Megpróbálunk érvényesülni a nemzetközi turizmus versengő piacán, és most már koncepciónk is van hozzá.
Az idegenforgalom igazi kulcsszereplője lett a gazdaságnak, és nem is nehéz kitalálni miért: az a pénz csak úgy bejön a külföldiektől, tipikusan "money for nothing" buli. Ugyan tehet érte adott ország is, hogy növelje a bevételeket, de mégse ez a döntő, hanem az egyedi adottságok, amik így is, úgy is megvannak.
Vannak olyan dolgok, amiken sajnálatos módon nem lehet változtatni. Nekünk soha nem lesz tengerpartunk, Egyiptomban nem lehet síelni, Izland pedig sose lesz a strandimádók kedvence. Azzal kell gazdálkodni, ami van. A másik része pedig szintén nem befolyásolható: az egész világon divatossá vált az utazgatás, az emberek jelentős része nem megtakarít, hanem világot lát. A magyar kormánynak semmit nem kellett tennie azért, hogy több legyen az ide látogató, jönnek az emberek egyszerűen azért, mert jöhetnek.
Emlékezzünk rá, micsoda sírás és dühöngés volt a Malév csődje után. A bűnösnek kikiáltott Wizzair aztán szép csendben a többi fapadossal együtt a Malév által szállított turista többszörösét hozta ide, mindezt úgy, hogy nem kellett nyílt vagy burkolt állami támogatással minden évben megmenteni őket a bedőléstől. Évekkel ezelőtt kormányzati szintű mantra volt, hogy kell a nemzeti légitársaság, mára senki nem akar ilyenre pénzt fecsérelni.
Egyszerűen változnak a körülmények, és a globális turizmus fellendülésének haszonélvezője Magyarország is, miközben a problémásabb országok, így például Egyiptom vagy Törökország hosszabb-rövidebb ideig komoly visszaesést könyvelhettek el. Értem én, hogy kormányzati szinten minden egyes eredménnyel saját magukat fényezik, de mindenki elhiheti, nem államtitkári invitálásra érkeznek hazánkba a romkocsmákban olcsón bulizó fiatalok.
Ha már szóba került, le kellene szögezni, hogy a jellemzően fogadó országokban nem árt, ha legalább annyira fontosak a helyi lakók, mint a turisták. És nem kell lehurrogni azokat, akik nem lelkesülnek be attól, hogy az ablakuk alatt szabadul meg egy részeg angol a 40 eurónyi piafogyasztása jelentős részétől. A kormány súlytalan munkájára jó példa, hogy miközben mi Hortobággyal és fürdőkkel jöttünk, a teljesen magánkezdeményezésre alapított kocsmák szakították a legnagyobb szeletet az új látogatókból.
Emiatt számomra eleve kérdéses, hogy a kormányzati szinten megfogalmazott koncepciók működhetnek-e. Ha jön egy rossz időszak a világgazdaságban, megváltoznak a trendek, akkor a fejünk tetejére is állhatunk, kevesebb lesz a turista. Eleve nehéz helyzetből indulunk, hiszen a most olvasott tervek a téli balatoni látványosságokkal, a nyírségi San Diegóval és a tokaji prémium desztinációval gyönyörű lózungok, csak messze vannak a realitástól. Ilyeneket az ír le, aki sose mozdult ki a budapesti belvárosi irodájából, és terveket gyárt annyi pénzért, amiről egy szabolcsi vagy borsodi melós csak álmodhat.
A nagyon mesterséges látványosságfejlesztés talán csak Dubajban jött be, de ott olyan iszonyú pénzt költöttek rá, amit mi el sem tudunk képzelni. És persze nem is kell, hogy mi is zsákszámra öntsük a lóvét: igenis van, ami Magyarországon vonzó, érdekes és izgalmas, de nem csiricsáré látogatóközpont kell oda, hanem jó közlekedés. Tudom, innen Pestről nézve hihetetlen, de jelenleg a tokaji luxusnyaralásra készülő külföldiek Bzmot vonatokkal juthatnak el Szerencsről például Tállyára. (Alant a történelmi borvidékhez tartozó Golop vasúti megállóhelye csodálható meg. Welcome to the luxurious world of Zemplén! Pluszpontokért külön feladat: keresd meg a falut a képen!)
