Sokszor olvasni olyan véleményt, hogy a magyar szavazók tájékozatlansága, butasága, elvakultsága áll a kormánypártok évek óta tartó töretlen népszerűsége mögött. Mindez remekül hangzik, csak egy gond van vele: a hazai politikai palettán egy kicsit szűkös a színvonalas választék.
Szögezzük le, hogy nekem nincsenek illúzióim, egy percig nem hiszem, hogy bezzeg nyugaton grállovagok, professzorok, emberbőrbe bújt angyalkák versengenek a szavazók kegyeiért. Ott van például a Brexit-téma: meglehetősen érdekes csapat volt mind a két oldalon. A maszatolás vagy nyílt hazudozás máshol sem áll távol a politikai elittől.
Na de legalább lehet valamiféle "elitről" beszélni, ami a választók megtévesztésében kellően hatékony. Egyáltalán, vannak karakteresebb arcok, olyan figurák, akik ugyan nem sok erkölcsi aggállyal törődnek, de akkor is oda kell rájuk figyelni. Boris Johnson vagy Nigel Farage (a tengerentúlon meg mondjuk Donalt Trump) nem csak egyszerű politikai trollok, képesek magukra irányítani a figyelmet.
Azt hiszem, mindenki sejti, mire akarok kilyukadni. Most volt az MSZP elnökválasztása, és nyugodtan kimondható, nem volt olyan jelölt, akinek az elnökké válása bármiféle eséllyel kecsegtethetett volna a tekintetben, hogy a szocialisták hirtelen magukhoz hódítják a szavazók jelentős részét. Molnár Gyula legyőzte Tóbiás Józsefet, a vert mezőnyben volt Harangozó Tamás és Szanyi Tibor. A választmány élére pedig Hiller István került, a feledhetetlen Hiller Haver kampányról is ismert politikus.
Elképzelem, ahol szűk körben, egymást elvtársozva társalognak ezek a kiváló elmék, hogy lehet megújítani a szocialista pártot. Azt a remek társaságot, aminek sikerült röviddel az elnökválasztás előtt kiagyalni "A másik ember pártján" szlogent. Ezzel nyilvánvalóan tömegeket hódítanak meg. Nézegetik majd a közvéleménykutatási eredményeket, "elvtársak, a nyugdíjasok között nem 17, hanem 19 százalékon állunk, törünk fel mint a talajvíz", miközben arra szemmel láthatóan nem gondol senki, hogy van elég sok ember, aki rutinból "szocialista", de egyébként nem sokat foglalkozik a világgal.
A szocialista párt mostani üzenete ugyanis nem tud meggyőzni senkit. Egy üres papírlap láttán ugyanis a gondolkodó választópolgár nem áll melléjük. Még akkor se, ha benyögik hogy "Fúj Orbán, mocskos Fidesz!" Nincsenek érvek, célok, koncepciók, értelmes víziók. Se országos, se önkormányzati szinten: Tarlós Istvánnal, a stílusával sokaknak van baja. De ugyan melyik szocialistát lehetne helyette tiszta szívvel támogatni? Még az "erős emberek" esetében is érződik valami bizonytalanság, mintha nem tudnák, kik ők és mit akarnak.
Tóbiás, Molnár, Hiller? Volt ezeknek az embereknek bármi üzenete felénk, választók felé mostanában? Valami támogatható vagy megosztó lépés? Bármi, ami miatt azt mondhatnánk, én érzem bennük az erőt? Gyurcsány már évek óta a Demokratikus Koalíciót építgeti ahol rajta kívül csak pár jelentéktelen arc lézeng, mégis van egy kis tábora a pártnak, csak azért, mert a vezetőjéről mindenkinek van véleménye. Ilyen vagy olyan, de számolni kell vele.
Te például mit gondolsz Molnár Gyuláról? Bevallom, én semmit. Még csak rosszat se. De ezzel együtt se merül fel, hogy ha most szavaznának, a szocialistákra húzzam be az ikszet. Miért tenném? Mit mondanak ők ma nekem, amivel azonosulhatnék? Lehet, hogy Orbán (vagy Farage, vagy Trump) állításai csak üres lózungok, de- valamit gondolnom kell róluk. És lesz, akit meg is győznek. A másik ember pártjára álló szocialisták viszont nekem nem mondanak semmit.
Szóval nem a magyarok "buták", hanem az a baj, hogy a politikából kiábránduló átlagembernek nem nagyon van választása, marad otthon. Ki mellett állna ki a szavazatával? Természetesen a Fideszben hálát adnak az ilyen "ellenzékért", mert ettől nem kell tartani, velük nem kell komoly harcba bonyolódni, nem kell a szavazóikat visszahódítani, mert a szocialisták aligha fognak a mostani stílussal bárkit meggyőzni. Nézhetik Orbánék a szocialisták elnökválasztását és már csak egy sört kérnek: elintézi az ellenfél saját magát, nem kell itt beavatkozni.
Hogy ezt a politikai elitet érdemeljük-e? Jó kérdés. De azt hiszem, a jóérzésű emberek jelentős része sose akarna gátlástalanul törtető harácsolók vagy elvtelen megélhetési politikusok közé kerülni. S ha a valóban jobbra érdemes emberek hátat fordítanak a közéletnek, akkor marad ami marad. Én biztos nem pazarlom az időmet arra, hogy elemezzem, milyen új irányba tart majd a legnagyobb ellenzéki párt. Nem tart az sehova, csak bízik benne, hogy valami olyan csoda történik, ami a hatalomba juttatja. S ha nem, a vezetőiknek akkor is megmarad a nyugdíjas, jól fizető állása a parlamentben, önkormányzatokban. Amíg ellavíroznak ebben a langyos vízben, nem veszíthetnek sokat.
Bezzeg mi...