Nehéz már átlátni, ki melyik oldalon áll az Európába özönlő menekültek ügyében, ráadásul igen sok az ellentmondás.
Lassacskán mindenki véleményt mond a több százezer ide tartó vagy már a kontinensünkre érkezett emberről, de a fejtegetések mögött gyakran aktuálpoltikai célok vannak. Már abból is látszik ez, hogy az egyik oldal kizárólag migránsokról hajlandó beszélni, mert ennek a szónak semmi pozitív jelentéstartalma nincs, míg a menekültekkel akár együtt is lehet érezni.
Jó szöveg azt mondani, hogy soha ehhez hasonló népvándorlás nem volt, de ez nem igaz. 1956-ban polgárháború, elnyomás elől menekültek sokan Magyarországról, ám legyünk őszinték, és ismerjük el, sokan egyszerűen csak ott akartak új életet kezdeni, abban bízva, hogy megcsinálják a szerencséjüket.
A szegénység mindig is nagy hajtóerő volt, az első világháború előtt 1 millió magyar ment el Amerikába, akik gazdasági bevándorlók voltak, és a minden új munkaerőt felszívó USA örömmel látta a beintegrálódni képes és dolgozni akaró tömegeket. Nyugodtan említhetjük azt a több millió írt is, aki a tengerentúlon talált új otthonra. Pedig a 19. század közepén sem volt éppen veszélytelen az út az ismeretlenbe, és nem voltak okostelefonok a kezükben.
Tehát ez a fajta népmozgás mindig is létezett. És abban sincs semmi új, hogy nem mindig fogadták szívesen a bevándorlókat. Az írek például hátrányos megkülönböztetéssel néztek szembe, gyakori felirat volt az álláshirdetések alján az, hogy "No Irish Need Apply", azaz írek ne jelentkezzenek. Ma viszont az ír örökségükre büszke amerikaiak meghatározó szerepet játszanak az amerikai társadalomban.
A mostani krízisnél számomra az a nagy probléma, hogy nem tiszta, ki és mit akar. Akár migránst, akár menekültet emlegetünk, keverednek a dolgok. Ugyebár csak nem biztonságosnak minősített országokból érkezőket fogadna be Európa, a többiek mehetnek haza, otthon kéne megkeresniük a boldogulást. Valahol logikus is, hogy most nem kapkodnak ezek iránt a képzetlen, nyelvet alig beszélő emberek után, hiszen a fejlett gazdaságokban nincs szükség millió számban kubikusra.
Szóval csak a polgárháborúk, terrorizmus elől menekülők jöhetnek. No de ha ők életük féltése miatt érkeztek ide, amennyiben normalizálódik a helyzet, visszatérnek-e? Kimondott európai cél, hogy segítsenek a szíriai, iraki béke megteremtésében. Amennyiben ez sikerülne, és a menekültek boldogan hazatérnének, miért bolondítanak minket azzal, hogy kontinensük gazdasága jól jár a bevándorlókkal, akik munkába állnak? Ha haza akarnak menni, akkor nem fogják törni magukat a melóért, az integrálódásért, a nyelvtanulásért. És őszintén szólva én sem szívesen költenék rá pénzt, hogy 1-2 év alatt szakmát szerezzenek európai pénzen, aztán hazamenjenek. Az, hogy pár ezer beilleszkedni képes, képzett ember Németországban munkát talál, csepp a tengerben.
Azt szeretném tehát, ha az európai vezetők őszintén beszélnének ebben a kérdésben. Teljesen mindegy, ki mennyire szimpatizál Orbán Viktorral, ő legalább nyíltan megmondta, kormánya nem akar gazdasági bevándorlást. Az egy másik kérdés, hogy az életveszélyben levő emberek segítéséből mennyiben veszi ki a részét az ország, de átmeneti vendégek "integrálásáról" teljesen értelmetlen beszélni. Fedél a fejük fölé, minimális ellátás és persze a helyi törvények szigorú betartatása- ennyi fér bele az én értelmezésemben a menekültek támogatásába. Akinek ez kevés, és inkább hazamegy, azt meg elintegetjük.
Amennyiben mégiscsak az lenne a lényeg, hogy új munkaerőre van szükség, akkor viszont nem értem, miért értékesebb munkaerő az, aki nem biztonságos országból érkezik. Akkor ne így tegyünk különbséget, hanem engedjük be a marokkói mérnököt és a bangladesi orvost, ne pedig az írástudatlan irakit.
