Személyes közügyek

Tudok tippet adni ahhoz, hogy győzzük le a hanyatló nyugatot!

Országunk miniszterelnöke ismét fontos és nagy dolgokat mondott, ezúttal a Fidesz kongresszusán, ahol teljes egységben jelölték egyedüliként a párt elnökének, elsöprő többséggel újból megválasztva. Pont mint egy rendes közép-ázsiai diktatúrában. Nyilván amikor valaki nyeregben érzi magát, magabiztosabbá válik, s így okoskodhat arról, hogyan gyűrjük majd magunk alá a hamarosan elbukó Nyugat-Európát, ahol mindenki minket irigyel.

Bár konkrétumok nem hangzottak el, nekem azért vannak ötleteim, mivel tudnánk rendesen odavágni az elkényelmesedett liberáldemokrata jóléti államoknak. Ha például újból átengedünk mindenféle ellenőrzés nélkül több tízezer menekültet, akik között azért akadnak furcsa alakok, máris rájuk tudnánk ijeszteni.

Mi ugyanis úgy védtük meg Európát, hogy azt a bizonyos sokat emlegetett kerítést már a nagy menekülthullám után emeltük, a korábbi áradatot egyszerűen csak továbblökdöstük Németország felé. Ha olyan nagyon előrelátó lett volna a kormány, a határzár korábban épül ki- de mi utólag látjuk a jövőt. Naná, így sokkal inkább biztosra lehet menni.

Komoly csapást mérhetnénk az európai intézményrendszerre, ha minél több tehetséges politikusunkat juttatnánk vezető szerephez. Képzeljük el, mi lenne a vége, ha sikerülne Deutsch Tamást belobbizni az Európai Bizottság elnökének!

A nyugati országok gyengítésének kiváló eszköze lehet, ha még sokkal több támogatást követelünk ki magunknak a közös költségvetésből, amiből stadionokat, 30 centis kilátókat és használhatatlan bicikliutakat építenénk. Gyorsan megroppanna az a gazdaság, aminek a kárára mi költekeznénk!

Ne feledjük el a hatékony kommunikációt se. Pillanatok alatt a mienkhez hasonló kiváló hangulat uralkodna el nyugaton olyan plakáterdők, nemzeti konzultációk hatására azokbn a puhány országokban is, ahol még nem ismerik, mi mindenre jó egy uszító, egyoldalú kampány. (Pontosabban ismerték, valamikor pár évtizede, de most már nem divat...)

Sőt, ha már arról beszélünk, ki mit állít, tulajdonképpen nem is kell, hogy a nyugat le legyen győzve: elég sokat és hangosan kiabálni, ott már mindenki csak vegetál s minket irigyel, és csak a Soros irányította lakájmédia hallgatja el, Berlinben "Hódmezővásárhely a mi Párizsunk" táblákkal tüntetnek a csalódott németek, és máris igaznak tűnik. 

Erősen meg lehetne rostálni a nyugatiakat, ha a magyar intézményrendszerre bíznánk őket, itt kellene orvoshoz járniuk, netán munkanélküli vagy egyéb támogatást kérniük. A falu végén sepregetve, 47 ezer forintból megélve megtanulnák, hol lakik az Atyaúristen. Úgy általában bevezetve az elmúlt évek fantasztikus sikereinek köszönhetően megemelkedett magyar életszínvonalat Nyugaton lenne nagy meglepetés az emberek körében.

Bár nem féltem a nyugati politikusokat sem, ha füllentésről, mellébeszélésről van szó, szerintem pár Németh Szilárd- vagy Semjén Zsolt-sajtótájékoztató, esetleg Rogán Antal-humorest hallatán elég sok európai polgár értékelné át eddigi életét. Vagy egy jó beszélgetés Mészáros Lőrinccel, a felcsúti Zuckerberggel megroggyanthatná az emberek hitét, akik eddig azt hitték, tehetség és ész kell ahhoz, hogy valaki rekordsebességgel a csúcsra jusson. Komoly csapás lehetne az is, ha Farkas Flóriánt neveznék ki a felzárkóztatási programok felelősének.

Szintén gyorsan térdre tudnák kényszeríteni a kontinenst, ha a magyar hadseregre bíznánk Európa megvédését. Hiszén miénk az egyetlen sereg, ahol több a tiszt mint a közlegény, és ahol a harc nem az ellenséggel hanem a minél kényelmesebb pozíciókért folyik.

