Olaszországban is egyre inkább számolni kell a korábbi politikai felálláshoz képest újnak számító pártokkal, az 5 csillagos mozgalom adja Róma és Torino új polgármesterét.

Ami még külön feltűnő, az az, hogy két, bőven 40 alatti hölgyről van szó, akik csak pár éve politizálnak. Most lehetne hülye szexista vicceket elsütni arról, hogy az érvelés mellett a miniszoknyát is bevették a kampány eszközei közé, de ideje hozzászokni, a világ egyre több részén intézik el vállvonással, hogy nők nyernek el fontos pozíciókat.

Meglehet, egyesek szerint ezzel nem teljesítik be a női princípiumot (bár a most megválasztott nők is családanyák egyben), szerintem viszont bőven túl lehet lépni a régi felfogáson. Bírónak, orvosnak, pilótának jók a nők, polgármesternek, miniszternek nem? Ugyan már.

Az ilyen "újhullámos", fiatal politikusoknál fel szokták vetni, hogy nincs elegendő tapasztalatuk a vezetői pozíciókhoz. Ez egy szép, nagy mese. Modern világban élünk, ahol gyorsan lehet informálódni, adatot gyűjteni, könnyen megismerhetőek a nemzetközi tapasztalatok és így tovább. Ha valaki megállta a helyét az élet más területén, miért ne tanulhatna bele gyorsan a politikába? Nem kell mindenhez értenie, megvannak a megfelelő szakértők.

És tulajdonképpen miért is bíznánk jobban azokban a karrierpolitikusokban, akik már egyetemistaként valamelyik ifjúsági szervezethez csatlakoztak, aztán gyorsan belevetették magukat a közéletbe. Némelyikük egy ismertebb politikus táskáját cipelte, mások pártok helyi szervezeteiben aktivizáltuk magukat. És sokan úgy ültek be a bársonyszékbe, hogy sose próbálták ki magukat versenyszférában, az életben nem ítélték meg munkájukat piaci körülmények közt. Mások rettegnek az egzisztenciájukért, ők meg maximum ellenzékben ülve kapták a jó kis képviselői fizetést- amiért cserébe esetleg be se fáradtak a parlamentbe. 

Virginia Raggi, az új, 37 esztendős római polgármester házas, egy gyermek édesanyja, és korábban ügyvédként dolgozott. Tudja, milyen az, amikor saját munkájának minőségén múlik az előrejutása, nem pedig a másoknak való hízelgésen. Hány politikus van, aki listán kerül be valahova, azaz még csak nem is saját maga érdemeiért! S szemmel láthatóan Virginia Ragginak megvannak a maga határozott elképzelései, például a római olimpiai kandidálás elutasítójaként. (Felmerül bennem a gonosz kérdés: nagy többséggel választották meg. Ugyan nem ez is egyfajta népszavazás az olimpia ellen a római polgárok részéről?)

Az új torinói polgármester, Chiara Appendino még csak 31(!) esztendős, szintén házas, egy gyermekkel. Egyetem után a Juventusnál dolgozott, aztán a családi vállalkozásban. Most pedig az egyik legjelentősebb város vezetője lett.

Kíváncsi vagyok, hogy a populistának, EU-ellenesnek bélyegzett pártot képviselő fiatal nők mire mennek ezekben a komoly pozíciókban. Látatlanban odaadnám értük Kocsis Mátét, bevallom...

Abban reménykedem, hogy képesek bizonyítani, jóval árnyaltabb módon kellene megítélni az 5 csillagos mozgalom politikáját, nem kell bedőlni annak a kampánynak, amin a hatalmon jellemzően osztozkodó hagyományos pártok folytatnak ellenük. Nyilván a szemükben mindenki gonosz ellenség, aki a régi jó kis nyugdíjas pozícióikra tör. Mennyi régi bútordarab ülhet a a közgyűlésekben, akik mindent megszavaznak, akik hozzászoktak a korrupcióhoz, és akik most felháborodnak a "túl fiatal" nők hatalomba kerülésén.

Nem vagyok se feminista, se az agyatlan egyenjogúságosdi híve, de azt azért nem bánnám, ha az eredményeikkel fognák be néhány okoskodó, rég leszerepelt fickó száját.