Vannak, akik unják Kiss László fél évszázados nemi erőszak-ügyét. Megértem őket, de az a mázli, hogy ha nem akarják, nem kell a továbbiakban olvasni erről. Annyi más érdekesség van az interneten...
De mindig van történés, ami után el lehet töprengeni, meg lehet szólalni. Az áldozat kiállt a nyilvánosság elé, elmondta, mit élt át, és ezek után többé a "nőügy", a "szeretett kefélni" és más hasonló otrombaságok vállalhatatlanok lettek. Megmondom őszintén, engem már az elején megdöbbentettek ezek. Egyrészt azért, mert elsőre mindig a gyengébb oldalán állok- másrészt azért, mert akik ezt mondták, úgy tudták, a hölgy már halott, és ennek ellenére sem volt bennük annyi, hogy inkább befogják a pofájukat.
Nem is értem, miért érezte kötelességének ez a néhány ember, hogy világba kiáltsa a pletykáit, nagy dumáit. Ha tényeket tudtak volna, az más lenne, de itt csak olyasmiket rángattak elő, amire semmiféle bizonyítékuk nem volt. Talán egyetlen dolog volt miatt volt ez mégis jó: Takáts Zsuzsanna megelégelte ezeket és elmondta a saját történetét.
Nem kényszerítette rá senki, mégis megtette. Azok, akik most példaképet akarnak belőle csinálni, talán még mindig nem értik, ez elsősorban az ő személyes sorsa, és senki nem szólhat bele, beszél-e róla, vagy szóba áll-e Kiss Lászlóval. Olvasom egy cikkben, ami Takáts Zsuzsa "felelősségét" boncolgatja, hogy akad aki szerint nem kellett volna megbocsátania. Mintha nem vennék tudomásul, ez a nő 55 év él együtt ezzel az egésszel, azóta láthatta, amint egykori megerőszakolói ünnepelt edzővé, újságíróvá válnak, és amikor hallatlan lelkierővel kiáll, mert úgy érzi, ezt kell tennie, akkor nincs semmi, amiért vádolni lehetne.
Nem volt normális helyzet amibe akkor került, nem lett volna szabad megtörténnie az erőszaknak. És nem normális az a helyzet se, amibe most került, hogy flashmobot szerveznek a tiszteletére, hogy cikkek tömege szól arról, mi történt vele akkor. És az se normális, amikor bárki, bármit számon kér rajta. Nem közszereplő, nem akar semmilyen női mozgalom élére állni. Az ő döntése volt, amikor elmondott mindent, és az is a döntése, beengedi-e KIss Lászlót az ajtaján. És az, hogy beengedte, nem jelenti azt, hogy mostantól össze fognak járni.
Mert megbocsátás és megbocsátás között van különbség. Ami most volt, az nem feloldozás, nem egy "spongyát rá" szituáció, hanem egy gesztus, amivel pontot akar a maga részéről az egész felhajtás végére tenni Takáts Zsuzsanna. Mennyire lehet bensőséges a bocsánatkérés, ahol kamerák és ügyvédek vannak jelen? Semennyire. Nem is arról szól. De kijárt neki az, hogy szemébe nézzenek a bűnbánni próbálók.
Marhaság azt mondani, hogy hiba volt elfogadni a virágot és meghallgatni őket. Pont ellenkezőleg, diadal ez, mert ez a szerény asszony kis hazánkban nagy névnek számító embereket kényszerített rá arra, hogy bocsánatot kérjenek. Nyilvánosan szégyenültek meg. Kiss László megtehette volna, hogy nem mond semmit, nem nyilatkozik, eltűnik, pár hónap alatt úgyis elfelejtik a történetet- és lássuk be, igaza lett volna. De olyan helyzetbe sodorta magát a tagadással, vádaskodással, hogy innen nem volt visszaút, és ehhez kellett a halottnak hitt nő bátorsága.
A mozgalmárok pedig hagyják nyugodtan békén az áldozatot, mert a múlton változtatni nem tudnak, az okoskodásuk pedig időnként majdnem olyan bosszantó, mint a Kisséket mentegetők otromba megjegyzései. Tudom, hogy jó cél vezeti a nők jogaiért küzdőket, de hagyják meg a döntés szabadságát annak, aki egy ilyen történetnek az áldozata volt egykor- és lássuk be, az maradt egész életében. Ő már így is nagyon sokat tett a maga részéről, és azzal, hogy térdre kényszerített pár nagypofájút, mindannyiunknak példát mutatott.
Pedig vélhetően nem ez volt elsősorban a szándéka. Mégis így lett! Hát tiszteljük ezért, és ne akarjuk számon kérni rajta a mi saját elveinket. Vajon mi is elmondhatjuk magunkról, hogy mindig kiálltunk a nagyvilág elé fontos helyzetekben, miközben örökre hallgatásba is burkolózhattunk volna? Mindig a helyes döntést hoztuk meg? Sajnos én nem mindig, pedig megtehettem volna. Ez a történet talán legközelebb erőt ad ahhoz, hogy kiálljak az igazság mellett.