Nem csap le az EU kedvenc gyorskajánkra.
De nehéz eldönteni, hogy most tulajdonképpen utálnunk kellene-e az európai bürokratákat! Nemrég kongatták a vészharangot, hogy most a legfontosabb ügy az egész kontinensen az, hogy betiltsák a giroszt, a döner kebabot és hasonlókat a hús foszfáttartalma miatt.
A bulikból részegen hazatántorgó angol fiatalok kedvence, a hagyományos német finomság érintethetetlennek tűnt ezidáig, de most minden ócska bulvárlap egyből beindította a siratókórust. Nyilván remek érv volt a Brexit utólagos indoklásához, hogy ha otthagyja az Egyesült Királyság ezt a fontoskodó bagázst, senki nem szólhat bele abba mit kajálunk az utcán.
Aztán kiderült, nem is arról szólt az irányelv, hogy lesöpörjük a közel-keleti eredetű ételt az étlapokról. Sőt, betiltás szóba sem került. Mostanra meg még a kezdeményezés is elbukott, mert leszavazták- hopp, végülis működött a demokrácia, és nem született semmilyen hülye szigorítás.
Most egyrészt gondolkodhatunk azon, hogy jogosak-e az Uniót érő állandó kritikák? Hiszen szemmel láthatóan már olyan ügyekben is gyűlöletáradat indul az intézmények ellen, aik másról szólnak, és messze nem is jutnak el valamiféle felháborító döntésig. A hangulatkeltő lapok vajon most is annyit írnak majd a témáról, hogy kiderül, nem kell lebontani a giroszozókat és a török büféket, sóval behintve helyüket?
A történet másik fele pedig azért elgondolkodtató, hogy eközben időnként nagyon is jogosan várjuk el, hogy működjenek az európai intézmények. Követeljük, hogy tiltsanak be mindent, ami mérgező, ami káros az egészségre- teljesen jogosan. Elvárjuk, hogy működjön a kontroll, aki rossz minőséget árul, az kapjon komoly büntetést.
Akkor meg miért van nyavalygás, ha egy étel esetében felmerül, hogy az összetevőket megvizsgálják, elemzik? Ha valami problémás lehet, azt tovább vizsgálják- ha tényleg káros, betiltják, más adalékot javasolnak, és így tovább. Így működik egy normális rendszer, ami ha nem is tökéletes, de mégiscsak jelent valami kontrollt a piacon, ahol költségcsökkentésként minden vackot megetetnének velünk.
Egyszer keménységet várunk el az EU-tól, egyszer meg azt, hogy a mi kedvencükkel azért mégse foglalkozzon olyan keményen. Nem csoda, hogy az uniós intézmények népszerűsége nincs az egekben, mert ennek a két teljesen ellentétes elvárásnak lehetetlen egyszerre megfelelni. Szóval nem ártana egy kis józan ész, de pont ez nem érdekes a felfújható hírekre lecsapó sajtónak, a minden híresztelésbe belekapaszkodó poltikusoknak.
