Néha észre kell venni a pozitívumot is, bár bevallom, nagy a csábítás, hogy csak a rossz dolgokról írjak.
Persze a balhék, botrányok foglalkoztatják az embert, ezeken pörgök nap mint nap, és ezzel nem vagyok egyedül. Sokan vitatkozunk ezekről nyilvánosan vagy baráti körben, én meg néha bejegyzéseket írok, mert van rá kedvem és időm. Egyáltalán nem gondolom, hogy tévedhetetlen lennék, néha módosítok, finomítok is az álláspontomon, és ez szerintem így normális.
Azt viszont be kell látni, ritkábban beszédtéma az, aminek alapvetően örülni lehet. Pedig van ám ilyen, bőven. Eleve az, hogy elmondhatom valamiről, ha nem tetszik, a világ elé tárhatom a gondolataimat. Ilyen egyszerű soha korábban az emberiség történetében nem nagyon lehetett. Ez azért piszkosul nagy érték, óriási lehetőség.
Tudom jól, hogy vannak akik durván visszaélnek a könnyen megszerezhető olvasótábor naivitásával, hiszékenységével, és teleszórják bombasztikus címekkel a netet, miköben valójában ostobaságokat tartalmazó cikkeket akarnak komoly írásként lenyomni a torkunkon. Utálom ezt a sok szemetet, de elfogadom, a szabadságnak nem lehet irányít szabni: nekik szabad marhaságokat írni, az olvasók egy részének pedig szabad hülyének lenni. A jó célért bevetett cenzúrát éppen olyan gyanakodva szemlélem, mint a rossz szándékút.
Örülni tudok annak is, ha néha kifejezetten jó hírek is megütik az ingerküszöböt. Igenis vannak jó emberek, vannak szép történetek. Sőt, az a helyzet, ilyenből van több. Igen, olvasunk terroristákról, csalókról, bűnözőkről, de ha jobban megnézzük, ezerszer annyi tisztességes ember van mint gazember. Ha szétnézek a lépcsőházban, rendes szomszédokat látok. Nap mint nap segítünk egymásnak, és addig jó, amíg ez szinte fel sem tűnik, annyira természetes számunkra. Néha eldurran az agyunk, üvöltözünk a másik autósra aki bevág elénk, összeveszünk jelentéktelen apróságokon, pedig ezek túlnyomó többségét is kezelhetnénk lazábban. Nem akarok ájtatoskodni, egyszerűen csak lehetnénk türelmesebbek, okosabbak pusztán azért, mert annyi lehetőséget kínál a mai világ.
Másfél évszázada egy szegény, falusi gyereknek csak hihetetlen szerencsével sikerülhetett eljutni egyetemre. Rengeteg ember dolgozta végig az életét a kitörés reménye nélkül, tudván, hogy a gyerekeikre is ez vár. Ugyan a világ sok pontján még mindig nagyok a problémák, de a Magyarországon felnövők jelentős része számára létezhet út az álmok megvalósítására. Gondoljunk bele abba, az ember feje tetejére állíthatja az életét: hányan vannak, akik nekivágnak a világnak. Akár pár évtizede is elképzelhetetlen lett volna ez, volt egy "kijelölt út" minden rendes állampolgár számára.
Szóval van sok jó dolog a világon, és ami rossz, arról is beszélhetünk. Szembe kell nézni számtalan kihívással a közéletben vagy a környezetvédelem területén, de legalább aki akar, az tudhat ezekről. A dolgunk csak annyi, hogy megpróbáljuk kinyitni a szemünket és tájékozódni. Persze marha nehéz kihámozni az információözönből a hiteles tényeket, de sebaj, ennyi nehézség a ma emberének is juthat.
No meg az se árt, ha egyszerűen próbálunk jó emberek lenni. Ha mind így teszünk, nagyjából mindegy, milyen hírek jutnak el hozzánk és milyeneket hallgatnak el. Nem ígérem, hogy a jövőben ezen a blogon csak szivárványos boldogságról ömlegnek majd, mert hát ahogy fentebb írtam, vitázni, elemezni jobban lehet a balhék után, ám magamat is megpróbálom rábírni arra, hogy próbáljam meglátni a dolgok jó oldalát is. Mindannyiunkra ráfér időnként egy ilyen pozitivitás-kúra...