A bénácska szövegű tucatslágertől sem dobbant meg jobban '56-os hőseinkre emlékező szívem, de ahogy a történet folytatódott, végképp röhejessé tette a dalt.
Ugyebár itt van ez az 1956-os emlékév, a kormányok szeretik az ilyen szép kerek évfordulókat. Egyébként simán össze is lehetne kapcsolni a kampányokat, a bevándorlásról szóló népszavazásét, és a forradalom bukása utáni kivándorlásét. Megszólalhatna például Andy Vajna is, hiszen ő migránsként került az Egyesült Államokba, igazán hiteles lenne ebben a kampányban.
Na de félre a tréfával, a migrációval és 1956-tal nem viccelődünk! Van jó és rossz be- (meg ki-) vándorlás, és addig jó nekünk, amíg valaki más mondja meg, melyik melyik. Nekünk magunktól ez úgysem menne.
Fogódzkodót nyújtanak nekünk az olyan lelkesítő dalok, mint a Desmond Child által jegyzett kitűnő nóta. Szegény nyilván nem annyira profi magyarból, hogy megérezte volna, a "Magyarország halld szavunk" simán Magyarország halszagúnak tűnik, de hát ezért volt mellette néhány profi, gondolnám én. Persze csak gondolnám, mert a tucatnyi hazai sztárelőadó és személyesen Schmidt Mária nem korrigálta ezt az apró bakit, ami miatt a fél ország a dalon, meg persze a megemlékezésen röhög.
Kabaréba akkor ment át a helyzet, amikor az is kiderült, Child egy nagyjából évtizede íródott, egyetemi sportcsapatok tiszteletére született dalt dolgozott át. Puff, remek. Legközelebb mi jön majd? Az azeri elnök 60. szülinapjára szerzett szimfóniát vesszük meg 48-as indulónak?
És így indul a megemlékezés, amire 13 milliárd forintot szánnak. Hát megmondom a frankót: én ezekre az alakokra 13 forintot se bíznék. Inkább égessék el azt a pénzt, mint hogy égetik az egész országot. Nem tudom szavakba önteni azt a mély megvetést, amit ezek iránt az emberek iránt érzek. Akik természetesen a klipre is odatolakodnak, mert hogy nekik köszönhető mindez, feléjük száll a boldog haza hálája.
Na meg a fantasztikus előadók: kívánom, sose legyen komolyabb, emlékezetesebb dal az életükben, mint a Halszagú Magyarország. (Röhej, de némelyiküknek tényleg az életben nem volt nagyobb hullámokat verő dala és esélyes hogy nem is lesz.) Semmire nem tartom azokat az embereket, akik ehhez a méltatlan produkcióhoz a nevüket adták, tűnjön el az összes a süllyesztőben, felsorolni sem tartom érdekesnek őket.
Ez a dal nem a múltról szól, semmi köze 1956-hoz, a megemlékezéshez, méltatlan együtt emlegetni a forradalommal, a hősökkel. Ez nagyon is a mai Magyarország dala. Tessék így hallgatni, nevetni, sírni vagy felháborodni- de ebben élünk itt és most. Én kérek elnézést.