Egy szó mint száz: minden megvan a kezünkben ahhoz, hogy igazoljuk, miniszterelnökünknek most is igaza van. Én pedig már most izgatottan várom, a következő kongresszusra mit fog kitalálni...

Nehezen eldönthető kérdés, kinek és milyen joga legyen szavazni a magyar választásokon.

Amikor Gyurcsány Ferenc nemrég felvetette, meg kellene vonni a határon túli magyarok számára biztosított szavazati jogot, borítékolható volt, hogy erre sokan ugrani fognak. És bármit gondol az ember az egykori miniszterelnökről, tény, ez egy máig nem kibeszélt téma, amiről közel sincs konszenzus.

Az ugyanis nettó hazugság, hogy az ország lakossága teljes egységben támogatni a szavazati jog megadását a kettős állampolgárok számára. Miközben szép dolog a nemzettudat, furcsa érzése van az embernek arra gondolva, hogy nem itt élő, nem itt adózó tömegek szólhatnak bele abba, ki vezesse az országot.

Most csak egy rettentően hülye példát mondva, ha jelentkezne egy párt, hogy ő minden kettős állampolgárságú ember számára "határon túli segélyként" havi félmillió forintot adna, begyűjthetne ezzel esetleg annyi szavazatot, amivel a parlamentbe is bekerülhetne? Miközben a párt is tét nélkül ígérgetne, a határon túliak is tét nélkül voksolhatnának, hiszen nem az ő adóforintjaik elosztásáról volna szó. 

Közben meg persze én is azt mondom, magyarokról beszélünk, miért ne kérdeznénk meg a véleményüket? De ennek ez a legjobb formája? És eközben a Magyarországról külföldre ment, de továbbra is ide pénzt hazaküldő emberek szavazását miért kellett hozzájuk képest annyira megnehezíteni? Persze, tudom én, mik ennek a ki nem mondott indokai, és pont ezért vallom, csak egy rettentően álszent dolog a határon túliak szavazati jogai melletti kardoskodás. Sima blöff, ami a jelenlegi kormány pillanatnyi politikai haszonszerzéséről szól.

Azt azért üzenném a kormánynak, hogy van itt egy-két dolog, amire oda kellene figyelniük. Miközben nyilvánosan (Gyurcsányon kívül) ciki felvállalni azt, hogy valaki nem akarja, hogy a határon túlról szóljanak be a dolgainkba, névtelen felmérésekben azért kiderül, hogy nem akkora ennek a támogatottsága. És ha elindulna egy aláírásgyűjtés akár, nem biztos, hogy nem jönne össze elegendő számú ezekből.

Ellentétben az olimpiás vagy a vasárnapi boltbezárásos történettel, ahol a kormány simán gyáván megfutamodva elvette a népszavazások élét, itt azért jóval nagyobb arcvesztés lenne a szavazás kiírása előtt visszavonni az egészet. Egy népszavazáson bukni egy ilyen "nemzetegyesítő ügyben" pedig óriási arculcsapás lenne. Gyurcsány egyáltalán nem buta ember, nem véletlenül állt elő az ötletével: gyanítom, pontosan felmérték, nekik ettől már kevesebb támogatójuk nem lesz, viszont egy esetleges sikeres akcióval úgy fog tűnni, hogy MÁR MEGINT és MÉG MINDIG Gyurcsány az egyetlen, aki meg tudja szorongatni Orbán Viktort. 

Az mondjuk gond, hogy ez az egész mind a két oldalról politikai kupeckedés, és valójában senkit nem érdekel, mit gondolnak a választók- akár idehaza, akár a határon túlról. Ha valami fordulat okán elpártolnának a most még többségében Fideszt támogató külhoni magyarok, ez a párt lesz a legelső, ami még az emlékét is eltörli a szavazati jognak.

Így aztán szó sincs arról, hogy konszenzus legyen, párbeszéd legyen, vita legyen, mint ahogy soha senki meg nem kérdezte a magyar választókat arról, legyen-e pár százezernyi potenciális új választópolgár, csak úgy, a semmiből? Ilyesmire (ki tudja miért?) nem szokott kiterjedni a nemzeti konzultáció. Így aztán szinte mindegy is, én személy szerint egyszerű állampolgárként mit gondolok- rám meg a véleményemre ezúttal sem kíváncsi senki.

A HVG által felfújt Ryanair-balhé elképesztő mélységbe rántja a lapot.

Most igazán divatos a másikra mutogatás a magyar sajtóban. Az egyik oldalon a "balliberálisok" gyűjtőnév alatt kezelt "Soros-bérencek" elfogultságán lehet élcelődni, a másik oldal meg a kormányhoz dörgölődő. állami hirdetésekkel kitömött talpnyaló lakájmédiát ostorozza.

