Egészen más ok is állhat az egyetem elleni támadás mögött, mint az ideológia.
Az elmúlt napokban az egyik oldal a "Soros-egyetem" csalásairól, törvényen felettiségéről dumált, a másik oldal szerint pedig a tanulás szabadságára mért súlyos csapást az új jogszabály.
Azzal a narratívával hadd ne foglalkozzak, hogy mennyire számít ellenséges ügynöknek mindenki, akinek köze volt Soros György alapítványához vagy a CEU-hoz, mert akkor villámgyorsan távoznia kellene pár igen meghatározó arcnak a kormányból. Speciális helyzetű? Nem is lehet kétséges, de ezzel a speciális helyzettel jól járt Magyarország is, amikor neves kutatókat, rengeteg külföldi diákot tudtak ide csábítani.
(kép: ceu.edu)
A meglehetősen széles körű nemzetközi felháborodás mellett itthon is volt tüntetés, sok intézmény, kutató és diák emelte fel a szavát, szóval a CEU egyfajta ideológiai választóvonalnak tűnhet a különböző felfogású oldalak közt. Demokráciaféltők és Brüsszellel hadakozó illiberálisok szállnak ringbe, és patthelyzetről szó sincs, mert minden valódi eszköz a kormány kezében van: ha el akarják tüntetni az intézményt, el is fogják.
Na de valóban az a cél, hogy elüldözzék ezt az egyetemet? S ha igen, miért? Értelme ennek az egésznek azért nincs, mert ha -tegyük fel- Bécsbe vagy Varsóba költözne, akkor oda is járhatnának a magyar diákok, akik jelenleg is kisebbségben vannak a hallgatók között. Akinek nem elég amit a magyar felsőoktatás nyújt, az ma is külföldre felvételizik, ebben nagy változás nem lesz.
Viszont mi az, ami megváltozik? Hát kérem szépen, kiürül egy központi helyen levő egyetemi épület. Nem kell itt ideológiát keresni, meg demokráciát félteni: simán megtörténhet, hogy valakinek a kormányzat környékén tetszik a campus. Hoznak aztán egy törvényt a nem oktatási intézményként hasznosított, de olyan célra felújított épületek kötelező állami kézbe vételéről, és valaki máris átfestheti a táblát a Nádor utcában.
Ki tudja, hogy nem döntöttek-e úgy, itt lesz méltó helye az MNB csúcsszuperdoktor-képző iskolájának? Vagy a jövőegyetemnek? Mert megnézem azt az embert, aki meg tudja győzni Matolcsyt, hogy tucatnyi Nobel-díjas felér az ő tudásához, géniuszához, s akinek ilyen hihetetlen mennyiségű komoly elmélet van a fejében, nyilván nem Kecskemétre akarja elfecsérelni. És bizony, akár ide is csábítható a féldiktatúrák vezetőinek pár ifjú családtagja, amihez szükséges Budapest vonzereje.
No meg leeshet pár jól fizető pozíció, rektornak, tanszékvezetőknek, mert hát szuperegyetemhez szupergázsi jár. Megvan az a kör, akiknek most semmi érdeke nem fűzödik a CEU meglétéhez, de egyből helyzetbe kerülhetnek egy nagyobb kurzusváltásnál. (Kérdezzünk meg erről embereket a varázslatosan előkerülő új művészeti, színházi, történelemkutatási akadémiák, szervezetek és intézmények jól fizetett fejesei közül...)
Vagy esetleg valaki másnak tetszett meg más okból az épületegyüttes. Ne legyünk naivak: ma Magyarországon (és sajnos egyébként a világ sok más pontján) könnyen megtörténhet, hogy minden ideológiai alapúnak beállított csata mögött nagyon is készpénzre váltható üzleti érdekek bújnak meg. Ne higgye senki, hogy a bizonyos körökkel összefonódott kormányzatok ne tudnának ilyen trükköket bedobni a megfelelő célokért. (Nem kell ezt a diktatórikus rendszerek sajátjának betudni az iszonyúan vagyonos vezetőkkel, a szuperdemokratikus nyugati nagyhatalmak vezetői körül is ott sündörögnek az üzleti partnerek és lobbisták.)
És ilyenkor csak nevetnek a demokráciát meg hasonló súlytalan, naivan idealizált dolgokat féltők tiltakozásán, akik azt sem veszik észre, hogy a földhözragadt, racionális érdekek mentén dolgozó szereplők simán megvezetik őket. Kinek számít a nemzetközi felháborodás, meg pár csiripelő Nobel-díjas? Az ő nyavalygásuk nem mérhető pénzben, más viszont nagyon is. Mint ahogy az se számít, mi lesz a magyar egyetemekkel, ha az én a gyerekem még a CEU-nál is menőbb külföldi egyetemre járhat. Ne kövessük el azt a baklövést, hogy azt hisszük, valódi távlati célok mozgatják a politikát. Mert a rossz jövőképpel még lehetne vitatkozni, a kapzsisággal viszont nincs értelme.
Mert van akinek semmi sem drága ha egyéni érdekérvényesítésről van szó: nem számít a nemzetközi megítélés, a presztízs, ha tele a kassza... Budapestről az egész világot megváltani nem lehet, de saját érdekünkben azért igen jól el lehet lavírozni a megfelelő pozícióban. S aki ezt felismeri, nem fog megijedni attól, hogy ilyen-olyan trükkökkel a saját malmára hajtsa a vizet.
Ne vegyünk be tehát minden maszlagot, várjuk ki a sztori végét. És ha tényleg új tábla kerül az egykori CEU-campus bejárata felé, ne lepődjünk meg rajta.