Szerencsére igazán senki nem akar világháborút.
Nem kell külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember aggódjon a háborús övezetek miatt. Ott van Szíria, Líbia, Afganisztán például, de a Közel-Keleten szinte csak tűzfészkek vannak- vagy legalábbis így érezzük. Persze nem lehet elfeledkezni arról, hogy a jó hír nem hír, így aztán a nyugodtabb helyekről sose hallunk, ezért tűnhet úgy, hogy arrafelé vagy lőnek, vagy robbantanak.
Persze nem akarom azt mondani, hogy ne lenne baj éppen elég. Az inkább elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen miért is folynak a harcok, ki kivel áll szemben. Ha az ember sokat olvasgat, rájöhet, bizonyos helyeken mondjuk a törökök és az oroszok szövetségesként szállnak harcba, máshol meg ellentétes oldalakon. Nincsenek jó és rossz fiúk, hanem inkább helyi konfliktusok akadnak.
Akad pár ismert vagy kevésbé ismert arc, aki nagy befolyással bír bizonyos övezetekben. És akadnak nagyhatalmak, akik akik aztán igyekeznek kiiktatni azokat, akik nem tetszenek. Noha tudjuk jól, ezek helyére lép mindig valaki más, ezeknek a támadásoknak üzenete van. Nem csak ott, ahol lebombáznak valakit, hanem odahaza is, mondjuk Trump büszkélkedhetett egy távolról végrehajtott likvidálással.
Irán nyilván kardcsörtetéssel reagált Szulejmani halálára, jött a fenyegetőzés. Aztán becsapódott pár rakéta egy amerikai bázis kerítésénél, és ezzel már "bosszút is álltak". És én nem is hiszem, hogy sokkal többet akarnának (vagy tudnának) tenni. Egyszerűen nem olyanok az erőviszonyok. És őszintén, kinek hiányzik egy totális háború? Azért Iránban sem igazán vágyhatnak rá még a fundamentalisták se, hogy felégessék az országot. Mint ahogy az amerikaiaknak sem érdeke új frontot nyitni, ahová tízezrével küldhetik a katonákat.
Ha nem lenne végtelenül szomorú, tulajdonképpen ironikus volna, hogy az irániak a saját polgáraik életét tudták a leginkább veszélybe sodorni. A felfokozott hangulatban Szulejmani temetésén több tucatnyian vesztették életüket, aztán pedig jött az ukrán utasszállító gép lelövése, melynek utasai többségében szintén irániak voltak.
Az egész szituáció ahhoz hasonlít, amikor a két bokszoló izmozik, beszól egymásnak, de azért olyan nagyon nem vágynak arra hogy valódi ütésváltásra kerüljön sor. És aztán a gép lelövése meg az az eset, amikor a két bunyós ütése félrecsúszik, és egymás helyett a bírót küldik padlóra.
Az, hogy ez a tragédia megtörténhetett, elsősorban azt jelzi, vannak hatékony fegyverek, pusztítóeszközök minden oldalon, de a legnagyobb árat az ártatlanok fizetik, ha valami nem sikerül igazán jól. Nagy pofon ez az irániaknak is, mert én egészen biztos vagyok benne, ezt senki nem akarta, és ők is szégyellik magukat miatta. És talán el is gondolkodnak rajta, tulajdonképpen mit is lehet elérni ezzel az állandó ellenségeskedéssel és izmozással.
Sőt, szerintem az amerikaiak is megdöbbentek, mert egy ilyen tragédia megráz mindenkit, mindenhol. Nagyon jó lenne, ha legalább egy olyan nemzetközi konszenzus alakulna ki, ami előbb a tárgyalást erőltetné, és csak végső esetként jöhetne szóba a harc- ha egyáltalán... Hiszek benne, hogy most azért sokat töprengenek a szemben álló felek, és ennek pozitív eredménye lesz.