Biztosan annyira jó az nekünk, hogy a lakosság megint egyre jobban eladósodik?
A gazdasági rovatok szemmel látható elégedettséggel tették közzé, hogy emelkedik a magyar lakosság hitelfelvételi kedve. És nem csak lakásra kell a pénz, fogyasztási hitelből is laza 150 milliárd kellett az istenadta népnek az év első hat hónapjában. Ízlelgessük ezt a számot: ha egymillió hitelfelvevőről beszélünk, fejenként 150 ezer forint kellett nekik új tévé, autó, utazás és hasonlók megvásárlásához.
Lehet, hogy csak én futok bele a Facebookon a hitelcsapdás megosztásokba, de én aztán bőven látok elkeseredett embereket, egymást perelésre biztatókat, no meg mindenhonnan ömlik az "oszd meg te is, hogy mindenki lássa, a bankok átvertek mindenkit!!!!" cikkek sora.
Ezzel az egész devizahitelesdivel kapcsolatosan elvileg azért nem szerencsés megszólalnom, mert nem vagyok érintett. Igen, mázli az, hogy nem voltam rászorulva, az viszont inkább csak józan megfontolás volt, hogy nem vettem fel hitelt olyasmire, ami nem volt elengedhetetlenül szükséges. Régebbi autó, régebbi tévé is megfelelt, utazásból meg olyan, amire futja. A hitelcsapdába keveredett emberek egy nagyon is mérhető része tényleg hülyeségekre kért pénzt a bankból, például nagy lagzikra, és még le sem járt a törlesztés amikorra el is váltak.
Szóval én speciel nem csapkodom a fenekemet örömömben a földhöz, amiért egyre növekszik a lakosság eladósodottsága. Tudom, elemzői szemüvegen át nézve ez egy plusz forrás a gazdasági növekedéshez, csak az a baj, ettől a szemüvegtől mindenki rövidlátó lesz. A devizahitelezés felfutását is ünnepelték, de hogy hány éven át tartó visszaesés lett a következmény, mennyi gazdasági szereplőnek lett belőle hosszú távon, és mibe került nekünk adófizetőknek a hitelesek gondjainak megoldása, azt valahogy senki nem látta előre.
Ezért aztán én roppant módon örülnék annak, ha most kivételesen valaki azt is elkezdené megtippelni, mi lehet abból, ha ismét elkezdenének bedőlni autó-, lakás-, lapostévé-hitelek. Hogy nem jutunk-e el oda, hogy a forintalapú hitelekkel sem boldogul a lakosság egy jelentős része. És hogy végül nem kerül-e többe a leves, mint a hús.
Persze kit érdekelnek a gazdasági elemzők: őket soha, senki nem kéri számon. Te se mehetsz oda hozzájuk, hogy fellendülést ígértél, most meg segíts be a törlesztő fizetésébe. Te írtad alá a papírt, te vállaltad a kockázatot. Szóval mielőtt gyorsan felvennél egy kis pénzt, ugyan tipródj már ezen a döntésen pár napot. Hidd el, a mai fogyasztásorientált világban nyugodtan ki lehet várni, két hét múlva lesz még jobb ajánlat is.
Én csak attól akarlak megkímélni, hogy nemsokára te is dühös szemétbankos posztokat megosztó, adósságspirálban vergődő vesztes légy, miközben esetleg pont jól meglennél a hitel nélkül. Nekem alapvetően mindegy, kinek csúszik félre az élete, mert nekem most sincs hitelfelvételhez kedvem, mint ahogy régebben sem volt. Neked viszont nagyon is számít.
A nagy kérdés az, hogy valóban előrelépést szolgál-e az új hitel, vagy csak egy pillanatnyi vágy beteljesülését. Mert az aztán gyorsan feledésbe merül, a gyerekednek nem hagyhatsz örökül pár hétnyi foci EB-nézési élményt, amivel az új óriástévéd ajándokozott meg. A hitelekre viszont még évek múlva is emlékezni fog mindenki a családból- ha más nem, majd a végrehajtó emlékeztet arra a napra, amikor aláírtad a papírokat...