Miért csak a mi kontinensüknek kell menekülteket befogadni?

Olvasom, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa arról beszél, Európának (pontosabban az Európai Uniónak) még több menekültet kéne tárt karokkal várni, s ezzel egyetért Angela Merkel német kancellár is.

Én meg csendben csak nézek ki a fejemből. Én megértem, hogy emberek menekülnek a háborús konfliktus elől, nyilván féltik a saját életüket, a családtagjaikét, és nem akarnak olyan harcban részt venni, amiről már azt se tudni, ki áll szemben kivel. (Arról nem is beszélve, hogy ki tudja már, ki a "jófiú".)

A szegénység miatt útra kelő emberek kapcsán már nehezebb az ügy. Bár ez az indok is világos, van azért Európában  is éppen elég egyik napról a másikra élő ember, akin lehetne segíteni. Így aztán nem gondolom, hogy az megoldás, ha ide importáljuk a többi kontinens nincstelenjeit. 

De bármiért is menekülnek az emberek, én azt nem értem, az ENSZ  miért Európát szólítja fel nagyobb áldozatvállalásra? Bőven mehetnének még emberek Szaúd-Arábiába, Mexikóba, Kínába, Dél-Afrikába is. Van hely, elférnek. A kényelem az ebből a szempontból másodlagos, én legalábbis úgy gondolom, hogy aki az életéért menekül, az nem a luxusért, hanem a túlélésért vág neki az útnak. Ha az a dolgok kulcsa, hogy Európában többet kapnak gyakorlatilag alapos ellenőrzés nélkül, hát ez így nem az igazi.

Ha már nemzetközi szinten beszélgetünk, nyugodtan mondhatná azt is a világszervezet, hogy a befogadásnak legyenek kvázi általános szabályai. Alapszintű ellátás és elhelyezés járjon, s bizonyítatlan személyes adatok, veszélyes háttér esetén legyen jogos az azonnal kiutasítás és az legyen végre is hajtva. Egyszerűen valamiféle rendet kell bevezetni ebbe a történetbe.

A sok papírok nélkül, ellenőrizhetetlen módon érkező embert sajnálom, de mehetnek isten hírével, szerintem. Gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve, hogy valaki idegen ország területére lép, akkor elfogadja, hogy jogai és kötelességei is vannak. Itt legyen az a minimum elvárás, hogy tudjuk, kiről van szó. Tulajdonképpen hogy lehetne integrálni valakit, akinek nincs neve, akiről nem tudjuk, milyen végzettsége van, és úgy egyáltalán, mit akar? Miközben az ember sajnálja az éhező, nyomorgó, árva gyerekeket, kinyílik a bicska a zsememben attól, hogy nem kevés agresszív terrorista visszaélve az európai szabadsággal, gyilkol, mint ahogy egyszerű bűnözőből is bőven akad köztük.

A migránstémában elég vegyesek a vélemények, de szerintem tisztán majd évek múlva látunk. Most mind a két oldal egyes történeteket nagyít fel, erőszakos bűncselekményekét illetve példás beilleszkedésekért. De az egész tömeget nézve tíz év múlva leszünk okosabbak. Akkor majd kiderül, sikerült-e munkát találni a menekülteknek, a gyerekeik tanulnak-e, kialakultak-e párhuzamos kultúrák egy országon belül.

De hogy mennyire nem egyszerű ügy Európa jövője, arra itt egy kapcsolódó téma. Ugyebár azt mondják, azért jó a bevándorlás, mert kell a munkaerő, és egy közgazdász felvetette, miért bizonytalan hátterű muszlim tömegekkel akarja ezt a helyzetet orvosolni Németország, miért nem a görög, spanyol és egyéb munkanélkülieket invitálják? 

Egész jó felvetés, csak a helyzet az, hogy itt jön be az európai nagyvonalúság, mint piactorzító tényező. Egyszerűen nem éri meg ezekből az országokból útra kelni, mert az ottani segélyen élés nyomora meg sem közelíti azt, ami mondjuk egy afrikai országban van. Ahol messze elmarad az életszínvonal, és a munkanélkülieknek igen rossz sora van, onnan mennek is bőven: románok, magyarok, lengyelek tömegei dolgoznak az EU gazdagabb országaiban.

S miközben a kontinensen belüli vándorlást javasolja egy szakértő, és tapsolnak ennek konzervatív oldalon, ugyanezen oldal indítja a "gyere haza fiatal" programokat és szidja a nyugatiakat, amiért "ellopják" a fiatal magyar munkavállalókat. Akkor most el lehet gondolkodni, tulajdonképpen mi a jó nekünk? Hozzátéve, hogy az EU-pénzekből megvalósuló beruházások itt teremtenek munkahelyet, mint ahogy a nyugati multik fejlesztései is. Van ebben jó is, rossz is, de arról is majd csak évek, évtizedek múlva tudunk többet, az országot elhagyók közül hányan térnek vissza, és hányan érzik úgy, új hazájukban akarnak maradni családostól örökre. Végülis léteznek országok, amik úgy sikeresek, hogy egész létük a bevándorlásról szól: mondjuk pont ilyen az Egyesült Államok. De ki látta azt 100, 150 vagy 200 éve, mi lesz ebből az egészből?

Sajnos csak kérdésből vannak egyszerűek és frappánsak, válaszból nem. Amíg viszont még a felvetések szintjén sem látható, hogy mindenki kivenné a részét a globális problémák megoldásából, és lazán rátolják az egészet Európára, egyre több európai fogja azt mondani: kösz, ebből nem kérek. És ennek esetleg csúnya vége lesz.