Azt hiszem, az egyik legkülönösebb népszavazás előtt állunk a magyar demokrácia történelmében.
A kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás maga egy jogi nonszensz, nem igazán létező dolgokról mondhatunk olyan véleményt, amit a döntéshozónak nem kell figyelembe vennie. Sok szép dolog van a világon, amiről szavazhatnánk, például hogy fejezzék be a szíriai háborút, vagy ne szennyezzék a tengereket, és amik ugyanúgy csak egy óhajt fejeznének ki, mi pont a kvótát választottuk. Mert a haza üdve azt kívánja, hogy mondjuk nemet ezer nyomorult háborús menekültre.
Szóval az alapkérdés is elég furcsa, mert persze, abban is van valami, az európai közösséget nem úgy képzeljük el, hogy a fejünk döntenek arról, márpedig egyes országoknak kit kell befogadni. Megjegyzem, nem arról van szó, hogy egyből luxusállampolgárságot kapnának, de akkor is. Aztán persze láthatjuk, kapnak magyar állampolgárságot csalással a határon túli magyarokra vonatkozó szabályok kijátszásával bűnözők. Meg kapnak ki tudja miféle alakok különleges státuszt államkötvény vásárlásával. Szóval hagyjuk ezt a dumát, "kivel akarunk együtt élni". Mert én special üzbég maffiatagokat sem szeretnék jobban itt tudni, mint afgán menekülteket.
És akkor ott van a mókás lebonyolítás, amiben ugye tiltják a külföldön dolgozó magyarok levélben szavazását, pompás érvekkel. Mert azzal manipulálni lehet! A határon túli magyarokéval nyilván nem, logikus, hiszen a tiszta erkölcsű Erdélyben elképzelhetetlen az ilyesmi, míg a piszkos londoni melósoknak más se jár az eszében, mint aljas módon befolyásolni a népszavazást.
Az egész marháskodás szót se érdemelne, ha nem a kampány folyna a csapból is. Nem merek arra gondolni, mennyibe kerül nekünk, adófizetőknek az, hogy meggyőzzenek arról minket, amit elvileg magunk is tudunk. Órásiplakátok, hirdetések tévében, a weboldalakon, mindenhol. Pokolian unalmas ez a reklámáradat, de szemmel láthatóan a kormánynak a mi kontónkra semmi sem drága. Nem hogy ezer, de tízezer menekült királyi ellátásának árát szórják el erre az egészre, és mi meg vágjunk jó képet hozzá.
Miközben nincs is valódi ellenkampány. Nem arról van szó, hogy meggyőzzük egymást bármiről. Nincs valódi választás, hiszen mi most nem döntünk semmiről, csak mondunk egy véleményt. Az igen választ csak afféle látszatkampánnyal támogatja valami törpepárt, de jó tudni, annak sem lenne jelentősége, ha az igenek győznének. Az ellenzék ezért teszetosza tétlenségben marad ki a kampányolásból.
Egyedül a Kétfarkú Kutya Párt aktív. Nem szívesen nevezném őket viccpártnak, mert azért kell ahhoz nagyon is józan ész, hogy az emberek önkéntes adományát gyűjtsék be, és abból indítsanak hatékony kampányt. Persze ők sem igent vagy nemet támogatnak, hanem azt próbálják megértetni, értelmetlen az egész népszavazás, ehhez illő módon nem is kell értelmes választ keresni.
A mi országunkban viszont nem azt éri kritika, aki az adófizetők megkérdezése nélkül szórja az ő milliárdjaikat, hanem azt, aki önkéntes adományt gyűjt és azt arra fordítja, amire kérte. Botrányos! Ha 13 centis kilátót építettek volna egy gangos bérház félemeletére belőle, még 100 millió forint EU-pénz bevonásával, akkor az teljesen vállalható lenne. Így viszont gyanút keltő ez az egész. Még el is akarnak számolni a pénzzel. Hát mi lenne így az országgal, ha minden párt elkezdené ezt a butaságot!
Nekünk őszinte, tiszta népsavazás kell, hülyítés milliárdokért, ostoba kérdésekkel, nehogy még véletlenül elkezdjünk komoly dolgokról beszélni, komoly témákban számon kérni bárkit is. Tökéletes jellemzője az egésznek, hogy a kétfarkúak miatt lesz normális beszédtéma a kvótaszavazás, nem a csapból is ömlő kormánykampány okán. Mivel a kérdésben nem dönthetünk, a népszavazás leginkább arra jó, hogy a kormánynak üzenjünk. És a legszebb az egészben az, hogy ehhez nem kell mást tenni, mint a népszavazás napján elkerülni a szavazófülkéket, kirándulni, olvasgatni, tévét nézni. A móka aztán majd beindul este, a magyarázkodással, ha kellően sokan cselekednek úgy, hogy nem tesznek semmit...