország hatályos törvényei mások. Emlékezhetünk a történetre, ahol az arcát fel nem fedő, Tunéziából érkező utast Brüsszelben visszafordították, azt mondták, így nem léphet be az országba. Odahaza lehet nyugodtan nikábot viselni, semmi akadálya. 

A vallás és az ország hatályos törvényeinek összeütközése egyébként sem európai sztori: Izraelben például az alkotmánybíróság mondta ki, hogy jogellenes az ultraortodox zsidók felmentése a katonai szolgálat alól. Az, hogy valaki tiszeletreméltó módon a Tórát tanulmányozza egész életében, nem jelenti azt, hogy kivonhatja magát azon törvények alól, amik mindenki másra vonatkoznak. Hiszen a katonaság őket is védi, Izrael állam az otthonuk, ahol minden lehetőséget megkapnak vallásuk gyakorlására.

Szóval mielőtt a bikini-burkini téma miatt egyből fasizmust kiáltunk, inkább lássuk azt, hogy itt arról van szó, a nagyon szekuláris európai társadalmakban sokan követelik azt, hogy a vallás ne lehessen törvényeket felülíró érv. Ugyanígy lenne tiltakozás, ha a katolikus egyház állna elő képtelen tervekkel, beleszólva az emberek életébe- itthon is felháborodás követte, amikor valami püspök bűnösnek nevezte a lombikprogramban résztvevőket. 

Az, hogy az Afd a muszlim-témát állítja a középpontba, természetes, hiszen Németországban elsősorban erről van vita. Meglehet, hogy a párttal sok-sok gond van, hogy úgy egyébként kirekesztők- én ezt innen megítélni nem tudom. De nekem azzal nagy bajom önmagával nincs, amíg az üzenet értelmezhető úgy, hogy a saját kultúrájukhoz ragaszkodnak, és elvárják, az alkalmazkodjon, aki velük akar élni, nem pedig fordítva.

Hogy aztán hosszú távon mi lesz ebből, azt persze még senki nem tudja. A szélsőség veszélyes, bármilyen oldali. Ám ha valaki azt mondja, hogy ma Németországban csak az Afd-féle szélsőség van jelen, és mondjuk muszlim nincs, az hazudik. Ha nem lenne, ilyen pártokkal egy szavazatot sem lehetne szerezni. Biztos vagyok benne, hogy már rövid távon is elmozdulnak a nagy pártok az Afd-féle felfogás irányába, és akkor dől majd el, hogy reagálnak erre a németek és a velük élő kisebbségiek, hogy ki ragaszkodik a bikinihez és ki a burkához, és melyiket fogják tiltani, tűrni vagy támogatni.