Szép csendben elsiklott felette mindenki, hogy egy szabályokra fittyet hányó csoportnak ismét sikerült térdre kényszerítenie a kormányt. Érdemes odafigyelni a tanulságokra!

Pár éve törvénybe iktattak egy kötelező társasági szerződés-módosítást, ám a vállalkozók egy részének esze ágában sem volt foglalkozni vele. A megoldás az lett, hogy a kormányzat inkább eltekintett a dologtól, és a szabálykövetőknek megköszönte, amiért tisztességesek voltak és költségekbe verték magukat az immáron felesleges módosítások miatt. Kenhették a hajukra...

Nos, néhány napja nagyon hasonló történet tanúi lehettünk. A korlátolt felelősségű társaságok számára kötelezővé tették a tőke felemelését hárommillió forintra, szigorú szankcióval megfenyegetve azokat, akik ezt nem teszik meg a határidőig. Nem volt tiltakozás, nem foglalták le a Lánchidat a tüntető kisvállalkozók, nem volt Facebook-esemény, semmi hasonló látványos megmozdulás. Csak passzivitás, az volt. Több tízezer cég tulajdonosa vont vállat, és nagy ívben tettek a törvényre. 

És ahelyett, hogy mozgásba lendültek volna a hatóságok, és tömegével számolnák fel a szabályszegő cégeket, szép csendben módosult a törvény, és egy évvel kitolták a határidőt. (Gyaníthatóan ez csak időnyerés, és hamarosan nem is lesz kötelező a tőkeemelés.) Úgy kényszerült térdre a kormány, hogy egy tudatosan a törvényre fittyet hányó csoporttal nem tudnak mit kezdeni. 

Hogy mi az ok? Nem is olyan bonyolult. Rengeteg a tőkeszegény kényszervállalkozás, amik takaréklángon működnek, de egyszerűen nincs bennük annyi pénz, hogy bármiféle értelmetlen pluszkiadást be tudnának vállalni. Miért fáj felszámolni ezeket? Mert képzeljük el, mi lenne a szép munkanélküli statisztikákkal, ha az 1-2 embernek valamiféle státuszt adó cégek után maradna több tízezer olyan munkavállaló, akik bejelentkeznének az állásközvetítőkbe? Nem lehet mindenkiből közmunkás... Ráadásul ennyi cég megszüntetése technikailag sem könnyű.

Így aztán politikailag is vállalhatatlan lenne az, ha megtizedelnék a cégeket, és esetleg káoszt is okozna, a cégbíróságok leterheltsége az egekbe ugrana. És most ezért szembesülünk azzal, hogy a kormányzat nem azokat jutalmazza, akik betartották a törvényt, hanem azoknak enged, akik nem foglalkoztak a jogszerű működéssel.

Miközben ez egy roppant szomorú helyzet, elgondolkodtató is. Tulajdonképpen mi is kell ahhoz, ha egy csoport nyomást akar gyakorolni? Miféle dolgokat hordtak össze azokról, akik egy napra nem engedték iskolába a gyereket, ám valamiért nem hallottuk a megmondóembereket azon háborogni, milyen durva dolog fittyet hányni a tőkeemelést előíró törvényre. Pedig utóbbiak is sokan voltak, és azt kell higgyem, aki ebben a tekintetben nem követi a törvényt vállalkozóként, vélhetően még néhány más szabályt is figyelmen kívül hagy. Nem valami jó vagy szép cél érdekében álltak ki, amit lehetne támogatni szimpatizánsként is, nem volt szakmai vita. Egyszerűen csak sok embert nem érdekel, mit írnak elő a jogszabályok.

Tényleg ez kell, ha valakik el akarnának érni valamit ebben az országban? Nem tisztem ötleteket adni, de azért elgondolkodtató, hogy csendben, szinte észrevétlenül megpuccsolták a kormányt a világ legegyszerűbb módján- passzivitással. Talán túl érzékeny lett volna a törvény betartatása, de én azt mondom, olyan törvényt nincs értelme alkotni, amit maga a kormányzat nem mer alkalmazni. 

Hogy ebből aztán mit tudnak kihozni, akik jelenleg azzal tudnak büszkélkedni, hogy hány ezer ember jelölte vissza a tüntetéseik Facebook-eseményét, azt nem tudom. De érdemes lenne átgondolni, valójában mi a fontos a kormánynak, mi az, amit nem mer felvállalni a politikai vezetés, és mi az, amiért érdekes (és néha megmagyarázhatatlan) módon foggal-körömmel küzd.