Időnként felmerül bennem a kérdés, értik-e az emberek, mi zajlik körülöttünk az országban, a nagyvilágban? Néha kételkedek benne- és persze máris abban sem vagyok biztos, hogy én jól tudom-e amit tudok.
Azt gondolom, abba az emberhalmazba tartozok, aminek tagjai igyekeznek tájékozottak lenni. Még a valóságshow-k bizonyos arcait is ismerem, bármennyire felesleges tudás ez. Emellett olvasok mindenféle újságokat, gazdasági és közéleti híreket- és néha úgy érzem, ez is totál felesleges.
A bajom az, hogy a gazdasági elemzésekről kiderül például, mennyire megbízhatatlanok. Összeírnak mindenfélét jól fizetett szakértők, de egy se tudta megjósolni pontosan a válságokat, vagy maximum csak maroknyian. A közéleti hírek mögötti háttéralkukról mit sem tudhatunk.
És persze a megjelenő tényeket pedig egyik és másik lap eltérően interpretálja. Ott van például az MNB alapítványainak ügye, és egyértelmű, hogy nem úgy mutatja be a történteket a Magyar Idők és a 444. És persze az ember beállítottságának megfelelően a számára szimpatikus oldal álláspontját tükröző cikkeknek akar hinni.
Hallottam már olyat, hogy valaki az egész sajtópalettát igyekszik olvasni és abból szintetizál egy hitelesnek gondolt képet, csakhogy ez nem így működik. Ha van egy hazugság és egy igazság, annak az "átlagolása" éppenséggel az igazságot torzítja. És ezért aztán én, ha valami téma komolyan érdekel, próbálok magam előásni részleteket, pontosabb információkat, aztán a kommentárt majd kitalálom magamnak.
A már említett MNB-témákban is úgy voltam vele, hogy elég jól kibogozhatóak voltak a szálak, én is sok oldalon át böngésztem az elképesztő költéseket, megnéztem kik voltak a kuratórium tagjai, átolvastam véleményeket és beszélgetéseket. Tulajdonképpen nem is olyan bonyolult történet ez, ha az ember egy kis időt rászán a megismerésére.
Ám nem is ez most a lényeg. Az a furcsa valahol, hogy néha döbbenetes botrányok derülnek ki, és nem történik semmi. Olyan körben mozgok, ahol nagy ilyenkor a felháborodás, de rá kell jöjjek, sok-sok olyan ember van Magyarországon, aki a tényekről nem tud, azokkal nem foglalkozik, tulajdonképpen nem is érdekli, mi történik közpénzekkel. Meg sem értik talán, micsoda pénzekről van szó, hogy a viták a közös jövőnkről (is) szólnak.
Nyilván erős az egybeesés azzal az emberhalmazzal, ami az atlantaszi fényenergiában, a zsidó gyíkemberekben meg a szódabikarbónás rákgyógyításban hívőket tömöríti. A tények nem számítanak, utánaolvasás, nyomozás felesleges. Egy gyors, primitív, de ütős üzenet elég, és már meg is lehet osztani.
És rájövök, én élek burokban, amikor azt hiszem, hogy sok embert érdekel, törvényekbe ütközik-e közpénzek kreatív kezelése. Ugyan, úgy vannak vele, az ő szintjükön ennek nincs jelentősége. És attól félek, hogy hiába hiszem magam okosnak, nekik van igazuk. Hogy bármit is tudok, egyszerűen nincs nagyobb befolyásom most a dolgokra, mint ha egy barlangban élnék az őserdőben.
Tisztában vagyok benne, hogy az ő felfogásuk mögött nincs efféle komoly filozófia, egyszerűen csak így működnek. A mindennapi Való világunkat és Kis Grófónkat add meg nekünk, és már boldogok is vagyunk. Ja, meg legyen olcsó kenyér is, bár az kevésbé fontos. Persze ők is szavaznak. És biztos, hogy rosszabb döntést hoznak, mint a magukat felvilágosultnak gondolók? Vagy lutri ez, akármennyit próbálunk tájékozódni?
Próbálok visszagondolni az elmúlt évek választásaira. Vajon okosabb döntést hoztam, mint ha csak ikszelgettem volna össze-vissza? Vagy akkor pont hasonló alakokat segítek a hatalomba, ha ész nélkül azt támogatom aki nagyobb dumát lök? Vagy jobb lett volna el se menni, tenni az egészre, élni az életemet? Napi 1-2 órámat viszi el ez a tájékozódás, amitől okosabbnak hiszem magam, és mi a vége? Győz a rezsicsökkentés és Donald Trump.
Megéri ez az egész? Nem tudom, de talán jó lenne kipróbálni egy időre, hogy hagyom ezt a sok marhaságot a közéletben, és elfoglalom mással. Nem Kis Grófóval és Barátok közttel, hanem olyasmivel, amiben tényleg kedvemet lelem- a politizálásban ugyanis nincs sok örömöm. Akkor meg tulajdonképpen mnek? Okoskodjak a többség helyet, aki tesz rám is, meg az (elvileg) megismerhető tényekre is?
Nagy dilemma!...