Mókás írást olvastam arról, hogy a belgák, németek, hollandok számára kis hazánk tűnik csábító helynek a letelepedésre.

Valahol van benne valami komikus, hogy miközben harsogja a kormány, nem leszünk bevándorlóország, a magyarok dönthessék el kikkel akarnak élni, eközben a kormánypárti sajtó büszkén hirdeti, hozzánk költöznek az iszlám megszállás ellen menekülő nyugat-európaiak.

Lássuk a bökkenőket! Ha mondjuk tegyük fel valami véletlen folytán egymillió holland, francia, belga, német és svéd akarna itt élni, felthetetően a nagy számuk miatt erősen tömbösödve maradnnának. Azaz nem valószínű, hogy egyik pillanatról jó magyar lenne belőlük, és én elhiszem, hogy zavar valakit, ha Berlin valamelyik negyedében nem hall német szót, de az vajon beleférne, ha bizonyos tájegységeken magyarul nem lehetne boldogulni? Valamiért a beszámolók nem térnek ki arra sem, hogy ezek az emberek bőven találnának olyan helyeket Magyarországot is, ahonnan még a terrortól fenyegetett nyugati nagyvárosok is roppant vonzónak tűnnek.

Másrészt a letelepedési kötvénnyel már így is több tízezer olyan, esetenként egészen eltérő kultúrájú, felfogású embert engedett be hazánk, akik szintén aligha lesznek mélymagyarok jó darabig. Sőt, Magyarország minden évben menekülteket is befogad, akik bárhonnan jöjjenek is, bármilyen vallásúak is, annyira azért nem beszélik jól Petőfi nyelvét, mint az itt született emberek többsége.

Visszakanyarodva a nyugat-európai menekülőkhöz, rá kell mutatni arra a szomorú tényre is, hogy Európán belül mindenki úgy mozog jelenleg ahogy akar, és a több milliónyi arab vagy afrikai származású, de teljes jogú állampolgárságú francia vagy német ember bátran idejöhetne, és senki nem tehetne ez ellen semmit. Ha minket valami oknál fogva meg akarna szállni egy gonosz külső hatalom, akkor egy aljas milliárdos ezerszámra felvásárolhatná az olcsó vidéki házakat, és a nyugati nagyvárosok szegénynegyedeiből tömegével hozhatná ide a hőzöngő felforgatókat. Erre, ki tudja miért, mégsem került sor. Sőt, a fentebb említett letepeldési kötvénnyel mi magunk csalogatjuk be a bizonytalan hátterű emberek tömegeit.

A kérdésnek tehát vannak aspektusai, de mókásra ott fordulnak a beszámolók, amikor sikerül megírni, a sokkolóan nagy számú ideköltöző 2-300 embert jelent. (És ugye ne felejtsük el, adott esetben ő csak egy házat vesz számára nem túl nagy összegnek számító tízezer euróért, ahol azt vagy lakik pár hetet évente, vagy nem.) Vajon akkor mit mondjunk mi, ahonnan több százezer ember ment el Nyugatra, a földi Pokolba? Össze sem mérhető a két szám, és érdekes módon még mindig jóval többen vándorolnak el a fejlődő, biztonságos Magyarországról, mint ahányan ideköltöznének.

Az pedig már csak színesíti az egész sztorit, hogy mennyire vérig tudunk sértődni, amikor magyar romák kérnek menekültstátuszt mondjuk Kanadában, mert állításuk szerint veszélyben érzik az életüket. De a megfelelő kanadai újságok pont úgy írnak a szavaikra alapozva egyoldalú beszámolókat, mint ahogy most a belga bevándorlók kapcsán születnek cikkek.

Valami tehát nem stimmel se a számokban, se a kommunikációban. Mese ez, abból viszont a kevésbé szépek közé tartozik, mert olyan képet fest, amit maga a szerző sem hisz el. Sajnos vannak jobb helyek Magyarországnál még e pillanatban, és ugyan bizonyára akad, aki valamiért itt jobban érzi magát, mint szülőhelyén, de nettó hazugság azt állítani, tömegével akarnak ide emigrálni nyugatról. Körülbelül annyira igaz ez, mint hogy a berlini falra azért volt szükség, mert Kelet-Németország nem kért a dekadens nyugatiakból, akik a kapitalista diktatúra elől átszökdöstek volna hozzájuk.

A ciki az, hogy ez úgy is butaság, hogy valóban vannak olyan helyek Nyugat-Európában, ahol inkább előbb mint később lépni kell. Olyan problémákkal kell szembenézni, amikre reagálni kell. Gyanítom, a rettegő belgáknak és németeknek ez is előbb fog sikerülni, mint hogy mi a nemzeti konzultációinkkal bedöntjük az Európai Uniót. Aztán pár év múlva visszatérhetünk rá, ki akar és hova elköltözni...