Aki mindenáron bele akarja szőni a közéleti témákat a foci EB eseményeibe, legalább a torna végét megvárhatná, hadd szurkoljon nyugodtan mindenki aki akar.
Olvasom, van olyan ember, aki hangoztatja, direkt a magyarok ellen szurkolt első EB meccsünkön, mert a győzelem Orbánék rendszerét legitimálja. Nagyon úgy fest, hogy nem veszik észre, pont azon a pályán mozognak, mint akik a bölcs vezetőket éltetik a 2-0 után- csak éppen ellentétes irányba tartanak.
Ha ez a legitimálós duma, a rendszer sikere fejtegetés igaz lenne, akkor az Aranycsapat legendáját Rákosiéknak köszönhetjük? Kertész Imre Nobel-díja valójában Medgyessy Péter diadala? Teljes tévút ez a felfogás, mert az ilyen siker elsősorban egyéni siker, néha a rendszer támogatásával, néha pont a rendszer ellenségeként bizonyít valaki. De a rendszer, a politika csak a közeg, nem pedig a főszereplő.
Bántó ez a buta felfogás, mert sikeresen meg tudja keseríteni az ember örömét, ha nem Dzsudzsákékat kell ünnepelni, hanem valami politikust. Nekem ez például eszem ágában sincs, és minden okoskodás ellenére sem fogok hálát adni a fejeseknek.
Csak hogy lássuk, tulajdonképpen mit is tettek a nagyok: az Orbán-kormány kiemelt figyelmet fordít a focira, ami leglátványosabban a stadionépítésekben nyilvánult meg- ezek jellemzően üresek. Ebben az időszakban került az MLSZ élére Csányi Sándor, akinek irányításával kudarcot kudarcra halmozott a hazai klubfoci, és jellemzően a válogatottak is.
Aki most az MLSZ-ben esetleg a mellét döngetné, az végig is gondolhatná, mi vezetett az EB-részvételig. Hosszas megfontolás után, Egervári bukását követően Pintér Attila lett a kapitány. Amikor egy tétmeccs után elküldték, afféle vészmegoldásként jött Dárdai Pál. Ő javasolta az utánpótlás élére Bernd Storckot, akit vélhetően soha, senki az MLSZ-ben nem akart szövetségi kapitánynak. Ám miután Dárdait visszarendelték, kényszermegoldásként Storck lett a beugró. És amikor most mindenki a német szakember zsenialitását emlegetni, érdemes összevetni az osztrákok ellen győztes kezdő 11 névsorát azzal, akik leszerepeltek Pintérrel Észak-Írország ellen: 8(!) játékos megegyezik, a csapat gerince ugyanaz volt.
Persze, az Storck érdeme hogy ugyanabból az emberanyagból kovácsolt nyerő gárdát, de tény, Csányiéknak nem sok köze van ehhez, mert ők egészen más szakemberrel futottak volna neki az EB-selejtezőknek. És bizony duplán igaz a politika szintjére, hogy egyetlen miniszter se vágott csodagólt egyetlen selejtezőn se.
Az, hogy most a vezetők is örülnek, érthető, miért ne szurkolhatnának ugyanúgy mint mi. De ha a mellüket kezdik verni, akkor én azon csak mosolygok. Szomorú az már, amikor egy politikus azért érzi magát sikeresnek, mert bejön Kleinheisler néhány csele. Kacagok rajta, ha valaki a játékosok helyett a miniszterelnökhöz ír ódát a győzelem után, és röhögök, amikor valaki ellenzékiségét azzal demonstrálja, hogy a focistáink ellen szurkol. Ennyire képesek? Ezt tudják alternatívaként nyújtani a most hatalmon levőkkel szemben? Elgondolkodtató.
Aki szurkolóként jót akar magának, az elengedi a füle mellett ezeket a zajokat és zörejeket. Beszéljék meg egymással, akik a poltikát pro és kontra oldalról belekeverik a fociba- majd az EB után megnézzük, mire mennek. (A választ persze már most is tudjuk.) Mi normális többségként pedig szorítsunk együtt a válogatottnak, élvezzük ki ezt a rég várt sikert!