Nem az a baj, hogy van kormányzati szintű képviselete a turizmusnak, az a baj, hogy az ilyen szervezetek elsősorban magukra költenek. Az első és legfontosabb lépés a vezetői bérek megállapítása, és a csinos illetmények nyilván arányulnak a tervekben szereplő milliárdokhoz. Távlati, álomszerű koncepciókat vázolnak fel, de őszintén, az elmúlt 25 évben hányszor hallottuk már, hogy egész évben turistákat vonzó desztináció lesz a Balaton? Hányszor mondták el, hogy a tokaji borvidék kincsesbánya? Mennyi alkalommal vázolták, hogy az eldugott kistérségeket is bevonják az idegenforgalomba?
És mi a realitás? Ennyi idő alatt képtelenek voltunk normális, gyors közlekedési kapcsolatot kiépíteni Budapest belvárosa és a reptér között! (Az idén szolgálatba állított buszt ünneplik, de miért kellett ennyit várni erre?) Épültek a vidéki élményfürdők, amik jórésze már most is fenntarthatatlan, adósságokkal terhelt. Felhúzzuk a stadionokat és csarnokokat, mert a sporteseményeinknek nagy a vonzereje, és eközben a saját szurkolóink se töltik meg a lelátókat. Álmodozunk róla, hogy egy úszó világbajnokság mennyi turistát hoz, miközben nem nézünk szembe vele, Kazany se lett menő idegenforgalmi desztináció egy világversenytől.
Én az összes ilyen pénzszóró ügynökség helyett inkább egyszerűen csak építeném az országot. Nem lehet felülről szállodai kínálatot fejleszteni, mert annak az lesz a vége, hogy a szerencselovagok gyorsan kitúrnak egy kis támogatást, aztán három évvel később nyoma se lesz a projektnek. (Eszünkbe idézhetjük például a vadászház támogatásból maguknak házat építők esetét.) Ugyanebbe buktak bele az élményfürdők, a hotelépítők az ország sok pontján. Majd ott lesz kínálat, ahol lesz rá kereslet is, ha ez üzleti alapon működik.
Simán csak fejlesszük a körülményeket, legyen jó, olcsó, pontos vasút- és buszközlekedés, angol nyelvű támogatással. Segítsük a biciklis turizmust. Ha arra van szükség, akkor engedjük be a külföldiek számára szimpatikus közösségi üzleti modelleket, az Airbnb-t, az Ubert, hasonlókat. Teljesen felesleges azt hinni, mi diktálhatjuk, mit szeressenek a turisták- azt majd eldöntik ők maguk, mi tetszik nekik. Nekünk csak ki kell nyitni előttük az ajtót és ők majd válogatnak az ország kínálatából.
Mint ahogy eddig is jöttek utazók, pedig nem volt szuperügynökségünk. Egyszerűen csak éltek azzal a lehetőséggel, amit a szolgáltatók (légitársaságok, olcsó szállások, kocsmák) nyújtottak. Ne feledjük, ők pontosan olyanok, mint mi vagyunk külföldön: a saját elképzeléseink és terveink számítanak, nem az, hogy mit akar ránk erőltetni egy központi idegenforgalmi szerv.
A központosítás már csak azért is rossz, mert helyben, adott térségben, városban, faluban kell, hogy legyen olyan iroda, akihez lehet és érdemes fordulni, aki mindig tudja, mit érdemes ajánlani, és vendégszerető módon tudja fogadni a külföldieket. Ennek sokkal több haszna van, mint egy vízfejnek: ha véletlenül vidékre téved egy ember, ott helyben van szüksége segítségre, akár helyi iroda, akár elérhető, kezelhető okostelefonos alkalmazás és ingyen wifi képében, és nem boldogítja, hogy Pesten pár milliós fizetésű arc nagy apparátussal koncepciókat gyárt.
Csak hát lényegesen jobban megéri a vízfejben dolgozni, terveket összepakolni, és bízni abban, hogy a nemzetközi helyzet változása miatt növekszik az idegenforgalom, így verhetjük a mellünket. A nyírségiek meg építsék meg San Diegót, ha már ilyen okosan kitaláltuk, mire van szükségük. Igaz, szerintem pár pesti irodista azt se tudja, Nyírség az keletre vagy nyugatra van-e, Ukrajnával vagy Ausztriával határos- de az ilyen apróságok mit se számítanak, amikor grandiózus álmok megvalósításán dolgozunk.