A taxisok szemmel láthatóan a régi bibliai elvben hisznek: ők kővel dobálnak, és majd kenyeret kapnak vissza. Nem tudom ugyanis máshogy értékelni azt, amikor a hétköznapi embereket megszívató forgalomlassító tüntetésekkel akarják elérni az Uber megregulázását. Ettől várják, hogy szimpátiával tekintsünk rájuk?

Igen, mind tudjuk, az Uber adóelkerülő, gonosz cég, ami a számtalan (sőt, kivétel nélkül) tisztességes taxis megélhetését sodorja veszélybe azzal, hogy olcsóbban, egyszerűen kezelhető alkalmazással nyújt olyan személyszállítási szolgáltatást, ahol nem forog készpénz, és az elektronikus jelleg miatt nem nagyon lehet csalni sem.

Tudom, sarkítok: az Uber nem tökéletes és főleg nem szent. Naná, hogy ott faragnak az adófizetési kötelezettségeken, ahol tudnak. De még mielőtt hasra esnénk a taxisok példás becsületessége előtt, emlékezzünk meg arról, hogy mindenkinek van egy jó sztorija egy lehúzós taxisról.

Ez a videó pedig a bjútiful sárga taxival, ami tripla áron, számla és óra nélkül viszi a gyanútlan külföldinek hitt utast, nyilván csak átverés és trükk. Ha viszont nem, akkor a taxisok egy része pont az ilyen alakok ellen kellene tüntessen, aki rombolja a szakma presztízsét.

Persze látom és olvasom a hozzászólásokat a videó alatt, hogy ő nem is igazi taxis, hanem hiéna. Hát, értem én. És az igazi taxisok akik látják a reptéren maguk közt ezt az embert, ezzel az autóval, nem szúrják ki? Nem hívnak rá rendőrt? Nem tartanak forgalomlassító tüntetést ellenük? Mert hogy a valóban rendes taxisoknak ezerszer többet ártanak mint az Uber, azt garantálom.

Visszatérve az alapkérdésre: én az értelmes szabályozás híve vagyok. Nem esek hasra az Uber nagyszerűsége előtt, megvannak annak is a negatív oldalai, naná. Meg persze van némi pozitívuma, ha valaki az autójával hetente egy-két délelőtt tud egy kis pénzt keresni, amikor a gyerek iskolában van. Fizesse meg utána ami jár, és tőlem csinálhatja.

Sok-sok területe van a gazdaságnak, ahol a semmiből jött konkurensek a korábbi, jól beágyazódott cégek helyzetét ásták alá. Mesélhetnének a nyomtatott újságok, mennyire megváltozott az életük, amikor a netre terelődött a reklámforgalom jelentős része- ma már csak azoknál pörög az üzlet, akik "valahogy" zsíros kormányzati megrendelésekhez jutnak. 

Ilyenkor jön az alkalmazkodás, a leépítés, az új ötletek bevetése és így tovább. Én tényleg sajnálom azokat, akik az egész életüket a taxizásra tették fel, minden engedéllyel rendelkeznek, becsületesek, számlát adnak és így tovább, de most veszélyben érzik a megélhetésüket. Ám az iszonyú mennyiségű pesti taxi miatt ez soha nem volt könnyű kenyér.

És rajtuk kívül mindenki más is szembe kell nézzen azzal, hogy nincsenek nyugdíjas állások, egyik napról a másikra bezárhatnak nagy üzemek, a kisvállalkozások pedig rendszeresen csődbe mennek. Ez a bizonytalanság mindannyiunk életét áthatja, de bevallom őszintén, nem nagyon lennék szolidáris azokkkal, akik úgy akarnák felhívni a figyelmet a bajaikra, hogy az én életemet keserítik meg.  A taxisok demonstrációval is ez a bajom: nem én engedélyeztem az Ubert, és nem is én tilthatom be. De ha most be akarnék menni a városba, én szívnék, mert egy halom sárga taxi ezzel az eszközzel akar nyomást gyakorolni.

És valamiért hagyják, hogy ez így legyen. Ilyenkor támad az embernek kimenni, tüntetést szervezni a taxisok ellen, mondjuk úgy, hogy elfoglalja pár napra néhány tucat emberrel a reptéri drosztot. Miért is ne? Tüntetünk a tünetések ellen. Szóval tökéletesen meg tudom érteni azt a mozgalmat is, ami taximentes napot hirdet.

És félreértés ne essék, ez normális esetben nem az Uber melletti kiállás, mert azzal nekem semmi dolgom, azt szabályozza az állam. Én annyit szeretnék, ha az állam az én érdekeimet is nézné, és odaszólna a taxisoknak, hogy helló srácok, dolgozunk az ügyön, nektek viszont legyen annyi eszetek, hogy nem azok életét keserítitek, akik akár még támogathatnák is valamilyen szinten az ügyeteket. 

Mert így én nyugodtan mondom: legyen szigor az Uberrel szemben, és ezzel egyidőben a taxisokat is vizsgálják minden korábbinál alaposabban és szigorúan. Aztán a végén húzhatunk egy mérleget, ki is a jó fiú ebben a történetben. Mert most enyhén szólva sem könnyű ezt megmondani.