Az újabb nyilvánosságra került esetek után egész csoportok, közösségek kerülnek reflektorfénybe, ám kérdéses, helyes-e ez így?

Most újabb színházi ember botránya kapcsán forronganak az indulatok, lassan az egész szakmáról szólnak majd a pletykák, megbélyegeznek sok olyan embert az általánosítással, akik teljesen ártatlanok. És megtörténhet, hogy olyan régi ikonokról kerülnek elő sztorik, akiket félistenként tisztelünk- és akik esetleg már meg sem tudják védeni magukat.

Nyilván meg fogja kérdezni magától sok ember, hogy valóban az volt-e a cél, hogy mindenkiről minden mocskos pletyka nyilvánosságra kerüljön-e vagy sem? Elvileg ennek nem nagyon lehet örülni, de az is tény, ha azt szeretnénk, megtisztuljanak azok a közösségek, ahol többször fordul elő visszaélés, zaklatás, nem kellene érintethetetlenként kezelni senkit. Csak épp hogy nézzük utána azoknak az embereknek az alkotásait, akiket korábban mélységesen tiszteltünk...

Azon viszont csodálkozom, amikor bizonyos közösségek egyenesen magukra húzzák a balhét, teljesen feleslegesen. Kevin Spacey ügyére gondolok, akit először egy fiatal színész vádolt zaklatással, később még fél tucatnyian. Az Oscar-díjas színész első közleménye elnézést kért, s leszögezte, mostantól meleg férfiként éli az életét.

És ez utóbbin akadt ki az úgynevezett meleg közösség úgynevezett képviselete. Ezek a magukat minden jog védőjének kinevezett szervezetek gyakorlatilag úgy lépnek fel, mintha minden egyes meleg, biszexuális, transznemű, crossdesser stb. embert képviselnének, akár akarják, akár nem. És én gyanítom, sokan nem akarják. Teljesen hétköznapi életet élő emberek sokasága, akik simán csak nem heteroszexuális kapcsolatban élnek, és akik nem akarnak hangos tüntetéseket, nem akarják hogy női ruhába bújt férfi előadókkal sorolják őket egy csoportba, esetleg nem kérnek ebből a közösségből.

Mert ezek a szervezetek most azért hisztiznek, Spacey az "egész meleg közösséget" bemocskolta azzal, hogy kijelentette, ő most már meleg férfi. Mintha a homoszexuálisok mind tündéri, ártatlan emberek lennének, akiktől messzemenően távol áll minden csúnya, gonosz dolog. Pedig a színész esete igazolja: ez nem igaz. 

Miért lenne igaz? Minden csoportban, közösségben van mindenféle ember. Az. hogy Harvey Weinstein igazi macsó heteróként nyomult a színésznőkre, nem mocskol be engem heteroszexuálisként, mert én elsősorban magamért, a saját tetteimért vagyok felelős, mint ahogy ő is. Nem engem járat le a zaklatásaival. És úgy vélem, Spacey miatt sem kellene szégyenkezni egy melegnek se, az ő ügye, neki kéne elvinni a balhét.

Normális ember ugyanis a meleg szervezetek nyavalygása előtt sem azonosította az egész csoportot egy gazember cselekedeteivel. És pont azért nem, amivel a szervezetek érvelnek: maguktól is fel tudták fogni, hogy a melegségének semmi köze a gazemberségéhez. Aki nem, annak meg teljesen mindegy, ki ad ki nyilatkozatokat, előtte is eredendő bűnösnek gondolt mindenkit, aki saját neméhez vonzódik. Spacey balhéja nem oszt, nem szoroz a közösség szempontjából.

Már amíg a közösség maga által kinevezett képviselete fel nem fújja ezt a tényezőt. Nem először fordul elő, hogy több kárt okoz a felesleges hiszti, mint az, hogy az emberek józan eszére bízzuk az ítélkezést. Szerintem ha csendben maradnak a meleg szervezetek, senki nem gondol arra, Spacey azért gonosz bűnös, mert homoszexuális. 

Persze értem én, ha nem szólalnak meg mindenféle ügyekben, akkor nem tetszeleghetnek mindenki képviselőjeként, aki a csoporthoz tartozik. Csak hát elvileg a jogvédelem, az érdekképviselet nem magukról a szervezetekről kellene hogy szóljon. Mert a "nagy és fontos", önmaguk fontosságát hangsúlyozó egyesületek már úgy túlnőttek, hogy páraknak nyilván jó megélhetést jelentenek. Így aztán érthető, hogy fontos számukra a nyilvánosság, a jelenlét, mert ez generálja az ismertséget, a bevételeket.

Eközben a világ nagy része egyszerűen csak elfogadja az azonos neműek kapcsolatát, és lassan okafogyott lesz a nagy jelenlét. Ezért kellett bevonni egészen eltérő csoportokat is a jogvédelembe, már LGBT helyett LGBTTTQQIAA betűszavakkal is találkozni, ami konkrétan egy vicc. Ezért kiabálnak olyankor, amikor semmi ok nincs rá, olyantól védik a közösséget, amivel senki nem is támadja őket.

És ezzel veszik el a figyelmet a fontos dolgokról, elsősorban arról, hogy a zaklatás elsősorban és mindenekelőtt nem csoport vagy közössége ügye, hanem egyes embereké: tettesé és áldozaté.