Ha a cinizmus versenyszám lenne, Fürjes Balázstól senki nem vehetné el a győzelmet.

Van néhány ember, akinek a megszólalásait pusztán önkínzásból olvasom. Kovács Zoltán, Schmidt Mária vagy Fürjes Balázs tipikusan az az okosnak látszó értelmiségi, akinek nyilatkozatai kizárólag a vérnyomás emelésére alkalmasak. Arrogancia, a saját tévedhetetlenségükbe vetett hitt, érdekvezérelt álláspontok- jellegzetes hazai közszereplők ők.

Itt van például ez a Fürjes, aki olyan fülényes magabiztossággal söpri le az érveket, ha a nagyberuházások megdrágulásáról van szó, hogy lassan én is elhiszem, a 100 milliárd forint kevesebb, mint a 25. Szemmel láthatóan nem ugyanarra a közgazdsági képzésre jártunk, de ha azt nézem, mire vitte hozzám képest, ő választott jól.

Tulajdonképpen mi az olimpiai pályázatot simán meg is nyertük, így utólag, elméletben, a visszalépés után. Mit nekünk Párizs és Los Angeles! Szerintem a sikerdíjat is felvették már, mert úgy kezelik, mintha 2024-ben mienk lenne az olimpia. Igaz, hogy a nagy magabiztosság csak az aláírás gyűjtés sikeréig tartott, amint megvolt a kellő számú szignó, gyáva módon kihátrált a pályázatból mindenki. Akkor hirtelen elpárolgott a fene nagy bátorság, amikor meg kellett volna méretni a koncepciót.

Pár hétnyi utólagos sikerpropaganda után pedig máris ismét magasra emeljük az olimpiai lángot: Fürjes kijelentette, mi minden létesítményt megépítünk, mert egyrészt csak, másrészt úgyis kellenek a 2028-as vagy 2032-es olimpiához. És ha már megvannak úgyis, a rendezés "minimális költséggel" jár. Csak előtte nullázzuk le magunkat...

Mivel ő pontosan tudja, ezért nem neki üzenem, csak úgy magunk közt szögezem le: ennél cinikusabbat mondani egyszerűen nem lehet. A népszavazási kezdeményezésr aláíró cirka 250 ezer budapesti ugyanis nem a 2024-es évszámot utálta, és nem is tornából felmentett, vastag szemüveges bölcsészek, akik csak kortárs táncesteket néznek a NatGeón (mellesleg, ha azok lennének, akkor az ő szempontjaikat is figyelembe kéne venni, nem?). Szó sincs sportgyűlölőkről, a magyaroknak szurkolnak szívből- csak a játékok rendezését tartják megfizethetetlenül drágának.

Amennyiben elkezdjük mégis a felesleges (mert el nem nyert olimpiáról beszélünk!) építkezéseket, egyszerűen csak azt jelezzük, ebben az országban senkit nem érdekel, mit szeretnének az emberek. Ebből látszik, hogy a nemzeti konzultáció vicc, hülye kérdésekkel, mert amikor valóban, érdemi ügyben véleményt nyilvánít a tömeg, akkor annak direkt az ellenkezőjét csináljuk. Félelmetes cinizmus ez, csak sajnos nagyon sokba kerül.

Megvan tehát a recept arra, hogyan lehet kijátszani a népakarot. Leszavaznák a paksi atomerőmű bővítését? Sebaj, mi azért telepítünk egy atomreaktort, csak úgy, nem indítjuk be, dísz lesz az a Duna partján, aztán ha netán mégis szükség lesz rá, jaj de jó. Ha nem? Hát, akkor is megérte. Valaki(k)nek biztosan.

Az olimpiai létesítmények pont ilyenek. Nem nyertük el a rendezést, és akkor mi van? Csak a gyengék építenek stadiont konkrét céllal, mi megcsináljuk anélkül is. Sőt, ha kell, versenyzők nélkül rendezzük az olimpiát, csak úgy magunknak, no meg persze meghívjuk rá a határon túli magyarokat, minket más úgy se érdekel, és így biztosan elsők leszünk az éremtáblázaton. No meg bevezetjük új sportágként a cinizmust: Fürjes Balázs start-cél győzelme borítékolható.

Persze még véletlenül sem lehet arról szó, hogy ő személyesen jól jár-e, mert pár évre biztosítva van a megbízása a nem létező olimpiarendezésre készült létesítmények felhúzásával. Nyilván ilyenről szó sem eshet, csak mi, egyszerű honpolgárok nem láthatunk bele az ilyen nagy elmék vízióinak összetettségébe. (Eltaláltad, én is szeretnék részt venni a cinizmus-versenyben.)

Azzal meg ki foglalkozik, hogy 2032-ben esetleg más elvárások, más feltételek lennének a rendezőkkel szemben? Hogy az előttünk álló másfél évtized alatt változik annyit a világ, hogy amit mi felépítünk csak úgy önszorgalomból, sok pénzért, az úgy, abban a formában már nem lesz jó? No meg ha esetleg akkor is lesz népszavazás, az emberek pont azt mondanák, mint most? Ki vállalja a felelősséget a felépített, de soha nem használt csodastadionokért, csarnokokért? Ugyan, ilyen apróságokkal csak az foglalkozik, aki nem ér fel vezetőink nagy céljainak igazságához.

És persze ez az egész tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember kedvét elvegye minden aláírósditól, népszavazástól, véleménynyilvánítástól, hiszen az arcunkba nevetve mutatják meg, akkor is az ellenkezőjét csinálják, ha beleszakad is az ország. Mert hagyjuk. Mert eltűrjük, hogy gigaépítkezéseken szedjék meg magukat a kormányzat cimborái, hiába mondott nemet az ország jó része az olimpiára. 

Tényleg nem kellene politikai nyilatkozatokat olvasnom, mert a végén a fedett pályás agyvérzésben mutathatok fel csak kézzel fogható eredményeket...