Érdekes olvasni, milyen hihetetlen várakozásokat fogalmaznak meg a vizes vb kapcsán. Kár, hogy ezekből aligha fog túl sok dolog megvalósulni.

Már az úszás is zajlik a medencékben, s nyilvánvaló módon ennek köszönhetően nagyobb az érdeklődés külföldön is a budapesti történések iránt. Természetesen azt aligha várhattuk, hogy a műúszás és a vízilabda kösse le a nagyvilágot, de most eljött végre a Duna Aréna ideje.

Ám még ha örülnek is a magyar diadaloknak, sokan felvetik a kérdést, hogy pontosan hogyan jöttek ki a költségvetés számai, s erre ad magyarázatot a mindenhez rettentően értő Fürjes Balázs. Mint kiderült, nem az van, hogy az először mondott 25-40 milliárd forintos költségvetéshez kell mérni a mostani 130 (170?) milliárdot, hanem ahhoz, hogy az egész kerülhetett volna kétszer annyiba is.

Végülis ha így nézzük, amennyiben ötször annyi pénzhez hasonlítjuk, tiszta ingyen volt a rendezés. De azért jó lenne tudni, hogy mikor, ki és miért gondolta azt, hogy lehet nyugodtan hazudozni olyan összegekről az adófizetőknek, amiknek a fele (vagyis duplája) sem volt igaz. Fürjes szerint a nagy (és ezek szerint baromira titkos) kalkuláció az volt, hogy esetleg az ország GDP-jének évi fél százalékát kell rákölteni, ehhez képest "csak" 0,25 százaléknyit vertünk el rá.

Mielőtt Fürjes úr ujjongása előtt tisztelettel adózunk, jegyezzük meg, ez a nagyjából dolgozó és adót fizető négymillió munkavállalóra leosztva tízezer ember teljes évi munkájának eredménye: ennyit toltunk bele medencékbe, megnyitóünnepségbe, egyebekbe, három éven át. Nevetségesen kevés? Aligha. Főleg ha ezek szerint benne volt a történetben a duplája is, azaz húszezer ember csak azért dolgozott volna, hogy vendégül lássuk az úszóvilágot. Izé.

De van nekem egy nagyobb bajom. Én nem annyira a GDP százalékát nézném, hanem a hiányt. Mert ugyebár Magyarország bármennyire jól teljesít, egyelőre többet költünk, mint amennyit meg tudunk termelni, még úgy is, hogy a GDP két százalékára jutó ajándékpénz jön a sokat szidott Brüsszelből.  És ha a 2-3 százalékos hiányt nézem, akkor az a 0,25 százalék már nem is olyan nevetségesen kevés. Amikor kevés pénz jut más fontos dolgokra, hogy ne nőjön a hiány, vizes vb-re meg stadionokra nem sajnáljuk. Ha ez növeli ennyire a GDP-t, nosza, rendezzünk évente nyári olimpiát, és mind meggazdagszunk. Van aki beveszi ezt a mítoszt?

Természetesen a prémiumok elől sose el nem ugró szervezők növelik is a felkészülés legendáját, mert már a világ harmadik legnagyobb szabású sporteseményeként emlegetik a vizes vb-t. Pár hét, és lesz ebből nagyobb buli, mint egy olimpia, legalábbis a magyar szervezők fejében! Persze erről szólni kéne a nagyvilágnak is, mert a végén még elszalasztják...

Az ugyanis szimplán nem igaz, hogy több százezer embernyi külföldi rohanta meg Budapestet. Legyünk nagyvonalúak, jött mondjuk százezer ember, mind itt tölt 10 napot, mind elkölt napi 30 ezer forintot. Ez összesen 30 milliárd forint. Még megdobja a turizmust a hírverés ennek a duplájával, máris 90 milliárd forint a plusz. De ez még kicsit odébb van a 130 milliárdtól is.

Valamiről azért ne feledkezzünk meg a nagy ujjongások közepette, hogy micsoda óriási lökést ad Magyarországnak a világbajnokság. Sajnálatos módon ez csak egy sportesemény a sok közül, ami ebben az évben zajlik, s nem csak emiatt kerül be hazánk a hírekbe. Az, hogy születik pár világcsúcs, ugyanúgy magyarországi hír, mint amikor a kormányzat sajátos hangulatú kampányait ekézik. 

Tulajdonképpen miért várna bárki jóindulatú sajtót külföldön, amikor mi azzal plakátoljuk tele az országot, hogy "Állítsuk meg Brüsszelt"? Nem kell meglepődni, ha az emberek nem a sporteseménnyel azonosítanak minket. S azon sem kell csodálkozni, ha olyan kommentár jelenik meg külföldön, hja, volt pénz a rendezésre, mert a németektől jön az EU-támogatás. 

Tudom én, hogy a szervezőknek rendszeresen a zemberek fejébe kell verni, ők fantasztikusan jól dolgoztak. Valamivel igazolni kell, hogy bizonyíthatóan ők jártak jól anyagilag. Hogy az országnak megérte-e a rendezés, nagy kérdés, és mindenki találni fog olyan statisztikát pro és kontra, ami őt igazolja. De aki az elmúlt rohamtempójú felkészülés során havi pár milliót szakított, az már boldog lehet. Főleg úgy, hogy most ebből kell bepótolni az elúszott olimpiai pályázat kapcsán betervezett jövedelmeket.

És nagy a boldogság, mert még ezt-azt szervezünk a jövőben, van még csapat a megyei bajnokságban aminek nincs új luxusstadionja, szóval érdemes nagy álmokat kergetni. Egy bizonyos körnek ugyanis minden vágya valóra válik...