Ha másért nem, azért biztosan hálásak lehetünk az ostobaságokat komoly tényként közlő oldalaknak, hogy a Facebook-ismerősök közötti szelekciót nagy mértékben leegyszerűsítik. Amikor valaki megosztja, hogyan lehet szódabikarbónás pakolással fél óra alatt elmulasztani a rákot, vagy azt a cikket, amiből kiderül, a pápa, Oszama bin Laden és Zuckerberg fogott össze azért, hogy kiirtsák a Magyar Nemzetet, máris tudom, kivel állok szemben.
Születtek már okos írások, amelyek lerántották a leplet ezekről az időnként totális téveszméket terjesztő oldalakról, amelyek -minő meglepetés!- sok reklámot tartalmaznak, tehát némi pénzt is hoznak az ötletgazdáknak. Nem csoda hát, ha minél inkább figyelemfelkeltő a cikk, annál jobb. Egészen elképesztő hitrendszer alakult ki az ilyen marhaságokat megosztók körében, amiben megfér a kitalált magyar őstörténet sumérokkal és Szíriusz bolygóval, mindent gyógyító módszerekkel, nyakatekert összeesküvés-elméletekkel. Ez a réteg annyira agyatlan, hogy simán lehet rájuk üzletet építeni- még a nyilvánvaló butaságokat, átveréseket is benyalják.
Ám bárki próbálja leleplezni az ilyesmit, ennek semmi jelentősége. Az ilyen oldalak rajongói a maguk módján konzekvensen hülyék, tehát a feltáró jellegű írásokat is a globális összeesküvés részeként kezelik. Jó példa rá a csak a pénzünkre menő gyógyszeripar szapulása, ám az számukra teljesen rendben van, hogy a füvekkel vagy cukorgolyókkal gyógyítók legalább annyi pénzt kérjének a "tudományukért". Úgy látszik van "rossz profit" és "jó profit".
Ezer és egy logikai bukfenc van a gondolatmenetükben, de ez nem számít. Amikor egy ilyen rendszerben hiszel, akkor tényleg elfogadod a teljesen ellentmondó dolgokat is. Vannak elvileg intelligens emberek, akik durva vallások követői, vannak emberek, akik lelkesen csápolnak mindenféle politikai pártoknak, vannak emberek, akik celebeket imádnak. Ugyan miért tekinteném okosabbnak a hülyeségek megosztóinál azokat, akik Trumpra megváltóként tekintenek, vagy Kim Kardashiant értékes, követendő példának látják? Őket sem lehet meggyőzni, mert nem észérvek mentén döntenek.
Az némileg aggasztónak tűnhet, hogy az ostobák ugyanúgy szavaznak, mint bárki más. De valahol ez felszabadító is: nem kell felelősnek érezned magad, ha az ún. közösség rosszul dönt. Amíg te tudod, hogy mi a hülyeség és mi nem az, addig te jó úton jársz. A hülyék elvakultságának is van tanulsága: akármilyen témában te is tévedhetsz, és ilyenkor figyelmeztesd magad, hogy ha butasághoz ragaszkodsz, nem ismered be a hibát, olyan is lehetsz, mint ők. Ha olvasol valamit, amivel gyorsan azonosulnál, először gondold át, nézz utána. Okosnak hitt emberek is megosztották Steve Jobs erősen kamuszagú "utolsó szavait", pedig ha kettő percet rászánnak, kiderül, semmi nem támasztja alá, ő vált szentimentálissá élete utolsó stádiumában.
Arra én egy percet sem pazarlok már, hogy a magukat beárazó (szerencsére távoli) Facebook-ismerősöket felvilágosítsam arról, aki hülyeségeket oszt meg, az maga is hülye. Vannak nekem normális barátaim, inkább rájuk szánom az időmet. A világ vélhetően mindig is olyan volt, hogy akadtak páran, akik gondolkodásra használták a fejüket, a többiek meg kalaptartónak. Ahogy a fogasból nem lesz atomfizikus (maximum csak parlamenti képviselő), úgy belőlük se. Épp elég, ha egyébként a hétköznapokban ellátják a maguk kis egyszerű munkáját, esténként meg ilyesmivel lazítanak. Ha nincs eszük rájönni, mikor verik át őket, kár őket nevelni, ostorozni, gúnyolni. Nekik így jó, és ha vitázni kezdesz velük, egy idő után neked nagyon nem lesz jó.
És hát lássuk be, ami az ostobáknak komoly, megfontolandó tényanyag, az nekünk lehet szórakoztató cikk, amin vinnyogva röhögünk. Ha megfelelően állunk hozzá, mindenki megkapja, amit akar...