Szó se róla, mind a kettőn lehet fogást találni. A néha a liberalizmus szélsőségeit (már ha van ennek így egyáltalán értelme) túltoló indexesek, 444-esek is lyukra futnak, az Origón megjelenő aláírás nélküli fröcsögések, a 888 elfogult állásfoglalásai, a Riposton megjelenő butaságok olyanok, amiktől csak fogja az ember a fejét.

És most itt a HVG sztorija: a Ryanair gépről durván lezavart ártatlan utast sokan sajnálták. Bár rutinos utazóként én mindig csodálkozok az ilyesmin, mert pár tucat (köztük sok fapados) repülés során egy alkalommal sem keveredtem verbális vagy valódi karatéba légikisasszonyokkal, de természetesen bármi előfordulhat. Aztán kiderült, hogy a többi utas sem egészen úgy látja, hogy a sértett utazónak lett volna igaza.

Amikor pedig kiderült, a történet főszereplője a HVG egyik vezetője, ám ez nem szerepelt a cikkben, furcsa fordulatot vett az egész ügy. Kicsinyes személyes bosszúra talán mégsem kellene használni az egyik legismertebb hazai lapot, egy aláírás nélküli, nagy feltűnést keltő cikkel. S ráadásul belekerült egy stewardess képe is az írásba, aki elmondta a hazánkból érkező gyalázkodó üzenetekre válaszul, hogy aznap nem is volt Barcelonában.

Az első kérdés az: és még helyén van az az ember, aki ezt az egészet vezetőként jóváhagyta? Nem kell kérdezni, nyilatkozatot kicsikarni a HVG-től, mert az alapvető és egyértelmű, hogy valaki lemond. És kész. Azok a magas lóról beszélő, a másik oldalon szakmaiságot, tisztességet számon kérő sajtómunkások, akik a HVG-vel vannak egy platformon, most elgondolkodhatnak, ki is itt a rosszfiú, kinek kéne tükörbe néznie.

Egyszerűen szégyen, hogy ma, Magyarországon nekünk ilyen sajtótermékekből kell tájékozódni. Mert azért ne higgyük, az az ember, aki egy ilyen cikket személyes sértettségből leközöl, az nem tett volna soha hasonlót a hosszú évek alatt. Micsoda összefonódások, titkos alkuk mozgathatnak itt minden oldalon szálakat! A 888 és társai esetén legalábbis érezhető, kinek a vezérvonalát követik. És a többiek? Az igazság bajnokai? Ugyan kinek az igazságát mondják el?

Az eddig is bizonytalan választópolgár már jó ideje küzd azzal, hogy nincsenek itt jó alternatívák, korrekt jelöltek, akik mellett teljes mellszéleséggel kiállhathank. Az ilyen ügyek csak azt bizonyítják, ahogy a politikusok közt sincs makulállan, a sajtóban is nagyítóval kell keresni azt, akit nem befolyásolnak ilyen-olyan érdekek. 

Az pedig még jobban zavar, hogy attól félek, ez a helyzet inkább csak romlani fog. A világon minden lehet rosszabb, mint azt látjuk, mert tele vannak a legtöbbet megosztott oldalak álhírekkel, butaságokkal, a tudománnyal szembe menő állításokkal. Aztán a mostani politikai kampányok idején is tudatosan befolyásoltak minket kamu sztorikkal. Persze régen is hazudtak, de ma ott tartok, hogy én, aki valamelyest tájékozottnak gondoltam magam, inkább csak csendben maradok.

És szép lassan mindenki elhallgat, aki szeretne saját véleményt alkotni. Politikáról szó se essék! Eközben átengedjük a döntés jogát a befolyásolható embereknek. Ám ha tisztességesek akarunk maradni, hitelesek a saját elveinkhez, nem tehetünk mást. Igazi elkeserítő patthelyzet...

Az újabb nyilvánosságra került esetek után egész csoportok, közösségek kerülnek reflektorfénybe, ám kérdéses, helyes-e ez így?

Most újabb színházi ember botránya kapcsán forronganak az indulatok, lassan az egész szakmáról szólnak majd a pletykák, megbélyegeznek sok olyan embert az általánosítással, akik teljesen ártatlanok. És megtörténhet, hogy olyan régi ikonokról kerülnek elő sztorik, akiket félistenként tisztelünk- és akik esetleg már meg sem tudják védeni magukat.

