A katalóniai népszavazás körüli káosz azt mutatja, itt már egyik érdekelt fél sem tud értelmesen gondolkodni.

Az, hogy Katalónia elszakadjon-e Spanyolországtól, innen nyilván nem eldönthető. Én ezeket a nagy önállóskodásokat mindig kicsit furcsán nézem, ha egyébként mindenki maradna benn az EU jelentette gazdasági közösségben, például. Meg azt is nehéz elképzelni, a Barcelona szeretne-e egy csak katalán focibajnokságban játszani?...

Mindenkinek van egy jó érve az elszakadás ellen és mellett. Természetesen előjönnek példákkal, de szerintem Jugoszláviával nem olyan egyszerű összevetni- persze párhuzamok nyilván vannak. Viszont ahol ilyen hosszú ideje egy országként létező államról van szó, természetesen erősen keveredhettek a nemzetiségek is, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki aki ma Katalóniában él, ne akarna spanyol lenni. 

Mindenesetre tudomásul kell venni, a trend az, hogy aki ma igazán önálló akar lenni, előbb-utóbb az is lesz. Ahogy függetlenedtek a szovjet majd jugoszláv tagköztársaságok, ahogy elszakadt Koszovó, Dél-Szudán, meg még pár ország, azt jelzi, a függetlenedésnek manapság marha nehéz gátat szabni. Egyszerűen azért, mert a mostani szabadságkultuszban (amivel nekem nagy bajom nincs) az emberek szabad önrendelkezése is szent.

Normális esetben persze az ilyen felvetéseket értelmesen kell megvitatni, és az a helyes, ha lehetőséget kapnak az emberek a véleményük kinyílvánítására. A skótok példája juthat eszünkbe, akik szavaztak és maradtak. Így aztán az Egyesült Királyságot sem lehetett vádolni semmivel, a skótok is megkapták a döntés lehetőségét. És nyilván az, hogy nem akartak külön válni, erős összefüggésben van azzal, hogy komoly jogaik, autónómiájuk van.

A vicc az, hogy a katalánoknak is. Katalán nyelven zajló oktatás, saját parlament, kormány és rendőrség- nem egy nemzeti kisebbség van Európában, a nagyvilágon meg pláne, aki hasonlót el sem tud képzelni. És pont ezért egy elszakadási népszavazás ott sem lett volna lefutott dolog, csak a keményvonalas nacionalista erők tolták a témát.

Erre a spanyol központi kormányzat a lehető legbarbárabb módon avatkozott bele a népszavazás lebonyolításába: betiltás, odavezényelt rendőrök, erőszak, több száz sérült. Ez teljes mértékben igazolja, hogy az "őrült spanyol" kifejezés több, mint jogos. Ennek az egésznek így biztosan semmi értelme nem volt, mint ahogy a katalán kormányzat mániákus ragaszkodásának a szavazáshoz sem. Ami történt, azt aligha lehet szabályos, ellenőrzött körülmények közt zajló népszavazásnak nevezni, ami történelmük egyik sorsfordító kérdésében döntene.

Az egész színjátéknak annyi értelme volt, hogy gyakorlatilag betemethetetlen árkokat ástak Spanyolországon belül olyan nemzetiségek közt, akik azért inkább békességben éltek egymás mellett. Erről a történetről ugyanis állást kell foglalnod, ha spanyol vagy, ilyen történések után, és amit mondasz, az alapján mondanak véleményt rólad is. Csak gratulálni lehet azoknak, akik sikeresen hagyták így elfajulni a dolgokat- rövid távon nyilván az elszakadáspárti katalánoknak jobb, hiszen most ők az "áldozatok", akikre lecsapott a központi kormányzat erőszakja, de fordulhat ám a kocka, ha kiderül, nem akkora móka ám a függetlenség mindenki számára.

Aztán persze már rebesgetik, hogy ha sikeres lesz a népszavazás, kik kaphatnak még kedvet az önállósodáshoz. Székelyföldet rebesgetik, például, amit sejthetően ugyanúgy nem lenne hajlandó elengedni Románia. És például mi lenne, ha Budapest akarna kiszakadni az országból, mert nem akarnak olyan kormányt, mint amit a vidék választ meg? Tudjuk, hogy vannak erős eltérések a pártpreferenciákban. Az ezzel való zsarolás a jövőben sok-sok csoport fegyvere lehet még.

Tudom, hogy az értelmes megoldás a minél erősebb önkormányzatiság, önállóság lenne. Mert ha a helyi vezetésnek valódi jogai, valódi bevéltelei vannak, önállóan dönthetnek iskolákról, segélyekről, egészségügyről, egyebekről, akkor annyira már nem is fontos a központi kormányzat. Elméletileg- a katalánoknak mindez megvan, aztán látjuk a végeredményt. 

Itt ülök, nézem a videókat az erőszakról, és bevallom: még csak elképzelésem sincs arról, mi lesz ebből az egészből. Komolyan mondom, hogy szerintem bármi megtörténhet, a polgárháborútól a kiegyezésig. Nem kell nekünk a Közel-Keletre tekintgetni, ha bizonytalan régiót akarunk látni, akad ilyen az öreg kontinensen is. Ez pedig arra figyelmeztet, sokkal jobban meg kellene becsülnünk a békét és a stabilitást, amit a nagy európai közösség ad meg a számunkra...