Orosházi Ferenc elgyalogolt Rómába, de a pápával nem sikerült összefutnia. Bajban a nemzet, Európa meg a világ?

Nemrég találkoztam először a magyar zarándok nevével, akinek 1200 kilométeres vándorútjáról nem nagyon írt senki. Volt persze aki ennek kapcsán számon kérte a magyar sajtót, akiknek mit se számít egy honfitársunk nagy teljesítménye, de némi nézelődés után már jobban megértem, hogy az újságok ingerküszöbét mindez nem érte el.

Vagyis a történetről már lehetne beszélni, de Orosházi Ferencnek azért van egy előélete. A meglehetősen hülyén megalkotott jogszabály alapján a bíróság elítélte mint holokauszttagadót, ez már önmagában sem jó pont. Emellett ő volt az is, aki saját kiskunlacházi telkén kikiáltotta a Szent Korona Országát, azaz úgymond elszakadt a szerinte jogilag nem is létező Magyarországtól, s mivel így független országban élő embernek tekintette magát, úgy vélte, rá se a magyar jogszabályok nem érvényesek, sem végrehajtók nem küldhetők. (Amit fentebb leírtam, az nem minősítés a részemről, azok tények.)

Szóval nem egyszerű eset az úriember. Van egy speciális kör, ami a Jézus magyar volt, a magyarok Isten kiválasztott népe, a Szent Korona tan a magyar jogrend alapja, meg hasonló elvek mentén szerveződik, de ezen belül igen komoly törésvonalakkal támadják egymást. Míg Orosházi Ferencnek is megvannak a maga hívei és támogatói, mások szerint ő árulta el a haza szent ügyét, sőt.

Én tökéletesen megértem, hogy nem jelent meg túl sok írás a zarándoklatról. Orosházi állítása, miszerint az Úr rajta keresztül kíván szólni a pápához, kissé nehezen hihető. Azok a bizonyos hivatkozott külföldi beszámolók is inkább csodabogárként kezelték, és nem keresztény szentekhez, hanem Gandalfhoz hasonlították a fehér szakállú vándort. 

Azt gondolom, hogy elég ügyesen menedzselte a dolgokat Orosházi Ferenc, aki folyamatosan arról írt, a pápa fogadja, kiemelt helye lesz, elmondhat mindent a szentatyának és így tovább. Emberek köszönték meg neki amit értünk, magyarokért tesz, áldásról és Máriáról beszéltek. 

Aztán, minő meglepetés, a pápa nem fogadta a magát a Turul Nemzetséghez soroló zarándokot. Ami persze azt bizonyítja, a pápa nem érti a világot, bezzeg Orosházi Ferenc, aki búzakalászokat és karikás ostort vitt magával, üzenete szemléltető eszközeiként. És most aztán magára vessen a világ! Akik pedig a szentatyáról beszéltek előtte, azok szerint Ferencről most kiderült, valójában a háttérhatalom beépített ügynöke. Egyébként is, ki nekünk a pápa, hiszen ő csak apostoli, míg a magyar király apostol. Vagy valami ilyesmi- nem igazodok ki ezeken az okfejtéseken tökéletesen, de megnyugtat az, hogy azok sem tudják mit beszélnek, akik ezeket leírják. (A hozzászólásokban vannak igazi gyöngyszemek, akinek van kedve hozzá, érdemes böngészni.)

Mégis, semmiképpen sem érzem úgy, hogy jogom lenne kigúnyolni a zarándokot. Nálunk simán lehet összefüggéstelen zagyvaságokat beszélő emberekből miniszter is: Kósa Lajos szavaiból sem sokkal könnyebb kihámozni valamit, mint a Turul-Magyar-Jézus-Szent Korona gondolatvilág híveinek vagy a laposföld-elmélet terjesztőinek elképzeléseiből. 

Tulajdonképpen szép dolog az, ha valaki hisz valamiben. Ha Istent nem zavarja, hogy valaki rá hivatkozva indul küldetésre, akkor nekem aztán végképp semmi dolgom vele. De az, hogy nem élcelődök rajta, nem jelenti azt, hogy el lehetne várni, a sajtó tele legyen a bölcselkedéseivel. Érdekes, hogy sokszor pont azok reklamálják, az újságok miért nem írnak az ilyen "fontos dolgokról", akik egyébként a sajtót a zsidó háttérhatalom legfőbb fegyverének tartják. De, ahogy fentebb írtam, nem kell logikát várni mindenkitől.

Egész sorsuk paradoxona az,  hogy azért mondhatnak nyilvánosan amit akarnak, mert egyrészt megteremtették számukra a szólásszabadságot azok az emberek, akiket gyűlőlnek, és nagy nyilvánossághoz szólhatnak olyan felületeken, amik szerintük gonoszak. Akkor lennének csak bajban, ha ez nem így lenne- hogy mondanák el, mi az egyetlen, örök igazság, ha nem lenne szabad és nem lenne hol?