A kvóta szerinti megosztással is az a baj, hogy keverednek ezek a dolgok. Ha pusztán átmeneti menedéket adnak befogadó táborokban, az tényleg lehetne bárhol a kontinensen. Ám a menekülteknek is jogai vannak, utazhatnak Európán belül. Ám a jelenlegi juttatások, körülmények országonként eltérőek.
Képzeljük el, hogy két barát, Ali és Ibrahim ücsörög egy németországi menekültszálláson. Kvóta alapján az Alit Svédországba, Ibrahimot Romániába küldik. Ha valami szabvány szálláson, szabvány ellátást kapnak itt is, ott is, akkor éppen mindegy lenne. De az nehezen elképzelhető, hogy mondjuk a svédek által régebben befogadott menekült komolyabb segítséget kap, a kvóta alapján odaosztott viszont az egyenlőség nevében annyit, mint a Romániába küldött- ezen maguk a menekültek vesznének össze. Ha meg nem lesz egyenlőség, a Svédországba kisorsolt Ali még zsebpénzt is kap, míg Ibrahim csak filléreket- utóbbi is szabadon mozog, és nyilván nem marad Romániában, ha a régi cimbora annyival jobban él. A harmadik lehetőség az, hogy az egységes menekültellátás olyan magas színvonalú lesz közösségi pénzből mindenhol, mint Svédországban. Képzeljük el, mennyi szimpátiára számíthat Ibrahim Romániában, ha a neki jutó segély ötször annyi, mint egy román nagycsaládos támogatása!
A kvótarendszer ezért hülyeség. Ráadásul nincs is sok értelme a grandiózus terveknek, ha a célunk az, hogy ezek az emberek békében élhessenek otthon. És akkor is marhaság, ha a gazdaságban szükség van rájuk: a németek a leginkább képzetlen, leginkább összeférhetetlen embereket szórnák szét a kvóta alapján, és megtartanák maguknak az integrálható és dolgozni vágyó menekülteket?
Sajnos ezek a problémák még terhelődnek a migránsokhoz kötődő incidensekkel, például szexuális zaklatásokkal. És van egy réteg, ami pedig ideológiát csinál a menekülttámogatásból, relativizálja a dolgokat, "csak egy elhanyagolható problémás kisebbséget" emlegetnek, meg arra célozgatnak, hogy pldául a magyarok a magyarok által elkövetetett ilyen zaklatásokra legyintenek, bezzeg az arabokéra ugranak. Itt is tiszta beszéd kell: egy normális társadalomban minden erőszak elfogadhatatlan, akárki követi el! Nekem nem szimpatikusabb a hazai feleségverő, mint az idegen erőszakoló. Kapja meg a méltó büntetését mind a kettő.
De ne feledjük, egészen más, amikor egyes esetekről beszélünk, vagy amikor egy (akármilyen kicsi) csoporton belül kialakul a zaklatás kultúrája. A kölni eseteket az tette riasztóvá, hogy a tömegességük miatt a német rendőrség gyakorlatilag tehetetlenül szemlélte a dolgot. Az európaiak körében terjedő migránsellenesség arra vezethető vissza, hogy egyre gyakoribb, amikor egy jól behatárolható közösség tesz a szabályokra, önálló, a befogadó ország törvényeit felülíró szabályrendszer szerint élnek, és ezt csak szemlélik a hatóságok. Amíg én ma Magyarországon betartom a törvényt, addig nem tudom elfogadni, hogy legyenek csoportok, akiknek nem kell.
A migránsválság kezelésének tehát ez is része kell legyen. Fel kell számolni az Európán belül kialakult, vagy kialakulófélben levő olyan párhuzamos kultúrákat, amelyek tudatosan szembe mennek az itteni törvényekkel, elvárásokkal. Ne legyen elfogadott a többnejűség, a nők elnyomása, például, sem azoknál, akik már letelepedtek, sem azoknál, akik most jöttek. Nem barátságos hangulatú képzés kell, kezükbe kell nyomni a törvényt, és aki nem olvassa el, vagy nem tartja be, magára vessen, ki kell paterolni.
Szóval a probléma összetett, de az alapkérdések egyszerűek: átmenetileg befogadunk vagy munkaerőt importálunk? Minimális segítséget, menedéket nyújtunk-e vagy egyből belekezdünk a drága integrációba? Az Európai Unió mint közösség egységesen viszonyul a menekültekhez, vagy mindenki a saját portáján söprögessen? Engedjük-e párhuzamos társadalmak kialakulását, vagy megköveteljük hogy mindenkire ugyanazok a törvények vonatkozzanak?
Amíg ezekre nincs egyértelmű válasz, addig ne is várja senki, hogy megnyugodnak a kedélyek migráns- vagy menekültügyben.