Nyilván meg fogja kérdezni magától sok ember, hogy valóban az volt-e a cél, hogy mindenkiről minden mocskos pletyka nyilvánosságra kerüljön-e vagy sem? Elvileg ennek nem nagyon lehet örülni, de az is tény, ha azt szeretnénk, megtisztuljanak azok a közösségek, ahol többször fordul elő visszaélés, zaklatás, nem kellene érintethetetlenként kezelni senkit. Csak épp hogy nézzük utána azoknak az embereknek az alkotásait, akiket korábban mélységesen tiszteltünk...

Azon viszont csodálkozom, amikor bizonyos közösségek egyenesen magukra húzzák a balhét, teljesen feleslegesen. Kevin Spacey ügyére gondolok, akit először egy fiatal színész vádolt zaklatással, később még fél tucatnyian. Az Oscar-díjas színész első közleménye elnézést kért, s leszögezte, mostantól meleg férfiként éli az életét.

És ez utóbbin akadt ki az úgynevezett meleg közösség úgynevezett képviselete. Ezek a magukat minden jog védőjének kinevezett szervezetek gyakorlatilag úgy lépnek fel, mintha minden egyes meleg, biszexuális, transznemű, crossdesser stb. embert képviselnének, akár akarják, akár nem. És én gyanítom, sokan nem akarják. Teljesen hétköznapi életet élő emberek sokasága, akik simán csak nem heteroszexuális kapcsolatban élnek, és akik nem akarnak hangos tüntetéseket, nem akarják hogy női ruhába bújt férfi előadókkal sorolják őket egy csoportba, esetleg nem kérnek ebből a közösségből.

Mert ezek a szervezetek most azért hisztiznek, Spacey az "egész meleg közösséget" bemocskolta azzal, hogy kijelentette, ő most már meleg férfi. Mintha a homoszexuálisok mind tündéri, ártatlan emberek lennének, akiktől messzemenően távol áll minden csúnya, gonosz dolog. Pedig a színész esete igazolja: ez nem igaz. 

Miért lenne igaz? Minden csoportban, közösségben van mindenféle ember. Az. hogy Harvey Weinstein igazi macsó heteróként nyomult a színésznőkre, nem mocskol be engem heteroszexuálisként, mert én elsősorban magamért, a saját tetteimért vagyok felelős, mint ahogy ő is. Nem engem járat le a zaklatásaival. És úgy vélem, Spacey miatt sem kellene szégyenkezni egy melegnek se, az ő ügye, neki kéne elvinni a balhét.

Normális ember ugyanis a meleg szervezetek nyavalygása előtt sem azonosította az egész csoportot egy gazember cselekedeteivel. És pont azért nem, amivel a szervezetek érvelnek: maguktól is fel tudták fogni, hogy a melegségének semmi köze a gazemberségéhez. Aki nem, annak meg teljesen mindegy, ki ad ki nyilatkozatokat, előtte is eredendő bűnösnek gondolt mindenkit, aki saját neméhez vonzódik. Spacey balhéja nem oszt, nem szoroz a közösség szempontjából.

Már amíg a közösség maga által kinevezett képviselete fel nem fújja ezt a tényezőt. Nem először fordul elő, hogy több kárt okoz a felesleges hiszti, mint az, hogy az emberek józan eszére bízzuk az ítélkezést. Szerintem ha csendben maradnak a meleg szervezetek, senki nem gondol arra, Spacey azért gonosz bűnös, mert homoszexuális. 

Persze értem én, ha nem szólalnak meg mindenféle ügyekben, akkor nem tetszeleghetnek mindenki képviselőjeként, aki a csoporthoz tartozik. Csak hát elvileg a jogvédelem, az érdekképviselet nem magukról a szervezetekről kellene hogy szóljon. Mert a "nagy és fontos", önmaguk fontosságát hangsúlyozó egyesületek már úgy túlnőttek, hogy páraknak nyilván jó megélhetést jelentenek. Így aztán érthető, hogy fontos számukra a nyilvánosság, a jelenlét, mert ez generálja az ismertséget, a bevételeket.

Eközben a világ nagy része egyszerűen csak elfogadja az azonos neműek kapcsolatát, és lassan okafogyott lesz a nagy jelenlét. Ezért kellett bevonni egészen eltérő csoportokat is a jogvédelembe, már LGBT helyett LGBTTTQQIAA betűszavakkal is találkozni, ami konkrétan egy vicc. Ezért kiabálnak olyankor, amikor semmi ok nincs rá, olyantól védik a közösséget, amivel senki nem is támadja őket.

És ezzel veszik el a figyelmet a fontos dolgokról, elsősorban arról, hogy a zaklatás elsősorban és mindenekelőtt nem csoport vagy közössége ügye, hanem egyes embereké: tettesé és áldozaté. 

Emberek, a nők megerőszakolásának nincs bal- vagy jobboldali olvasata!

Én tényleg nem értem néha, mik jelennek meg a sajtóban. Most épp azon rágódom, hogy egy cikk szerint a megvádolt színházi rendező a balliberális oldal kedvence, ezért nehéz a "túloldalon" a történteket értelmezni. 

Lassan egy teljesen alternatív valóságot tükröznek bizonyos írások. Egyrészt és főleg azért, mert a nők zaklatásának nem nagyon van ideológiája, ezt nem indokolja, magyarázza vagy teszi megbocsáthatóvá valaki politikai felfogása. Nehéz elképzelni, hogy a törvény előtt lenne bal- meg jobboldali szexuális bűncselekmény, külön büntetési tételekkel...

Ráadásul az egész teljesen légből kapott. A szóba hozott színházi legenda pont nem számít ikonikus figurának a baloldalon, tucatnyi olyan művész, értelmiségi van, akár színházi körökben is, akire ezerszer gyakrabban hivatkoznak. (És persze a jobboldalon is van egy kialakult kör, akik a csapat hírességeit jelentik.)

Az, hogy valakinek van múltja a pártállam időszakából, éppenséggel a korral együtt jár. Érdekes módon van, akivel megbocsátóbbak a jobboldali sajtóban, Kerényi Imrének például nem olvassák rendszeresen fejére, hogy mire vitte Kádárék alatt. Sőt, ünnepelt, idős bölcs Pozsgay Imre is- azt hiszem, kár is ezt tovább ragozni, ez egy tévút.

Mint ahogy az is, amikor a valamiért bele akarják keverni az aktuális történetbe az ideológiát az újságírók. Ha az ún. balliberális oldal (ami enyhén szólva sem egy homogén massza, eleve ezért hülyeség a címke) "kedvence" az érintett, hogy lehetett az, hogy annak a Schilling Árpádnak a felesége nevezte meg, aki nagyon is vezéralakja a mostani kormány elleni hangulatkeltésnek? Itt nem működik a balliberális "testvériség"?

És gyakorlatilag a történet részleteit az indexről, a 444-ről, a HírTV-ből ismerhetik meg az emberek, ezeket az információt veszi át a másik oldal sajtója. Érdekes módon ilyenkor nem mondják azt, hogy Soros-Simicska-bérencek írták, tehát biztos nem igaz, míg más esetekben ez már szinte kötelező.

Az is mélységes költői túlzás, hogy pont a "balliberális" oldalon ne vennék komolyan az ügyet. A 444 például pont évek óta beleáll a nők elleni erőszak témájába, az index dettó. És a most ciki módon megszólalók közül például az egyik ember a TV2 műsorvezetője volt, és a csatorna köztudottan nem éppen egy balos fellegvár- róla például egyetlen szót sem olvashatunk a vele egy platformon álló sajtótermékekben.

Az ember citálja a példákat, elemez és értetlenkedik, közben valahol tisztában van vele, ez az egész felesleges. Hiszen tudja mindenki magától, ez a vonal a szexuális zaklatásos történetben totális vakvágány, értelmetlen mellékszál. Maguk az újságírók is tisztában vannak vele, akik bepötyögték ezeket a marhaságokat. Szót sem érdemelne- és hogy mégis írok róla, annak az az oka, az igazságérzet nem hagy nyugodni. Nem a balliberálisok igazsága, nem is a jobboldaliaké- egyiküké sem érdekel. 

Engem az áldozatok igazsága érdekel csak. Minden ilyen terelés rossz irányba viszi a beszélgetést, mert belekever felesleges zavaró tényezőket az egyébként eleve mocskos ügyekbe.

Kedves újságírók! Van annyi téma a magyar közéletben, ami lehetőséget ad arra, hogy a zavarosban halásszatok. Rá lehet húzni a jobb- és baloldal témáját migrációra, EU-ra, korrupcióra, meg egy csomó mindenre. A zaklatást viszont inkább hagyjátok ki a körből. A korábbi cikket tudom idézni: ha valaki nem tud okosat, értelmeset, építőt mondani, akkor egyszerűen fogja be a száját.

Előre is köszönöm, elsősorban az érintettek nevében!